A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 46-50 Hungarian Károli (KAR)

46  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak éneke, a halamothra.

Isten a mi oltalmunk és erõsségünk! igen bizonyos segítség a nyomorúságban.

Azért nem félünk, ha elváltoznék is a föld, ha hegyek omlanának is a tenger közepébe:

Zúghatnak, tajtékozhatnak hullámai; hegyek rendülhetnek meg háborgásától. Szela.

Forrásainak árja megörvendezteti Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait.

Az Isten õ közepette van, nem rendül meg; megsegíti Isten virradatkor.

Nemzetek zajongnak, országok mozognak; kiereszti hangját, megszeppen a föld.

A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Szela.

Jõjjetek, lássátok az Úr tetteit, a ki pusztaságokat szerez a földön;

10 Hadakat némít el a föld széléig; ívet tör, kopját ront, hadi szekereket éget el tûzben.

11 Csendesedjetek és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten! Felmagasztaltatom a nemzetek közt, felmagasztaltatom a földön.

12 A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk! Szela.

47  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

Ti népek mind tapsoljatok, harsogjatok Istennek vígságos szóval.

Mert az Úr felséges, rettenetes; nagy király az egész földön.

Alánk veti a népeket, a nemzeteket lábaink alá.

Kiválasztja nékünk örökségünket, Jákób dicsõségét, a kit szeret. Szela.

Felvonul Isten harsona- szónál, kürtzengés közt az Úr.

Énekeljetek Istennek, énekeljetek; énekeljetek királyunknak, énekeljetek!

Mert az egész föld királya az Isten: énekeljetek bölcseséggel.

Isten uralkodik a nemzetek fölött; Isten ott ül az õ szentségének trónján.

10 Népek fejedelmei gyülekeztek össze, mint Ábrahám Istenének népe, mert Istené a földnek pajzsai; magasságos õ igen!

48  A Kóráh fiainak zsoltáréneke.

Nagy az Úr és igen dicséretes a mi Istenünknek városában, az õ szentséges hegyén.

Szépen emelkedik az egész föld öröme, a Sion hegye, a szélsõ észak felé, a nagy királynak városa.

Isten van az õ palotáiban, ismeretes ott, mint menedék.

Mert ímé, a királyok összegyûltek, de tovatüntek együttesen.

Meglátták õk, legott elcsodálkoztak; megijedtek, elriadtak.

Rémület fogta el ott õket, fájdalom, a milyen a szülõasszonyé;

A keleti széllel összezúzod Tarsis hajóit.

A miként hallottuk, akként láttuk a Seregek Urának városában, a mi Istenünk városában; örökre megerõsítette azt az Isten! Szela.

10 A te kegyelmedrõl elmélkedünk oh Isten a te templomodnak belsejében.

11 A milyen a neved oh Isten, olyan a te dicséreted a föld határáig; igazsággal teljes a te jobbod.

12 Örül Sion hegye, ujjonganak Júda leányai a te ítéletedért.

13 Vegyétek körül a Siont, kerüljétek meg azt, számláljátok meg tornyait.

14 Jól nézzétek meg sánczait, járjátok be palotáit, hogy elmondhassátok a jövendõ nemzedéknek:

15 Bizony ez az Isten a mi Istenünk mindörökké, õ vezet minket mindhalálig!

49  Az éneklõmesternek, a Kóráh fiainak zsoltára.

Halljátok meg ezt mind ti népek, figyeljetek mind ti, e világ lakói!

Akár közemberek fiai, akár fõemberek fiai, együtt a gazdag és szegény.

Az én szájam bölcsességet beszél, szívemnek elmélkedése tudomány.

Példabeszédre hajtom fülemet, hárfaszóval nyitom meg mesémet.

Miért féljek a gonoszság napjain, mikor nyomorgatóim bûne vesz körül,

A kik gazdagságukban bíznak, és nagy vagyonukkal dicsekesznek?

Senki sem válthatja meg atyjafiát, nem adhat érte váltságdíjat Istennek.

Minthogy lelköknek váltsága drága, abba kell hagynia örökre;

10 Még ha örökké élne is és nem látná meg a sírgödört.

11 De meglátja! A bölcsek is meghalnak; együtt vész el bolond és ostoba, és gazdagságukat másoknak hagyják.

12 Gondolatjok [ez:] az õ házok örökkévaló, lakóhelyeik nemzedékrõl- nemzedékre [szállnak,] nevöket hangoztatják a földön.

13 Pedig az ember, még ha tisztességben van, sem marad meg; hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

14 Ez az õ sorsuk bolondság nékik; de azért gyönyörködnek szavokban az õ követõik. Szela.

15 Mint juhok, a Seolra vettetnek, a halál legelteti õket, és az igazak uralkodnak rajtok reggel; alakjokat elemészti a Seol, távol az õ lakásuktól.

16 Csak Isten válthatja ki lelkemet a Seol kezébõl, mikor [az] megragad engem. Szela.

17 Ne félj, ha valaki meggazdagszik, ha megöregbül házának dicsõsége;

18 Mert semmit sem vihet el magával, ha meghal; dicsõsége nem száll le utána.

19 Ha életében áldottnak vallja is magát, s ha dicsérnek is téged, hogy jól tettél magaddal:

20 [Mégis] az õ atyáinak nemzetségéhez jut, a kik soha sem látnak világosságot.

21 Az ember, még ha tisztességben van is, de nincs okossága: hasonlít a barmokhoz, a melyeket levágnak.

50  Asáf zsoltára.
Az Istenek Istene, az Úr szól, és hívja a földet a nap keltétõl lenyugtáig.

A Sionról, a melynek szépsége tökéletes, fényeskedik Isten.

Eljön a mi Istenünk és nem hallgat; emésztõ tûz van elõtte, s körülte erõs forgószél.

Hívja az egeket onnan felül, és a földet, hogy megítélje népét:

Gyûjtsétek elém kegyeseimet, a kik áldozattal erõsítik szövetségemet!

És az egek kijelentik az õ igazságát, mert az Isten biró. Szela.

Hallgass én népem, hadd szóljak! Te Izráel, hadd tegyek bizonyságot rólad; Isten vagyok én, a te Istened.

Nem feddlek én téged áldozataidért, és hogy égõáldozataid szüntelen elõttem vannak.

[De] nem fogadhatok el tulkot a te házadból, vagy bakokat a te aklaidból;

10 Mert enyém az erdõnek minden vadja, a barmok az ezernyi hegyeken.

11 Ismerem a hegyeknek minden szárnyasát, és a mezõ állatai [tudva vannak] nálam.

12 Ha megéhezném, nem mondanám meg néked, mert enyém e világ és ennek mindene.

13 Avagy eszem-é én a bikák húsát, és a bakoknak vérét iszom-é?

14 Hálával áldozzál az Istennek, és teljesítsd a felségesnek fogadásidat!

15 És hívj segítségül engem a nyomorúság idején, én megszabadítlak téged és te dicsõítesz engem.

16 A gonosznak pedig ezt mondja Isten: Miért beszélsz te rendeléseimrõl, és veszed szádra az én szövetségemet?

17 Hiszen te gyûlölöd a fenyítést, és hátad mögé veted rendelésimet!

18 Ha lopót látsz, mellé adod magad, és ha paráznákat, társalkodol velök.

19 A szádat gonoszságra tátod, és a nyelved csalárdságot szõ.

20 Leülsz és felebarátodra beszélsz, anyád fiát is megszidalmazod.

21 Ezeket teszed és én hallgassak? Azt gondolod, olyan vagyok, mint te? Megfeddelek téged, és elédbe sorozom [azokat.]

22 Értsétek meg ezt, ti Istent felejtõk, hogy el ne ragadjalak menthetetlenül:

23 A ki hálával áldozik, az dicsõít engem, és a ki az útra vigyáz, annak mutatom meg Istennek szabadítását.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes