A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 43-45 Hungarian Károli (KAR)

43  Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.

Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

44  Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

45  Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.

18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

Apostolok 27:27-44 Hungarian Károli (KAR)

27 Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Ádrián, éjféltájban észrevevék a hajósok hogy valami szárazföld közelget hozzájok.

28 És lebocsátván a vízmérõ ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérõ ónt, találák tizenöt ölnyinek.

29 És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetõdhetnek, a hajónak hátulsó részébõl négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen.

30 A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,

31 Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.

32 Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt.

33 Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz.

34 Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejérõl.

35 Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret võn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok elõtt, és megtörvén, kezde enni.

36 Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.

37 Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.

38 Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.

39 Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel; hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek síma partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják.

40 A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni.

41 De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az elsõ része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt.

42 A vitézeknek pedig az lõn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott.

43 De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá õket e szándéktól, és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, elõször azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre.

44 A többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lõn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes