A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 40-45Hungarian Károli (KAR)

40  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Várván vártam az Urat, és hozzám hajolt, és meghallgatta kiáltásomat.

És kivont engem a pusztulás gödrébõl, a sáros fertõbõl, és sziklára állította fel lábamat, megerõsítvén lépteimet.

És új éneket adott szájamba, a mi Istenünknek dicséretét; sokan látták és megfélemlettek, és bíztak az Úrban.

Boldog ember az, a ki az Úrba vetette bizodalmát, és nem fordul a kevélyekhez és a hazugságra vetemedettekhez!

Sokat cselekedtél te, Uram Istenem, a te csodáiddal és terveiddel mi érettünk; semmi sem hasonlítható hozzád; hirdetném és elbeszélném, [de] többek, semhogy elszámlálhatnám.

Véres áldozatot és ételáldozatot nem kedveltél; füleimet fölnyitottad; égõáldozatot és bûnért való áldozatot sem kívántál.

Akkor azt mondtam: Ímé jövök; a könyvtekercsben írva van felõlem,

Hogy teljesítsem a te akaratodat; ezt kedvelem, én Istenem, a te törvényed keblem közepette van.

10 Vígan hirdetem az igazságosságot a nagy gyülekezetben; ímé, nem tartom vissza ajkamat, te tudod, óh Uram!

11 Igazságosságodat nem rejtem el szívemben, elmondom a te hûségedet és segítségedet; nem titkolom el kegyelmedet és igazságodat a nagy gyülekezetben.

12 Te, Uram, ne tartsd vissza tõlem irgalmadat; kegyelmed és igazságod mindig megóvnak engem.

13 Mert bajok vettek engem körül, a melyeknek számuk sincsen; utolértek bûneim, a melyeket végig sem nézhetek; számosabbak a fejem hajszálainál, és a szívem [is] elhagyott engem.

14 Tessék Uram néked, hogy megments engemet; siess Uram segítségemre!

15 Szégyenüljenek meg és piruljanak mind, a kik életemre törnek, hogy elragadják azt; riadjanak vissza, gyalázat érje, a kik bajomat kívánják.

16 Pusztuljanak el az õ gyalázatosságuk miatt, a kik azt mondják nékem: Hehé, hehé!

17 Örülnek és örvendeznek majd mindazok, a kik téged keresnek; azt mondják mindenha: Magasztaltassék fel az Úr, a kik szeretik a te szabadításodat.

18 Rólam is, noha én szegény és nyomorult vagyok, az én Uram visel gondot. Te vagy segítségem, szabadítóm, oh Istenem, ne késsél!

41  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Boldog, a ki a nyomorultra gondol; a veszedelem napján megmenti azt az Úr.

Az Úr megõrzi azt és élteti azt; boldog lesz e földön, és nem adhatod oda ellenségei kivánságának.

Az Úr megerõsíti õt az õ betegágyán; bármilyen az ágya, megkönnyíted betegségében.

Én azt mondtam: Uram kegyelmezz nékem, gyógyítsd meg lelkemet, mert vétkeztem ellened!

Ellenségeim rosszat mondanak felõlem: Mikor hal meg és vész ki a neve?

Ha látogatni jön [be valaki,] hiábavalóságot beszél; szíve álnokságot gyûjt össze magának, kimegy az utczára [és] beszél.

Minden gyûlölõm együtt suttog reám, gonoszat koholnak ellenem:

Istennek átka szállott õ reá, s mivelhogy benne fekszik, nem kél fel többé!

10 Még az én jóakaróm is, a kiben bíztam, a ki kenyeremet ette, fölemelte sarkát ellenem.

11 De te Uram, könyörülj rajtam és emelj föl engemet, hadd fizessek meg nékik!

12 Abból tudom meg, hogy kedvelsz engemet, ha ellenségem nem ujjong felettem;

13 Engem pedig feddhetetlenségemben támogatsz, és színed elé állatsz mindenha.

14 Áldott az Úr, Izráelnek Istene öröktõl fogva mindörökké. Ámen, ámen!

42  Az éneklõmesternek; Kóráh fiainak tanítása.

Mint a szarvas kivánkozik a folyóvizekre, úgy kivánkozik az én lelkem hozzád, oh Isten!

Szomjuhozik lelkem Istenhez, az élõ Istenhez; mikor mehetek el és jelenhetek meg Isten elõtt?

Könyhullatásom volt kenyerem éjjel és nappal, mikor mindennap azt mondták nékem: "Hol van a te Istened?"

Mikor ezekrõl emlékezem, megkeseredem lelkemben; mert nagy csoportban vonultam [ezelõtt] és ujjongó örömmel és hálaadással vezettem õket, az ünneplõ sokaságot, az Isten házáig.

Miért csüggedsz el lelkem és nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki az õ orczájának szabadításáért.

Istenem! elcsügged bennem az én lelkem; azért emlékezem reád a Jordán és Hermon földjérõl, a Miczár hegyérõl.

Örvény örvényt hív elõ zuhatagjaid hangjára; minden vízáradásod és hullámod összecsap fölöttem!

Nappal kiküldte kegyelmét az Úr, éjjel éneke volt velem, imádság az én életem Istenéhez.

10 Hadd mondjam Istennek, az én kõszálamnak: Miért felejtkeztél el rólam? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

11 Mintha zúzódás volna csontjaimban, mikor gyaláznak engem az én szorongatóim, naponként ezt mondván nékem: Hol van a te Istened?

12 Miért csüggedsz el lelkem, és miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

43  Ítélj meg engem oh Isten! és oltalmazd meg ügyemet az irgalmatlan nemzetség ellen; az álnok és hamis embertõl szabadíts meg engem.

Hiszen te vagy oltalmam Istene, miért vetettél hát meg engemet? Miért kell gyászban járnom ellenség háborgatása miatt?

Küldd el világosságodat és igazságodat, azok vezessenek engem; vigyenek el a te szent hegyedre és hajlékaidba.

Hadd menjek be Isten oltárához, vígasságos örömömnek Istenéhez, és hadd dicsérjelek téged cziterával, Isten, én Istenem!

Miért csüggedsz el lelkem, miért nyughatatlankodol bennem? Bízzál Istenben, mert még hálát adok én néki, az én szabadítómnak és Istenemnek.

44  Az éneklõmesternek; a Kóráh fiainak tanítása.

Oh Isten! füleinkkel hallottuk, atyáink beszélték el nékünk a dolgot, a melyet napjaikban, a hajdankor napjaiban cselekedtél.

Nemzeteket ûztél te ki saját kezeddel, õket pedig beplántáltad; népeket törtél össze, õket pedig kiterjesztetted.

Mert nem az õ fegyverökkel szereztek földet, és nem az õ karjok segített nékik; hanem a te jobbod, a te karod és a te orczád világossága, mert kedvelted õket.

Te magad vagy az én királyom oh Isten! Rendelj segítséget Jákóbnak!

Általad verjük le szorongatóinkat; a te neveddel tapodjuk le támadóinkat.

Mert nem az ívemben bízom, és kardom sem védelmez meg engem;

Hanem te szabadítasz meg minket szorongatóinktól, és gyûlölõinket te szégyeníted meg.

Dicsérjük Istent mindennap, és mindörökké magasztaljuk nevedet. Szela.

10 Mégis megvetettél, meggyaláztál minket, és nem vonulsz ki seregeinkkel.

11 Megfutamítottál minket szorongatóink elõtt, és a kik gyûlölnek minket, fosztogattak magoknak.

12 Oda dobtál minket vágó-juhok gyanánt, és szétszórtál minket a nemzetek között.

13 Eladtad a te népedet nagy olcsón, és nem becsülted az árát magasra.

14 Csúfságul vetettél oda minket szomszédainknak, gúnyra és nevetségre a körültünk levõknek.

15 Példabeszédül vetettél oda a pogányoknak, fejcsóválásra a népeknek.

16 Gyalázatom naponta elõttem van, és orczám szégyene elborít engem.

17 A csúfolók és káromlók szaváért, az ellenség és a bosszúálló miatt.

18 Mindez utolért minket, mégsem feledtünk el téged, és nem szegtük meg a te frigyedet.

19 Nem pártolt el tõled a mi szívünk, sem lépésünk nem tért le a te ösvényedrõl:

20 Noha kiûztél minket a sakálok helyére, és reánk borítottad a halál árnyékát.

21 Ha elfeledtük volna Istenünk nevét, és kiterjesztettük volna kezünket idegen istenhez:

22 Nemde kifürkészte volna ezt Isten? Mert õ jól ismeri a szívnek titkait.

23 Bizony te éretted gyilkoltak minket mindennapon; tekintettek bennünket, mint vágó-juhokat.

24 Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el [minket] örökké!

25 Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat?

26 Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk.

27 Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!

45  Az éneklõmesternek a sosannimra, Kóráh fiainak tanítása; ének a szerelmetesrõl.

Fölbuzog szívem szép beszédre. Mondom: mûvem a királynak szól. Nyelvem gyors írónak tolla.

Szebb, szebb vagy az ember fiainál, kedvesség ömledez ajakidon, azért áldott meg az Isten örökké.

Kösd derekadra kardodat vitéz! Dicsõségedet és ékességedet.

És ékességedben haladj diadallal az igazságért, a szelidségért [és] jogért, és rettenetesre tanítson meg téged a te jobb kezed.

Nyilaid élesek; népek hullanak alád; a király ellenségeinek szívében.

Trónod oh Isten örökkévaló; igazságnak pálczája a te királyságodnak pálczája.

Szereted az igazságot, gyûlölöd a gonoszságot, azért kent fel Isten, a te Istened öröm olajával társaid fölé.

Mirrha, áloe, kácziaillatú minden öltözeted; elefántcsont palotából zeneszóval vidámítnak téged.

10 Királyok leányai a te ékességeid; jobb kezed felõl királyné áll ofiri aranyban.

11 Halld csak leány, nézd csak; hajtsd ide füledet! Feledd el népedet és az atyád házát.

12 Szépségedet a király kivánja; hiszen urad õ, hódolj hát néki!

13 Tyrus leánya is, a nép dúsai, ajándékkal hizelegnek néked.

14 Csupa ékesség a király leánya bent, vont aranyból van a ruhája.

15 Hímes öltözetben viszik a királyhoz, szûzek [vonulnak] utána, az õ társnõi; néked hozzák õket.

16 Bevezetik õket örömmel, vígsággal; bemennek a király palotájába.

17 Atyáid helyett fiaid lesznek, megteszed õket fejedelmekké mind az egész földön.

18 Hadd hirdessem a te nevedet nemzedékrõl nemzedékre; örökkön örökké dicsérnek majd téged a népek!

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes