A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 32-35 Hungarian Károli (KAR)

32  Dávid tanítása.
Boldog az, a kinek hamissága megbocsáttatott, vétke elfedeztetett.

Boldog ember az, a kinek az Úr bûnt nem tulajdonít, és lelkében csalárdság nincsen.

Míg elhallgatám, megavultak csontjaim a napestig való jajgatás miatt.

Míg éjjel-nappal rám nehezedék kezed, életerõm ellankadt, mintegy a nyár hevében. Szela.

Vétkemet bevallám néked, bûnömet el nem fedeztem. Azt mondtam: Bevallom hamisságomat az Úrnak - és te elvetted rólam bûneimnek terhét. Szela.

Azért hozzád fohászkodjék minden kegyes, alkalmas idõben. Bár a nagy vizek áradnának, nem juthatnak azok el õ hozzá.

Te vagy oltalmam, te mentesz meg veszedelemtõl; végy körül engem a szabadulás örömével! Szela.

Bölcscsé teszlek és megtanítlak téged az útra, a melyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.

Ne legyetek oktalanok, mint a ló, mint az öszvér, a melyeknek kantárral és zabolával kell szorítani az állát, [mert] nem közelít hozzád.

10 Sok bánata van a gonosznak, de a ki bízik az Úrban, kegyelemmel veszi azt körül.

11 Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkûek!

33  Örvendezzetek ti igazak, az Úrban; a hívekhez illik a dícséret.

Dicsérjétek az Urat cziterával; tízhúrú hárfával zengjetek néki.

Énekeljetek néki új éneket, lantoljatok lelkesen, harsogón.

Mert az Úr szava igaz, és minden cselekedete hûséges.

Szereti az igazságot és törvényt; az Úr kegyelmével telve a föld.

Az Úr szavára lettek az egek, és szájának leheletére minden seregök.

Összegyûjti a tenger vizeit, mintegy tömlõbe; tárházakba rakja a hullámokat.

Féljen az Úrtól mind az egész föld, rettegjen tõle minden földi lakó.

Mert õ szólt és meglett, õ parancsolt és elõállott.

10 Az Úr elforgatja a nemzetek tanácsát, meghiúsítja a népek gondolatait.

11 Az Úr tanácsa megáll mindörökké, szívének gondolatai nemzedékrõl-nemzedékre.

12 Boldog nép az, a melynek Istene az Úr, az a nép, a melyet örökségül választott magának.

13 Az égbõl letekint az Úr, látja az emberek minden fiát.

14 Székhelyérõl lenéz a föld minden lakosára.

15 Õ alkotta mindnyájok szivét, [és] jól tudja minden tettöket.

16 Nem szabadul meg a király nagy sereggel; a hõs sem menekül meg nagy erejével;

17 Megcsal a ló a szabadításban, nagy erejével sem ment meg.

18 Ámde az Úr szemmel tartja az õt félõket, az õ kegyelmében bízókat,

19 Hogy kimentse lelköket a halálból, és az éhségben [is] eltartsa õket.

20 Lelkünk az Urat várja, segítségünk és paizsunk õ.

21 Csak õ benne vigad a mi szívünk, csak az õ szent nevében bízunk!

22 Legyen, Uram, a te kegyelmed rajtunk, a miképen bíztunk te benned.

34  Dávidé, mikor elváltoztatta értelmét Abimélek elõtt, és mikor ez elûzte õt és elment.

Áldom az Urat minden idõben, dicsérete mindig ajkamon van!

Dicsekedik lelkem az Úrban; [s] hallják ezt a szegények és örülnek.

Dicsõítsétek velem az Urat, és magasztaljuk együtt az õ nevét!

Megkerestem az Urat és meghallgatott engem, és minden félelmembõl kimentett engem.

A kik õ reá néznek, azok felvidulnak, és arczuk meg nem pirul.

Ez a szegény kiáltott, és az Úr meghallgatta, és minden bajából kimentette õt.

Az Úr angyala tábort jár az õt félõk körül és kiszabadítja õket.

Érezzétek és lássátok meg, hogy jó az Úr! Boldog az az ember, a ki õ benne bízik.

10 Féljétek az Urat, ti szentjei! Mert a kik õt félik, nincs fogyatkozásuk.

11 Az oroszlánok szûkölködnek, éheznek; de a kik az Urat keresik, semmi jót sem nélkülöznek.

12 Jõjjetek fiaim, hallgassatok rám, megtanítlak titeket az Úr félelmére!

13 Ki az az ember, a kinek tetszik az élet, és szeret napokat, hogy jót láthasson?

14 Tartóztasd meg nyelvedet a gonosztól, és ajkadat a csalárd beszédtõl.

15 Kerüld a rosszat és cselekedjél jót; keresd a békességet és kövesd azt.

16 Az Úr szemei az igazakon vannak, és az õ fülei azoknak kiáltásán;

17 Az Úr orczája pedig a gonosztevõkön van, hogy kiirtsa, emlékezetöket a földrõl.

18 [Ha igazak] kiáltnak, az Úr meghallgatja, és minden bajukból kimenti õket.

19 Közel van az Úr a megtört szívekhez, és megsegíti a sebhedt lelkeket.

20 Sok baja van az igaznak, de valamennyibõl kimenti az Úr.

21 Megõrzi minden csontját, egy sem töretik meg azokból.

22 A gonoszt gonoszság öli meg, és meglakolnak, a kik gyûlölik az igazat.

23 Az Úr kimenti az õ szolgái lelkét, és senki meg nem lakol, a ki õ benne bízik.

35  Dávidé.
Perelj Uram a velem perlõkkel; harczolj a velem harczolókkal.

Ragadj paizst és vértet, és kelj föl segítségemre.

Szegezz dárdát és rekeszd el üldözõim útját, mondd lelkemnek: Én vagyok segítséged.

Szégyen, gyalázat érje azokat, a kik lelkemet keresik; vettessenek hátra és piruljanak, a kik vesztemet koholják.

Legyenek olyanok, mint a polyva a szél elõtt; az Úrnak angyala verdesse [õket].

Legyen útjok sötét, csuszamlós, s az Úrnak angyala kergesse õket.

Mert ok nélkül vetették elém titkon vont hálójokat, és ok nélkül ástak vermet az én lelkemnek.

Érje õt romlás váratlanul, fogja meg hálója, a melyet kivetett, essék belé a veszedelembe.

Az én lelkem pedig vigad majd az Úrban, örvendezve szabadításában.

10 Minden tetemem ezt mondja majd: Kicsoda olyan, mint te, Uram?! A ki megszabadítod a nyomorultat a nála erõsebbtõl, a szegényt és szûkölködõt az õ megrablójától.

11 Erõszakos tanúk állnak elõ; azt kérdezik tõlem, a mirõl nem tudok.

12 Jóért roszszal fizetnek meg nékem, megrabolják lelkemet.

13 Pedig én az õ betegségökben gyászba öltöztem, bõjttel gyötörtem lelkemet, imádságom kebelemre vissza-vissza szállt.

14 Mintha barátom, testvérem volna, úgy jártam-keltem [érte;] mintha anyámat siratnám, úgy jártam bútól meghajolva:

15 Õk pedig örültek az én bukásomon és összegyûltek; összegyûltek ellenem a rágalmazók, tudtom nélkül gyaláztak és nem nyugodtak,

16 Ingyenélõk léha csúfkodásai közt fogaikat vicsorgatva rám.

17 Oh Uram, meddig nézed? Szabadítsd meg lelkemet tombolásaiktól, az oroszlánkölyköktõl az én egyetlenemet.

18 Dicsérlek a nagy gyülekezetben, az erõs nép között magasztallak téged.

19 Ne örüljenek rajtam az én hazug ellenségeim, méltatlan gyûlölõim se hunyorgassanak rám.

20 Mert nem beszélnek békességet, hanem a kik békességesek e földön, azok ellen álnok dolgokat koholnak.

21 Föltátották rám szájokat, azt mondták: Haha! Haha! Látta a szemünk.

22 Láttad, oh Uram - ne hallgass, oh Uram; ne légy távol tõlem!

23 Serkenj föl, ébredj ítéletemre, oh Uram, Istenem, az én ügyemért.

24 Ítélj meg engem a te igazságod szerint, oh Uram, Istenem, hogy ne öröljenek rajtam!

25 Ne mondhassák szívökben: Örülj mi lelkünk! Ne mondhassák: Elnyeltük õt!

26 Szégyenüljenek meg, piruljanak együttesen, a kik bajomnak örülnek; szégyen és gyalázat borítsa be õket, a kik felfuvalkodtak ellenem.

27 Vigadjanak és örüljenek, a kik kivánják az én igazságomat, hadd mondják mindenkor: Nagy az Úr, a ki kivánja az õ szolgájának békességét.

28 Az én nyelvem pedig hirdetni fogja a te igazságodat, a te dicsõségedet minden napon.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes