A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 18-19 Hungarian Károli (KAR)

18  Az éneklõmesternek, az Úr szolgájától, Dávidtól, a ki az Úrhoz ez ének szavait azon a napon mondotta, a melyen az Úr megszabadította õt minden ellenségének kezébõl, és a Saul kezébõl.

És monda: Szeretlek Uram, én erõsségem!

Az Úr az én kõsziklám, váram és szabadítóm; az én Istenem, az én kõsziklám, õ benne bízom: az én paizsom, idvességem szarva, menedékem.

Az Úrhoz kiáltok, a ki dicséretre méltó, és megszabadulok ellenségeimtõl.

Halál kötelei vettek körül, s az istentelenség árjai rettentettek engem.

A Seol kötelei vettek körül; a halál tõrei fogtak meg engem.

Szükségemben az Urat hívtam, és az én Istenemhez kiáltottam; szavamat meghallá templomából, és kiáltásom eljutott füleibe.

Megindult, megrendült a föld, s a hegyek fundamentomai inogtak; és megindultak, mert haragra gyúlt.

Füst szállt fel orrából, és szájából emésztõ tûz; izzó szén gerjedt belõle.

10 Lehajtotta az eget és leszállt, és homály volt lábai alatt.

11 Kérubon haladt és röpült, és a szelek szárnyain suhant.

12 A sötétséget tette rejtekhelyévé; sátora körülötte a sötét felhõk és sûrû fellegek.

13 Az elõtte lévõ fényességbõl felhõin jégesõ tört át és eleven szén.

14 És dörgött az Úr a mennyekben, és a Magasságos zengett; és jégesõ [hullt] és eleven szén.

15 És kibocsátá nyilait és elszéleszté azokat, villámokat szórt és megháborította azokat.

16 És meglátszottak a vizek medrei s megmutatkoztak a világ fundamentomai; a te feddésedtõl, Uram, a te orrod leheletének fuvásától.

17 Lenyúlt a magasból és felvett engem; kivont engem nagy vizekbõl.

18 Megszabadított engem az én erõs ellenségemtõl, s az én gyûlölõimtõl, a kik hatalmasabbak voltak nálamnál.

19 Rám jöttek veszedelmem napján; de az Úr volt az én támaszom.

20 És kivitt engem tágas helyre; kiragadt engem, mert kedvét leli bennem.

21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem;

22 Mert megõriztem az Úrnak útait, és gonoszul nem távoztam el az én Istenemtõl.

23 Mert minden ítélete elõttem, és rendeléseit nem hánytam el magamtól.

24 És tökéletes voltam elõtte, õrizkedtem az én vétkemtõl.

25 És megfizetett nékem az Úr az én igazságom szerint; kezeim tisztasága szerint, a mi szemei elõtt van.

26 Az irgalmashoz irgalmas vagy: a tökéleteshez tökéletes vagy.

27 A tisztával tiszta vagy; s a visszáshoz visszás vagy.

28 Mert te megtartod a nyomorult népet, és a kevély szemeket megalázod;

29 Mert te gyujtod meg az én szövétnekemet; az Úr az én Istenem megvilágosítja az én sötétségemet.

30 Mert általad táboron is átfutok, és az én Istenem által kõfalon is átugrom.

31 Az Istennek útja tökéletes; az Úrnak beszéde tiszta; paizsuk õ mindazoknak, a kik bíznak benne.

32 Mert kicsoda Isten az Úron kivül? És kicsoda kõszikla a mi Istenünkön kivül?

33 Az Isten, a ki felövez engem erõvel, és tökéletessé teszi útamat:

34 Olyanná teszi lábamat, mint a szarvasé, és az én magas helyeimre állít engem.

35 Õ tanítja kezemet a harczra, karjaim meghajlítják az érczíjat.

36 És adtad nékem a te idvességednek paizsát, és a te jobbod megszilárdított engem, és a te jóvoltod felmagasztalt engem.

37 Kiszélesítetted lépésemet alattam, és nem tántorogtak lábaim.

38 Üldözöm ellenségeimet és elérem õket, és nem térek vissza, míg meg nem semmisültek.

39 Összetöröm õket, hogy fel sem kelhetnek; lábaim alá hullanak.

40 Mert te öveztél fel engem erõvel a harczra, alám görbeszted az ellenem felkelõket.

41 És megadtad, hogy ellenségeim meghátráltak, és az én gyûlölõimet elpusztíthattam.

42 Kiáltottak, de nem volt szabadító, az Úrhoz és nem felelt nékik.

43 És apróra törtem õket, a milyen a szél elé való por, és megtapodtam õket mint utcza sarát.

44 Megmentettél engem a nép pártoskodásaitól; nemzetek fejévé tettél engem; oly nép szolgál nékem, a melyet nem ismertem.

45 A mint hall a fülök, engedelmeskednek, és idegenek is hizelegnek nékem.

46 Az idegenek elepedtek, és reszketve jõnek elõ zárt helyeikbõl.

47 Él az Úr és áldott az én kõsziklám, magasztaltassék hát az én idvességemnek Istene!

48 Az Isten, a ki bosszút áll értem, és népeket hajlít alám;

49 A ki megment engem ellenségeimtõl. Még az ellenem felkelõk fölött is felmagasztalsz engem, az erõszakos embertõl megszabadítasz engem.

50 Azért dicsérlek téged, Uram, a nemzetek között, és éneket zengek a te nevednek.

51 Nagy segítséget ád az õ királyának és irgalmasságot cselekszik az õ felkentjével, Dáviddal és az õ magvával mindörökké.

19  Az éneklõmesternek; Dávid zsoltára.

Az egek beszélik Isten dicsõségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.

Nap napnak mond beszédet; éj éjnek ad jelentést.

Nem [olyan] szó, sem [olyan] beszéd, a melynek hangja nem hallható:

Szózatuk kihat az egész földre, és a világ végére az õ mondásuk. A napnak csinált bennök sátort.

Olyan ez, mint egy võlegény, a ki az õ ágyasházából jön ki; örvend, mint egy hõs, hogy futhatja a pályát.

Kijövetele az ég [egyik] szélétõl s forgása a [másik] széléig; és nincs semmi, a mi elrejtõzhetnék hevétõl.

Az Úrnak törvénye tökéletes, megeleveníti a lelket; az Úrnak bizonyságtétele biztos, bölcscsé teszi az együgyût.

Az Úrnak rendelései helyesek, megvidámítják a szívet; az Úrnak parancsolata világos, megvilágosítja a szemeket.

10 Az Úrnak félelme tiszta, megáll mindörökké; az Úrnak ítéletei változhatatlanok s mindenestõl fogva igazságosak.

11 Kivánatosabbak az aranynál, még a sok színaranynál is; és édesebbek a méznél, még a színméznél is.

12 Szolgádat is intik azok; a ki megtartja azokat, nagy jutalma van.

13 Ki veheti észre a tévedéseket? Titkos bûnöktõl tisztíts meg engemet.

14 Tartsd távol a te szolgádat a szándékosoktól; ne uralkodjanak rajtam; akkor ártatlan leszek, és tiszta leszek, sok vétektõl.

15 Legyenek kedvedre valók szájam mondásai, és az én szívem gondolatai elõtted, legyenek, oh Uram, kõsziklám és megváltóm.

Apostolok 20:17-38 Hungarian Károli (KAR)

17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.

18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az elsõ naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idõ alatt,

19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;

20 Hogy semmitõl sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felõl.

22 És most ímé én a Lélektõl kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.

25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

26 Azért bizonyságot teszek elõttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétõl tiszta vagyok.

27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.

28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jõnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

30 Sõt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.

32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az õ kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

34 Sõt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeirõl és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

35 Mindenestõl megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erõtlenekrõl gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert õ mondá: Jobb adni, mint venni.

36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták õt.

38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az õ orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték õt a hajóra.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes