A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 140-145 Hungarian Károli (KAR)

140  Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.

Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!

A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.

Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.

Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.

Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.

Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!

Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!

Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.

10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.

11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!

12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.

13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.

14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.

141  Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.

Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]

Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!

Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!

Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.

Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.

Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.

De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!

Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!

10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!

142  Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.

Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.

Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,

Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.

Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.

Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;

Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál!

Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.

143  Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.

Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!

10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!

12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.

144  Dávidé.
Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.

Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

145  Dávid dicsérõ éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!

Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.

Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.

A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.

A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.

Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.

10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.

11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.

12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.

13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.

14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.

15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.

16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.

17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.

18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.

19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.

20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.

21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes