A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 131 Hungarian Károli (KAR)

131  Grádicsok éneke; Dávidtól. Uram, nem fuvalkodott fel az én szívem, szemeim sem láttak magasra, és nem jártam nagy dolgok után, erõmet haladó csodadolgok után;

Sõt lecsendesítém és elnémítám lelkemet. A milyen az elválasztott gyermek az anyjánál; mint az elválasztott gyermek, olyan bennem az én lelkem.

Bízzál Izráel az Úrban mostantól fogva mindörökké!

Zsoltárok 138-139 Hungarian Károli (KAR)

138  Dávidé.
Magasztallak téged teljes szívembõl; énekkel áldlak az istenek elõtt.

Szent templomod felé hajolok, s magasztalom nevedet kegyelmedért és igazságodért; mert minden neveden felül felmagasztalád a te beszédedet.

Mikor kiáltottam, meghallgattál engem, felbátorítottál engem, lelkemben erõ [támadt.]

Magasztal téged, Uram, e földnek minden királya, mikor meghallják szádnak beszédeit,

És énekelnek az Úrnak útairól, mert nagy az Úr dicsõsége!

Noha felséges az Úr, mégis meglátja az alázatost, a kevélyt pedig távolról ismeri.

Ha nyomorúságban vergõdöm, megelevenítesz; ellenségeim haragja ellen kinyújtod kezedet, és a te jobbkezed megment engemet.

Elvégzi értem az Úr. Uram, a te kegyelmed örökkévaló: ne hagyd el a te kezeidnek alkotásait!

139  Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
Uram, megvizsgáltál engem, és ismersz.

Te ismered ülésemet és felkelésemet, messzirõl érted gondolatomat.

Járásomra és fekvésemre ügyelsz, minden útamat jól tudod.

Mikor még nyelvemen sincs a szó, immár egészen érted azt Uram!

Elõl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.

Csodálatos elõttem [e] tudás, magasságos, nem érthetem azt.

Hová menjek a te lelked elõl és a te orczád elõl hova fussak?

Ha a mennybe hágok fel, ott vagy; ha a Seolba vetek ágyat, ott is jelen vagy.

Ha a hajnal szárnyaira kelnék, és a tenger túlsó szélére szállanék:

10 Ott is a te kezed vezérelne engem, és a te jobbkezed fogna engem.

11 Ha azt mondom: A sötétség bizonyosan elborít engem és a világosság körülöttem éjszaka lesz,

12 A sötétség sem borít el elõled, és fénylik az éjszaka, mint a nappal; a sötétség olyan, mint a világosság.

13 Bizony te alkottad veséimet, te takargattál engem anyám méhében.

14 Magasztallak, hogy csodálatosan megkülönböztettél. Csodálatosak a te cselekedeteid! és jól tudja ezt az én lelkem.

15 Nem volt elrejtve elõtted az én csontom, mikor titokban formáltattam és idomíttattam, [mintegy] a föld mélyében.

16 Látták szemeid az én alaktalan testemet, és könyvedben ezek mind be voltak írva: a napok is, a melyeken formáltatni fognak; holott egy sem volt még meg közülök.

17 És nékem milyen kedvesek a te gondolataid, oh Isten! Mily nagy azoknak summája!

18 Számlálgatom õket: többek a fövénynél; felserkenek s mégis veled vagyok.

19 Vajha elvesztené Isten a gonoszt! Vérszopó emberek, fussatok el tõlem!

20 A kik gonoszul szólnak felõled, [és nevedet] hiába veszik fel, a te ellenségeid.

21 Ne gyûlöljem-é, Uram, a téged gyûlölõket? Az ellened lázadókat ne útáljam-é?

22 Teljes gyûlölettel gyûlölöm õket, ellenségeimmé lettek!

23 Vizsgálj meg engem, oh Isten, és ismerd meg szívemet! Próbálj meg engem, és ismerd meg gondolataimat!

24 És lásd meg, ha van-e nálam a gonoszságnak valamilyen útja? és vezérelj engem az örökkévalóság útján!

Zsoltárok 143-145 Hungarian Károli (KAR)

143  Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.

Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!

Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!

Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!

Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.

Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.

Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.

Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!

Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!

10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.

11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!

12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.

144  Dávidé.
Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.

Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.

Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?

Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.

Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!

Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.

Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;

A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.

Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;

10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.

11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.

12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.

13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.

14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.

15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.

145  Dávid dicsérõ éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!

Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!

Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.

Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.

A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.

Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.

A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.

Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.

10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.

11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.

12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.

13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.

14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.

15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.

16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.

17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.

18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.

19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.

20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.

21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes