A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 102-104 Hungarian Károli (KAR)

102  A nyomorultnak imádsága, a mikor eleped és kiönti panaszát az Úr elé.

Uram, hallgasd meg az én imádságomat, és kiáltásom jusson te hozzád!

Ne rejtsd el a te orczádat tõlem; mikor szorongatnak engem, hajtsd hozzám a te füledet; mikor kiáltok, hamar hallgass meg engem!

Mert elenyésznek az én napjaim, mint a füst, és csontjaim, mint valami tûzhely, üszkösök.

Letaroltatott és megszáradt, mint a fû az én szívem; még kenyerem megevésérõl is elfelejtkezem.

Nyögésemnek szavától csontom a húsomhoz ragadt.

Hasonló vagyok a pusztai pelikánhoz; olyanná lettem, mint a bagoly a romokon.

Virrasztok és olyan vagyok, mint a magános madár a háztetõn.

Minden napon gyaláznak engem ellenségeim, csúfolóim esküsznek én reám.

10 Bizony a port eszem kenyér gyanánt, és italomat könyekkel vegyítem,

11 A te felindulásod és búsulásod miatt; mert felemeltél engem és földhöz vertél engem.

12 Napjaim olyanok, mint a megnyúlt árnyék; magam pedig, mint a fû, megszáradtam.

13 De te Uram örökké megmaradsz, és a te emlékezeted nemzetségrõl nemzetségre [áll.]

14 Te kelj fel, könyörülj a Sionon! Mert ideje, hogy könyörülj rajta, mert eljött a megszabott idõ.

15 Mert kedvelik a te szolgáid annak köveit, és a porát is kímélik.

16 És félik a népek az Úrnak nevét, és e földnek minden királya a te dicsõségedet;

17 Mivelhogy az Úr megépítette a Siont, megláttatta magát az õ dicsõségében.

18 Oda fordult a gyámoltalanok imádsága felé, és azoknak imádságát meg nem útálta.

19 Irattassék meg ez a következõ nemzedéknek, és a teremtendõ nép dicsérni fogja az Urat.

20 Mert alátekintett az õ szentségének magaslatáról; a mennyekbõl a földre nézett le az Úr.

21 Hogy meghallja a fogolynak nyögését, [és] hogy feloldozza a halálnak fiait.

22 Hogy hirdessék a Sionon az Úrnak nevét, és az õ dicséretét Jeruzsálemben.

23 Mikor egybegyûlnek a népek mindnyájan, és az országok, hogy szolgáljanak az Úrnak.

24 Megsanyargatta az én erõmet ez útban, megrövidítette napjaimat.

25 Ezt mondám: Én Istenem! Ne vígy el engem az én napjaimnak felén; a te esztendeid nemzedékek nemzedékéig [tartanak.]

26 Régente fundáltad a földet, s az egek is a te kezednek munkája.

27 Azok elvesznek, de te megmaradsz; mindazok elavulnak, mint a ruha; mint az öltözetet, elváltoztatod azokat, és elváltoznak.

28 De te ugyanaz vagy, és a te esztendeid el nem fogynak.

29 A te szolgáidnak fiai megmaradnak, és az õ magvok erõsen megáll elõtted.

103  A Dávidé.
Áldjad én lelkem az Urat, és egész bensõm az õ szent nevét.

Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményérõl.

A ki megbocsátja minden bûnödet, meggyógyítja minden betegségedet.

A ki megváltja életedet a koporsótól; kegyelemmel és irgalmassággal koronáz meg téged.

A ki jóval tölti be a te ékességedet, [és] megújul a te ifjúságod, mint a sasé.

Igazságot cselekszik az Úr, és ítéletet minden elnyomottal.

Megismertette az õ útait Mózessel; Izráel fiaival az õ cselekedeteit.

Könyörülõ és irgalmas az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.

Nem feddõdik minduntalan, és nem tartja meg haragját örökké.

10 Nem bûneink szerint cselekszik velünk, és nem fizet nékünk a mi álnokságaink szerint.

11 Mert a milyen magas az ég a földtõl, olyan nagy az õ kegyelme az õt félõk iránt.

12 A milyen távol van a napkelet a napnyugattól, olyan messze veti el tõlünk a mi vétkeinket.

13 A milyen könyörülõ az atya a fiakhoz, olyan könyörülõ az Úr az õt félõk iránt.

14 Mert õ tudja a mi formáltatásunkat; megemlékezik róla, hogy por vagyunk.

15 Az embernek napjai olyanok, mint a fû, úgy virágzik, mint a mezõnek virága.

16 Hogyha általmegy rajta a szél, nincsen többé, és az õ helye sem ismeri azt többé.

17 De az Úr kegyelme öröktõl fogva való és örökkévaló az õt félõkön, és az õ igazsága a fiaknak fiain;

18 Azokon, a kik megtartják az õ szövetségét és megemlékeznek az õ parancsolatjairól, hogy azokat megcselekedjék.

19 Az Úr a mennyekbe helyheztette az õ székét és az õ uralkodása mindenre kihat.

20 Áldjátok az Urat õ angyalai, ti hatalmas erejûek, a kik teljesítitek az õ rendeletét, hallgatván az õ rendeletének szavára.

21 Áldjátok az Urat minden õ serege: õ szolgái, akaratának teljesítõi!

22 Áldjátok az Urat minden õ teremtményei, az õ uralkodásának minden helyén! Áldjad én lelkem az Urat!

104  Áldjad én lelkem az Urat! Uram én Istenem, nagy vagy te igen, ékességet és fenséget öltöztél magadra!

A ki körülvette magát világossággal, mint egy öltözettel, és kiterjesztette az egeket, mint egy kárpitot;

A ki vizeken építi fel az õ palotáját, a felhõket rendeli az õ szekerévé, jár a szeleknek szárnyain;

A ki a szeleket teszi követeivé, a lángoló tüzet szolgáivá.

Õ fundálta a földet az õ oszlopain, nem mozdul az meg soha örökké.

Vízáradattal, mint egy ruhával borítottad be azt, a hegyek felett is vizek állottak vala.

Egy kiáltásodtól eloszlának, és mennydörgésednek szavától szétriadának.

Hegyek emelkedének fel és völgyek szállának alá arra a helyre, a melyet fundáltál nékik.

Határt vetettél, a melyet át nem hágnak, nem térnek vissza a földnek elborítására.

10 A ki elbocsátja a forrásokat a völgyekbe, hogy folydogáljanak a hegyek között;

11 Megitassák a mezõnek minden állatát; a vadszamarak is megoltsák szomjúságukat.

12 Mellettök lakoznak az égnek madarai, az ágak közül hangicsálnak.

13 A ki megöntözi a hegyeket az õ palotájából; a te munkáidnak gyümölcsébõl megelégíttetik a föld.

14 A ki füvet sarjaszt a barmoknak és növényeket az embereknek hasznára, hogy eledelt vegyenek a földbõl,

15 És bort, a mely megvidámítja a halandónak szívét, fényesebbé teszi az orczát az olajnál; és kenyeret, a mely megerõsíti a halandónak szívét.

16 Megelégíttetnek az Úrnak fái, a Libánonnak czédrusai, a melyeket plántált;

17 A melyeken madarak fészkelnek: az eszterág, a melynek a cziprusok a háza.

18 A magas hegyek a vadkecskéknek, a sziklák hörcsögöknek menedéke.

19 Teremtett holdat ünnepeknek mutatására; a napot, a mely lenyugovását tudja.

20 Szerzett setétséget, hogy éjszaka legyen, a melyben szétjárjanak a mezõnek összes vadai;

21 Az oroszlánkölykök, a melyek ordítanak a prédáért, sürgetvén Istentõl eledelöket.

22 Ha felkél a nap, elrejtõznek és hajlékaikban heverésznek;

23 Az ember munkájára megy ki, és az õ dolgára mind estvéig.

24 Mily számtalanok a te mûveid, Uram! Mindazokat bölcsen alkottad meg, és betelt a föld a te gazdagságoddal.

25 Ez a nagy és széles tenger! Itt vannak benne a megszámlálhatatlan csúszók; apró állatok nagyokkal együtt.

26 Amott gályák járnak [s] czethal, a melyet azért formáltál, hogy játszadozzék benne.

27 Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas idõben.

28 Adsz nékik [és] õk takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jóvoltoddal.

29 Elfordítod orczádat, megháborodnak; elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra.

30 Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét.

31 Legyen az Úrnak dicsõség örökké; örvendezzen az Úr az õ teremtményeiben;

32 A ki, ha rátekint e földre, megrendül az; megilleti a hegyeket, és füstölögnek azok.

33 Éneklek az Úrnak egész életemben; zengedezek az én Istenemnek, a míg vagyok!

34 Legyen kedves néki az én rebegésem; örvendezem én az Úrban;

35 Veszszenek el a bûnösök a földrõl, és a hitetlenek ne legyenek többé! Áldjad én lelkem az Urat; dicsérjétek az Urat!

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes