A A A A A
Bible Book List

Példabeszédek 27-29 Hungarian Károli (KAR)

27  Ne dicsekedjél a holnapi nappal; mert nem tudod, mit hoz a nap [tereád.]

Dicsérjen meg téged más, és ne a te szájad; az idegen, és ne a te ajkaid.

Nehézség van a kõben, és teher a fövényben; de a bolondnak haragja nehezebb mind a kettõnél.

A búsulásban kegyetlenség [van,] és a haragban áradás; de ki állhatna meg az irígység elõtt?

Jobb a nyilvánvaló dorgálás a titkos szeretetnél.

Jószándékból valók a barátságos embertõl vett sebek; és temérdek a gyûlölõnek csókja.

A jóllakott ember még a lépesmézet is megtapodja; de az éhes embernek minden keserû édes.

Mint a madárka, ki elbujdosott fészkétõl, olyan az ember, a ki elbujdosott az õ lakóhelyétõl.

[Mint] a kenet és jó illat megvídámítja a szívet: úgy az õ barátjának édes [szavai is, melyek] lelke tanácsából [valók.]

10 A te barátodat, és a te atyádnak barátját el ne hagyd, és a te atyádfiának házába be ne menj nyomorúságodnak idején. Jobb a közel való szomszéd a messze való atyafinál.

11 Légy bölcs fiam, és vídámítsd meg az én szívemet; hogy megfelelhessek annak, a ki engem ócsárol.

12 Az eszes meglátja a bajt, elrejti magát; az esztelenek neki mennek, kárát vallják.

13 Vedd el a ruháját, mert kezes lett másért, és az idegenért zálogold meg.

14 A ki nagy hangon áldja az õ barátját, reggel jó idején felkelvén; átokul tulajdoníttatik néki.

15 A sebes záporesõ idején való szüntelen csepegés, és a morgó asszonyember hasonlók.

16 Valaki el akarja azt rejteni, szelet rejt el, és az õ jobbja olajjal találkozik.

17 [Miképen] egyik vassal a másikat élesítik, [a képen] az ember élesíti az õ barátjának orczáját.

18 [Mint] a ki õrzi a fügét, eszik annak gyümölcsébõl, úgy a ki az õ urára vigyáz, tiszteltetik.

19 Mint a vízben egyik orcza a másikat [megmutatja,] úgy egyik embernek szíve a másikat.

20 [Mint] a sír és a pokol meg nem elégednek, [úgy] az embernek szemei meg nem elégednek.

21 [Mint] az ezüst a tégelyben, és az arany a kemenczében [próbáltatik meg, úgy] az ember az õ híre-neve szerint.

22 Ha megtörnéd is a bolondot mozsárban mozsártörõvel a megtört gabona között, nem távoznék el õ tõle az õ bolondsága.

23 Szorgalmasan megismerd a te juhaid külsejét, gondolj a nyájakra.

24 Mert nem örökkévaló a gazdagság, és vajjon a korona nemzetségrõl nemzetségre lesz-é?

25 [Mikor] levágatott a szénafû, és megtetszett a sarjú, és begyûjtettek a hegyekrõl a fûvek:

26 Vannak juhaid a te ruházatodra, és kecskebakok mezõnek árául,

27 És elég kecsketej a te ételedre, a te házadnépének ételére, és szolgálóleányaidnak ételül.

28  Minden istentelen fut, ha senki nem üldözi is; az igazak pedig, mint az ifjú oroszlán, bátrak.

Az ország bûne miatt sok annak a fejedelme; az eszes és tudós ember által pedig hosszabbodik fennállása.

A szegény ember[bõl támadott] elnyomója a szegényeknek hasonló a pusztító esõhöz, mely nem hágy kenyeret.

A kik elhagyják a törvényt, dicsérik a latrokat; de a kik megtartják a törvényt, harczolnak azokkal.

A gonoszságban élõ emberek nem értik meg az igazságot; a kik pedig keresik az Urat, mindent megértenek.

Jobb a szegény, a ki jár tökéletesen, mint a kétfelé sántáló istentelen, a ki gazdag.

A ki megõrzi a törvényt, eszes fiú az; a ki pedig társalkodik a dobzódókkal, gyalázattal illeti atyját.

A ki öregbíti az õ marháját kamattal és uzsorával, annak gyûjt, a ki könyörül a szegényeken.

Valaki elfordítja az õ fülét a törvénynek hallásától, annak könyörgése is útálatos.

10 A ki elcsábítja az igazakat gonosz útra, vermébe maga esik bele; a tökéletesek pedig örökség szerint bírják a jót.

11 Bölcs az õ maga szemei elõtt a gazdag ember; de az eszes szegény megvizsgálja õt.

12 Mikor örvendeznek az igazak, nagy ékesség az; mikor pedig az istentelenek feltámadnak, keresni kell az embert.

13 A ki elfedezi az õ vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.

14 Boldog ember, a ki szüntelen retteg; a ki pedig megkeményíti az õ szívét, bajba esik.

15 Mint az ordító oroszlán és éhezõ medve, olyan a szegény népen uralkodó istentelen.

16 Az értelemben szûkölködõ fejedelem nagy elnyomó is; [de] a ki gyûlöli a hamis nyereséget, meghosszabbítja napjait.

17 Az ember, a kit ember-vér terhel, a sírig fut; senki ne támogassa õt.

18 A ki jár tökéletesen, megtartatik; a ki pedig álnokul két úton jár, egyszerre elesik.

19 A ki munkálja az õ földét, megelégedik étellel; a ki pedig hiábavalóságok után futkos, megelégedik szegénységgel.

20 A hivõ ember bõvelkedik áldásokkal; de a ki hirtelen akar gazdagulni, büntetlen nem marad.

21 Személyt válogatni nem jó; mert [még] egy falat kenyérért [is] vétkezhetik az ember.

22 Siet a marhakeresésre a gonosz szemû ember; és nem veszi észre, hogy szükség jõ reá.

23 A ki megfeddi az embert, végre [is] inkább kedvességet talál, mint a sima nyelvû.

24 A ki megrabolja az atyját, és anyját és azt mondja: nem vétek! társa a romboló embernek.

25 A telhetetlen lélek háborúságot szerez; a ki pedig bízik az Úrban, megerõsödik.

26 A ki bízik magában, bolond az; a ki pedig jár bölcsen, megszabadul.

27 A ki ád a szegénynek, nem lesz néki szüksége; a ki pedig elrejti a szemét, megsokasulnak rajta az átkok.

28 Mikor felemeltetnek az istentelenek, elrejti magát az ember; de mikor azok elvesznek, öregbülnek az igazak.

29  A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.

Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.

A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.

A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.

A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.

A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.

Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.

A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.

Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.

10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.

11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.

12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.

13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.

14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.

15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.

16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.

17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.

18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!

19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.

20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!

21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.

22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.

23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.

24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.

25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.

26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.

27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.

2 Korintusi 10 Hungarian Károli (KAR)

10  Magam pedig, én Pál, kérlek titeket a Krisztus szelídségére és engedelmességére, a ki szemtõl szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távol bátor vagyok irántatok;

Kérlek pedig, hogy a mikor jelen leszek, ne kelljen bátornak lennem ama bizodalomnál fogva, a melylyel úgy gondolom bátor lehetek némelyekkel szemben, a kik úgy gondolkodnak felõlünk, mintha mi test szerint élnénk.

Mert noha testben élünk, de nem test szerint vitézkedünk.

Mert a mi vitézkedésünk fegyverei nem testiek, hanem erõsek az Istennek, erõsségek lerontására;

Lerontván okoskodásokat és minden magaslatot, a mely Isten ismerete ellen emeltetett, és foglyul ejtvén minden gondolatot, hogy engedelmeskedjék a Krisztusnak;

És készen állván megbüntetni minden engedetlenséget, mihelyst teljessé lesz a ti engedelmességtek.

A szem elõtt valókra néztek? Ha valaki azt hiszi magáról, hogy õ a Krisztusé, viszont azt is gondolja meg önmagában, hogy a mint õ maga a Krisztusé, azonképen mi is a Krisztuséi [vagyunk.]

Mert ha még egy kissé felettébb dicsekedem is a mi hatalmunkkal, a melyet az Úr a ti építéstekre és nem megrontásotokra adott, én nem vallok szégyent;

Hogy ne láttassam, mintha csak ijesztgetnélek a leveleim által.

10 Mert, úgy mondják, a levelei ugyan súlyosak és kemények; de a maga jelenvolta erõtelen, és beszéde silány.

11 Gondolja meg azt, a ki ilyen, hogy a milyenek vagyunk távol, a levelek által való beszédben, éppen olyanok [leszünk,] ha megjelenünk, cselekedetben is.

12 Mert nem merjük magunkat azokhoz számítani, vagy hasonlítani, a kik magukat ajánlják; de azok magukat magukhoz mérvén és magukhoz hasonlítván magukat, nem okosan cselekesznek.

13 De mi nem dicsekszünk mértéktelenül, hanem ama mérõzsinór mértéke szerint, a melyet Isten adott nékünk mértékül, hogy hozzátok is elérjünk.

14 Mert nem feszítjük túl magunkat, mintha nem értünk volna el hozzátok; hiszen hozzátok is eljutottunk a Krisztus evangyéliomával.

15 A kik nem dicsekeszünk mértéktelenül mások munkájával, de reméljük, hogy hitetek megnõttével nagyokká leszünk köztetek a mi mérõzsinórunk szerint bõségesen.

16 Hogy rajtatok túl is hirdessük az evangyéliomot, nem dicsekedvén más mértéke szerint a készszel.

17 A ki pedig dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

18 Mert nem az a kipróbált, a ki magát ajánlja, hanem a kit az Úr ajánl.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes