Add parallel Print Page Options

24  Ne irígykedjél a gonosztevõkre, se ne kivánj azokkal lenni.

Mert pusztítást gondol az õ szívök, és bajt szólnak az õ ajkaik.

Bölcseség által építtetik a ház, és értelemmel erõsíttetik meg.

És tudomány által telnek meg a kamarák minden drága és gyönyörûséges marhával.

A bölcs férfiú erõs, és a tudós ember nagy erejû.

Mert az eszes tanácsokkal viselhetsz hadat hasznodra; és a megmaradás a tanácsosok sokasága által van.

Magas a bolondnak a bölcseség; a kapuban nem nyitja meg az õ száját.

A ki azon gondolkodik, hogy gonoszt cselekedjék, azt cselszövõnek hívják.

A balgatag dolognak gondolása bûn; és a rágalmazó az ember elõtt útálatos.

10 Ha lágyan viselted magadat a nyomorúságnak idején: szûk a te erõd.

11 Szabadítsd meg azokat, a kik a halálra vitetnek, és a kik a megöletésre tántorognak, tartóztasd meg!

12 Ha azt mondanád: ímé, nem tudtuk ezt; nemde, a ki vizsgálja az elméket, õ érti, és a ki õrzi a te lelkedet, õ tudja? és kinek-kinek az õ cselekedetei szerint fizet.

13 Egyél, fiam, mézet, mert jó; és a színméz édes a te ínyednek.

14 Ilyennek ismerd a bölcseséget a te lelkedre nézve: ha azt megtalálod, akkor lesz jó véged, és a te reménységed el nem vész!

15 Ne leselkedjél, oh te istentelen, az igaznak háza ellen, ne pusztítsd el az õ ágyasházát!

16 Mert ha hétszer elesik is az igaz, ugyan felkél azért; az istentelenek pedig [csak egy] nyavalyával is elvesznek.

17 Mikor elesik a te ellenséged: ne örülj; és mikor megütközik: ne vígadjon a te szíved,

18 Hogy az Úr meg ne lássa és gonosz ne legyen szemeiben, és el ne fordítsa arról az õ haragját [te reád.]

19 Ne gerjedj haragra a gonosztevõk ellen, ne irígykedjél az istentelenekre;

20 Mert a gonosznak nem lesz [jó] vége, az istentelenek szövétneke kialszik.

21 Féld az Urat, fiam, és a királyt; a pártütõk közé ne elegyedjél.

22 Mert hirtelenséggel feltámad az õ nyomorúságok, és e két rendbeliek büntetését ki tudja?

23 Ezek is a bölcsek [szavai.] Személyt válogatni az ítéletben nem jó.

24 A ki azt mondja az istentelennek: igaz vagy, ezt megátkozzák a népek, megútálják a nemzetek.

25 A kik pedig megfeddik [a bûnöst,] azoknak gyönyörûségökre lesz, és jó áldás száll reájok!

26 Ajkakat csókolgat az, a ki igaz beszédeket felel.

27 Szerezd el kivül a te dolgodat, és készíts elõ a te mezõdben; annakutána építsd a házadat.

28 Ne légy bizonyság ok nélkül a te felebarátod ellen; avagy ámítanál-é [valakit] a te ajkaiddal?

29 Ne mondd ezt: a miképen cselekedett én velem, úgy cselekszem õ vele; megfizetek az embernek az õ cselekedete szerint.

30 A rest embernek mezejénél elmenék, és az esztelennek szõleje mellett.

31 És ímé, mindenütt felverte a tövis, és színét elfedte a gyom; és kõgyepüje elromlott vala.

32 Melyet én látván gondolkodám, és nézvén, [ezt] a tanulságot vevém abból:

33 Egy kis álom, egy kis szunynyadás, egy kis kézösszetevés az alvásra,

34 És így jõ el, mint az útonjáró, a te szegénységed, és a te szükséged, mint a paizsos férfiú.

25  Még ezek is Salamon példabeszédei, melyeket összeszedegettek Ezékiásnak, a Júda királyának emberei.

Az Istennek tisztességére van a dolgot eltitkolni; a királyoknak pedig tisztességére van a dolgot kikutatni.

Az ég magasságra, a föld mélységre, és a királyoknak szíve kikutathatatlan.

Távolítsd el az ezüstbõl a salakot, és abból edény lesz az ötvösnek:

Távolítsd el a bûnöst a király elõl, és megerõsíttetik igazsággal az õ széke.

Ne dicsekedjél a király elõtt, és a nagyok helyére ne állj;

Mert jobb, ha [azt] mondják néked: jer ide fel; hogynem mint levettetned néked a tisztességes elõtt, a kit láttak a te szemeid.

Ne indulj fel a versengésre hirtelen, hogy [azt] ne [kelljen kérdened,] mit cselekedjél az után, mikor gyalázattal illet téged a te felebarátod.

A te ügyedet végezd el felebarátoddal; de másnak titkát meg ne jelentsd;

10 Hogy ne gyalázzon téged, a ki hallja; és a te gyalázatod el ne távozzék.

11 [Mint az] arany alma ezüst tányéron: [olyan] a helyén mondott ige!

12 [Mint az] arany függõ és színarany ékesség: [olyan] a []bölcs intõ a szófogadó fülnél.

13 Mint a havas hideg az aratásnak idején: olyan a hív követ azoknak, a kik õt elbocsátják; mert az õ urainak lelkét megvidámítja.

14 [Mint a] felhõ és szél, melyekben nincs esõ: [olyan] a férfiú, a ki kérkedik hamis ajándékkal.

15 Tûrés által engeszteltetik meg a fejedelem, és a szelíd beszéd megtöri a csontot.

16 Ha mézet találsz, egyél a mennyi elég néked; de sokat ne egyél, hogy ki ne hányd azt.

17 Ritkán tedd lábadat a te felebarátodnak házába; hogy be ne teljesedjék te veled, és meg ne gyûlöljön téged.

18 Põröly és kard és éles nyíl az olyan ember, a ki hamis bizonyságot szól felebarátja ellen.

19 [Mint a] romlott fog és kimarjult láb: [olyan a] hitetlennek bizodalma a nyomorúság idején.

20 [Mint a] ki leveti ruháját a hidegnek idején, [mint] az eczet a sziksón: olyan, a ki éneket mond a bánatos szívû ember elõtt.

21 Ha éhezik, a ki téged gyûlöl: adj enni néki kenyeret; és ha szomjúhozik: adj néki inni vizet;

22 Mert elevenszenet gyûjtesz az õ fejére, és az Úr megfizeti néked.

23 Az északi szél esõt szül; és haragos ábrázatot a suttogó nyelv.

24 Jobb lakni a tetõnek ormán, mint a háborgó asszonynyal, és közös házban.

25 [Mint] [a] hideg víz a megfáradt embernek, [olyan ]a messze földrõl való jó hírhallás.

26 [Mint a] megháborított forrás és megromlott kútfõ, [olyan ]az igaz, a ki a gonosz elõtt ingadozik.

27 Igen sok mézet enni nem jó; hát a magunk dicsõségét keresni dicsõség?

28 [Mint] a megromlott és kerítés nélkül való város, [olyan ]a férfi, a kinek nincsen birodalma az õ lelkén!

26  Mint a hó a nyárhoz és az esõ az aratáshoz, úgy nem illik a bolondhoz a tisztesség.

Miképen a madár elmegy és a fecske elrepül, azonképen az ok nélkül való átok nem száll az emberre.

Ostor a lónak, fék a szamárnak; és vesszõ a bolondok hátának.

Ne felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne légy te is õ hozzá hasonlatos;

Felelj meg a bolondnak az õ bolondsága szerint, hogy ne legyen bölcs a maga szemei elõtt.

A ki bolond által izen valamit, lábait vagdalja el magának, és bosszúságot szenved.

[Mint] a sántának lábai lógnak, úgy a bölcsmondás a bolondoknak szájában.

Mint a ki követ köt a parittyába, úgy [cselekszik,] a ki a bolondnak tisztességet tesz.

[Mint] a részeg ember kezébe akad a tövis, [úgy akad] az eszes mondás a bolondoknak szájába.

10 Mint a lövöldözõ, a ki mindent megsebez, olyan az, a ki bolondot fogad fel, és a ki csavargókat fogad fel.

11 Mint az eb megtér a maga okádására, úgy a bolond megkettõzteti az õ bolondságát.

12 Láttál-é oly embert, a ki a maga szemei elõtt bölcs? A bolond felõl [jobb] reménységed legyen, hogynem mint a felõl!

13 Azt mondja a rest: ordító [oroszlán] van az úton! oroszlán van az utczákon!

14 [Mint] az ajtó forog az õ sarkán, úgy a rest az õ ágyában.

15 Ha a rest az õ kezét a tálba nyujtotta, resteli azt csak szájához is vinni.

16 Bölcsebb a rest a maga szemei elõtt, mint hét olyan, a ki okos feleletet ád.

17 Kóbor ebet ragad fülön, a ki felháborodik a perpatvaron, a mely õt nem illeti.

18 Mint a balga, a ki tüzet, nyilakat és halálos szerszámokat lövöldöz,

19 Olyan [az], a ki megcsalja az õ felebarátját, és azt mondja: csak tréfáltam!

20 Ha a fa elfogy, kialuszik a tûz; ha nincs súsárló, megszûnik a háborgás.

21 Mint az elevenszénre a holtszén, és a fa a tûzre, [olyan] a háborúságszerzõ ember a patvarkodásnak felgyujtására.

22 A fondorlónak beszédei hízelkedõk, és azok áthatják a szív belsejét.

23 [Mint] a meg nem tisztított ezüst, melylyel valami agyagedényt beborítottak, [olyanok] a gyulasztó ajkak a gonosz szív mellett.

24 Az õ beszédeivel másnak tetteti magát a gyûlölõ, holott az õ szívében gondol álnokságot.

25 Mikor kedvesen szól, ne bízzál õ hozzá; mert hét iszonyatosság van szívében.

26 Elfedeztethetik a gyûlölség csalással; de nyilvánvalóvá lesz az õ gonoszsága a gyülekezetben.

27 A ki vermet ás [másnak], abba belé esik; és a ki felhengeríti a követ, arra gurul vissza.

28 A hazug nyelv gyûlöli az általa megrontott [embert], és a hízelkedõ száj romlást szerez.