A A A A A
Bible Book List

4 Mózes 8-10 Hungarian Károli (KAR)

És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj Áronnak és mondd meg néki: Mikor felrakod a mécseket, a gyertyatartó elé világítson a hét mécs.

És úgy cselekedék Áron, és [úgy] raká fel mécseit, [hogy] a gyertyatartónak ellenébe [tegyenek világosságot], a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

A gyertyatartó pedig ilyen alkotású: vert aranyból vala mind a szára, mind a virága; vert mû az; ama forma szerint, a melyet mutatott volt az Úr Mózesnek, úgy készíték a gyertyatartót.

Szóla továbbá az Úr Mózesnek, mondván:

Vedd a lévitákat Izráel fiai közül, és tisztítsd meg õket.

Így cselekedjél pedig velök, hogy megtisztítsad õket: hintsd reájok a tisztulás vizét, és az egész testöket beretválják meg, és mossák meg ruháikat, hogy tiszták legyenek.

Azután vegyenek egy fiatal tulkot és hozzávaló ételáldozatul olajjal elegyített lisztlángot; egy másik fiatal tulkot pedig vegyenek bûnért való áldozatul.

Akkor vidd a lévitákat a gyülekezet sátora elé, és gyûjtsd egybe Izráel fiainak egész gyülekezetét.

10 Ezután vidd a lévitákat az Úr elé, és Izráel fiai tegyék kezeiket a lévitákra.

11 Áron pedig lóbálja meg a lévitákat, áldozatul az Úr elõtt, Izráel fiai részérõl, hogy szolgáljanak az Úr szolgálatában.

12 A léviták pedig tegyék kezeiket a tulkok fejére; azután készítsd el az egyiket bûnért való áldozatul, a másikat pedig egészen égõáldozatul az Úrnak, a lévitákért engesztelésül.

13 És állassad a lévitákat Áron elé, és az õ fiai elé, és lóbáld meg õket áldozatul az Úrnak.

14 És válaszd külön a lévitákat Izráel fiai közül, hogy a léviták legyenek az enyéim.

15 És azután menjenek el a léviták a gyülekezet sátorában való szolgálatra. Így tisztítsd meg õket, és lóbáld meg õket áldozatul.

16 Mert bizony nékem adattak õk Izráel fiai közül; mind azok helyett, a kik az õ anyjok méhét megnyitják; Izráelnek elsõszülöttei [helyett] vettem õket magamnak.

17 Mert enyém minden elsõszülött Izráel fiai között, emberbõl és baromból; a naptól fogva, hogy megöltem minden elsõszülöttet Égyiptom földén, magamnak szenteltem azokat.

18 A lévitákat pedig minden elsõszülött helyett vettem magamnak Izráel fiai között.

19 És odaadtam a lévitákat adományul Áronnak és az õ fiainak Izráel fiai közül, hogy Izráel fiainak tisztében járjanak a gyülekezet sátorában, és hogy engesztelést végezzenek Izráel fiaiért, és ne legyen Izráel fiai között csapás, ha a szenthelyhez közelednek Izráel fiai.

20 Úgy cselekedék azért Mózes és Áron, és Izráel fiainak egész gyülekezete a lévitákkal; a mint parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, mindazt úgy cselekedék õ velök Izráel fiai.

21 És megtisztíták magokat a léviták, és megmosák ruháikat, és meglóbálá õket Áron áldozatul az Úr elõtt, és engesztelést szerze nékik Áron, hogy tisztákká tegye õket.

22 Azután pedig bemenének a léviták, hogy végezzék az õ szolgálatukat a gyülekezetnek sátorában Áron elõtt és az õ fiai elõtt; a miképen parancsolt vala az Úr Mózesnek a léviták felõl, akképen cselekedének velök.

23 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

24 Ez [is] a lévitákra tartozik: Huszonöt esztendõs korától fogva és azon felül, menjen be, hogy szolgálatot teljesítsen a gyülekezet sátorának szolgálatában.

25 Ötven esztendõs korától pedig lépjen ki e szolgálatnak sorából, és ne szolgáljon többé.

26 Hanem segítse az õ atyafiait a gyülekezet sátorában, hogy azok az õ tisztökben eljárjanak; de szolgálatot ne teljesítsen. E képen cselekedjél a lévitákkal az õ szolgálatukban.

Szóla pedig az Úr Mózesnek, a Sinai pusztájában, az Égyiptom földébõl való kijövetelöknek második esztendejében, az elsõ hónapban, mondván:

Izráel fiai pedig készítsék el a páskhát a maga idejében.

E hónapnak tizennegyedik napján, estennen készítsék el azt a maga idejében. Minden õ rendtartása szerint, és minden õ szertartása szerint készítsétek el azt.

Szóla azért Mózes Izráel fiainak, hogy készítsék el a páskhát.

És elkészíték a páskhát az elsõ hónapban, a hónapnak tizennegyedik napján estennen, a Sinai pusztájában; mindent úgy cselekedének Izráel fiai, a mint az Úr parancsolta vala Mózesnek.

Valának pedig némelyek, a kik tisztátalanok valának holtember [illetése] miatt, és nem készítheték meg a páskhát azon a napon: járulának azért Mózes elé és Áron elé azon a napon.

És mondának azok az emberek néki: Mi tisztátalanok vagyunk holtember [illetése] miatt; miért tiltatunk meg, hogy ne vigyünk áldozatot az Úrnak a maga idejében Izráel fiai között?

És monda nékik Mózes: Legyetek veszteg, míglen megértem: mit parancsol az Úr ti felõletek?

Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

10 Szólj Izráel fiainak, mondván: Ha valaki holt[ember] illetése miatt tisztátalan, vagy messze úton leend közületek, vagy a ti utódaitok közül, mindazáltal készítsen páskhát az Úrnak.

11 A második hónapnak tizennegyedik napján, estennen, készítsék el azt; kovásztalan kenyérrel és keserû füvekkel egyék meg azt.

12 Ne hagyjanak meg abból [semmit] reggelig, és annak csontját meg ne törjék; a páskhának minden rendtartása szerint készítsék el azt.

13 A mely ember pedig tiszta, vagy nincs útban, és elmulasztja a páskhát elkészíteni: irtassék ki az ilyen az õ népe közül; mert az Úrnak áldozatát nem vitte fel annak idejében; viselje az ilyen ember az õ bûnének terhét.

14 Hogyha pedig jövevény tartózkodik köztetek, és páskhát készít az Úrnak, a páskhának rendtartása szerint és annak szertartásai szerint készítse azt; egy rendtartástok legyen néktek, mind a jövevénynek, mind a föld lakosának.

15 A hajlék felállításának napján pedig befedezé a felhõ a hajlékot, a bizonyság sátorát; és estve a hajlék felett vala, tûznek ábrázatjában reggelig.

16 Úgy vala szüntelen: A felhõ borítja vala azt; és tûznek ábrázatja éjjel.

17 Mihelyt pedig felszáll vala a felhõ a sátorról, azonnal elindulnak vala Izráel fiai; és azon a helyen, a hol a felhõ megáll vala, ott ütnek vala tábort Izráel fiai.

18 Az Úr szava szerint mennek vala Izráel fiai, és az Úr szava szerint táboroznak vala; mind addig, míg a felhõ áll vala a hajlékon, táborban maradnak vala.

19 Még ha a felhõ sok napig nyugszik vala a hajlékon, akkor is megtartják vala Izráel fiai az Úr rendelését, és nem indulának.

20 Megesék, hogy a felhõ kevés napon át lõn a hajlékon: akkor is az Úr szava szerint maradnak vala táborban, és az Úr szava szerint indulnak vala.

21 Megesék, hogy a felhõ estvétõl fogva ott lõn reggelig; mikor azért reggel a felhõ felszáll vala, akkor indulnak vala el; vagy egy nap és egy éjjel [lõn] [ott]; mikor azért a felhõ felszáll vala, õk is indulának.

22 Vagy két napig, vagy egy hónapig, vagy hosszabb ideig [lõn] [ott;] a meddig késik vala a felhõ a hajlékon, vesztegelvén azon, táborban maradnak vala Izráel fiai [is], és nem indulnak vala tovább; mikor pedig az felszáll vala, õk is indulnak vala.

23 Az Úr szava szerint járnak vala tábort, és az Úr szava szerint indulnak vala. Az Úrnak rendelését megtartják vala, az Úrnak Mózes által való szava szerint.

10  Ismét szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Csináltass magadnak két kürtöt, vert ezüstbõl csináltasd azokat, és legyenek azok néked a gyülekezet összegyûjtésére, és a táborok megindítására.

És mikor megfújják azokat, gyüljön te hozzád az egész gyülekezet, a gyülekezet sátorának nyílása elé.

Ha csak egyet fújnak meg, akkor gyûljenek hozzád a fejedelmek, Izráel ezereinek fejei.

Ha pedig riadót fújtok, akkor induljon azok tábora, a kik napkelet felõl táboroznak.

Mikor pedig másodszor fújtok riadót, akkor induljon azok tábora, a kik dél felõl táboroznak. Riadót fújjanak azok indulására.

Mikor pedig összegyûjtitek a gyülekezetet, [egyszerûen] kürtöljetek, és ne fújjatok riadót.

A kürtöket pedig Áron fiai, a papok fújják; és legyen ez néktek örökkévaló rendtartás a ti nemzetségeitek között.

És mikor viadalra mentek a ti földetekben, a titeket háborító ellenségetek ellen, akkor is [azokkal] a kürtökkel fújjatok riadót, és emlékezetben lesztek az Úr elõtt, a ti Istenetek elõtt, és megszabadultok a ti ellenségeitektõl.

10 A ti vígasságtoknak napján, és a ti ünnepeiteken, és a ti hónapjaitok kezdetén is fújjátok meg a kürtöket, a ti egészen égõáldozataitokra, és a ti hálaáldozatitokra: és lesznek néktek emlékeztetõül a ti Istenetek elõtt. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

11 Vala pedig a második esztendõben a második hónapban, a hónapnak huszadik napján, felszálla a felhõ a bizonyság hajlékáról.

12 És elindulának Izráel fiai az õ menésöknek rendje szerint a Sinai pusztájából; és megállapodék a felhõ Párán pusztájában.

13 Elindulának azért elõször az Úrnak Mózes által való parancsolatja szerint.

14 Elindula pedig elõször a Júda fiai táborának zászlója az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Naasson, az Amminádáb fia.

15 Az Izsakhár fiai törzsébõl való seregnek feje pedig Néthanéel vala, Suárnak fia.

16 És a Zebulon fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliáb, Hélonnak fia.

17 És elbontatván a hajlék, elindulának Gersonnak és Mérárinak fiai, a hajlék hordozói.

18 Azután indula a Rúben táborának zászlója az õ seregeik szerint, és az õ seregének feje vala Elisur, Sedeúrnak fia.

19 A Simeon fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Selúmiel, Surisaddainak fia.

20 És a Gád fiai törzsébõl való seregnek feje vala Eliásáf, Dehuélnek fia.

21 Elindulának a Kéhátiták is, a szentség hordozói, és [amazok] felállíták vala a hajlékot, míg [ezek] oda jutnak vala.

22 Azután elindula az Efraim fiai táborának zászlója az õ seregei szerint, és az õ seregének feje vala Elisáma, Ammihúdnak fia.

23 A Manasse fiai törzsébõl való seregnek feje vala Gámliél, Pédasúrnak fia.

24 A Benjámin fiai törzsébõl való seregnek feje vala Abidán, Gideóninak fia.

25 [Utolszor] indula el a Dán fiai táborának zászlója, mint az egész tábornak utócsapata az õ seregei szerint; és az õ seregének feje vala Ahiézer, az Ammisaddai fia.

26 Az Áser fiai törzsébõl való seregnek pedig feje vala Págiel, Okhránnak fia.

27 És a Nafthali fiai törzsébõl való seregnek feje vala Akhira, az Enán fia.

28 Ilyen vala Izráel fiainak menetele az õ seregeik szerint: ekképen mentek.

29 Monda pedig Mózes Hóbábnak, a ki fia vala a Midiánból való Reuélnek, a Mózes ipának: Arra a helyre indulunk mi, a mely felõl azt mondta vala az Úr: néktek adom. Jer el velünk, és jól teszünk veled, mert az Úr jót igért Izráelnek.

30 Az pedig felele néki: Nem megyek, hanem az én földemre és az én rokonaim közé megyek.

31 És monda [Mózes]: Kérlek, ne hagyj el minket: mert te tudod, hol kell megszállanunk e pusztában, és légy nékünk szemünk gyanánt.

32 És ha eljösz velünk, a mi jót cselekszik velünk az Úr, közöljük azt veled.

33 Elmenének azért az Úr hegyétõl háromnapi járásnyira, és az Úr szövetségének ládája megyen vala õ elõttök háromnapi járásnyira, hogy kiszemelje nékik: hol kelljen megszállaniok.

34 És az Úr felhõje vala õ rajtok nappal, mikor elindulának a táborból.

35 Mikor pedig el akarták indítani a ládát, ezt mondja vala Mózes: Kelj fel Uram, és széledjenek el a te ellenségeid, és fussanak el elõled a te gyûlölõid.

36 Mikor pedig megáll vala, ezt mondja vala: Fordulj vissza Uram Izráelnek tízezerszer való ezereihez.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes