A A A A A
Bible Book List

4 Mózes 14-15 Hungarian Károli (KAR)

14  És felemelé szavát az egész gyülekezet, és síra a nép azon az éjszakán.

És mindnyájan zúgolódának Mózes ellen és Áron ellen Izráel fiai, és monda nékik az egész gyülekezet: Vajha megholtunk volna Égyiptom földén! vagy ebben a pusztában vajha meghalnánk!

Miért is visz be minket az Úr arra a földre? hogy fegyver miatt hulljunk el? feleségeink és a kicsinyeink prédára legyenek? Nem jobb volna-é nékünk visszatérnünk Égyiptomba?

És mondának egymásnak: Szerezzünk elõttünk járót, és térjünk vissza Égyiptomba.

Akkor arczczal leborulának Mózes és Áron Izráel fiai gyülekezetének egész községe elõtt.

Józsué pedig, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, a kik a földnek kémlelõi közül valók valának, meghasogaták ruháikat.

És szólának Izráel fiai egész gyülekezetének, mondván: A föld, a melyen általmentünk, hogy megkémleljük azt, igen-igen jó föld.

Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nékünk adja azt, mely tejjel és mézzel folyó föld.

Csakhogy ne lázongjatok az Úr ellen, se ne féljetek annak a földnek népétõl; mert õk nekünk [csak olyanok, mint a] kenyér; eltávozott tõlök az õ oltalmok, de az Úr velünk van: ne féljetek tõlök!

10 Mikor pedig az egész gyülekezet azon tanakodék, hogy megkövezze õket: megjelenék az Úrnak dicsõsége a gyülekezet sátorában Izráel minden fiának.

11 És monda az Úr Mózesnek: Meddig gyaláz engemet ez a nép? Meddig nem hisznek nékem, mind ama csudatételeim mellett sem, a melyeket cselekedtem közöttök?

12 Megverem õket döghalállal, és elvesztem õket; téged pedig nagy néppé teszlek, és õ nálánál erõsebbé.

13 És monda Mózes az Úrnak: Ha meghallják az égyiptombeliek (mert közülök hoztad fel e népet a te hatalmad által):

14 Elmondják majd e föld lakosainak, a kik hallották, hogy te Uram e nép között vagy, hogy szemtõl szembe megjelentetted magadat te Uram, és hogy a te felhõd megállott õ rajtok, és felhõoszlopban jársz te õ elõttök nappal, éjjel pedig tûzoszlopban.

15 Hogyha mind egyig elveszted e népet, így szólanak majd e népek, a melyek hallották a te híredet, mondván:

16 Mivelhogy nem vihette be az Úr e népet a földre, a mely felõl megesküdött nékik, azért öldöste le õket a pusztában.

17 Most azért hadd magasztaltassék fel az Úrnak ereje, a miképen szólottál, mondván:

18 Az Úr késedelmes a haragra, nagy irgalmasságú, megbocsát hamisságot és vétket, de [a bûnöst] nem hagyja büntetlenül; megbünteti az atyák álnokságait a fiakban harmad és negyed íziglen.

19 Kérlek, kegyelmezz meg e nép hamisságának a te irgalmasságod nagy volta szerint, a miképen megbocsátottál e népnek Égyiptomtól fogva mind eddig.

20 És monda az Úr: Megkegyelmeztem a te beszéded szerint.

21 De bizonnyal élek én, és betölti az Úr dicsõsége az egész földet.

22 Hogy mindazok az emberek, a kik látták az én dicsõségemet és csudáimat, a melyeket cselekedtem Égyiptomban és e pusztában, és megkisértettek engemet immár tízszer, és nem engedtek az én szómnak:

23 Nem látják meg azt a földet, a mely felõl megesküdtem az õ atyáiknak; senki nem látja azt azok közöl, a kik gyaláztak engem.

24 De az én szolgámat, Kálebet, mivelhogy más lélek volt vele, és tökéletességgel követett engem, beviszem õt arra a földre, a melyre bement vala, és örökségül bírja azt az õ magva.

25 De Amálek és Kananeus lakik a völgyben; holnap forduljatok meg, és induljatok a pusztába, a veres tenger útján.

26 Szóla annakfelette az Úr Mózesnek és Áronnak, mondván:

27 Meddig [tûrjek] e gonosz gyülekezetnek, a mely zúgolódik ellenem? Hallottam Izráel fiainak zúgolódásait, a kik zúgolódnak ellenem!

28 Mondd meg nékik: Élek én, azt mondja az Úr, hogy épen úgy cselekszem veletek, a miképen szólottatok az én füleim hallására!

29 E pusztában hullanak el a ti holttesteitek, és pedig mindazok, a kik megszámláltattak a ti teljes számotok szerint, húsz esztendõstõl fogva és azon felül, a kik zúgolódtatok ellenem.

30 És nem mentek be arra a földre, a melyre nézve felemeltem az én kezemet, hogy lakosokká teszlek abban titeket; Kálebet, a Jefunné fiát és Józsuét, a Nún fiát kivéve.

31 De kicsinyeiteket, a kik felõl azt mondtátok, hogy prédára lesznek; õket beviszem, és megismerik azt a földet, a melyet megútáltatok.

32 A ti holttesteitek azért a pusztában hullanak el.

33 A ti fiaitok pedig, mint a pásztorok, bujdosnak e pusztában negyven esztendeig, és viselik a ti paráználkodásitoknak büntetését, míglen megemésztetnek a ti holttesteitek e pusztában.

34 A napok száma szerint, a melyeken megkémleltétek a földet, ([tudniillik ]negyven napon, egy-egy napért egy-egy esztendõ), negyven esztendeig hordozzátok a ti hamisságotoknak büntetését, és megismeritek az én elfordulásomat.

35 Én, az Úr, szólottam. Bizonyára ezt mívelem az egész gonosz gyülekezettel, a mely összegyülekezett vala ellenem; ebben a pusztában emésztetnek meg, és ugyanott halnak meg.

36 A férfiak azért, a kiket elküldött vala Mózes a földnek megkémlelésére, és visszatérének és felzúdíták ellene az egész gyülekezetet, rossz hírt terjesztvén arról a földrõl:

37 Azok a férfiak azért, a kik rossz hírt terjesztének a földrõl, meghalának az Úr elõtt csapás által.

38 [Csak] Józsué, a Nún fia, és Káleb, a Jefunné fia, maradának életben ama férfiak közül, a kik mentek vala a földet megkémlelni.

39 A mint pedig elbeszélé Mózes e beszédeket Izráel fiainak, a nép felette igen keserge.

40 És felkelének reggel, és felmenének a hegy tetejére, mondván: Ímé készek vagyunk elmenni a helyre, a melyrõl szólott az Úr, mert vétkeztünk.

41 És monda Mózes: Miért hágjátok át ilyen módon az Úr akaratát, holott nem sikerülhet az [néktek.]

42 Fel ne menjetek, mert nem lesz közöttetek az Úr, hogy el ne hulljatok a ti ellenségeitek elõtt.

43 Mert az Amálek és a Kananeus van ott elõttetek, és fegyver által hulltok el. Mivelhogy elfordultatok az Úrtól, nem is lesz az Úr veletek.

44 Mindazáltal merészkedének felmenni a hegy tetejére; de az Úr szövetségének ládája és Mózes meg sem mozdulának a táborból.

45 Alászálla azért az Amálek és a Kananeus, a ki lakik vala azon a hegyen, és megverék õket, és vágák õket mind Hormáig.

15  Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj Izráel fiainak, és mondd nékik: Mikor bementek a ti lakó földetekre, a melyet én adok néktek.

És tûzáldozatot akartok készíteni az Úrnak, egészen égõ- vagy véres áldozatot, vagy fogadás teljesítése végett, vagy szabadakarat szerint, vagy a ti ünnepiteken, hogy tulok- vagy juhfélébõl kedves illatot készítsetek az Úrnak:

Akkor, a ki áldozza az õ áldozatját, vigyen az Úrnak ételáldozatul egy tizedrész [efa] lisztlángot, egy negyedrész hin olajjal elegyítve.

Italáldozatul pedig egy negyedrész hin bort adj az egészen égõ- vagy véres áldozathoz egy-egy bárány mellé.

Vagy ha kossal [áldozol,] készíts ételáldozatul két tizedrész [efa] lisztlángot megelegyítve egy hin olajnak harmadrészével;

Italáldozatul pedig egy hin bornak harmadrészét. [Így] viszel az Úrnak jóillatú áldozatot.

Hogyha fiatal tulkot akarsz készíteni egészen égõ- vagy véres áldozatul fogadás teljesítése végett, vagy hálaáldozatul az Úrnak:

Akkor vígy a fiatal tulokkal egyetemben ételáldozatul három tizedrész [efa] lisztlángot, megelegyítve egy hin olajnak felével.

10 Italáldozatul pedig vigy fel fél hin bort; kedves illatú tûzáldozat [ez] az Úrnak.

11 Eképpen cselekedjetek mindenik ökörnél, mindenik kosnál, mind a juhoknak, mind a kecskéknek bárányainál.

12 A [barmok] száma szerint, a melyeket [áldozatra] készítetek: így cselekedjetek mindenikkel, az õ számok szerint.

13 Minden benszülött így cselekedjék ezekkel, hogy kedves illatú tûzáldozatot vigyen az Úrnak.

14 Ha pedig jövevény tartózkodik nálatok, vagy lesz köztetek a ti nemzetségeitek szerint, és kedves illatú tûzáldozatot készít az Úrnak: a miképen [ti] cselekesztek, a képen cselekedjék [az is.]

15 Óh, község! néktek és a [köztetek] lakozó jövevénynek egy rendtartástok legyen; örökkévaló törvény legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy az Úr elõtt olyan legyen a jövevény, mint ti.

16 Egy törvényetek legyen, és egy szabályotok néktek és a jövevénynek, a mely közöttetek lakik.

17 Szóla azután az Úr Mózesnek, mondván:

18 Szólj Izráel fiainak, és mondd meg nékik: Mikor bementek a földre, a melyre én viszlek be titeket:

19 Akkor, ha majd esztek a földnek kenyerébõl, adjatok felemelt áldozatot az Úrnak.

20 A ti tésztátok zsengéjét lepényként mutassátok fel áldozatul; mint a szérûrõl felemelt áldozatot, úgy mutassátok fel azt.

21 A ti tésztátok zsengéjébõl adjatok az Úrnak felemelt áldozatot, a ti nemzetségeitek szerint.

22 És ha megtévelyedtek, és nem cselekszitek meg mind e parancsolatokat, a melyeket szólott vala az Úr Mózesnek;

23 Mind azokat, a melyeket parancsolt az Úr néktek Mózes által, az naptól fogva, a melyen parancsolta azokat az Úr, és azután a ti nemzetségeiteknek [is:]

24 Akkor, hogyha a gyülekezet tudtán kivül esik a tévedés, az egész gyülekezet áldozzék egy fiatal tulkot egészen égõáldozatul, kedves illatul az Úrnak, és étel- és italáldozatot is hozzá szokás szerint, és egy kecskebakot bûnért való áldozatul.

25 És végezzen engesztelést a pap Izráel fiainak egész gyülekezetéért, és megbocsáttatik nékik, mert tévedés volt az; õk pedig vigyék be az õ áldozatjokat tûzáldozatul az Úrnak, és a bûnért való áldozatjokat az Úr elé az õ tévedésökért.

26 És megbocsáttatik Izráel fiai egész gyülekezetének, és a közöttök tartózkodó jövevénynek; mert az egész nép tévedésben volt.

27 Hogyha csak egy ember vétkezik tévedésbõl: áldozzék egy esztendõs kecskét bûnért való áldozatul.

28 A pap végezzen engesztelést azért a tévedõ emberért, a ki tévedésbõl vétkezett az Úr elõtt, és ha engesztelést szerez néki, megbocsáttatik néki.

29 A benszülöttnek Izráel fiai között és a jövevénynek, a ki közöttök tartózkodik: egy törvényetek legyen néktek a felõl, a ki tévedésbõl cselekszik.

30 De a mely ember felemelt kézzel cselekszik, akár benszülött akár jövevény, az Urat illeti az szidalommal, vágassék ki azért az az õ népe közül;

31 Mivelhogy az Úrnak szavát megvetette, és az õ parancsolatját megszegte, kiirtatván kiirtassék az az ember, az õ hamissága legyen õ rajta.

32 Mikor pedig Izráel fiai a pusztában valának, találának egy férfiat, ki fát szedeget vala szombatnapon.

33 És elvivék azt, a kik találták vala azt fát szedegetni, Mózeshez és Áronhoz és az egész gyülekezethez.

34 És õrizet alá adák azt, mert nem vala kijelentve, mit kelljen vele cselekedni.

35 És monda az Úr Mózesnek: Halállal lakoljon az a férfi, kövezze õt agyon az egész gyülekezet a táboron kivül.

36 Kivivé azért õt az egész gyülekezet a táboron kivül, és agyon kövezék õt, és meghala, a miképen parancsolta vala az Úr Mózesnek.

37 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

38 Szólj Izráel fiainak, és mondjad nékik, hogy készítsenek magoknak bojtokat az õ ruháik szegleteire az õ nemzetségeik szerint, és tegyenek a szeglet bojtjára kék zsinórt.

39 És arra való legyen néktek a bojt, hogy mikor látjátok azt, megemlékezzetek az Úrnak minden parancsolatjáról, hogy megcselekedjétek azokat; és ne nézzetek a ti szívetek után, és a ti szemeitek után, a melyek után ti paráználkodtok.

40 Hogy megemlegessétek, és megcselekedjétek minden én parancsolatomat, és legyetek szentek a ti Istenetek elõtt.

41 Én vagyok az Úr, a ti Istenetek, a ki kihoztalak titeket Égyiptom földébõl, hogy legyek néktek Istenetekké. Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

Zsoltárok 90 Hungarian Károli (KAR)

90  Mózesnek, az Isten emberének imádsága.
Uram, te voltál nékünk hajlékunk nemzedékrõl nemzedékre!

Minekelõtte hegyek lettek és föld és világ formáltaték, öröktõl fogva mindörökké te vagy Isten.

Te visszatéríted a halandót a porba, és ezt mondod: Térjetek vissza embernek fiai!

Mert ezer esztendõ annyi elõtted, mint a tegnapi nap, a mely elmúlt, és mint egy õrjárási idõ éjjel.

Elragadod õket; [olyanokká] lesznek, [mint az] álom; mint a fû, a mely reggel sarjad;

Reggel virágzik és sarjad, [és] estvére elhervad és megszárad.

Bizony megemésztetünk a te haragod által, és a te búsulásod miatt megromlunk!

Elédbe vetetted a mi álnokságainkat; titkos bûneinket a te orczádnak világa elé.

Bizony elmúlik minden mi napunk a te bosszúállásod miatt; megemésztjük a mi esztendeinket, mint a beszédet.

10 A mi esztendeinknek napjai hetven esztendõ, vagy ha feljebb, nyolczvan esztendõ, és nagyobb részök nyomorúság és fáradság, a mely gyorsan tovatünik, mintha repülnénk.

11 Ki tudhatja a te haragodnak erejét, és a te félelmetességed szerint való bosszúállásodat?

12 Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.

13 Térj vissza Uram! meddig késel? és könyörülj a te szolgáidon.

14 Jó reggel elégíts meg minket a te kegyelmeddel, hogy örvendezzünk és vígadjunk minden mi idõnkben.

15 Vidámíts meg minket a mi nyomorúságunk napjaihoz képest, az esztendõkhöz képest, a melyekben gonoszt láttunk.

16 Láttassék meg a te mûved a te szolgáidon, és a te dicsõséged azoknak fiain.

17 És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jó kedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes