A A A A A
Bible Book List

Birák 16-18 Hungarian Károli (KAR)

16  És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá.

A gázabelieknek pedig [mikor] [megmondották,] mondván: Ide jött Sámson! körülvevék õt, és leselkedének õ utána egész éjszakán át a város kapujában, és hallgatóztak egész éjjel, [és azt] mondták: Reggel, ha világos lesz, megöljük õt.

És aluvék Sámson éjfélig. Éjfélkor pedig felkelt, és megfogván a város kapujának szárnyait, a kapufélfákkal és a závárokkal együtt kiszakította azokat, és vállaira vette, és felvitte a hegy tetejére, mely Hebronnal szemben fekszik.

És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, a kinek neve Delila volt.

És felmenének õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és mondának néki: Kérdezd ki õt és tudd meg, miben áll az õ nagy ereje, és miképen vehetünk rajta erõt, hogy megkötözzük és megkínozzuk õt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst [siklust.

És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, miben van a te nagy erõd és mivel kellene téged megkötni, hogy megkínozhassanak téged.

És felele néki Sámson: Ha megkötöznek hét nyers gúzszsal, melyek még meg nem száradtak, akkor elgyengülök és [olyan] leszek, mint más ember.

Akkor hoztak néki a Filiszteusok fejedelmei hét nyers gúzst, a mely még nem volt száraz, és megkötözé õt azzal.

A lesben állók pedig ott vártak annál a hálókamarában. És monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! És elszakasztá a gúzsokat, miképen elszakad a csepûfonal, ha tûz éri, - és ki nem tudódék, miben volt az õ ereje.

10 És monda Delila Sámsonnak: Ímé rászedtél, és hazugságot szóltál nékem, most mondd meg [igazán], hogy mivel lehet téged megkötözni?

11 Õ pedig monda néki: Ha erõsen megkötöznek új kötelekkel, melyekkel még semmi dolgot nem végeztek, akkor elgyengülök és olyan leszek, mint más ember.

12 És vett Delila új köteleket, és megkötözte õt velük, és monda néki: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! (mert ott leselkedtek utána a hálókamarában). De õ letépte azokat karjairól, mint a fonalat.

13 És monda Delila Sámsonnak: Meddig fogsz még rászedni engem és hazudni nékem? Mondd meg [egyszer már], mivel kötöztethetel meg? - Õ pedig monda néki: Ha összeszövöd az én fejemnek hét fonatékját a nyüstfonállal.

14 És szeggel megerõsítvén a [zugolyt,] monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Az pedig felébredvén álmából, kitépte a zugolyszeget és a nyüstfonalat.

15 Ekkor monda néki [Delila:] Miképen mondhatod: Szeretlek téged, ha szíved nincsen én velem? Immár három ízben szedtél rá engem, és nem mondtad meg, hogy miben van a te nagy erõd?

16 Mikor aztán õt minden nap zaklatta szavaival, és gyötörte õt: halálosan belefáradt a lelke,

17 És kitárta elõtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok anyám méhétõl fogva; ha megnyírattatom, eltávozik tõlem az én erõm, és megerõtlenedem, és [olyan] leszek, mint akármely ember.

18 És mikor látta Delila, hogy kitárta volna elõtte egész szívét, elküldött, és elhívatá a Filiszteusok fejedelmeit, és ezt izené: Jõjjetek fel ez egyszer, mert õ kitárta nékem egész szívét. És felmentek õ hozzá a Filiszteusok fejedelmei, és a pénzt [is] felvitték kezökben.

19 És elaltatta õt az õ térdein, és elõhívott egy férfiút, és lenyíratta az õ fejének hét fonatékát, és kezdé õt kínozni. És eltávozott tõle az õ ereje.

20 És monda: Rajtad a Filiszteusok, Sámson! Mikor pedig az az õ álmából felserkent, monda: Kimegyek most is, mint egyébkor, és lerázom [a kötelékeket]; mert még nem tudta, hogy az Úr eltávozott õ tõle.

21 De a Filiszteusok megfogták õt, és kiszúrták szemeit, és levezették õt Gázába, és ott megkötözték két vaslánczczal, és õrölnie kellett a fogházban.

22 De az õ fejének haja újra kezdett nõni, miután megnyíretett.

23 És mikor a Filiszteusok fejedelmei összegyûltek, hogy az õ istenüknek, Dágonnak nagy áldozatot áldozzanak, és hogy örvendezzenek, mondának: Kezünkbe adta a mi istenünk Sámsont, a mi ellenségünket.

24 És [mikor] látta õt a nép, dícsérték az õ istenöket, mert - mondának - kezünkbe adta a mi istenünk a mi ellenségünket, földünk pusztítóját, és a ki sokakat megölt mi közülünk.

25 Lõn pedig, hogy mikor megvídámult az õ szívök, mondának: Hívjátok Sámsont, hadd játszék elõttünk. És elõhívák Sámsont a fogházból, és játszék õ elõttük, és az oszlopok közé állították õt.

26 Sámson pedig monda a fiúnak, a ki õt kézenfogva vezette: Ereszsz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, a melyeken a ház nyugszik, és hadd támaszkodjam hozzájuk.

27 A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a Filiszteusok összes fejedelmei, és a tetõzeten közel háromezeren, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézõi.

28 Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott, és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erõsíts meg engemet, csak [még] ez egyszer, óh Isten! hadd álljak egyszer bosszút a Filiszteusokon két szemem világáért!

29 És átfogta Sámson a két középsõ oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével, és hozzájok támaszkodott.

30 És monda Sámson: Hadd veszszek el én is a Filiszteusokkal! És nagy erõvel megrándította [az oszlopokat,] és rászakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint a mennyit megölt életében.

31 És lementek az õ testvérei és atyjának egész háza, és elvivék õt, és hazatérvén, eltemették Czóra és Estháol között, atyjának, Manoahnak sírjába, minekutána húsz esztendeig ítélte az Izráelt.

17  Vala pedig egy férfiú Efraimnak hegyérõl való, kinek neve Míka vala;

És monda az õ anyjának: Az az ezerszáz ezüst, mely tõled elvétetett, és a mely miatt te átkozódál, és füleimbe is mondtad, ímé az az ezüst én nálam van, én vettem el azt. És monda az õ anyja: Légy megáldva, fiam, az Úrtól!

És visszaadta az ezerszáz ezüst[pénzt] az õ anyjának. És monda az õ anyja: Szentelve szentelem e pénzt az Úrnak az én kezeimbõl fiaimért, hogy egy faragott és öntött bálvány készíttessék abból, azért most visszaadom azt tenéked.

De õ [megint] visszaadá a pénzt anyjának, és võn az õ anyja kétszáz ezüst[pénzt], és odaadá azt az ötvösnek, és az készített abból [egy] faragott és öntött bálványt. Ez azután a Míka házában volt.

És a férfiúnak, Míkának volt [egy] temploma, és készített efódot és terafimot, és felszentele az õ fiai közül egyet, és ez lõn néki papja.

Ebben az idõben nem volt király Izráelben, hanem kiki azt cselekedte, a mit jónak látott.

Vala pedig egy ifjú, Júdának Bethlehemébõl, a Júda nemzetségébõl való, ki Lévita vala, és ott tartózkodott vala.

És elméne ez a férfiú Júdának Bethlehem városából, hogy ott tartózkodjék, a hol [helyet] talál. Így jött az Efraim hegyére, Míka házához, vándorlása közben.

És monda néki Míka: Honnan jössz? És monda: Lévita vagyok Júdának Bethlehemébõl, és járok s kelek, hogy hol találnék [helyet.]

10 És monda néki Míka: Maradj nálam, és légy nékem atyám és papom, és én adok néked esztendõnként tíz ezüst[pénzt] és egy öltözõ ruhát és eledelt. És a Lévita beszegõdött.

11 És tetszék a Lévitának, hogy megmaradjon annál a férfiúnál; és olyan lõn néki az az ifjú, mint egyik az õ fiai közül.

12 És felszentelte Míka a Lévitát; így lett papjává az ifjú, és maradt Míka házánál.

13 És monda Míka: Most tudom, hogy jól fog velem tenni az Úr, mert e Lévita lett papom.

18  Ebben az idõben nem volt király Izráelben, és ezekben a napokban keresett a Dán nemzetsége magának örökséget, a hol lakjék, mert nem jutott néki mind ez ideig az Izráel törzsei között osztályrész.

És elküldöttek a Dán fiai az õ házoknépe közül öt férfiút, vitéz férfiakat a magok határaikból, Czórából és Estháolból, hogy kémleljék ki és nézzék meg jól a földet, és mondának nékik: Menjetek el, kémleljétek ki a földet. És elérkeztek az Efraim hegyéhez, a Míka házához, és ott megháltak.

Mikor a Míka házánál voltak, megismerték az ifjú Lévitának hangját, és hozzá mentek, és mondának néki: Ki hozott téged ide? Mit csinálsz itt, és mi járatban vagy?

Õ pedig monda nékik: Ezt meg ezt cselekedte velem Míka, és megfogadott engem, és papjává lettem.

És mondának néki: Kérdezd meg Istentõl, hogy hadd tudjuk meg, ha szerencsés lesz-é a mi útunk, a melyen járunk?

És monda nékik a pap: Menjetek el békességgel; a ti útatok, a melyen jártok, az Úr elõtt van.

És elment az öt férfiú, és Laisba jutott, és látták a népet, a mely benne volt, hogy minden félelem nélkül lakik, a Sidonbeliek szokása szerint [él] csendesen és bátorságosan, és nincs senki, a ki õket bántaná az országban, vagy úr volna felettök, és távol vannak a sidoniaktól, és nincs senkivel semmi dolguk.

És mikor visszatértek atyjokfiaihoz Czórába és Estháolba, és kérdezték tõlök az õ atyjokfiai: Mi jóval jártatok?

Mondának: Keljetek fel, és menjünk fel ellenök, mert láttuk a földet, hogy ímé igen jó, és ti veszteg ültök? ne legyetek restek a menetelre, hogy elmenjetek elfoglalni azt a földet.

10 Ha elmentek, biztonságban élõ néphez mentek, és a tartomány tágas; mert Isten kezetekbe adta azt a helyet, a hol semmiben sincs hiány, a mi csak a földön van.

11 És elment onnét a Dán nemzetségébõl, Czórából és Estháolból, hatszáz férfiú hadiszerszámokkal felkészülten.

12 És felvonultak, és táborba szállottak Kirjáth-Jeárimban, Júdában. Ezért hívják azt a helyet Dán táborának mind e mai napig. És ez Kirjáth-Jeárim mögött fekszik.

13 És onnan felvonultak az Efraim hegyére, és Míka házába mentek.

14 És szólott az az öt férfiú, a ki elment kikémlelni Lais földét és monda atyjafiainak: Tudjátok-é, hogy ebben a házban efód és teráf, faragott és öntött bálvány van? Hát elgondolhatjátok, hogy mit cselekedjetek.

15 És betértek oda, és az ifjú Lévitához mentek a Míka házába, és köszöntötték õt: Békességgel!

16 A hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiú pedig, kik a Dán fiai közül valók voltak, a kapu elõtt állott.

17 És az az öt férfiú, a ki a föld kikémlelésére ment volt el, mikor felment és megérkezett oda, elvette a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt; a pap pedig ott állott a kapu elõtt a hadiszerszámokkal felkészült hatszáz férfiúval.

18 Mikor pedig ezek a Míka házához bementek és elvették a faragott képet, az efódot, a teráfot és az öntött bálványt, monda nékik a pap: Mit míveltek?

19 Azok pedig mondának néki: Hallgass, tedd kezed ajakadra, és jõjj el velünk, és légy nékünk atyánk és papunk. Melyik jobb, hogy egy ember házának légy papja, vagy hogy Izráelben egy nemzetségnek és háznépnek légy papja?

20 És örvendett ezen a papnak szíve, és elvitte az efódot és a teráfot és a faragott képet, és velök a nép közé ment.

21 És megfordulván elvonultak, magok elõtt küldve a gyermekeket, a barmokat és drágaságaikat.

22 Mikor pedig már messze jártak a Míka házától, a férfiak, a kik a Míka házának szomszédságában laktak, összegyûltek, és utána mentek a Dán fiainak.

23 És utánok kiáltoztak a Dán fiainak. Azok pedig visszafordulván mondának Míkának: Mi bajod van, hogy [így] felsereglettél?

24 És monda: Isteneimet vettétek el, a melyeket készíttettem, és papomat, és elmentetek, hát mim van még egyebem? és [mégis] azt mondjátok nékem: mi bajom van?

25 És mondának néki a Dán fiai: Ne hallasd többé hangodat, hogy rátok ne rontsanak e felbõszített emberek, és te a magad életét és házadnépe életét el ne veszítsd!

26 És elmentek a Dán fiai a magok útján, és mikor Míka látta, hogy azok erõsebbek nála, megfordult, és visszatért házához.

27 Õk pedig elvitték, a mit Míka készíttetett, és a papot, a ki nála volt, és Lais ellen mentek, a nyugodtan és biztonságban élõ nép ellen, és leölték õket fegyvernek élivel, és a várost megégették tûzzel.

28 És nem volt senki, a ki õket megszabadította volna, mert messze volt Sidontól, és semmi dolguk nem volt senkivel. [Lais] pedig a Béth-Rehob völgyében feküdt és itt építették meg a várost, és telepedtek meg benne.

29 És elnevezték a város nevét Dánnak, atyjoknak Dánnak nevérõl, a ki Izráelnek született volt. Bár elõször Lais volt a város neve.

30 És felállították magoknak a Dán fiai a faragott képet, és Jonathán, a Manasse fiának Gersomnak fia és az õ fiai voltak papok a Dán nemzetségében egészen a föld fogságának idejéig.

31 És felállítva tarták a Míka faragott képét, a melyet az készíttetett, mindaddig, míg az Istenháza Silóban volt.

Lukács 7:1-30 Hungarian Károli (KAR)

Mikor pedig minden õ beszédeit a nép hallatára elvégezte, beméne Kapernaumba.

Egy századosnak szolgája pedig, a ki annál nagy becsületben volt, igen rosszul lévén, már halófélben vala.

Az pedig, mikor hallott Jézus felõl, hozzá küldé a zsidók véneit, kérvén õt, hogy jõjjön el és gyógyítsa meg az õ szolgáját.

Azok pedig Jézushoz menvén, igen kérék õt, mondván: Méltó, hogy megtedd néki;

Mert szereti a mi nemzetünket, és a zsinagógát [is] õ építtette nékünk.

Jézus tehát elméne velök. Mikor azonban már nem messze volt a háztól, eléje küldé a százados néhány jó barátját, izenvén néki: Uram, ne fáraszd magad; mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj;

A miért is magamat sem tartottam érdemesnek arra, hogy hozzád menjek: hanem [csak] szóval mondd, és meggyógyul az én szolgám.

Mert én is hatalom alá vetett ember vagyok, és vitézek vannak alattam; és [ha] az egyiknek azt mondom: Eredj el, elmegy; vagy a másiknak: Jövel, eljõ; és [ha] szolgámnak [szólok:] Tedd ezt, azt teszi.

Jézus pedig ezeket hallván, elcsudálkozék õ rajta; és hátrafordulván monda az õt követõ sokaságnak: Mondom néktek, ilyen hitet Izráelben sem találtam!

10 És a küldöttek visszatérvén a házhoz, a beteg szolgát [már] egészségben találák.

11 És lõn másnap, hogy méne Nain nevû városba; és az õ tanítványai sokan menének õ vele, és nagy sokaság.

12 Mikor pedig a város kapujához közelített, ímé egy halottat hoznak vala ki, egyetlen egy fiát az anyjának, és az özvegy asszony vala; és a városból nagy sokaság volt õ vele.

13 És látván õt az Úr, megkönyörüle rajta, és monda néki: Ne sírj.

14 És oda menvén, illeté a koporsót; a vivõk pedig megállának. És monda: Ifjú, néked mondom, kelj föl!

15 És felüle a megholt, és kezde szólni; és adá õt anyjának.

16 És elfogá mind azokat a félelem, és dicsõíték az Istent, mondván: Nagy próféta támadt mi köztünk; és: Az Isten megtekintette az õ népét.

17 És kiméne õ felõle e hír az egész Júdeába, és a körül való minden tartományba.

18 És Jánosnak mind ezeket elmondák a tanítványai. És János az õ tanítványai közül kettõt elõszólítván,

19 Elküldé Jézushoz, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

20 Mikor azért azok a férfiak hozzámentek, mondának: Keresztelõ János küldött minket te hozzád, mondván: Te vagy-é az, a ki eljövendõ [vala,] vagy mást várjunk?

21 Azon órában pedig sokakat gyógyíta meg betegségekbõl, csapásokból, tisztátalan lelkektõl, és sok vaknak adá meg szeme világát.

22 És felelvén Jézus, monda nékik: Elmenvén mondjátok meg Jánosnak, a miket láttatok és hallottatok: hogy a vakok szemeik világát veszik, a sánták járnak, a poklosok megtisztulnak, a siketek hallanak, a halottak feltámadnak, a szegényeknek az evangyéliom prédikáltatik.

23 És boldog, valaki én bennem meg nem botránkozik.

24 Mikor pedig elmentek a János követei, kezdé mondani a sokaságnak János felõl: Mit látni mentetek ki a pusztába? szélingatta nádszálat-é?

25 Hát mit látni mentetek ki? puha ruhákba öltözött embert-é? Ímé a kik drága öltözetben és gyönyörûségben vannak, a királyok palotáiban vannak.

26 Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony mondom néktek, prófétánál is nagyobbat.

27 Ez az, a ki felõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, ki elkészíti elõtted a te útadat.

28 Mert mondom néktek, hogy azok között, a kik asszonytól születtek, egy sincs nagyobb próféta Keresztelõ Jánosnál; de a ki kisebb az Isten országában, nagyobb õ nála.

29 És mikor ezt hallotta az egész nép és a vámszedõk, igazat adának az Istennek, megkeresztelkedvén a János keresztségével;

30 A farizeusok pedig és a törvénytudók az Isten tanácsát megveték õ magokra nézve, nem keresztelkedvén meg õ tõle.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes