A A A A A
Bible Book List

Jób 35-37Hungarian Károli (KAR)

35  Tovább is felele Elihu, és monda:

Azt gondolod-é igaznak, ha így szólsz: Az én igazságom nagyobb, mint Istené?

Hogyha ezt mondod: Mi hasznod belõle? Mivel várhatok többet, mintha vétkezném?

Én megadom rá néked a feleletet, és barátaidnak te veled együtt.

Tekints az égre és lásd meg; és nézd meg a fellegeket, milyen magasan vannak feletted!

Hogyha vétkezel, mit tehetsz ellene; ha megsokasítod bûneidet, mit ártasz néki?

Ha igaz vagy, mit adsz néki, avagy mit kap a te kezedbõl?

Az olyan embernek [árt] a te gonoszságod, mint te vagy, és igazságod az ilyen ember fiának [használ.]

A sok erõszak miatt kiáltoznak; jajgatnak a hatalmasok karja miatt;

10 De egy sem mondja: Hol van Isten, az én teremtõm, a ki hálaénekre indít éjszaka;

11 A ki többre tanít minket a mezei vadaknál, és bölcsebbekké tesz az ég madarainál?

12 Akkor azután kiálthatnak, de õ nem felel a gonoszok kevélysége miatt;

13 Mert a hiábavalóságot Isten meg nem hallgatja, a Mindenható arra nem tekint.

14 Hátha még azt mondod: Te nem látod õt; az ügy elõtte van és te reá vársz!

15 Most pedig, mivel nem büntet haragja, és nem figyelmez a nagy álnokságra:

16 Azért tátja fel Jób hívságra a száját, [és] szaporítja a szót értelem nélkül.

36  És folytatá Elihu, és monda:

Várj még egy kevéssé, majd felvilágosítlak, mert az Istenért még van mit mondanom.

Tudásomat messzünnen veszem, és az én teremtõmnek igazat adok.

Mert az én beszédem bizonyára nem hazugság; tökéletes tudású [ember áll] melletted.

Ímé, az Isten hatalmas, még sem vet meg semmit; hatalmas az õ lelkének ereje.

Nem tartja meg a gonosznak életét, de a szegénynek igaz törvényt teszen.

Nem veszi le az igazról szemeit, sõt a királyok mellé, a trónba ülteti õket örökre, hogy felmagasztaltassanak.

És ha békókba veretnek, és fogva tartatnak a nyomorúság kötelein:

Tudtokra adja cselekedetöket, és vétkeiket, hogyha elhatalmaztak [rajtok].

10 Megnyitja füleiket a feddõzésnek és megparancsolja, hogy a vétekbõl megtérjenek:

11 Ha engednek és szolgálnak néki, napjaikat jóban végzik el, és az õ esztendeiket gyönyörûségekben.

12 Ha pedig nem engednek, fegyverrel veretnek által, és tudatlanságban múlnak ki.

13 De az álnok szívûek haragot táplálnak, nem kiáltanak, mikor megkötözi õket.

14 Azért ifjúságukban hal meg az õ lelkök, és életök a paráznákéhoz hasonló.

15 A nyomorultat megszabadítja az õ nyomorúságától, és a szorongattatással megnyitja fülöket.

16 Téged is kiszabadítana az ínség torkából tág mezõre, a hol nincs szorultság, és asztalod étke kövérséggel lenne rakva;

17 De ha gonosz ítélettel vagy tele, úgy utolérnek az ítélet és igazság.

18 Csakhogy a harag ne ragadjon téged csúfkodásra, és a nagy váltságdíj se tántorítson el.

19 Ad-é valamit a te gazdagságodra? Sem aranyra, sem semmiféle erõfeszítésre!

20 Ne kívánjad az éjszakát, a mely népeket mozdít ki helyökbõl.

21 Vigyázz! ne pártolj a bûnhöz, noha azt a nyomorúságnál jobban szereted.

22 Ímé, mily fenséges az Isten az õ erejében; kicsoda az, a ki úgy tanítson, mint õ?

23 Kicsoda szabta meg az õ útjait, vagy ki mondhatja [azt]: Igazságtalanságot cselekedtél?

24 Legyen rá gondod, hogy magasztaljad az õ cselekedetét, a melyrõl énekelnek az emberek!

25 Minden ember azt szemléli; a halandó távolról is látja.

26 Ímé, az Isten fenséges, mi nem ismerhetjük õt! esztendeinek száma sem nyomozható ki.

27 Hogyha magához szívja a vízcseppeket, ködébõl mint esõ cseperegnek alá,

28 A melyet a fellegek [özönnel] öntenek, és hullatnak le temérdek emberre.

29 De sõt értheti-é valaki a felhõ szétoszlását, az õ sátorának zúgását?

30 Ímé, szétterjeszti magára az õ világosságát, és ráborítja a tengernek gyökereit.

31 Mert ezek által ítéli meg a népeket, ád eledelt bõségesen.

32 Kezeit elborítja villámlással, és kirendeli a lázadó ellen.

33 Az õ dörgése ad hírt felõle, mint a barom a közeledõ viharról.

34 Ezért remeg az én szívem, és csaknem kiszökik helyébõl.

37  Halljátok meg figyelmetesen az õ hangjának dörgését, és a zúgást, a mely az õ szájából kijön!

Az egész ég alatt szétereszti azt, és villámát is a földnek széléig.

Utána hang zendül, az õ fenségének hangjával mennydörög, s nem tartja vissza azt, ha szava megzendült.

Isten az õ szavával csudálatosan mennydörög, és nagy dolgokat cselekszik, úgy hogy nem érthetjük.

Mert azt mondja a hónak: Essél le a földre! És a zápor-esõnek és a zuhogó zápornak: [Szakadjatok].

Minden ember kezét lepecsétli, hogy megismerje minden halandó, hogy az õ mûve.

Akkor a vadállat az õ tanyájára húzódik, és az õ barlangjában marad.

Rejtekébõl elõjön a vihar, és az északi szelektõl a fagy.

Isten lehellete által támad a jég, és szorul össze a víznek szélessége.

10 Majd nedvességgel öntözi meg a felleget, s áttöri a borulatot az õ villáma.

11 És az köröskörül forog az õ vezetése alatt, hogy mindazt megtegyék, a mit parancsol nékik, a föld kerekségének színén.

12 Vagy ostorul, ha földjének úgy kell, vagy áldásul juttatja azt.

13 Vedd ezt füledbe Jób, állj meg és gondold meg az Istennek csudáit.

14 Megtudod-é, mikor rendeli azt rájok az Isten, hogy villanjon az õ felhõjének villáma?

15 Tudod-é, hogy miként lebegnek a felhõk, [vagy] a tökéletes tudásnak csudáit [érted-é?]

16 Miképen melegülnek át ruháid, mikor nyugton van a föld a déli széltõl?

17 Vele együtt terjesztetted-é ki az eget, a mely szilárd, mint az aczéltükör?

18 Mondd meg nékünk, mit szóljunk néki? A setétség miatt semmit sem kezdhetünk.

19 Elbeszélik-é néki, ha szólok? Ha elmondaná valaki: bizony vége volna!

20 Néha nem látják a napot, bár az égen ragyog; de szél fut át [rajta] és kiderül.

21 Észak felõl arany[színû világosság] támad, Isten körül félelmetes dicsõség.

22 Mindenható! Nem foghatjuk meg õt; nagy az õ hatalma és ítélõ ereje, és a tiszta igazságot el nem nyomja.

23 Azért rettegjék õt az emberek; a [kevély] bölcsek közül nem lát õ egyet sem.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes