A A A A A
Bible Book List

Jób 32-34Hungarian Károli (KAR)

32  Miután ez a három ember megszünt vala felelni Jóbnak, mivel õ igaz vala önmaga elõtt:

Haragra gerjede Elihu, a Barakeél fia, a ki Búztól való vala, a Rám nemzetségébõl. Jób ellen gerjedt föl haragja, mivel az igazabbnak tartotta magát Istennél.

De felgerjedt haragja az õ három barátja ellen is, mivelhogy nem találják vala el a feleletet, mégis kárhoztatják vala Jóbot.

Elihu azonban várakozott a Jóbbal való beszéddel, mert amazok öregebbek valának õ nála.

De mikor látta Elihu, hogy nincs felelet a három férfiú szájában, akkor gerjede föl az õ haragja.

És felele a Búztól való Elihu, Barakeél fia, és monda: Napjaimra nézve én még csekély vagyok, ti pedig élemedett emberek, azért tartózkodtam és féltem tudatni veletek véleményemet.

Gondoltam: Hadd szóljanak a napok; és hadd hirdessen bölcseséget az évek sokasága!

Pedig a lélek az az emberben és a Mindenható lehellése, a mi értelmet ad néki!

Nem a nagyok a bölcsek, és nem a vének értik az ítéletet.

10 Azt mondom azért: Hallgass reám, hadd tudassam én is véleményemet!

11 Ímé, én végig vártam beszédeiteket, figyeltem, a míg okoskodtatok, a míg szavakat keresgéltetek.

12 Igen ügyeltem reátok és ímé, Jóbot egyikõtök sem czáfolá meg, sem beszédére meg nem felelt.

13 Ne mondjátok azt: Bölcseségre találtunk, Isten gyõzheti meg õt és nem ember!

14 Mivel én ellenem nem intézett beszédet, nem is a ti beszédeitekkel válaszolok hát néki.

15 Megzavarodának és nem feleltek többé; kifogyott belõlök a szó.

16 Vártam, de nem szóltak, csak álltak és nem feleltek többé.

17 Hadd feleljek hát én is magamért, hadd tudassam én is véleményemet!

18 Mert tele vagyok beszéddel; unszolgat engem a bennem levõ lélek.

19 Ímé, bensõm olyan, mint az [új] bor, a melynek nyílása nincsen; miként az új tömlõk, [csaknem] szétszakad.

20 Szólok tehát, hogy levegõhöz jussak; felnyitom ajkaimat, és felelek.

21 Nem leszek személyválogató senki iránt; nem hizelkedem egy embernek sem;

22 Mert én hizelkedni nem tudok; könnyen elszólíthatna engem a teremtõm!

33  No azért halld meg csak Jób az én szavaimat, és vedd füledbe minden beszédemet!

Ímé, megnyitom már az én szájamat, és a beszéd nyelvem alatt van már.

Igaz szívbõl [származnak] beszédeim, tiszta tudományt hirdetnek ajkaim.

Az Istennek lelke teremtett engem, és a Mindenhatónak lehellete adott nékem életet.

Ha tudsz, czáfolj meg; készülj fel ellenem és állj elõ!

Ímé, én szintúgy Istené vagyok, mint te; sárból formáltattam én is.

Ímé, a tõlem való félelem meg ne háborítson; kezem nem lészen súlyos rajtad.

Csak az imént mondtad fülem hallatára, hallottam a beszédnek hangját:

Tiszta vagyok, fogyatkozás nélkül: mocsoktalan vagyok, bûn nincsen bennem.

10 Ímé, vádakat talál ki ellenem, ellenségének tart engem!

11 Békóba veti lábaimat, és õrzi minden ösvényemet.

12 Ímé, ebben nincsen igazad - azt felelem néked - mert nagyobb az Isten az embernél!

13 Miért perelsz vele? Azért, hogy egyetlen beszédedre sem felelt?

14 Hiszen szól az Isten egyszer vagy kétszer is, de nem ügyelnek rá!

15 Álomban, éjjeli látomásban, mikor mély álom száll az emberre, és mikor ágyasházokban szenderegnek;

16 Akkor nyitja meg az emberek fülét, és megpecsételi megintetésökkel.

17 Hogy eltérítse az embert a [rossz] cselekedettõl, és elrejtse a kevélységet a férfi elõl.

18 Visszatartja lelkét a romlástól, és életét hogy azt fegyver ne járja át.

19 Fájdalommal is bünteti az õ ágyasházában, és csontjainak szüntelen való háborgásával.

20 Úgy, hogy az õ ínye undorodik az ételtõl, és lelke az õ kedves ételétõl.

21 Húsa szemlátomást aszik le róla; csontjai, a melyeket látni nem lehetett, kiülnek.

22 És lelke közelget a sírhoz, s élete a halál angyalaihoz.

23 Ha van mellette magyarázó angyal, egy az ezer közül, hogy az emberrel tudassa kötelességét;

24 És [az Isten] könyörül rajta, és azt mondja: Szabadítsd meg õt, hogy ne szálljon a sírba; váltságdíjat találtam!

25 Akkor teste fiatal, erõtõl duzzad, újra kezdi ifjúságának napjait.

26 Imádkozik Istenhez és õ kegyelmébe veszi, hogy az õ színét nézhesse nagy örömmel, és az embernek visszaadja az õ igazságát.

27 Az emberek elõtt énekel és mondja: Vétkeztem és az igazat elferdítettem vala, de nem e szerint fizetett meg nékem;

28 Megváltotta lelkemet a sírba szállástól, és egész valóm a világosságot nézi.

29 Ímé, mindezt kétszer, háromszor cselekszi Isten az emberrel,

30 Hogy megmentse lelkét a sírtól, hogy világoljon az élet világosságával.

31 Figyelj Jób, [és] hallgass meg engem; hallgass, hadd szóljak én!

32 Ha van mit mondanod, czáfolj meg; szólj, mert igen szeretném a te igazságodat.

33 Ha [pedig] nincs, hallgass meg engem, hallgass és megtanítlak téged a bölcseségre!

34  És szóla Elihu, és monda:

Halljátok meg bölcsek az én szavaimat, és ti tudósok hajtsátok hozzám füleiteket!

Mert a fül próbálja meg a szót, mint az íny kóstolja meg az ételt.

Keressük csak magunk az igazságot, értsük meg magunk között, mi a jó?

Mert Jób azt mondá: Igaz vagyok, de Isten megtagadja igazságomat.

Igazságom ellenére kell hazugnak lennem; halálos nyíl [talált] hibám nélkül!

Melyik ember olyan, mint Jób, a ki iszsza a csúfolást, mint a vizet.

És egy társaságban forog a gonosztevõkkel, és az istentelen emberekkel jár!

Mert azt mondja: Nem használ az az embernek, ha Istennel békességben él.

10 Azért, ti tudós emberek, hallgassatok meg engem! Távol legyen Istentõl a gonoszság, és a Mindenhatótól az álnokság!

11 Sõt inkább, a mint cselekszik az ember, úgy fizet néki, és kiki az õ útja szerint találja meg, a mit keres.

12 Bizonyára az Isten nem cselekszik gonoszságot, a Mindenható el nem ferdíti az igazságot!

13 Kicsoda bízta reá a földet és ki rendezte az egész világot?

14 Ha csak õ magára volna gondja, lelkét és lehellését magához vonná:

15 Elhervadna együtt minden test és az ember visszatérne a porba.

16 Ha tehát van eszed, halld meg ezt, [és] a te füledet hajtsd az én beszédeimnek szavára!

17 Vajjon, a ki gyûlöli az igazságot, kormányozhat-é? Avagy az ellenállhatatlan igazat kárhoztathatod-é?

18 A ki azt mondja a királynak: Te semmirevaló! És a fõembereknek: Te gonosztevõ!

19 A ki nem nézi a fejedelmek személyét és a gazdagot a szegénynek fölibe nem helyezteti; mert mindnyájan az õ kezének munkája.

20 Egy pillanat alatt meghalnak; éjfélkor felriadnak a népek és elenyésznek, a hatalmas [is] eltûnik kéz nélkül!

21 Mert õ szemmel tartja mindenkinek útját, és minden lépését jól látja.

22 Nincs setétség és nincs a halálnak árnyéka, a hova elrejtõzhessék a gonosztevõ;

23 Mert nem sokáig kell szemmel tartania az embert, hogy az Isten elé kerüljön ítéletre!

24 Megrontja a hatalmasokat vizsgálat nélkül, és másokat állít helyökbe.

25 Ekképen felismeri cselekedeteiket, és éjjel is ellenök fordul és szétmorzsoltatnak.

26 Gonosztevõk gyanánt tapodja meg õket olyan helyen, a hol látják.

27 A kik azért távoztak el, és azért nem gondoltak egyetlen útjával sem,

28 Hogy a szegény kiáltását hozzájok juttatja, és õ a nyomorultak kiáltását meghallja.

29 Ha õ nyugalmat ád, ki kárhoztatja õt? Ha elrejti arczát, ki láthatja meg azt? Akár nép elõl, akár ember elõl egyaránt;

30 Hogy képmutató ember ne uralkodjék, és ne legyen tõre a népnek.

31 Bizony az Istenhez így való szólani: Elszenvedem, nem leszek rossz többé;

32 A mit át nem látok, arra te taníts meg engemet; ha gonoszságot cselekedtem, többet nem teszem!

33 Avagy te szerinted fizessen-é [csak azért], mert ezt megveted, [és] hogy te szabd meg és nem én? Nos, mit tudsz? Mondd!

34 Az okos emberek azt mondják majd nékem, és a bölcs férfiú, a ki reám hallgat:

35 Jób tudatlanul szól, és szavai megfontolás nélkül valók.

36 Óh, bárcsak megpróbáltatnék Jób mind végiglen, a miért úgy felel, mint az álnok emberek!

37 Mert vétkét gonoszsággal tetézi, csapkod közöttünk, és Isten ellen szószátyárkodik.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes