A A A A A
Bible Book List

Jób 30-31 Hungarian Károli (KAR)

30  Most pedig nevetnek rajtam, a kik fiatalabbak nálam a kiknek atyjokat az én juhaimnak komondorai közé sem számláltam volna.

Mire való lett volna nékem még kezök ereje is? Rájok nézve a vénség elveszett!

Szükség és éhség miatt összeaszottak, a kik a kopár földet futják, a sötét, sivatag pusztaságot.

A kik keserû füvet tépnek a bokor mellett, és rekettyegyökér a kenyerök.

Az emberek közül kiûzik õket, úgy hurítják õket, mint a tolvajt.

Félelmetes völgyekben kell lakniok, a földnek és szikláknak hasadékaiban.

A bokrok között ordítanak, a csalánok alatt gyülekeznek.

Esztelen legények, sõt becstelen fiak, a kiket kivertek az országból.

És most ezeknek lettem gúnydalává, nékik levék beszédtárgyuk!

10 Útálnak engem, messze távoznak tõlem, és nem átalanak pökdösni elõttem.

11 Sõt leoldják kötelöket és bántalmaznak engem, és a zabolát elõttem kivetik.

12 Jobb felõl ifjak támadnak ellenem, gáncsot vetnek lábaimnak, és ösvényt törnek felém, hogy megrontsanak.

13 Az én útamat elrontják, romlásomat öregbítik, nincsen segítség ellenök.

14 Mint valami széles résen, úgy rontanak elõ, pusztulás között hömpölyögnek [ide].

15 Rettegések fordultak ellenem, mint vihar ûzik el tisztességemet, boldogságom eltünt, mint a felhõ.

16 Mostan azért enmagamért ontja ki magát lelkem; nyomorúságnak napjai fognak meg engem.

17 Az éjszaka meglyuggatja csontjaimat bennem, és nem nyugosznak az én inaim.

18 A sok erõlködés miatt elváltozott az én ruházatom; úgy szorít engem, mint a köntösöm galléra.

19 A sárba vetett engem, hasonlóvá lettem porhoz és hamuhoz.

20 Kiáltok hozzád, de nem felelsz; megállok és [csak] nézel reám!

21 Kegyetlenné változtál irántam; kezed erejével harczolsz ellenem.

22 Felemelsz, szélnek eresztesz engem, és széttépsz engem a viharban.

23 Hiszen tudtam, hogy visszatérítesz engem a halálba, és a minden élõ gyülekezõ házába;

24 De a roskadóban levõ ne nyujtsa-é ki kezét? Avagy ha veszendõben van, ne kiáltson-é segítségért?

25 Avagy nem sírtam-é azon, a kinek kemény napja volt; a szûkölködõ miatt nem volt-é lelkem szomorú?

26 Bizony jót reméltem és rossz következék, világosságot vártam és homály jöve.

27 Az én bensõm forr és nem nyugoszik; megrohantak engem a nyomorúságnak napjai.

28 Feketülten járok, de nem a nap hõsége miatt; felkelek a gyülekezetben [és] kiáltozom.

29 Atyjok fiává lettem a sakáloknak, és társokká a strucz madaraknak.

30 Bõröm feketül[ten hámlik le] rólam, és csontom elég a hõség miatt.

31 Hegedûm sírássá változék, sípom pedig jajgatók szavává.

31  Szövetségre léptem szemeimmel, és hajadonra mit sem ügyeltem.

És mi volt jutalmam Istentõl felülrõl; vagy örökségem a Mindenhatótól a magasságból?

Avagy nem az istentelent illeti-é romlás, és nem a gonosztevõt-é veszedelem?

Avagy nem láthatta-é utaimat, és nem számlálhatta-é meg lépéseimet?

Ha én csalárdsággal jártam, vagy az én lábam álnokságra sietett:

Az õ igazságának mérlegével mérjen meg engem, és megismeri Isten az én ártatlanságomat!

Ha az én lépésem letért az útról és az én lelkem követte szemeimet, vagy kezeimhez szenny tapadt:

Hadd vessek én és más egye meg, és tépjék ki az én maradékaimat gyökerestõl!

Ha az én szívem asszony után bomlott, és leselkedtem az én felebarátomnak ajtaján:

10 Az én feleségem másnak õröljön, és mások hajoljanak rája.

11 Mert gyalázatosság volna ez, és birák elé tartozó bûn.

12 Mert tûz volna ez, a mely pokolig emésztene, és minden jövedelmemet tövestõl kiirtaná.

13 Ha megvetettem volna igazát az én szolgámnak és szolgálómnak, mikor pert kezdtek ellenem:

14 Mi tevõ lennék, ha felkelne az Isten, és ha meglátogatna: mit felelnék néki?

15 Nem az teremtette-é õt is, a ki engem teremtett anyám méhében; nem egyugyanaz formált-é bennünket anyánk ölében?

16 Ha a szegények kivánságát megtagadtam, és az özvegy szemeit epedni engedtem;

17 És ha falatomat egymagam ettem meg, és az árva abból nem evett;

18 Hiszen ifjúságom óta, mint atyánál nevekedett nálam, és anyámnak méhétõl kezdve vezettem õt!

19 Ha láttam a ruhátlant veszni indulni, és takaró nélkül a szegényt;

20 Hogyha nem áldottak engem az õ ágyékai, és az én juhaim gyapjából fel nem melegedett;

21 Ha az árva ellen kezemet felemeltem, mert láttam a kapuban az én segítségemet;

22 A lapoczkájáról essék ki a vállam, és a forgócsontról szakadjon le karom!

23 Hiszen [úgy] rettegtem Isten csapásától, és fensége elõtt tehetetlen valék!

24 Ha reménységemet aranyba vetettem, és azt mondtam az olvasztott aranynak: Én bizodalmam!

25 Ha örültem azon, hogy nagy a gazdagságom, és hogy sokat szerzett az én kezem;

26 Ha néztem a napot, mikor fényesen ragyogott, és a holdat, mikor méltósággal haladt,

27 És az én szívem titkon elcsábult, és szájammal megcsókoltam a kezemet:

28 Ez is biró elé tartozó bûn volna, mert ámítottam volna az Istent oda fent!

29 Ha örvendeztem az engem gyûlölõnek nyomorúságán, és ugráltam örömömben, hogy azt baj érte;

30 (De nem engedtem, hogy szájam vétkezzék azzal, hogy átkot kérjek az õ lelkére!)

31 Ha nem mondták az én sátorom cselédei: Van-é, a ki az õ húsával jól nem lakott?

32 (A jövevény nem hált az utczán, ajtóimat az utas elõtt megnyitám.)

33 Ha emberi módon eltitkoltam vétkemet, keblembe rejtve bûnömet:

34 Bizony akkor tarthatnék a nagy tömegtõl, rettegnem kellene nemzetségek megvetésétõl; elnémulnék [és] az ajtón sem lépnék ki!

35 Oh, bárcsak volna valaki, a ki meghallgatna engem! Ímé, ez a végszóm: a Mindenható feleljen meg nékem; és írjon könyvet ellenem az én vádlóm.

36 Bizony én azt a vállamon hordanám, és korona gyanánt a fejemre tenném!

37 Lépteimnek számát megmondanám néki, mint egy fejedelem, úgy járulnék hozzá!

38 Ha földem ellenem kiáltott és annak barázdái együtt siránkoztak;

39 Ha annak termését fizetés nélkül ettem, vagy gazdájának lelkét kioltottam:

40 Búza helyett tövis teremjen és árpa helyett konkoly! Itt végzõdnek a Jób beszédei.

Apostolok 13:26-52 Hungarian Károli (KAR)

26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.

27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy õt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.

28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.

29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik õ felõle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.

30 De az Isten feltámasztá õt halottaiból:

31 És õ megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel õ vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép elõtt.

32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az õ fiaiknak feltámasztván Jézust:

33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.

34 Hogy pedig feltámasztotta õt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent [javait.]

35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.

36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az õ atyáihoz, és rothadást látott.

37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.

38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bûnöknek bocsánata:

39 És mindenekbõl, a mikbõl a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.

40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:

41 Lássátok meg, ti megvetõk, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én [oly] dolgot cselekszem a ti idõtökben, [oly] dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.

42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következõ szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.

43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélõ prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták õket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.

44 A következõ szombaton aztán majdnem az egész város egybegyûle az Isten ígéjének hallgatására,

45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.

46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy elõször néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk.

47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.

48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének.

49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.

50 A zsidók azonban felindíták az istenfélõ és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiûzék õket határukból.

51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.

52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes