A A A A A
Bible Book List

Jób 20-21 Hungarian Károli (KAR)

20  Felele pedig a Naamából való Czófár, és monda:

Mindamellett az én gondolataim feleletre kényszerítenek engem, és e miatt nagy az izgatottság bennem.

Hallom gyalázatos dorgáltatásomat, de az én értelmes lelkem megfelel majd értem.

Tudod-é azt, hogy eleitõl fogva, mióta az embert e földre helyheztette,

Az istentelenek vígassága rövid ideig tartó, és a képmutató öröme egy szempillantásig való?

Ha szinte az égig érne is az õ magassága, és a felleget érné is a fejével:

Mint az emésztete, úgy vész el örökre, és a kik látták, azt mondják: Hol van õ?

Mint az álom, úgy elrepül és nem találják õt; eltünik, mint az éjjeli látomás.

A szem, a mely rá ragyogott, nem [látja] többé, és az õ helye sem törõdik már vele.

10 Fiai a szegények kedvében járnak, és kezei visszaadják az õ rablott vagyonát.

11 Csontjai, ha megtelnek is ifjú erõvel, de vele együtt roskad az a porba.

12 Ha édes az õ szájában a gonoszság, és elrejti azt az õ nyelve alá;

13 És kedvez annak és ki nem veti azt, hanem ott tartogatja ínyei között:

14 Az õ étke elváltozik az õ gyomrában, vipera mérgévé lesz a belében.

15 Gazdagságot nyelt el, de kihányja azt, az õ hasából kiûzi azt az Isten.

16 A viperának mérgét szopta és a siklónak fulánkja öli meg õt,

17 [Hogy] ne lássa a folyóvizeket, a tejjel és mézzel folyó patakokat.

18 A mit [másoktól] szerzett, vissza kell adnia, nem nyelheti el, ép így az õ cserébe kapott vagyonát is, hogy ne örvendezhessen annak.

19 Mert megrontotta és ott hagyta a szegényeket, házat rabolt, de nem építi meg azt.

20 Mivel gyomra nem tudott betelni, nem is mentheti meg semmi drágaságát.

21 Az õ falánksága elõl semmi sem maradt meg, azért nem lesz tartós az õ jóléte.

22 Mikor teljes az õ bõsége, akkor is szükséget lát, és mindenféle nyomorúság támad reá.

23 Mikor meg akarja tölteni a hasát, reá bocsátja haragjának tüzét, és azt önti rá étele gyanánt.

24 Mikor vasból csinált fegyver elõl fut, aczélból csinált íj veri át.

25 Kihúzza és az kijön a testébõl és kivillan az epéjébõl; rettegés támad felette.

26 Mindenféle titkos sötétség van az õ vagyonán; fúvás nélkül való tûz emészti meg õt; elpusztíttatik az is, a mi sátrában megmaradt.

27 Megjelentik álnokságát az egek, és a föld ellene támad.

28 Házának jövedelme eltünik, szétfoly az az õ haragjának napján.

29 Ez a gonosz ember fizetése Istentõl, és az õ beszédének jutalma a Mindenhatótól.

21  Felele pedig Jób, és monda:

Jól hallgassátok meg az én beszédemet, és legyen ez a ti vigasztalástok [helyett.]

Szenvedjetek el engem, a míg szólok, azután gúnyoljátok ki beszédemet.

Avagy én embernek panaszolkodom-é? Miért ne volna hát keserû a lelkem?

Tekintsetek reám és álmélkodjatok el, és tegyétek kezeteket szátokra.

Ha visszaemlékezem, mindjárt felháborodom, és reszketés fogja el testemet.

Mi az oka, hogy a gonoszok élnek, vénséget érnek, sõt még meg is gyarapodnak?

Az õ magvok elõttök nõ fel õ velök, és az õ sarjadékuk szemeik elõtt.

Házok békességes a félelemtõl, és az Isten vesszeje nincsen õ rajtok.

10 Bikája folyat és nem terméketlen, tehene megellik és el nem vetél.

11 Kieresztik, mint nyájat, kisdedeiket, és ugrándoznak az õ magzataik.

12 Dobot és hárfát ragadnak, és örvendeznek a síp zengésének.

13 Jóllétben töltik el napjaikat, és egy pillanat alatt szállnak alá a sírba;

14 Noha azt mondják Istennek: Távozzál el tõlünk, mert a te utaidnak tudásában nem gyönyörködünk!

15 Micsoda a Mindenható, hogy tiszteljük õt, és mit nyerünk vele, ha esedezünk elõtte?

16 Mindazáltal az õ javok nincsen hatalmukban, azért a gonoszok tanácsa távol legyen tõlem!

17 Hányszor aluszik el a gonoszok szövétneke, és jõ rájok az õ veszedelmök! [Hányszor] osztogatja részöket haragjában.

18 Olyanok lesznek, mint a pozdorja a szél elõtt, és mint a polyva, a melyet forgószél ragad el.

19 Isten az õ fiai számára tartja fenn annak büntetését. Megfizet néki, hogy megérzi majd.

20 Maga látja meg a maga veszedelmét, és a Mindenható haragjából iszik.

21 Mert mi gondja van néki házanépére halála után, ha az õ hónapjainak száma letelt?!

22 Ki taníthatja Istent bölcseségre, hisz õ ítéli meg a magasságban levõket is!

23 Ez meghal az õ teljes boldogságában, egészen megelégedetten és nyugodtan;

24 Fejõedényei tejjel vannak tele, csontjainak velõje nedvességtõl árad.

25 Amaz elkeseredett lélekkel hal meg, mert nem élhetett a jóval.

26 Együtt feküsznek a porban, és féreg lepi õket.

27 Ímé, jól tudom a ti gondolatitokat és a hamisságokat, a melyekkel méltatlankodtok ellenem;

28 Mert ezt mondjátok: Hol van ama fõembernek háza, hol van a gonoszok lakozásának sátora?

29 Avagy nem kérdeztétek-é meg azokat, a kik [sokat] utaznak és jeleiket nem ismeritek-é?

30 Bizony a veszedelemnek napján elrejtetik a gonosz, a haragnak napján kiszabadul.

31 Kicsoda veti szemére az õ útját, és a mit cselekedett, kicsoda fizet meg néki azért?

32 Még ha a sírba vitetik is ki, a sírdomb felett is él.

33 Édesek lesznek néki a sírnak hantjai, és maga után vonsz minden embert, a mint számtalanok [mentek el] elõtte.

34 Hogyan vigasztalnátok hát engem hiábavalósággal? Feleselésetek igazságtalanság marad.

Apostolok 10:24-48 Hungarian Károli (KAR)

24 És másnap eljutának Czézáreába. Kornélius pedig várja vala õket, egybegyûjtvén rokonait és jó barátait.

25 És lõn, hogy a mint Péter beméne, Kornélius elébe menvén, lábaihoz borulva imádá [õt.]

26 Péter azonban felemelé õt, mondván: Kelj fel; én magam is ember vagyok.

27 És beszélgetve vele, belépett, és talála sokakat egybegyûlve;

28 És monda nékik: Ti tudjátok, hogy tilalmas zsidó embernek más nemzetbelivel barátkozni, vagy hozzámenni; de nékem az Isten megmutatá, hogy senkit se mondjak közönséges, vagy tisztátalan embernek:

29 Annak okáért ellenmondás nélkül el is jöttem, miután meghívattam. Azt kérdem azért, mi okból hivattatok engem?

30 És Kornélius monda: Negyednaptól fogva mind ez óráig bõjtöltem, és kilencz órakor imádkozám az én házamban; és ímé egy férfiú álla meg elõttem fényes ruhában,

31 És monda: Kornélius, meghallgattatott a te imádságod, és a te alamizsnáid emlékezetbe jutottak Isten elõtt.

32 Küldj el azért Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik; ez Simon tímár házában van szálláson a tenger mellett: õ, minekutána eljõ, szól néked.

33 Azonnal azért küldöttem hozzád; és te jól tetted, hogy eljöttél. Most azért mi mindnyájan az Isten elõtt állunk, hogy meghallgassuk mindazokat, a miket Isten néked parancsolt.

34 Péter pedig megnyitván száját, monda: Bizonynyal látom, hogy nem személyválogató az Isten;

35 Hanem minden nemzetben kedves õ elõtte, a ki õt féli és igazságot cselekszik.

36 Azt az ígét, melyet elkülde az Izráel fiainak, hirdetvén békességet a Jézus Krisztus által (õ mindeneknek Ura).

37 Ti ismeritek azt a dolgot, mely lõn az egész Júdeában, Galileától kezdve, az után a keresztség után, melyet János prédikált,

38 A názáreti Jézust, mint kené fel õt az Isten Szent Lélekkel és hatalommal, ki széjjeljárt jót tévén és meggyógyítván mindeneket, kik az ördög hatalma alatt voltak; mert az Isten vala õ vele.

39 És mi vagyunk bizonyságai mindazoknak, a miket mind a zsidóknak tartományában, mind Jeruzsálemben cselekedett; a kit megölének, fára feszítvén.

40 Ezt az Isten feltámasztá harmadnapon, és megadá, hogy õ megjelenjék nyilván,

41 Nem az egész népnek, hanem az Istentõl eleve választott bizonyságoknak, nékünk, kik együtt ettünk és együtt ittunk õ vele, minekutána feltámadott halottaiból.

42 És megparancsolta nékünk, hogy hirdessük a népnek, és tegyünk bizonyságot, hogy õ az Istentõl rendelt bírája élõknek és holtaknak.

43 Errõl a próféták mind bizonyságot tesznek, hogy bûneinek bocsánatját veszi az õ neve által mindenki, a ki hiszen õ benne.

44 Mikor még szólá Péter ez ígéket, leszálla a Szent Lélek mindazokra, a kik hallgatják vala e beszédet.

45 És elálmélkodának a zsidóságból való hívek, mindazok, a kik Péterrel együtt mentek, hogy a pogányokra is kitöltetett a Szent Lélek ajándéka.

46 Mert hallják vala, hogy õk nyelveken szólnak és magasztalják az Istent. Akkor felele Péter:

47 Vajjon eltilthatja-é valaki a vizet, hogy ezek meg ne keresztelkedjenek, kik vették a Szent Lelket miképen mi is?

48 És parancsolá, hogy keresztelkedjenek meg az Úrnak nevében. Akkor kérék õt, hogy maradjon náluk néhány napig.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes