A A A A A
Bible Book List

Jób 17-19 Hungarian Károli (KAR)

17  Még mindig csúfot ûznek belõlem! Szemem az õ patvarkodásuk között virraszt.

Kezest magadnál rendelj, kérlek, nékem; [különben] ki csap velem kezet?

Minthogy az õ szívöket elzártad az értelem elõl, azért nem is magasztalhatod fel õket.

A ki prédává juttatja barátait, annak fiainak szemei elfogyatkoznak.

Példabeszéddé tõn engem a népek elõtt, és ijesztõvé lettem elõttök.

A bosszúság miatt szemem elhomályosodik, és minden tagom olyan, mint az árnyék.

Elálmélkodnak ezen a becsületesek, és az ártatlan a képmutató ellen támad.

Ám az igaz kitart az õ útján, és a tiszta kezû ember még erõsebbé lesz.

Nosza hát, térjetek ide mindnyájan; jõjjetek, kérlek, úgy sem találok bölcset köztetek.

10 Napjaim elmulának, szívemnek kincsei: terveim meghiusulának.

11 Az éjszakát nappallá változtatják, és a világosság csakhamar sötétséggé lesz.

12 Ha reménykedem is, a sír [már] az én házam, a sötétségben vetettem az én ágyamat.

13 A sírnak mondom: Te vagy az én atyám; a férgeknek pedig: Ti vagytok az én anyám és néném.

14 Hol tehát az én reménységem, ki törõdik az én reménységemmel?

15 Leszáll az majd a sír üregébe, velem együtt nyugoszik a porban.

18  Felele pedig a sukhi Bildád, és monda:

Mikor akartok a beszédnek véget vetni? Értsétek meg [a dolgot], azután szóljunk.

Miért állíttatunk barmoknak, és miért vagyunk tisztátalanok a ti szemeitekben?

Te éretted, a ki szaggatja lelkét haragjában, vajjon elhagyattatik-é a föld, és felszakasztatik-é a kõszikla helyérõl?

Sõt inkább a gonoszok világa kialuszik, és nem fénylik az õ tüzöknek szikrája.

A világosság elsötétedik az õ sátorában, szövétneke kialszik felette.

Erõs léptei aprókká lesznek, saját tanácsa rontja meg õt.

Mert lábaival hálóba bonyolódik, és ó-verem felett jár.

A sarka tõrbe akad, és kelepcze fogja meg õt.

10 Hurok rejtetett el a földbe ellene, és zsineg az õ [szokott] ösvényén.

11 Mindenfelõl félelmek rettentik õt, és üldözik õt léptennyomon.

12 Éhség emészti fel az õ erejét, és nyomorúság leselkedik oldala mellett.

13 Megemészti testének izmait, megemészti izmait a halál zsengéje.

14 Eltünik sátorából az õ bátorsága, és a félelmek királyához folyamodik õ.

15 Az lakik sátorában, a ki nem az övé, és hajlékára kénkövet szórnak.

16 Alant elszáradnak gyökerei, és felülrõl levágatik az ága.

17 Emlékezete elvész a földrõl, még az utczákon sem marad fel a neve.

18 A világosságról a sötétségbe taszítják, a föld kerekségérõl elüldözik õt.

19 Sem fia, sem unokája nem lesz az õ népében, és semmi maradéka az õ tanyáján.

20 Az õ pusztulásától megborzadnak, a kik következnek és rettegés fogja el a most élõ embereket.

21 Ilyenek az álnok embernek hajlékai, és ilyen annak lakóhelye, a ki nem tiszteli Istent.

19  Felele pedig Jób, és monda:

Meddig búsítjátok még a lelkemet, és kínoztok engem beszéddel?

Tízszer is meggyaláztatok már engem; nem pirultok, hogy így erõsködtök ellenem?

Még ha csakugyan tévedtem is, tévedésem énmagamra hárul.

Avagy csakugyan pöffeszkedni akartok ellenem, és feddõdni az én gyalázatom felett?

Tudjátok meg hát, hogy Isten alázott meg engem, és az õ hálójával õ vett engem körül.

Ímé, kiáltozom az erõszak miatt, de meg nem hallgattatom, segélyért kiáltok, de nincsen igazság.

Utamat úgy elgátolta, hogy nem mehetek át rajta, és az én ösvényemre sötétséget vetett.

Tisztességembõl kivetkõztetett, és fejemnek koronáját elvevé.

10 Megronta köröskörül, hogy elveszszek, és reménységemet, mint a fát, letördelé.

11 Felgerjesztette haragját ellenem, és úgy bánt velem, mint ellenségeivel.

12 Seregei együtt jövének be és utat csinálnak ellenem, és az én sátorom mellett táboroznak.

13 Atyámfiait távol ûzé mellõlem, barátaim egészen elidegenedtek tõlem.

14 Rokonaim visszahúzódtak, ismerõseim pedig elfelejtkeznek rólam.

15 Házam zsellérei és szolgálóim idegennek tartanak engem, jövevény lettem elõttök.

16 Ha a szolgámat kiáltom, nem felel, még ha könyörgök is néki.

17 Lehelletem idegenné lett házastársam elõtt, s könyörgésem az én ágyékom magzatai elõtt.

18 Még a kisdedek is megvetnek engem, ha fölkelek, ellenem szólnak nékem.

19 Megútált minden meghitt emberem; a kiket szerettem, azok is ellenem fordultak.

20 Bõrömhöz és húsomhoz ragadt az én csontom, csak fogam húsával menekültem meg.

21 Könyörüljetek rajtam, könyörüljetek rajtam, oh ti barátaim, mert az Isten keze érintett engem!

22 Miért üldöztök engem úgy, mint az Isten, és mért nem elégesztek meg a testemmel?

23 Oh, vajha az én beszédeim leirattatnának, oh, vajha könyvbe feljegyeztetnének!

24 Vasvesszõvel és ónnal örökre kõsziklába metszetnének!

25 Mert én tudom, hogy az én megváltóm él, és utoljára az én porom felett megáll.

26 És miután ezt a bõrömet megrágják, testem nélkül látom meg az Istent.

27 A kit magam látok meg magamnak; az én szemeim látják meg, nem más. Az én veséim megemésztettek én bennem;

28 Mert ezt mondjátok: Hogyan fogjuk õt üldözni! [látva,] hogy a dolog gyökere én bennem rejlik.

29 Féljetek a fegyvertõl, mert a fegyver a bûnök miatt való büntetés, hogy megtudjátok, hogy van ítélet!

Apostolok 10:1-23 Hungarian Károli (KAR)

10  Vala pedig Czézáreában egy Kornélius nevû férfiú, százados az úgynevezett itáliai seregbõl.

Jámbor és istenfélõ egész házanépével egybe, ki sok alamizsnát osztogat vala a népnek, és szüntelen könyörög vala Istennek.

[Ez] látá látásban világosan, a napnak mintegy kilenczedik órája körül, hogy az Istennek angyala beméne õhozzá, és monda néki: Kornélius!

Õ pedig szemeit reá függesztve és megrémülve monda: Mi az, Uram? Az pedig monda néki: A te könyörgéseid és alamizsnáid felmentek Isten elébe emlékezetnek okáért.

Most azért küldj Joppéba embereket, és hivasd magadhoz Simont, ki neveztetik Péternek;

Õ egy Simon [nevû] tímárnál van szálláson, kinek háza a tenger mellett van. Õ megmondja néked, mit kell cselekedned.

A mint pedig elment az angyal, a ki Kornéliussal beszélt, szólíta kettõt az õ szolgái közül, és egy kegyes vitézt azok közül, kik rendelkezésére állnak vala.

És elmondván nékik mindent, elküldé õket Joppéba.

Másnap pedig, míg azok menének és közelgetének a városhoz, felméne Péter a háznak felsõ részére imádkozni hat óra tájban.

10 Megéhezék azonban, és akara enni: míg azonban azok ételt készítének, szálla õ reá elragadtatás;

11 És látá, hogy az ég megnyilt és leszálla õ hozzá valami edény, mint egy nagy lepedõ, négy sarkánál fogva felkötve, és leeresztve a földre:

12 Melyben valának mindenféle földi négylábú állatok, vadak, csúszómászó állatok és égi madarak.

13 És szózat lõn õ hozzá: Kelj fel Péter, öljed és egyél!

14 Péter pedig monda: Semmiképen sem, Uram; mert sohasem ettem semmi közönségest, vagy tisztátalant.

15 És ismét szózat [lõn] õ hozzá másodszor is: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.

16 Ez pedig három ízben történt; és ismét felviteték az edény az égbe.

17 A mint pedig Péter magában tünõdék, mi lehet az a látás, a melyet látott, ímé az férfiak, kiket Kornélius küldött, megtudakozván a Simon házát, odaérkezének a kapuhoz,

18 És bekiáltván megtudakozák, vajjon Simon, ki neveztetik Péternek, ott van-é szálláson?

19 És a míg Péter a látás felõl gondolkodék, monda néki a Lélek: Ímé három férfiú keres téged:

20 Nosza kelj fel, eredj alá, és minden kételkedés nélkül menj el õ velök: mert én küldöttem õket.

21 Alámenvén azért Péter a férfiakhoz, kiket Kornélius küldött õ hozzá, monda: Ímé, én vagyok, a kit kerestek: mi dolog az, a miért jöttetek?

22 Õk pedig mondának: Kornélius százados, igaz és istenfélõ férfiú, ki mellett a zsidók egész népe jó bizonyságot tesz, szent angyal által megintetett, hogy hívasson téged házához, és halljon tõled valami dolgokról.

23 Behíván azért õket, szállására fogadá. Másnap pedig elméne Péter õ velök, és a Joppébeli atyafiak közül is némelyek együtt menének õ vele.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes