A A A A A
Bible Book List

Jeremiás 6-8 Hungarian Károli (KAR)

Benjámin fiai, fussatok ki Jeruzsálembõl, és fújjatok kürtöt Thekoában, és tûzzetek ki zászlót Beth-Hakkeremben; mert veszedelem fenyeget észak felõl és nagy romlás!

A szép és elkényeztetett asszonyhoz tettem hasonlóvá Sion leányát.

Pásztorok jõnek el hozzá nyájaikkal együtt; felvonják mellette a sátrakat köröskörül; kiki legelteti, a mi keze ügyébe esik.

Készüljetek hadba ellene; keljetek fel, és menjünk fel délben! Jaj nékünk, mert hanyatlik már a nap, mert hosszabbodnak az esteli árnyékok!

Keljetek fel és menjünk fel éjjel, és rontsuk le az õ palotáit!

Mert ezt mondja a Seregeknek Ura: Vágjatok fákat és hányjatok töltést Jeruzsálem ellen; a büntetés városa ez, csupa nyomorgatás van benne!

Mint a kút hidegen tartja meg a vizét, úgy tartja meg az õ gonoszságát: erõszakosság és önkény hallatszik benne, és betegség és vereség van elõttem szüntelen.

Térj eszedre, oh Jeruzsálem, hogy el ne szakadjon tõled a lelkem; hogy pusztává ne tegyelek téged, lakhatatlan földdé!

Ezt mondja a Seregek Ura: Teljesen megszedik Izráel maradékát, mint a szõlõt. Fordítsd kezedet [reájok,] mint a szõlõszedõ a kosarakra!

10 Kinek szóljak és kiket kérjek, hogy hallják? Ímé, az õ fülök körülmetéletlen és nem figyelhetnek! Ímé, az Úr szava útálatossággá lett elõttök; nem gyönyörködnek abban:

11 Azért telve vagyok az Úr haragjával, elfáradtam [azt] visszatartani! Öntsd ki a gyermekekre az utczán, és az ifjak gyülekezetére is egyszersmind; sõt még a férj a feleséggel, az öreg az aggastyánnal szintén fogattassanak el;

12 És házaik idegenekre szálljanak, mezõik és feleségeik is egyszersmind; mert kinyújtom kezemet e föld lakosaira, azt mondja az Úr.

13 Mert kicsinyeiktõl fogva nagyjaikig mindnyájan telhetetlenségnek adták magokat; a prófétától fogva a papig mindnyájan csalárdságot ûznek.

14 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!

15 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek, de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak; ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

16 Így szólt az Úr: Álljatok az utakra, és nézzetek szét, és kérdezõsködjetek a régi ösvények felõl, melyik a jó út, és azon járjatok, hogy nyugodalmat találjatok a ti lelketeknek! És azt mondták: Nem megyünk!

17 Õrállókat is rendeltem föléjök, [mondván:] Figyeljetek a kürtnek szavára! És azt mondták: Nem figyelünk!

18 Azért halljátok meg, ti nemzetek, és tudd meg, te gyülekezet azt, a mi [következik] reájok.

19 Halld meg, oh föld! Ímé, én veszedelmet hozok erre a népre: az õ gondolatainak gyümölcsét; mert nem figyeltek az én beszédeimre, és az én törvényemet megvetették.

20 Minek nékem ez a tömjén, a mi Sébából kerül, és a messze földrõl való jóillatú fahéj? A ti égõáldozataitok nincsenek kedvemre, sem a ti véres áldozataitok nem tetszenek nékem.

21 Azért ezt mondja az Úr: Ímé, én akadályokat szerzek e népnek, és megbotlanak bennök az atyák és fiak együttesen, a szomszéd és az õ barátja elvesznek.

22 Így szól az Úr: Ímé, nép jön el az északi földrõl, és nagy nemzet serken fel a földnek végérõl!

23 Kézívet és kopját ragad, kegyetlen az és nem könyörül; szavok zúg, mint a tenger, és lovakon nyargalnak, fejenként viadalra készen te ellened, oh Sion leánya!

24 Halljuk a hírét: kezeink elesnek; szorongás vesz erõt rajtunk, reszketés, mint a vajudó asszonyon.

25 Ki ne menjetek a mezõre, és az úton se járjatok; mert ellenség fegyvere, rémület [fenyeget] köröskörül.

26 Népem leánya! Ölts gyászt, és heverj a porban, sírj, mint az egyszülöttet siratják, zokogj keservesen; mert reánk tör a pusztító hamar!

27 Próbálóvá tettelek téged az én népem között; õrállóvá, hogy megismerd és megpróbáld az õ útjokat.

28 Mindnyájan igen vakmerõk, rágalmazva járnak, réz és vas; mindnyájan elvetemültek õk.

29 Megégett a fúvó a tûztõl, elfogyott az ón, hiába olvaszt az olvasztó, mert gonoszok, meg nem tisztíthatók.

30 Megvetett ezüstnek hívjátok õket, mert az Úr megvetette õket!

Az a beszéd, a melyet az Úr szóla Jeremiásnak, mondván:

Állj az Úr házának ajtajába, és kiáltsd ott e beszédet, és mondjad: Halljátok az Úr beszédét mind, ti Júdabeliek, a kik bementek ezeken az ajtókon, hogy imádjátok az Urat!

Így szól a Seregek Ura, Izráel Istene: Jobbítsátok meg a ti útaitokat és cselekedeteiteket, és veletek lakozom e helyen!

Ne bízzatok hazug beszédekben, mondván: Az Úr temploma, az Úr temploma, az Úr temploma ez!

Mert csak ha valóban megjobbítjátok a ti útaitokat és cselekedeteiteket; ha igazán ítéltek az ember között és felebarátja között;

[Ha] jövevényt, árvát és özvegyet meg nem nyomorgattok, és ezen a helyen ártatlan vért ki nem ontotok, és idegen istenek után sem jártok a magatok veszedelmére:

Akkor lakozom veletek ezen a helyen, a földön, a melyet a ti atyáitoknak adtam, öröktõl fogva mindörökké.

Ímé, ti hisztek a hazug beszédeknek, haszon nélkül!

Nemde loptok, öltök és paráználkodtok, hamisan esküsztök, a Baálnak áldoztok és idegen istenek után jártok, a kiket nem ismertek:

10 És eljõtök, és megállotok elõttem e házban, a mely az én nevemrõl neveztetik, és ezt mondjátok: Megszabadultunk; hogy ugyanazokat az útálatosságokat cselekedhessétek!

11 Vajjon latrok barlangjává lett-é ez a ház ti elõttetek, a mely az én nevemrõl neveztetik? Ímé, én is látok, azt mondja az Úr.

12 Mert menjetek csak el az én helyemre, a mely Silóban van, a hol elõször lakoztam az én nevemmel, és lássátok meg, hogy mit cselekedtem azzal az én népemnek, Izráelnek gonoszságáért!

13 Most pedig, mivelhogy mindezeket a cselekedeteket megcselekszitek, azt mondja az Úr, és mivelhogy szüntelen szóltam, és szóltam ti néktek, de nem hallottátok, és kiáltottam néktek, de nem feleltetek:

14 Azért úgy cselekszem e házzal, a mely az én nevemrõl neveztetik, a melyben ti bizakodtok, és e hellyel, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, a mint Silóval cselekedtem.

15 És elvetlek titeket színem elõl, a mint elvetettem mind a ti atyátokfiait, Efraimnak minden magvát.

16 És te ne imádkozzál e népért, se jajszót, se könyörgést ne emelj érettök, és nálam közben ne járj; mert én meg nem hallgatlak téged!

17 Nem látod-é te: mit cselekesznek õk Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin?

18 A fiak fát szedegetnek, az atyák gyujtják a tüzet, az asszonyok pedig dagasztanak, hogy az ég királynõjének béleseket készítsenek, és az idegen isteneknek italáldozatokkal áldoznak, hogy engem felingereljenek.

19 Avagy engem ingerelnek-é õk, azt mondja az Úr, és nem magokat-é, hogy gyalázat [borítsa] arczukat?

20 Azért ezt mondja az Úr Isten: Ímé az én haragom és búsulásom kiömlik e helyre, az emberekre és a barmokra, a mezõnek fáira és a földnek gyümölcseire, és égni fog, és el nem aluszik.

21 Ezt mondja a Seregek Ura, Izráel Istene: Égõáldozataitokat rakjátok a ti véres áldozataitokhoz, és egyetek húst!

22 Mert nem szóltam a ti atyáitokkal, és nem rendelkeztem velök, a mikor kihoztam õket Égyiptom földérõl, az égõáldozat és véres áldozat felõl;

23 Hanem ezekkel a szavakkal utasítottam õket, mondván: Hallgassatok az én szómra, és én Istenetekké leszek, ti pedig az én népemmé lesztek, és mind [csak] azon az úton járjatok, a melyre utasítottalak titeket, hogy jól legyen dolgotok!

24 De nem hallgattak, és fülöket sem hajtották [felém, ]hanem az õ gonosz szívök fásultságában a magok tanácsa szerint jártak, és háttal valának [felém,] és nem arczczal.

25 Attól a naptól fogva, a melyen kijöttek a ti atyáitok Égyiptom földébõl e mai napig küldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat napról-napra, szüntelen küldöttem;

26 De nem hallgattak reám, és fülöket sem hajtották [felém;] hanem megkeményítették nyakukat, [és] gonoszabbul cselekedtek, mint az õ atyáik!

27 Ha elmondod nékik mind e szavakat, és nem hallgatnak reád, ha kiáltasz nékik, és nem felelnek néked:

28 Akkor ezt mondd nékik: Az a nép ez, a mely nem hallgat az Úrnak, az õ Istenének szavára, sem fenyítését fel nem veszi; elveszett a hûség; kiszaggattatott az õ szájokból.

29 Nyírd le hajadat és vesd el, és kezdj a hegyeken gyászéneket, mert útálja az Úr és elhagyja a nemzetséget, a melyre haragszik.

30 Mert gonoszt mûveltek elõttem Júdának fiai, azt mondja az Úr; útálatosságaikat bevitték abba a házba, a mely az én nevemrõl neveztetik, hogy megfertõztessék azt.

31 És felépítették a Tófet magaslatait, a mely a Ben-Hinnom völgyében van, hogy megégessék fiaikat és leányaikat tûzben, a mit nem parancsoltam, és a mi gondolatomban sem volt.

32 Azért ímé eljõnek a napok, azt mondja az Úr, a mikor nem beszélnek többé a Tófetrõl, sem a Ben-Hinnom völgyérõl, hanem az öldöklés völgyérõl; [és] temetkezni fognak Tófetben, és hely sem lesz elég.

33 És e nép holtteste az ég madarainak és a mezei barmoknak lesz eledelökké, és nem lesz, a ki elriassza [azokat!]

34 És megszüntetem Júda városaiban és Jeruzsálem utczáin az örömnek szavát és a vígasságnak szavát, a võlegény szavát és a menyasszony szavát; mert elpusztul a föld!

Abban az idõben, azt mondja az Úr, kihányják majd Júda királyainak csontjait és az õ fejedelmeinek csontjait, a papok csontjait és a próféták csontjait és Jeruzsálem lakosainak csontjait az õ sírjaikból;

És kiterítik azokat a napra és a holdra és az égnek minden serege elé, amelyeket szerettek, és a melyeknek szolgáltak, és a melyek után jártak, és a melyeket kerestek, és a melyek elõtt leborultak; nem szedetnek össze, el sem temettetnek, ganéjjá lesznek a föld színén!

És inkább választja a halált, mint az életet az egész maradék, [mindazok,] a kik megmaradtak a gonosz nemzetségbõl, mindazokon a helyeken; [a hol] megmaradtak, a hová kiûztem õket; azt mondja a Seregek Ura!

Ezt is mondjad nékik: Így szól az Úr: Úgy esnek-é el, hogy fel nem kelhetnek? Ha elfordulnak, nem fordulhatnak-é vissza?

Miért fordult el ez a nép, Jeruzsálem [népe,] örök elfordulással? A csalárdságnak adták magokat, visszafordulni nem akarnak.

Figyeltem és hallottam: nem igazán beszélnek, senki sincs, a ki megbánja az õ gonoszságát, ezt mondván: Mit cselekedtem? Mindnyájan az õ futó-pályájokra térnek, mint a harczra rohanó ló.

Még az eszterág is tudja a maga [rendelt] idejét az égben, és a gerlicze, a fecske és daru is megtartják, hogy mikor kell elmenniök, de az én népem nem tudja az Úr ítéletét!

Hogyan mondhatjátok: Bölcsek vagyunk, és az Úr törvénye nálunk van? Bizony ímé hazugságra munkál az írástudók hazug tolla!

Megszégyenülnek a bölcsek, megrémülnek és megfogattatnak! Ímé, megvetették az Úr szavát; micsoda bölcsességök van tehát nékik?

10 Azért az õ feleségeiket idegeneknek adom, mezõiket hódítóknak; mert kicsinytõl fogva nagyig mindnyájan nyereség után nyargalnak; a prófétától fogva a papig mindnyájan hamisságot ûznek.

11 És hazugsággal gyógyítgatják az én népem leányának romlását, mondván: Békesség, békesség, és nincs békesség!

12 Szégyenkezniök kellene, hogy útálatosságot cselekedtek; de szégyenkezni nem szégyenkeznek, még pirulni sem tudnak: ezért elesnek majd az elesendõkkel; az õ megfenyíttetésök idején elhullanak, azt mondja az Úr.

13 Végképen véget vetek nékik, azt mondja az Úr! Nincs gerezd a szõlõtõkén, nincs füge a fügefán, a levele is elhervadt; azt teszem azért, hogy tovavigyék õket.

14 Miért ülünk [még?] Gyûljetek össze, és menjünk be az erõsített városokba, és hallgassunk ott; mert az Úr, a mi Istenünk hallgatásra juttatott minket, és mérges vizet adott innunk; mert vétkeztünk az Úr ellen!

15 [Miért] békességre várni, holott nincs semmi jó; gyógyító idõre, holott ímé [itt] van az ijedelem.

16 Dántól fogva hallatszik az õ lovainak tüsszögése; méneinek nyerítõ hangjától reng az egész föld; és eljõnek és megemésztik e földet és mindenét, a mije van, a várost és annak lakóit.

17 Mert ímé, én vipera-kígyókat bocsátok reátok, a melyek ellen nincsen varázslás, és megmarnak titeket, azt mondja az Úr!

18 Megnyugodhatom-é a nyomorúság felett? Szívem eleped én bennem!

19 Ímé, az én népem leányának kiáltó szava a messze földrõl: Nincsen-é ott az Úr a Sionon? Nincsen-é azon az õ királya? Miért ingereltek fel engem az õ faragott bálványaikkal, az idegen semmiségekkel?

20 Elmult az aratás, elvégzõdött a nyár, és mi nem szabadultunk meg!

21 Az én népem leányának romlása miatt megromlottam, szomorkodom, iszonyat fogott el engem!

22 Nincsen-é balzsamolaj Gileádban? Nincsen-é ott orvos? Miért nem gyógyíttatott meg az én népem leánya?

1 Timóteushoz 5 Hungarian Károli (KAR)

Az idõsb embert ne dorgáld meg, hanem intsed mint atyádat; az ifjabbakat mint atyádfiait;

Az idõsb asszonyokat mint anyákat; az ifjabbakat mint nõtestvéreidet, teljes tisztasággal.

Az özvegyasszonyokat, a kik valóban özvegyek, tiszteld.

Ha pedig valamely özvegyasszonynak gyermekei vagy unokái vannak, tanulják meg, hogy elsõ sorban a maguk háza iránt legyenek istenfélõk, és adják meg szüleiknek a viszont tartozást; mert ez szép és kedves dolog Isten elõtt.

A valóban özvegy és magára hagyatott asszony pedig reménységét az Istenben veti, és foglalatos a könyörgésekben és imádságokban éjjel és nappal.

A bujálkodó pedig élvén megholt.

És ezeket hirdesd, hogy feddhetetlenek legyenek.

Ha pedig valaki az övéirõl és fõképen az õ házanépérõl gondot nem visel: a hitet megtagadta, és rosszabb a hitetlennél.

Özvegyasszonyul hatvan éven alul levõ meg ne választassék; egy férj felesége lett légyen,

10 A kinek jó cselekedetekrõl bizonysága van; ha gyermeket nevelt, ha vendéglátó volt, ha a szentek lábait mosta, ha a nyomorultakon segített, ha minden jó cselekedetben foglalatos vala.

11 A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellõzd; mert ha gerjedeznek Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni:

12 Ezeknek ítélete megvan, mivelhogy az elsõ hitet megvetették.

13 Egyszersmind pedig dologkerülõk [lévén], megtanulják a házról-házra való járogatást; sõt nemcsak dologkerülõk, hanem fecsegõk is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene.

14 Akarom tehát, hogy a fiatalabbak férjhez menjenek, gyermekeket szûljenek, háztartást vigyenek, és semminemû alkalmat se adjanak az ellenségnek a szidalmazásra.

15 Mert némelyek már elhajlottak a Sátánhoz.

16 Ha valamely hívõ férfinak vagy nõnek vannak özvegyei, segítse azokat, és ne terheltessék meg a gyülekezet; hogy azokat segíthesse, a kik valóban özvegyek.

17 A jól forgolódó presbiterek kettõs tisztességre méltattassanak, fõképen a kik a beszédben és tanításban fáradoznak.

18 Mert azt mondja az Írás: A nyomtató ökörnek ne kösd be a száját; és: Méltó a munkás a maga jutalmára.

19 Presbiter ellen vádat ne fogadj el, hanem csak két vagy három tanúbizonyságra.

20 A vétkeseket mindenek elõtt fedd meg, hogy a többiek is megfélemljenek.

21 Kérve kérlek az Istenre és Krisztus Jézusra és a kiválasztott angyalokra, hogy ezeket tartsd meg elõítélet nélkül, semmit sem cselekedvén részrehajlásból.

22 A kézrátevést el ne hirtelenkedd, se ne légy részes a más bûneiben; tenmagadat tisztán tartsd.

23 Ne légy tovább vízivó, hanem élj egy kevés borral, gyomrodra és gyakori gyengélkedésedre való tekintetbõl.

24 Némely embereknek a bûnei nyilvánvalók, elõttök mennek az ítéletre; némelyeket pedig hátul követnek is.

25 Hasonlóképen a jó cselekedetek is nyilvánvalók; és a melyek másképen vannak, azok sem titkolhatók el.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes