A A A A A
Bible Book List

Jeremiás 34-36 Hungarian Károli (KAR)

34  Az a beszéd, a melyet szólott az Úr Jeremiásnak, (mikor Nabukodonozor a babiloni király és az egész serege és a föld minden országa, a melyek az õ hatalma alatt valának, és a népek mind vívták vala Jeruzsálemet és minden városát) mondván:

Ezt mondja az Úr, az Izráel Istene: Menj el, és mondd meg Sedékiásnak, a Júda királyának, és így szólj néki: Ezt mondja az Úr: Ímé, én odaadom e várost a babiloni király kezébe, és felgyújtja ezt tûzzel.

És te el nem szaladsz az õ kezébõl, hanem bizonynyal megfognak és kezébe adnak, és a te szemeid meglátják a babiloni királynak szemeit, és az õ szája a te száddal szól, és bemégy Babilonba.

Mindazáltal halld meg az Úrnak szavát Sedékiás, Júda királya; ezt mondja az Úr te felõled: Nem halsz meg fegyver által.

Békességben halsz meg, és a mint füstöltek a te atyáidnak, az elõbbi királyoknak, a kik te elõtted voltak, úgy füstölnek néked is, és így siratnak téged: Jaj uram! Mert én szóltam e szót, azt mondja az Úr.

És megmondá Jeremiás próféta Sedékiásnak, a Júda királyának, mind e szavakat Jeruzsálemben.

A babiloni király serege pedig vívja vala Jeruzsálemet és Júdának minden városát, a melyek megmaradtak vala, [tudniillik] Lákist és Azekát, mert a Júda városai közül csak ezek maradtak vala meg, mint erõsített városok.

Ez a beszéd, melyet szóla az Úr Jeremiásnak, minekutána Sedékiás király szövetséget köte az egész Jeruzsálembeli néppel, szabadságot hirdetvén köztük.

Hogy kiki bocsássa szabadon szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát a héber férfit és a héber leányt, hogy senki ne szolgáltasson közöttük az õ Júdabeli atyjafiával.

10 És engedelmeskedtek mindnyájan a fejedelmek és az egész nép, a kik szövetséget kötöttek, hogy kiki szabadon bocsássa az õ szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát, hogy senki azokkal ne szolgáltasson többé; és engedelmeskedtek és elbocsáták azokat.

11 De azután elváltozának, és visszahozák a szolgákat és szolgálóleányokat, a kiket szabadon bocsátottak vala, és õket szolgákká és szolgálóleányokká tevék.

12 És lõn az Úrnak szava Jeremiáshoz az Úrtól, mondván:

13 Ezt mondja az Úr, Izráel Istene: Én szövetséget kötöttem a ti atyáitokkal azon a napon, a melyen kihoztam õket Égyiptom földérõl, a szolgálatnak házából, mondván:

14 Mikor a hét esztendõ eltelik, kiki bocsássa el az õ héber atyjafiát, a ki néked eladatott vala és hat esztendeig szolgált téged; bocsássad õt magadtól szabadon. De nem hallgatának a ti atyáitok engemet, és fülöket sem hajtották erre.

15 És ti ma megtértetek vala, és igazat cselekedtetek vala én elõttem, kiki szabadságot hirdetvén az õ atyjafiának, és én elõttem szövetséget kötöttetek abban a házban, a mely az én nevemrõl neveztetett.

16 De elváltoztatok, és beszennyeztétek az én nevemet, és kiki visszahozta az õ szolgáját és kiki az õ szolgálóleányát, kiket egészen szabadon bocsátottatok vala, és igába vetettétek õket, hogy néktek szolgáitok és szolgáló leányaitok legyenek.

17 Azért ezt mondja az Úr: Ti nem hallgattatok reám, hogy kiki szabadságot hirdessen az õ atyjafiának és kiki az õ felebarátjának. Ímé, én hirdetek néktek szabadságot, azt mondja az Úr, a fegyverre, a döghalálra és az éhségre, és odaadlak titeket e föld minden országainak útálatára.

18 És odaadom a férfiakat, a kik megszegték az én szövetségemet, a kik nem teljesítették a szövetség pontjait, a melyet elõttem kötöttek vala tulokkal, a melyet ketté vágának és átmenének annak részei között,

19 Júdának fejedelmeit és Jeruzsálem fejedelmeit, az udvari szolgákat és a papokat és a földnek minden népét, a kik átmentek a tulok részei között:

20 Odaadom õket az õ ellenségeik kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és az õ holttestök ez égi madaraknak és a föld vadainak lesznek eledelévé.

21 Sedékiást, a Júda királyát és az õ fejedelmeit is odaadom az õ ellenségeiknek kezébe, és az õ lelköket keresõk kezébe, és a babiloni király seregének kezébe, a mely eltávozik tõletek.

22 Ímé, én parancsolok, azt mondja az Úr, és visszahozom õket e városra, és vívják azt, és beveszik és felgyújtják tûzzel, és pusztasággá teszem Júda városait, lakhatatlanokká.

35  Az a beszéd, a melyet szóla az Úr Jeremiásnak, Jojákimnak, Jósiás, Júda királya fiának idejében, mondván:

Menj el a Rékábiták házához, és szólj velök, és vidd be õket az Úr házába, a kamarák egyikébe, és adj nékik bort inni.

És mellém vevém Jaazániát, Jeremiásnak fiát, ki fia vala Habasániának, és az õ rokonait és minden fiait és a Rékábiták egész háznépét.

És bevivém õket az Úr házába, a Hanán fiainak a kamarájába, ki Igdaliásnak, az Isten emberének fia vala, a mely a fejedelmek kamarája mellett vala, Mahásiásnak, Sallum fiának kamaráján felül, a ki az ajtónak õrizõje vala.

És a Rékábiták háza népének fiai elé borral telt kancsókat és poharakat tevék, és ezt mondám nékik: Igyatok bort!

És felelének: Nem iszunk bort, mert Jónadáb, Rékábnak fia, a mi atyánk parancsolta nékünk, mondván: Ne igyatok ti bort soha, se a ti fiaitok.

Se házat ne építsetek, se vetést ne vessetek, se szõlõt ne ültessetek, se ne tartsatok; hanem sátorokban lakjatok teljes életetekben, hogy sok ideig éljetek e földnek színén, a melyben ti jövevények vagytok.

És hallgattunk Jónadábnak a Rékáb fiának, a mi atyánknak szavára mindabban, a miket parancsolt nékünk, hogy teljes életünkben bort ne igyunk mi, a mi feleségeink, a mi fiaink és a mi leányaink.

Se házakat ne építsünk, hogy [azokban] lakjunk, se szõlõnk, se mezõnk, se vetésünk ne legyen nékünk.

10 Hanem lakozzunk sátorokban. Hallgattunk azért, és a szerint cselekedtünk, a mint nékünk Jónadáb, a mi atyánk megparancsolta vala.

11 Mikor pedig feljöve Nabukodonozor, a babiloni király a földre, akkor ezt mondánk: Jertek el, menjünk be Jeruzsálembe a káldeai sereg elõtt és a Siriabeli sereg elõtt; és Jeruzsálemben lakoztunk.

12 És szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:

13 Így szól a Seregek Ura, az Izráel Istene: Menj el, mondd meg a Júda férfiainak és Jeruzsálem lakosainak: Nem veszitek-é fel az intést, hogy hallgassatok az én beszédeimre? azt mondja az Úr.

14 Jónadábnak, a Rékáb fiának intései teljesedtek, a melyekkel megparancsolta az õ fiainak, hogy bort ne igyanak, és mindez ideig sem ittak [bort;] mert hallgattak az õ atyjok parancsolatjára; én is szóltam néktek; szóltam pedig jó reggel, de nem engedtetek nékem.

15 És elküldtem hozzátok minden én szolgámat, a prófétákat, és pedig jó reggel küldém, mondván: Kérlek, kiki térjen meg az õ gonosz útjáról, jobbítsátok meg cselekedeteiteket, és idegen istenek után ne járjatok, hogy nékik szolgáljatok, és lakoztok a földön, a melyet néktek és a ti atyáitoknak adtam, de fületeket sem hajtátok reá, és nem hallgattatok reám.

16 Mivelhogy Jónadábnak, a Rékáb fiának fiai teljesítik az õ atyjoknak parancsolatját, melyet parancsolt vala nékik, e nép pedig nem hallgata reám;

17 Azért ezt mondja az Úr, a Seregek Istene, az Izráel Istene: Ímé, én rábocsátom Júdára és Jeruzsálemnek minden lakóira mindama veszedelmet, a melyrõl szóltam nékik; azért mert szóltam nékik, de nem hallották, kiáltottam nékik, de nem feleltek.

18 A Rékábiták házának pedig monda Jeremiás: Ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Mivelhogy hallgattatok Jónadábnak, a ti atyátoknak parancsolatjára, és megtartottátok minden parancsolatját, és úgy cselekedtetek, a mint meghagyta volt néktek:

19 Azért ezt mondja a Seregek Ura, az Izráel Istene: Nem fogyatkozik el Jónadábnak, a Rékáb fiának maradéka, a ki elõttem álljon mindenkor.

36  És Jojákimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának negyedik esztendejében is szóla az Úr Jeremiásnak, mondván:

Végy elõ egy könyvet, és mind írd belé a szókat, a miket én szóltam néked az Izráel és a Júda ellen és minden nemzet ellen, a naptól fogva, a melyen szóltam néked a Jósiás ideje óta mind e napig.

Hátha meghallja a Júda háza mindazokat a veszedelmeket, a melyeket én néki szerezni szándékozom, hogy kiki megtérjen az õ gonosz útáról, és megbocsássam az õ bûnöket és vétköket.

És elõhívá Jeremiás Bárukot, a Néria fiát, és megírá Báruk a Jeremiás szája után a könyvbe mindama szókat, a melyeket az Úr szólott vala néki.

És parancsola Jeremiás Báruknak, mondván: Én fogoly vagyok, nem mehetek be az Úr házába.

Azért te menj be, és a könyvbõl, a melyet az én számból írtál, olvasd el az Úrnak szavait a népnek hallatára az Úrnak házában bõjti napon, és az egész Júdának hallatára, a kik felgyülnek az õ városaikból, olvasd el nékik.

Hátha az Úr elé száll könyörgésük, és mindenki megtér az õ gonosz útáról, mert nagy az Úr haragja és felháborodása, a melylyel szólott az Úr e nép ellen!

Báruk pedig, a Néria fia, mind a szerint cselekedék, a mint néki Jeremiás próféta megparancsolta vala, elolvasván a könyvbõl az Úrnak szavát, az Úrnak házában.

És Jojákimnak a Jósiás fiának, Júda királyának ötödik esztendejében, a kilenczedik hónapban bõjtre hívták fel az Úr elé az egész Jeruzsálem népét és az egész népet, a mely Júda városaiból jött vala fel Jeruzsálembe.

10 És elolvasá Báruk a könyvbõl Jeremiás beszédeit az Úr házában Gamáriának, az írástudó Sáfán fiának szobájában a felsõ pitvarban, az Úr háza új kapujának nyílásában az egész nép hallatára.

11 És hallá Mikeás, Gamáriának, a Sáfán fiának fia az Úrnak minden beszédét a könyvbõl.

12 És leméne a király házába az írástudó szobájába, és ímé, ott ülnek vala mind a fõemberek, Elisáma, az írástudó, és Dalajás, Semájának fia, és Elnátán, Akbórnak fia, és Gamária, Sáfánnak fia, és Sedékiás, Hanániásnak fia, és a többi fõember is.

13 És elbeszélé nékik Mikeás mindazokat, a melyeket hallott vala a könyvbõl, mikor olvasá Báruk a nép hallatára.

14 Azért elküldék mind a fõemberek Jéhudit, a ki Natániának fia vala, a ki Selémiának fia vala, a ki Kusinak fia vala, Bárukhoz, mondván: A könyvet, a melybõl olvastál a nép hallatára, vedd kezedbe, és jövel. És kezébe vevé Báruk, a Néria fia a könyvet, és elméne hozzájok.

15 És mondának néki: Ülj le csak és olvasd azt a mi fülünk hallatára, és elolvasá Báruk fülök hallatára.

16 És mikor meghallák mind e szókat, megrettenve [tekintettek] egymásra, és mondának Báruknak: Bizony megjelentjük mind e szókat a királynak.

17 Bárukot pedig kérdezék, mondván: Jelentsd meg csak nékünk, mimódon írtad mind e szókat az õ szájából?

18 És monda nékik Báruk: Szájával mondotta nékem mind e szókat, én pedig beírtam e könyvbe tintával.

19 És mondának a fõemberek Báruknak: Menj el, rejtõzzél el te és Jeremiás, és ne tudja senki, hol vagytok.

20 És elmenének a királyhoz a pitvarba (és letevék a könyvet az írástudó Elisámának szobájában) és elmondák mind e szókat a király hallatára.

21 És elküldé a király Jéhudit, hogy hozza el a könyvet; azért elhozá azt az írástudó Elisámának szobájából, és elolvasá azt Jéhudi a király hallatára és mindama fõemberek hallatára, a kik a király elõtt állnak vala.

22 A király pedig a téli házban ül vala a kilenczedik hónapban, és a tûz ég vala elõtte.

23 És mikor Jéhudi három vagy négy levelet elolvasott vala, elmetélé azt az írástudónak késével, és a tûzbe hajítá, a mely a tûzhelyen vala, mígnem az egész könyv megége a tûzben, a mely a tûzhelyen vala.

24 Nem rettentek meg, sem ruhájokat nem szaggatták meg a király és valamennyi szolgája, a kik hallják vala mind e szókat.

25 Sõt még Elnátán is és Delája és Gamária kérék a királyt, hogy a könyvet ne égesse meg, de nem hallgata rájok.

26 Hanem meghagyá a király Jerákmeélnek, a Hammélek fiának, és Sérajának, az Azriel fiának, és Selémiának, az Abdéel fiának, hogy fogják el Bárukot, az írástudót, és Jeremiás prófétát, de az Úr elrejté õket.

27 Szóla pedig az Úr Jeremiásnak, miután a király megégette vala a könyvet és a beszédeket, a melyeket Báruk a Jeremiás szájából írt vala, mondván:

28 Térj vissza, végy magadnak más könyvet, és írd bele mind az elébbi szókat, a melyek az elébbi könyvben valának, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett.

29 És Jojákimnak, a Júda királyának mondd meg: Ezt mondja az Úr: Te égetted meg a könyvet, mondván: Miért írtál ilyen szókat bele: Bizonyosan eljõ a babiloni király, és elveszti e földet, és kipusztít belõle embert és állatot?

30 Azért ezt mondja az Úr Jojákim felõl, a Júda királya felõl: Nem lesz néki, a ki a Dávid székébe üljön, és az õ holtteste elvettetik nappal a hévre, éjszaka pedig a dérre.

31 És megbüntetem õt, és az õ magvát, és az õ szolgáit az õ bûneikért, és rájok bocsátom és a Jeruzsálembeli polgárokra és Júdának férfiaira mind azt a veszedelmet, a melyrõl szólottam nékik, de nem hallgattak meg.

32 Azért más könyvet võn Jeremiás, és adá azt Báruknak, az írástudó Néria fiának, és beírá abba a Jeremiásnak szájából minden szavát annak a könyvnek, a melyet Jojákim, a Júda királya megégetett vala a tûzben. És több dolgot is írának bele, hasonlókat az [elébbiekhez.]

Zsidókhoz 2 Hungarian Károli (KAR)

Annakokáért annál is inkább szükséges nékünk a hallottakra figyelmeznünk, hogy valaha el ne sodortassunk.

Mert ha az angyaloktól hirdetett beszéd erõs volt és minden bûn és engedetlenség elvette igazságos büntetését:

Mimódon menekedünk meg mi, hogyha nem törõdünk ily nagy idvességgel? a melyet, miután kezdetben hirdetett az Úr, azok, a kik hallották, biztosítottak számunkra,

Velök együtt bizonyságot tevén arról az Isten, jelekkel meg csodákkal és sokféle erõkkel s a Szent Léleknek közléseivel az õ akarata szerint.

Mert nem angyaloknak vetette alá a jövendõ világot, a melyrõl szólunk.

Sõt bizonyságot tett valahol valaki, mondván: Micsoda az ember, hogy megemlékezel õ róla, avagy az embernek fia, hogy gondod van reá?

Kisebbé tetted õt rövid idõre az angyaloknál, dicsõséggel és tisztességgel megkoronáztad õt és úrrá tetted kezeid munkáin,

Mindent lábai alá vetettél. Mert azzal, hogy néki mindent alávetett, semmit sem hagyott alávetetlenül: de most még nem látjuk, hogy néki minden alávettetett.

Azt azonban látjuk, hogy Jézus, a ki egy kevés idõre kisebbé tétetett az angyaloknál, a halál elszenvedéséért dicsõséggel és tisztességgel koronáztatott meg, hogy az Isten kegyelmébõl mindenkiért megízlelje a halált.

10 Mert illendõ vala, hogy a kiért minden és a ki által minden, sok fiakat vezérelvén dicsõségre, az õ idvességök fejedelmét szenvedések által tegye tökéletessé.

11 Mert a megszentelõ és a megszenteltek egytõl valók mindnyájan, a mely oknál fogva nem szégyenli õket atyjafiainak hívni,

12 Mondván: Hirdetem a te nevedet az én atyámfiainak, az anyaszentegyháznak közepette dícséretet mondok néked.

13 És ismét: Én õ benne bízom; és ismét: Ímhol vagyok én és a gyermekek, a kiket az Isten nékem adott.

14 Mivel tehát a gyermekek testbõl és vérbõl valók, õ is hasonlatosképen részese lett azoknak, hogy a halál által megsemmisítse azt, a kinek hatalma van a halálon, tudniillik az ördögöt,

15 És megszabadítsa azokat, a kik a haláltól való félelem miatt teljes életökben rabok valának.

16 Mert nyilván nem angyalokat karolt fel, hanem az Ábrahám magvát karolta fel.

17 Annakokáért mindenestõl fogva hasonlatosnak kellett lennie az atyafiakhoz, hogy könyörülõ legyen és hív fõpap az Isten elõtt való dolgokban, hogy engesztelést szerezzen a nép bûneiért.

18 Mert a mennyiben szenvedett, õ maga is megkísértetvén, segíthet azokon, a kik megkísértetnek.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes