A A A A A
Bible Book List

Zsidókhoz 7-10 Hungarian Károli (KAR)

Mert ez a Melkisédek Sálem királya, a felséges Isten papja, a ki a királyok leverésébõl visszatérõ Ábrahámmal találkozván, õt megáldotta,

A kinek tizedet is adott Ábrahám mindenbõl: a ki elsõben is magyarázat szerint igazság királya, azután pedig Sálem királya is, azaz békesség királya,

Apa nélkül, anya nélkül, nemzetség nélkül való; sem napjainak kezdete, sem életének vége nincs, de hasonlóvá tétetvén az Isten Fiához, pap marad örökké.

Nézzétek meg pedig, mily nagy ez, a kinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrahám, a pátriárka;

És bár azoknak, kik a Lévi fiai közül nyerik el a papságot, parancsolatjok van, hogy törvény szerint tizedet szedjenek a néptõl, azaz az õ atyafiaiktól, jóllehet õk is az Ábrahám ágyékából származtak;

De az, a kinek nemzetsége nem azok közül való, tizedet vett Ábrahámtól, és az ígéretek birtokosát megáldotta,

Pedig minden ellenmondás nélkül való, hogy a nagyobb áldja meg a kisebbet.

És itt halandó emberek szednek tizedet, ott ellenben az, a ki bizonyság szerint él:

És hogy úgy szóljak, Ábrahámnál fogva tized vétetett Lévitõl is, a tizedszedõtõl,

10 Mert õ még az atyja ágyékában vala, a mikor annak elébe ment Melkisédek.

11 Ha tehát a lévitai papság által volna a tökéletesség (mert a nép ez alatt nyerte a törvényt): mi szükség tovább is mondogatni, hogy más pap támadjon a Melkisédek rendje szerint és ne az Áron rendje szerint?

12 Mert a papság megváltozásával szükségképen megváltozik a törvény is.

13 Mert a kirõl ezek mondatnak, az más nemzetségbõl származott, a melybõl senki sem szolgált az oltár körül;

14 Mert nyilvánvaló, hogy a mi Urunk Júdából támadott, a mely nemzetségre nézve semmit sem szólott Mózes a papságról.

15 És még inkább nyilvánvaló az, ha a Melkisédek hasonlatossága szerint áll elõ más pap,

16 A ki nem testi parancsolatnak törvénye szerint, hanem enyészhetetlen életnek ereje szerint lett.

17 Mert ez a bizonyságtétel: Te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint.

18 Mert az elõbbi parancsolat eltöröltetik, mivelhogy erõtelen és haszontalan,

19 Minthogy a törvény semmiben sem szerzett tökéletességet; de beáll a jobb reménység, a mely által közeledünk az Istenhez.

20 És a mennyiben nem esküvés nélkül való, mert amazok esküvés nélkül lettek papokká,

21 De ez esküvéssel, az által, a ki azt mondá néki: Megesküdött az Úr, és nem bánja meg, te pap vagy örökké, Melkisédek rendje szerint:

22 Annyiban jobb szövetségnek lett kezesévé Jézus.

23 És amazok jóllehet többen lettek papokká, mert a halál miatt meg nem maradhattak:

24 De ennek, minthogy örökké megmarad, változhatatlan a papsága.

25 Ennekokáért õ mindenképen idvezítheti is azokat, a kik õ általa járulnak Istenhez, mert mindenha él, hogy esedezzék érettök.

26 Mert ilyen fõpap illet vala minket, szent, ártatlan, szeplõtelen, a bûnösöktõl elválasztott, és a ki az egeknél magasságosabb lõn,

27 A kinek nincs szüksége, mint a fõpapoknak, hogy napról-napra elõbb a saját bûneiért vigyen áldozatot, azután a népéiért, mert ezt egyszer megcselekedte, maga-magát megáldozván.

28 Mert a törvény gyarló embereket rendel fõpapokká, de a törvény után való esküvés beszéde örök tökéletes Fiút.

Fõdolog pedig azokra nézve, a miket mondunk, az, hogy olyan fõpapunk van, a ki a mennyei Felség királyi székének jobbjára üle,

Mint a szent helynek és amaz igazi sátornak szolgája, a melyet az Úr és nem ember épített.

Mert minden fõpap ajándékok meg áldozatok vitelére rendeltetik, a miért szükséges, hogy legyen valamije ennek is, a mit áldozatul vigyen.

Ha tehát a földön volna, még csak pap sem volna, lévén olyan papok, a kik a törvény szerint áldoznak ajándékokkal,

A kik a mennyei dolgok ábrázolatának és árnyékának szolgálnak, a mint Isten mondotta Mózesnek, mikor be akarta végezni a sátort: Meglásd, úgymond, hogy mindeneket azon minta szerint készíts, a mely a hegyen mutattatott néked.

Most azonban annyival kiválóbb szolgálatot nyert, a mennyivel jobb szövetségnek közbenjárója, a mely jobb ígéretek alapján köttetett.

Mert ha az az elsõ kifogástalan volt volna, nem kerestetett volna hely a másodiknak.

Mert dorgálván õket, így szól: Ímé napok jõnek, ezt mondja az Úr, és az Izráel házával és Júdának házával új szövetséget kötök.

Nem azon szövetség szerint, a melyet kötöttem az õ atyáikkal ama napon, mikor kézen fogtam õket, hogy kivezessem Égyiptomból, mert õk nem maradtak meg abban az én szövetségemben, azért én sem gondoltam velök, mondja az Úr.

10 Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izráel házával, ama napok multán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az õ elméjökbe, és az õ szívökbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és õk lesznek nekem népem.

11 És nem tanítja kiki az õ felebarátját és kiki az õ atyafiát, mondván: Ismerd meg az Urat; mert mindnyájan megismernek engem a kicsinytõl nagyig.

12 Mert megkegyelmezek álnokságaiknak, és az õ bûneikrõl és gonoszságaikról meg nem emlékezem.

13 Mikor újról beszél, óvá tette az elsõt; a mi pedig megavul és megvénhedik, közel van az enyészethez.

Annakokáért voltak ugyan az elsõ [szövetségnek] is istentiszteletei rendtartásai, mint szintén világi szenthelye.

Mert sátor építtetett, az elsõ, a melyben [vala] a gyertyatartó, meg az asztal és a kenyerek felrakása; ezt nevezték szenthelynek.

A második kárpiton túl pedig az a sátor, melyet neveztek szentek szentének,

Melyben vala az arany füstölõ oltár és a szövetség ládája beborítva minden felõl aranynyal, ebben a mannás aranykorsó és Áron kihajtott vesszeje meg a szövetség táblái,

Fölötte pedig a dicsõség kérubjai, beárnyékolva a fedelet, a mikrõl most nem szükséges külön szólani.

Ezek pedig ekképen levén elrendezve; az elsõ sátorba ugyan mindenkor bejárnak a papok az istentisztelet elvégzésére,

A másodikba azonban egy-egy évben egyszer csak maga a fõpap, vérrel, melyet magáért és a nép bûneiért áldoz.

Azt jelentvén ki ezzel a Szent Lélek, hogy még nem nyilt meg a szentély útja, fennállván még az elsõ sátor.

A mi példázat a jelenkori idõre, mikor áldoznak oly ajándékokkal és áldozatokkal, melyek nem képesek lelkiismeret szerint tökéletessé tenni a szolgálattevõt,

10 Csakis ételekkel meg italokkal és különbözõ mosakodásokkal - melyek testi rendszabályok - a megjobbulás idejéig kötelezõk.

11 Krisztus pedig megjelenvén, mint a jövendõ javaknak fõpapja, a nagyobb és tökéletesebb, nem kézzel csinált, azaz nem e világból való sátoron keresztül,

12 És nem bakok és tulkok vére által, hanem az õ tulajdon vére által ment be egyszer s mindenkorra a szentélybe, örök váltságot szerezve.

13 Mert ha a bakoknak és bikáknak a vére, meg a tehén hamva, a tisztátalanokra hintetvén, megszentel a testnek tisztaságára:

14 Mennyivel inkább Krisztusnak a vére, a ki örökké való Lélek által önmagát áldozta fel ártatlanul Istennek: megtisztítja a ti lelkiismereteteket a holt cselekedetektõl, hogy szolgáljatok az élõ Istennek.

15 És ezért új szövetségnek a közbenjárója õ, hogy meghalván az elsõ szövetségbeli bûnök váltságáért, a hivatottak elnyerjék az örökkévaló örökségnek ígéretét.

16 Mert a hol végrendelet van, szükséges, hogy a végrendelkezõ halála bekövetkezzék.

17 Mivel a végrendelet holtak után jogerõs, különben pedig, ha él a végrendelkezõ, épen nem érvényes.

18 Innét van, hogy az elsõ sem szenteltetett meg vér nélkül.

19 Mert mikor Mózes a törvény szerint minden parancsolatot elmondott az egész népnek, vevén a borjúknak és a bakoknak vérét, vízzel és vörös gyapjúval meg izsóppal együtt, magát a könyvet is és az egész népet meghintette,

20 Mondván: Ez azon szövetség vére, a melyet Isten számotokra rendelt.

21 Majd a sátort is és az istentiszteletre való összes edényeket hasonlóképen meghintette vérrel.

22 És csaknem minden vérrel tisztíttatik meg a törvény szerint, és vérontás nélkül nincsen bûnbocsánat.

23 Annakokáért szükséges, hogy a mennyei dolgoknak ábrázolatai effélékkel tisztíttassanak meg, magok a mennyei dolgok azonban ezeknél különb áldozatokkal.

24 Mert nem kézzel csinált szentélybe, az igazinak csak másolatába ment be Krisztus, hanem magába a mennybe, hogy most Isten színe elõtt megjelenjék érettünk.

25 Nem is, hogy sokszor adja magát áldozatul, mint a hogy a fõpap évenként bemegy a szentélybe idegen vérrel;

26 Mert különben sokszor kellett volna szenvednie a világ teremtetése óta; így pedig csak egyszer jelent meg az idõknek végén, hogy áldozatával eltörölje a bûnt.

27 És miképen elvégezett dolog, hogy az emberek egyszer meghaljanak, azután az ítélet:

28 Azonképen Krisztus is egyszer megáldoztatván sokak bûneinek eltörlése végett, másodszor bûn nélkül jelen meg azoknak, a kik õt várják idvességökre.

10  Minthogy a törvényben a jövendõ jóknak árnyéka, nem maga a dolgok képe van meg, ennélfogva azokkal az áldozatokkal, a melyeket esztendõnként szünetlenül visznek, sohasem képes tökéletességre juttatni az odajárulókat;

Különben megszûnt volna az áldozás, mivelhogy az egyszer megtisztult áldozók többé semminemû bûntudattal nem bírtak volna.

De azok esztendõnként bûnre emlékeztetnek.

Mert lehetetlen, hogy a bikák és bakok vére eltörölje a bûnöket.

Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem,

Égõ és bûnért való áldozatokat nem kedveltél.

Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.

Fentebb mondván, hogy áldozatot és ajándékot és égõ, meg bûnért való áldozatokat nem akartál, sem nem kedveltél a melyeket a törvény szerint visznek,

Ekkor ezt mondotta: Ímé itt vagyok, hogy cselekedjem a te akaratodat. Eltörli az elsõt, hogy meghagyja a másodikat,

10 A mely akarattal szenteltettünk meg egyszer s mindenkorra, a Jézus Krisztus testének megáldozása által.

11 És minden pap naponként szolgálatban áll és gyakorta viszi ugyanazokat az áldozatokat, a melyek sohasem képesek eltörölni a bûnöket.

12 Õ azonban, egy áldozattal áldozván a bûnökért, mindörökre ûle az Istennek jobbjára,

13 Várván ímmár, míg lábainak zsámolyául vettetnek az õ ellenségei.

14 Mert egyetlenegy áldozatával örökre tökéletesekké tette a megszentelteket.

15 Bizonyságot tesz pedig errõl mi nékünk a Szent Lélek is, mert minekutána elõre mondotta:

16 Ez az a szövetség, melyet kötök velök ama napok után, mondja az Úr: Adom az én törvényemet az õ szíveikbe, és az õ elméjökbe írom be azokat,

17 [Azután így szól:] És az õ bûneikrõl és álnokságaikról többé meg nem emlékezem.

18 A hol pedig bûnök bocsánata vagyon, ott nincs többé bûnért való áldozat.

19 Mivelhogy azért atyámfiai bizodalmunk van a szentélybe való bemenetelre a Jézus vére által,

20 Azon az úton, a melyet õ szentelt nékünk új és élõ [út] gyanánt, a kárpit, azaz az õ teste által,

21 És lévén nagy papunk az Isten háza felett:

22 Járuljunk hozzá igaz szívvel, hitnek teljességével, mint a kiknek szívök tiszta a gonosz lelkiismerettõl,

23 És testök meg van mosva tiszta vízzel; tartsuk meg a reménységnek vallását tántoríthatatlanul, mert hû az, a ki ígéretet tett,

24 És ügyeljünk egymásra, a szeretetre és jó cselekedetekre való felbuzdulás végett,

25 El nem hagyván a magunk gyülekezetét, a miképen szokásuk némelyeknek, hanem intvén egymást annyival inkább, mivel látjátok, hogy ama nap közelget.

26 Mert ha szándékosan vétkezünk, az igazság megismerésére való eljutás után, akkor többé nincs bûnökért való áldozat,

27 Hanem az ítéletnek valami rettenetes várása és a tûznek lángja, a mely megemészti az ellenszegülõket.

28 A ki megveti a Mózes törvényét, két vagy három tanubizonyságra irgalom nélkül meghal;

29 Gondoljátok meg, mennyivel súlyosabb büntetésre méltónak ítéltetik az, a ki az Isten Fiát megtapodja, és a szövetségnek vérét, melylyel megszenteltetett, tisztátalannak tartja, és a kegyelemnek Lelkét bántalmazza?

30 Mert ismerjük azt, a ki így szólt: Enyém a bosszúállás, én megfizetek, ezt mondja az Úr. És ismét: Az Úr megítéli az õ népét.

31 Rettenetes dolog az élõ Istennek kezébe esni.

32 Emlékezzetek pedig vissza a régebbi napokra, a melyekben, minekutána megvilágosíttattatok, sok szenvedésteljes küzdelmet állottatok ki,

33 Midõn egyfelõl gyalázásokkal és nyomorgattatásokkal nyilvánosság elé hurczoltak titeket, másfelõl társai lettetek azoknak, a kik így jártak.

34 Mert a foglyokkal is együtt szenvedtetek, és vagyonotok elrablását örömmel fogadtátok, tudván, hogy néktek jobb és maradandó vagyonotok van a mennyekben.

35 Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van.

36 Mert békességes tûrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet.

37 Mert még vajmi kevés idõ, és a ki eljövendõ, eljõ és nem késik.

38 Az igaz pedig hitbõl él. És a ki meghátrál, abban nem gyönyörködik a lelkem.

39 De mi nem vagyunk meghátrálás [emberei], hogy elvesszünk, hanem hitéi, hogy életet nyerjünk.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes