A A A A A
Bible Book List

1 Mózes 39-40 Hungarian Károli (KAR)

39  József pedig aláviteték Égyiptomba és megvevé õt az Ismáelitáktól, kik õt oda vitték vala, egy égyiptomi ember Pótifár, a Faraó fõembere, a testõrök fõhadnagya.

És az Úr Józseffel vala, és szerencsés ember vala és az õ égyiptomi urának házában vala.

Látá pedig az õ ura, hogy az Úr van õ vele, és hogy valamit cselekszik, az Úr mindent szerencséssé tesz az õ kezében:

Kedvessé lõn azért József az õ ura elõtt, és szolgál vala néki; és háza felvigyázójává tevé, és mindenét, a mije vala, kezére bízá.

És lõn az idõtõl fogva, hogy házának és a mije volt, mindenének gondviselõjévé tevé, megáldá az Úr az égyiptomi embernek házát Józsefért; és az Úr áldása vala mindenen, a mije csak volt a házban és a mezõn.

Mindent azért valamije vala József kezére bíza; és semmire sem vala gondja mellette, hanem ha az ételre, melyet megeszik vala. József pedig szép termetû és szép arczú vala.

És lõn ezek után, hogy az õ urának felesége Józsefre veté szemeit, és monda: Hálj velem.

Õ azonban vonakodék s monda az õ ura feleségének: Ímé az én uramnak én mellettem semmi gondja nincs az õ háza dolgaira, és a mije van, mindenét az én kezemre bízá.

Senki sincs nálamnál nagyobb az õ házában; és tõlem semmit sem tiltott meg, hanem csak téged, mivelhogy te felesége vagy; hogy követhetném hát el ezt a nagy gonoszságot és [hogyan] vétkezném az Isten ellen?

10 És lõn, hogy az asszony mindennap azt mondogatá Józsefnek, de õ nem hallgata reá, hogy vele háljon és vele egyesüljön.

11 Lõn azért egy napon, hogy valami dolgát végezni a házba beméne, és a háznép közûl senki sem vala ott benn a házban,

12 És megragadá õt ruhájánál fogva, mondván: Hálj velem. Õ pedig ott hagyá ruháját az [asszony] kezében és elfuta és kiméne.

13 És mikor látja vala az [asszony], hogy az a maga ruháját az õ kezében hagyta, és kifutott:

14 Összehívá a háznépet és szóla hozzájuk, mondván: Lássátok, héber embert hozott hozzánk, hogy megcsúfoljon bennünket. Bejött hozzám, hogy velem háljon, s én fenszóval kiálték.

15 És lõn, a mint hallja vala, hogy fenszóval kezdék kiáltani, ruháját nálam hagyá és elfuta és kiméne.

16 Megtartá azért az õ ruháját magánál, míg az õ ura haza jöve.

17 S ilyen szókkal szóla hozzá, mondván: Bejöve hozzám a héber szolga, a kit ide hoztál, hogy szégyent hozzon reám.

18 És mikor fenszóval kezdtem kiáltani, ruháját nálam hagyá és kifuta.

19 És lõn, a mint hallja az õ ura az õ feleségének beszédeit, melyeket néki beszélt, mondván: Ilyesmiket tett velem a te szolgád; haragra gerjede.

20 Vevé azért Józsefet az õ ura és veté õt a tömlöczbe, melyben a király foglyai valának fogva, és ott vala a tömlöczben.

21 De az Úr Józseffel vala, és kiterjeszté reá az õ kegyelmességét és kedvessé tevé õt a tömlöcztartó elõtt.

22 És a tömlöcztartó mind azokat a foglyokat, kik a tömlöczben valának, József kezébe adá, úgyhogy a mi ott történik vala, minden õ általa történék.

23 És semmi gondja nem vala a tömlöcztartónak azokra, a melyek keze alatt valának, mivelhogy az Úr vala [Józseffel], és valamit cselekeszik vala, az Úr szerencséssé teszi vala.

40  És lõn ezekután, hogy az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere vétkezének az õ urok ellen, az égyiptomi király ellen.

Megharaguvék azért a Faraó az õ két fõemberére, a fõpohárnokra, és a fõsütõmesterre.

És fogságba vetteté azokat a testõrök fõhadnagyának házában levõ tömlöczbe, arra a helyre, ahol fogva vala József.

A testõrök fõhadnagya pedig Józsefet rendelé melléjük és szolgála nékik. És jó ideig valának fogságban.

És az égyiptomi király pohárnoka és sütõmestere, a kik a tömlöczben fogva valának, látának álmot mindketten; mindegyik külön álmot, azon egy éjjel, mindegyik az õ álmának értelme szerint.

És beméne hozzájok József reggel, látá, hogy ímé bánkódnak vala.

És megkérdé a Faraó fõembereit, a kik az õ ura házánál vele együtt fogva valának, mondván: Miért oly komor ma a ti orczátok?

És mondának néki: Álmot láttunk és nincsen a ki megfejtse azt. És monda nékik József: A megfejtés nem Isten dolga-é? mondjátok el, kérlek, nékem.

Elbeszélé azért a fõpohárnok az õ álmát Józsefnek, és monda néki: Álmomban ímé egy szõlõtõ vala elõttem;

10 És a szõlõtõn három szál vesszõ vala, s alighogy bimbózék, virágozék, és gerézdjei megérlelék a szõlõszemeket.

11 A Faraó pohara pedig az én kezemben vala, és én vevém a szõlõszemeket és facsarám a Faraó poharába, és adom vala a poharat a Faraó kezébe.

12 És monda néki József: Ez annak a megfejtése: a három vesszõszál, három nap.

13 Harmadnap múlva a Faraó felmagasztalja a te fejedet, és visszahelyez téged hivatalodba, és adod a Faraó kezébe az õ poharát, az elébbi tiszted szerint, mikor az õ pohárnokja valál.

14 Csakhogy azután megemlékezzél rólam, mikor néked jól lesz dolgod, és cselekedjél, kérlek, irgalmasságot velem, emlékezzél meg rólam a Faraó elõtt és szabadíts meg engem e házból.

15 Mert lopva hoztak el engem a héberek földérõl, és itt sem cselekedtem semmit, hogy a tömlöczbe vessenek.

16 És látá a fõsütõmester, hogy jól magyaráz vala és monda Józsefnek: Álmodtam én is, hogy ímé három kosár kalács vala fejemen.

17 A felsõ kosárban pedig valának a Faraónak mindenféle süteményei, és a madarak eszik vala azokat a kosárból, az én fejemrõl.

18 És felele József és monda: Ez annak a magyarázatja: a három kosár, három nap.

19 Harmadnap múlva fejedet véteti a Faraó és fára akasztat fel téged, és a madarak leeszik rólad húsodat.

20 S lõn harmadnapon a Faraó születése napja, és vendégséget szerze minden õ szolgáinak, s akkor a fõpohárnokot és a fõsütõmestert is fölvevé szolgái közé.

21 És a fõpohárnokot visszahelyezé pohárnokságába, és nyújtotta a poharat a Faraó kezébe.

22 A fõsütõmestert pedig felakasztatá; a miképen magyarázta vala nékik József.

23 És nem emlékezék meg a fõpohárnok Józsefrõl, hanem elfelejtkezék róla.

Máté 11 Hungarian Károli (KAR)

11  És lõn, mikor elvégezé Jézus a tizenkét tanítványának adott utasítást, elméne onnan, hogy tanítson és prédikáljon azoknak városaiban.

János pedig, mikor meghallotta a fogságban a Krisztus cselekedeteit, elküldvén kettõt az õ tanítványai közül,

Monda néki: Te vagy-é az, a ki eljövendõ, vagy mást várjunk?

És felelvén Jézus, monda nékik: Menjetek el és jelentsétek Jánosnak, a miket hallotok és láttok:

A vakok látnak, és a sánták járnak; a poklosok megtisztulnak és a siketek hallanak; a halottak föltámadnak, és a szegényeknek evangyéliom hirdettetik;

És boldog, a ki én bennem meg nem botránkozik.

Mikor pedig azok elmentek vala, szólni kezde Jézus a sokaságnak Jánosról: Mit látni mentetek ki a pusztába? Nádszálat-é, a mit a szél hajtogat?

Hát mit látni mentetek ki? Puha ruhába öltözött embert-é? Ímé a kik puha ruhákat viselnek, a királyok palotáiban vannak.

Hát mit látni mentetek ki? Prófétát-é? Bizony, mondom néktek, prófétánál is nagyobbat!

10 Mert õ az, a kirõl meg van írva: Ímé én elküldöm az én követemet a te orczád elõtt, a ki megkészíti elõtted a te útadat.

11 Bizony mondom néktek: az asszonyoktól szülöttek között nem támadott nagyobb Keresztelõ Jánosnál; de a ki legkisebb a mennyeknek országában, nagyobb nálánál.

12 A Keresztelõ János idejétõl fogva pedig mind mostanig erõszakoskodnak a mennyek országáért, és az erõszakoskodók ragadják el azt.

13 Mert a próféták mindnyájan és a törvény Jánosig prófétáltak vala.

14 És, ha be akarjátok venni, Illés õ, a ki eljövendõ vala.

15 A kinek van füle a hallásra, hallja.

16 De kihez hasonlítsam ezt a nemzetséget? Hasonlatos a gyermekekhez, a kik a piaczon ülnek, és kiáltoznak az õ társaiknak,

17 És ezt mondják: Sípoltunk néktek, és nem tánczoltatok; siralmas énekeket énekeltünk néktek, és nem sírtatok.

18 Mert eljött János, a ki sem eszik, sem iszik, és azt mondják: Ördög van benne.

19 Eljött az embernek Fia, a ki eszik és iszik, és ezt mondják: Ímé a nagy étü és részeges ember, a vámszedõk és bûnösök barátja! És igazoltaték a bölcseség az õ fiaitól.

20 Ekkor elkezdé szemökre hányni ama városoknak, a melyekben legtöbb csodái lõnek, hogy nem tértek vala meg:

21 Jaj néked Korazin! Jaj néked Bethsaida! Mert ha Tirusban és Sidonban történnek vala azok a csodák, a melyek bennetek lõnek, rég megtértek volna gyászruhában és hamuban.

22 De mondom néktek: Tirusnak és Sidonnak könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néktek.

23 Te is Kapernaum, a ki az égig felmagasztaltattál, a pokolig fogsz megaláztatni; mert ha Sodomában történnek vala azok a csodák, a melyek te benned lõnek, mind e mai napig megmaradt volna.

24 De mondom néktek, hogy Sodoma földének könnyebb dolga lesz az ítélet napján, hogynem néked.

25 Abban az idõben szólván Jézus, monda: Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elõl, és a kisdedeknek megjelentetted.

26 Igen, Atyám, mert így volt kedves te elõtted.

27 Mindent nékem adott át az én Atyám, és senki sem ismeri a Fiút, csak az Atya; az Atyát sem ismeri senki, csak a Fiú, és a kinek a Fiú akarja megjelenteni.

28 Jõjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.

29 Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tõlem, hogy én szelid és alázatos szívû vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek.

30 Mert az én igám gyönyörûséges, és az én terhem könnyû.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes