A A A A A
Bible Book List

Prédikátor 4-6 Hungarian Károli (KAR)

Viszont látám én mind a nyomorgatásokat, a melyek a nap alatt történnek, és ímé, [nyilván van] azoknak, a kik nyomorgattatnak, könnyhullatások, és vígasztalójok nincs nékik; és az õket nyomorgatóknak kezekbõl erõszaktételt [szenvednek], és vígasztalójuk nincs nékik.

És dicsérém én a megholtakat, a kik már meghaltak vala, az élõk felett, a kik még élnek;

De mind a kettõnél boldogabbnak azt, a ki még nem lett, a ki nem látta azt a gonosz dolgot, a mely a nap alatt történik.

És látám én, hogy minden dolgát és minden ügyes cselekedetét az ember az õ felebarátja iránt való irígységbõl [rendeli;] annakokáért ez is hiábavalóság és lélek-fájdalom!

A bolond egybekapcsolja a kezeit, és megemészti a maga testét.

Jobb egy teljes marok nyugalommal, mint mind a két maroknak teljessége nagy munkával és lelki gyötrelemmel.

Viszont láték a nap alatt [más] hiábavalóságot.

Van [oly ember], a ki egymaga van és nincs [vele] másik, sem fia, sem atyjafia nincs; mindazáltal nincs vége minden õ fáradságának, és az õ szeme is meg nem elégszik gazdagsággal, [hogy azt mondaná:] vajjon kinek munkálkodom, hogy az én lelkemet [minden] jótól megfosztom? Ez is hiábavalóság és gonosz foglalatosság!

Sokkal jobban van dolga a kettõnek, hogynem az egynek; mert azoknak jó jutalmok vala az õ munkájokból.

10 Mert ha elesnek is, az egyik felemeli a társát. Jaj pedig az egyedülvalónak, ha elesik, és nincsen, a ki õt felemelje.

11 Hogyha együtt feküsznek is ketten, megmelegszenek; az egyedülvaló pedig mimódon melegedhetik meg?

12 Ha az egyiket megtámadja is valaki, ketten ellene állhatnak annak; és a hármas kötél nem hamar szakad el.

13 Jobb a szûkölködõ, de bölcs gyermek a vén és bolond királynál, a ki nem szenvedi el az intést többé.

14 Mert [az] a fogságból [is] uralkodásra megy, holott [ennek] országában szegénységben született.

15 Láttam a nap alatt járó minden élõket a második gyermek mellett; a ki amannak helyére lépendõ vala.

16 [És hogy] az egész sokaságnak nincs vége, mindazoknak, a kiknek õ élén volt; mindazáltal az utánok valók már semmit nem örvendeztek õ benne. Mert ez is hiábavalóság és lelki gyötrelem!

Õrizd meg lábaidat, mikor az Istennek házához mégy, mert hallgatás végett közeledned jobb, hogynem a bolondok módja szerint áldozatot adni; mert ezek nem tudják, hogy gonoszt cselekesznek.

Ne gyorsalkodjál a te száddal, és a te elméd ne siessen valamit szólni Isten elõtt; mert az Isten mennyben van, te pedig e földön, azért a te beszéded kevés legyen;

Mert álom szokott következni a sok foglalatosságból; és a sok beszédbõl bolond beszéd.

Mikor Istennek fogadást téssz, ne halogasd annak megadását; mert nem gyönyörködik a bolondokban. A mit fogadsz, megteljesítsd!

Jobb hogy ne fogadj, hogynem mint fogadj és ne teljesítsd be.

Ne engedd a te szádnak, hogy bûnre kötelezze testedet, és ne mondd az angyal elõtt, hogy tévedésbõl [esett] ez; hogy az Isten a te beszéded miatt fel ne háborodjék, és el ne veszesse a te kezeidnek munkáját.

Mert a sok álomban a hiábavalóság is és a beszéd is sok; hanem az Istent féljed.

Ha a szegényeknek nyomoríttatását, és a törvénynek és igazságnak elfordíttatását látod a tartományban: ne csudálkozzál e dolgon; mert [egyik] felsõrendû vigyáz a [másik] felsõrendûre, és ezek felett [még] felsõbbrendûek [vannak.]

Az ország haszna pedig mindenekfelett a földmívelést [kedvelõ ]király.

10 A ki szereti a pénzt, nem telik be pénzzel, és a ki szereti a sokaságot [nem telik be] jövedelemmel. Ez is hiábavalóság.

11 Mikor megszaporodik a jószág, megszaporodnak annak megemésztõi is; mi haszna van azért benne urának, hanem hogy csak reá néz szemeivel?

12 Édes az álom a munkásnak, akár sokat, akár keveset egyék; a gazdagnak pedig bõvölködése nem hagyja õt aludni.

13 Van gonosz nyavalya, a melyet láttam a nap alatt: az õ urának veszedelmére tartott gazdagság;

14 Ugyanis az a gazdagság elvész valami szerencsétlen eset miatt, és ha fia született néki, annak kezében nem lesz semmi.

15 A mint kijött az õ anyjának méhébõl, mezítelen megy ismét el, a mint jött vala: és semmit nem vesz el munkájáért, a mit kezében elvinne.

16 Annakokáért ez is gonosz nyavalya, hogy a mint jött, a képen megy el. Mi haszna van néki abban, hogy a szélnek munkálkodott?

17 És hogy az õ teljes életében a setétben evett, sokszori haraggal, keserûséggel és búsulással?

18 Ez azért a jó, a melyet én láttam, hogy szép dolog enni és inni, és jól élni minden õ munkájából, a melylyel fárasztotta magát a nap alatt, az õ élete napjainak száma szerint, a melyeket adott néki az Isten; mert ez az õ része.

19 És a mely embernek adott Isten gazdagságot és kincseket, és a kinek megengedte, hogy egyék abból és az õ részét elvegye, és örvendezzen az õ munkájának: ez az Istennek ajándéka!

20 Mert nem sokat emlékezik meg [az ilyen] az õ élete napjainak [számáról,] mivelhogy az õ szívének örömét az Isten kedveli.

Van egy gonosz, a melyet láttam a nap alatt, és nagy [baj] az az emberen;

Mikor valakinek az Isten ád gazdagságot és kincseket és tisztességet, és semmi nélkül nem szûkölködik, valamit kivánhat lelkének, és az Isten nem engedi néki, hogy éljen azzal, hanem más ember él azzal: ez hiábavalóság és gonosz nyavalya!

Ha száz gyermeket szül is valaki, és sok esztendeig él, úgy hogy az õ esztendeinek napja sok, de az õ lelke a jóval meg nem elégszik, és nem lesz temetése néki: azt mondom, hogy jobb annál az idétlen gyermek,

Mert hiábavalóságra jött, setétségben megy el, és setétséggel fedeztetik be neve,

A napot sem látta és nem ismerte; tûrhetõbb ennek állapotja, hogynem amannak.

Hogyha kétezer esztendõt élt volna is, és a jóval nem élt: avagy nem ugyanazon egy helyre megy-é minden?

Az embernek minden munkája szájáért van; mindazáltal az õ kívánsága be nem telik.

Mert miben különbözik a bölcs a bolondtól, és miben a szegény, a ki az élõk elõtt járni tud?

Jobb, a mit ember szemmel lát, hogynem a lélek kivánsága; ez is hiábavalóság és a léleknek gyötrelme!

10 Valami van, régen ráadatott nevezete, és bizonyos dolog, hogy mi lesz az ember, és nem perlekedhetik azzal, a ki hatalmasb nálánál.

11 Mert van sok beszéd, a mely a hiábavalóságot szaporítja; és mi haszna van az embernek [abban?]

12 Mert kicsoda tudhatja, mi legyen az embernek jó e világon, az õ hiábavaló élete napjainak száma szerint, a melyeket mintegy árnyékot tölt el? Kicsoda az, a ki megmondhatná az embernek, mi következik õ utána a nap alatt?

2 Korintusi 12 Hungarian Károli (KAR)

12  A dicsekvés azonban nem használ nékem; rátérek azért a látomásokra és az Úrnak kijelentéseire.

Ismerek egy embert a Krisztusban, a ki tizennégy évvel ezelõtt (ha testben-é, nem tudom; ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja) elragadtatott a harmadik égig.

És tudom, hogy az az ember, (ha testben-é, ha testen kívül-é, nem tudom; az Isten tudja),

Elragadtatott a paradicsomba, és hallott kimondhatatlan beszédeket, a melyeket nem szabad embernek kibeszélnie.

Az ilyennel dicsekeszem; magammal pedig nem dicsekeszem, ha csak az én gyengeségeimmel nem.

Mert ha dicsekedni akarok, nem leszek esztelen; mert igazságot mondok; de megtürtõztetem magamat, hogy valaki többnek ne tartson, mint a minek lát, vagy a mit hall tõlem.

És hogy a kijelentések nagysága miatt el ne bizakodjam, tövis adatott nékem a testembe, a Sátán angyala, hogy gyötörjön engem, hogy felettébb el ne bizakodjam.

Ezért háromszor könyörögtem az Úrnak, hogy távozzék el [ez] tõlem;

És ezt mondá nékem: Elég néked az én kegyelmem; mert az én erõm erõtlenség által végeztetik el. Nagy örömest dicsekeszem azért az én erõtelenségeimmel, hogy a Krisztus ereje lakozzék én bennem.

10 Annakokáért gyönyörködöm az erõtlenségekben, bántalmazásokban, nyomorúságokban, üldözésekben és szorongattatásokban Krisztusért; mert a mikor erõtelen vagyok, akkor vagyok erõs.

11 Dicsekedvén, balgataggá lettem; ti kényszerítettetek reá. Mert néktek kellett volna engem ajánlanotok; mert semmiben sem vagyok alábbvaló a fõ-fõ apostoloknál, noha semmi vagyok.

12 Apostolságomnak jelei megbizonyosodtak közöttetek sok tûrésben, jelekben, csodákban és erõkben is.

13 Mert micsoda az, a miben megkárosodtatok a többi gyülekezetek mellett, hanem ha az, hogy én magam nem voltam néktek terhetekre? Bocsássátok meg nékem ezt az igazságtalanságot!

14 Ímé harmadízben is kész vagyok hozzátok menni, és nem leszek terhetekre; mert nem azt keresem, a mi a tiétek, hanem titeket magatokat. Mert nem a gyermekek tartoznak kincseket gyûjteni a szülõknek, hanem a szülõk a gyermekeknek.

15 Én pedig nagy örömest áldozok és esem áldozatul a ti lelketekért; még ha ti, a kiket én igen szeretek, kevésbbé szerettek is engem.

16 De ám legyen, hogy én nem voltam terhetekre; hanem álnok lévén ravaszsággal fogtalak meg titeket.

17 Avagy a kiket hozzátok küldtem, azok közül valamelyik által kifosztottalak-é titeket?

18 Megkértem Titust, és vele együtt elküldtem amaz atyafit; csak nem fosztott ki titeket Titus? Nem egyazon Lélek szerint jártunk-é? Nem azokon a nyomokon-é?

19 Azt hiszitek megint, hogy elõttetek mentegetjük magunkat. Az Isten elõtt Krisztusban szólunk; mindezt pedig, szeretteim, a ti épüléstekért.

20 Mert félek azon, hogy ha odamegyek, nem talállak majd olyanoknak, a milyeneknek szeretnélek, és engem is olyannak találtok, a milyennek nem szeretnétek; hogy valamiképen versengések, irígységek, indulatoskodások, visszavonások, rágalmazások, fondorkodások, felfuvalkodások, pártoskodások lesznek köztetek;

21 Hogy mikor újra odamegyek, megaláz engem az én Istenem ti köztetek, és sokakat megsiratok azok közül, a kik ezelõtt vétkeztek és meg nem tértek a tisztátalanságból, paráznaságból és bujaságból, a mit elkövettek.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes