A A A A A
Bible Book List

2 Krónika 30-31 Hungarian Károli (KAR)

30  És külde Ezékiás az egész Izráelhez és Júdához, sõt Efraimnak és Manassénak is íra leveleket, hogy jönnének el az Úr házához Jeruzsálembe, hogy megtartanák a páskhát az Úrnak, Izráel Istenének.

És tanácsot tarta a király és fejedelmei s az egész gyülekezet Jeruzsálemben, hogy a második hónapban tartsák meg a páskhát.

Mert azt akkor nem tarthatták meg, mert a papok nem szentelhették meg magokat kellõ számban, s a nép sem gyûlt vala össze Jeruzsálemben.

És e dolog igen tetszék mind a királynak, mind az egész gyülekezetnek.

Elhatározták tehát, hogy kihirdetik egész Izráelben Beersebától fogva Dánig, hogy jõjjenek Jeruzsálembe páskhát szentelni az Úrnak, Izráel Istenének, mert már régóta nem tartották meg úgy, a mint megiratott.

Elmenének azért a híradók a király levelével és a fejedelmekével az egész Izráelhez és Júdához, és a király parancsolatjából ezt mondják vala: Izráel fiai! térjetek meg az Úrhoz, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek Istenéhez s õ is megtér a maradékhoz, mely megmaradt még köztetek az Assiriabeli királyok kezétõl.

És ne legyetek olyanok, mint a ti atyáitok és atyátokfiai, a kik vétkeztek volt az Úr ellen, atyáik Istene ellen és elpusztította õket, a mint ti magatok látjátok.

Most azért meg ne keményítsétek nyakatokat, mint a ti atyáitok; adjatok kezet az Úrnak, és bemenvén az õ szent helyébe, a melyet megszentelt örökké, szolgáljatok az Úrnak, a ti Istenteknek, és elfordul rólatok haragja.

Mert hogy ha ti megtéréndetek az Úrhoz, a ti atyátokfiai és fiaitok kegyelmet találnak azoknál a kik õket fogságba vitték, és megtérnek erre a földre, mert irgalmas és kegyelmes az Úr, a ti Istentek, és nem fordítja el orczáját tõletek, ha õ hozzá megtéréndetek.

10 Mikor pedig a híradók városról-városra menének az Efraim és a Manasse földén, mind Zebulonig, nevetik és csúfolják vala õket;

11 Mindazáltal némelyek az Áser, Manasse és a Zebulon nemzetségébõl megalázák magokat, és eljövének Jeruzsálembe.

12 Júdában is ezt cselekedé az Istennek keze, adván beléjök egy akaratot, hogy engednének a király parancsolatjának és a fejedelmekének az Úr beszéde szerint.

13 Sok nép gyûle azért Jeruzsálembe, hogy a kovásztalan kenyerek ünnepét megtartsák a második hónapban; igen nagy gyülekezet vala.

14 És felkelének, és elronták az oltárokat, a melyek Jeruzsálemben valának, és a füstölõ oltárokat is mind elronták, és a Kidron patakába hányták.

15 És megölék a páskha[bárányt] a második hónap tizennegyedik napján; s a papok és Léviták megszégyenlék és megszentelék magokat, és égõáldozatokat vittek az Úr házába;

16 És kiki álla az õ helyére az õ szokások szerint és Mózesnek az Isten emberének törvénye szerint, és a papok hintik vala a vért a Léviták kezébõl.

17 Minthogy pedig igen sokan valának a gyülekezetben, a kik magokat meg nem szentelték vala, ezért a Léviták a páskha[bárány] megölésével foglalkozának azokért, a kik tisztátalanok voltak, hogy megszenteljék az Úrnak;

18 Mert a népnek nagy része, sokan az Efraim, Manasse, Izsakhár és Zebulon [nemzetségébõl,] nem szentelték meg magokat, mindazáltal megevék a páskha[bárányt,] nem úgy, a mint megiratott; de könyörge Ezékiás érettök, mondván: A kegyes Úr tisztítsa meg azt;

19 Mindenkit, a ki szívét elkészítette, hogy keresse az Istent, az Urat, az õ atyái Istenét, ha nem a szentségnek tisztasága szerint is.

20 És meghallgatá az Úr Ezékiást, és a népnek megkegyelmeze.

21 Megtartották tehát az Izráel fiai, a kik Jeruzsálemben találtatának, a kovásztalan kenyerek ünnepét hét napon át nagy örömmel, és dícsérik vala az Urat minden nap a Léviták és a papok, az Úr erejét éneklõ szerszámokkal.

22 És kegyesen beszéle Ezékiás minden Lévitával, a kik értelmesek és jóindulattal valának az Úr iránt. És ünnepi lakomát tartottak hét napon át, áldozván hálaadó-áldozatokkal, és dícsérvén az Urat, atyáik Istenét.

23 Tanácsot tarta pedig az egész gyülekezet, hogy még hét napig szentelne ünnepet; és így még hét napot töltöttek el vígasságban;

24 Mert Ezékiás, a Júda királya ada a gyülekezetnek ezer tulkot és hétezer juhot, a fejedelmek is adának a gyülekezetnek ezer tulkot és tízezer juhot; és megszentelék magokat a papok elegen.

25 Nagy örömben vala azért az egész Júda gyülekezete, a papok és a Léviták és azoknak egész gyülekezete, a kik Izráelbõl oda mentek vala; mind az idegenek, a kik az Izráel földjérõl jöttek vala, mind a Júdában lakozók.

26 És volt nagy vígasság Jeruzsálemben; mert Salamonnak, az Izráel királyának, Dávid fiának idejétõl fogva nem volt ehez hasonló [ünnep] Jeruzsálemben.

27 Ezek után felállának a papok [és] a Léviták, és megáldák a gyülekezetet; és meghallgatásra talált az õ szavok, és felhata az õ könyörgésök mennybe az [Isten] szentséges lakhelyébe.

31  A mint mindezeknek vége lõn: kiméne az egész Izráel, a kik Júdának városaiban találtatának, s a bálványokat széttörték, az Aserákat kivagdalák, s leronták a magaslatokat és oltárokat egész Júdában, Benjáminban, Efraimban és Manasseban, mígnem befejezték; azután visszatérének az Izráel fiai mind, kiki az õ örökségébe [és] városaiba.

És helyreállítá Ezékiás a papok és Léviták osztályait csoportjaik szerint, kit-kit az õ szolgálata szerint, a papokat és a Lévitákat az égõáldozatokra és a hálaadó- áldozatokra, a szolgálatra, hálaadásra és dícséretre az Úr táborinak kapuiban.

És [rendelé] a király az õ jövedelmének egy részét az égõáldozatok számára, a reggeli és estvéli égõáldozatok, a szombatnapok, az újhold és az ünnepek égõáldozatai számára, a mint megiratott az Úr törvényében.

Meghagyá a népnek is, Jeruzsálem lakosinak, hogy megadják a papok és a Léviták járandóságát, hogy az Úr törvényéhez [annál inkább] ragaszkodjanak.

A mint ez intézkedés [híre] elterjedt: az Izráel fiai a búzának, a bornak és olajnak, a méznek és minden mezei termésnek zsengéjét bõséggel megadák; és mindenbõl a tizedet bõséggel meghozák.

És az Izráel és Júda fiai, a kik lakoznak vala a Júda városaiban, õk is elhozák a barmokból és juhokból a tizedet, és annak tizedét, a mi az Úrnak, az õ Istenöknek szenteltetett, és rakásonként felhalmozák.

A harmadik hónapban kezdék a rakásokat rakni, és a hetedik hónapban végezék el.

Oda menvén pedig Ezékiás és a fejedelmek, és látván a rakásokat: áldák az Urat és az õ népét, Izráelt.

Megkérdé pedig Ezékiás a papokat és a Lévitákat a rakások felõl.

10 Kinek felelvén Azáriás, a fõpap, a Sádók nemzetségébõl való, monda: Mióta az Úr házába kezdék az ajándékokat hozni: eleget ettünk és sok meg is maradt belõle, mert az Úr megáldotta az õ népét; és ez a rakás, a mi megmaradt.

11 És monda Ezékiás, hogy az Úr házában csináljanak tárházakat, és megcsinálák.

12 Behordák azért az ajándékokat, a tizedeket, és a mi megszenteltetett, nagy hûséggel, és ezeknek fõgondviselõje Konánia Lévita vala, a második pedig ennek atyjafia, Simei.

13 Jéhiel pedig és Azáriás, Náhát, Asáel, Jérimot, Józabád, Eliel, Ismákia, Máhát és Benája, gondviselõk valának, Konániának és atyjafiának Simeinek keze alatt, Ezékiás királynak és Azáriásnak az Isten háza elõljárójának parancsolatából.

14 Kóré Lévita pedig, a Jemna fia, a ki ajtónálló vala napkelet felõl, az Isten számára tett önkéntes adományok gondviselõje volt, hogy kiadja az Úrnak és a szentek szentjének áldozatát.

15 Keze alatt valának: Eden, Minjámin, Jésua, Semája, Amária és Sekánia a papok városaiban, hogy hûségesen osztogassák a csapatok szerint az õ atyjokfiainak, úgy a nagynak, mint a kicsinynek,

16 (Az õ nemzetségök férfiain kivül, a három esztendõs fiútól fogva feljebb) mindenkinek, a kinek bejárása vala az Úr házába a maga napján, a naponként való szolgálatra, rendtartásuk és csapatjaik szerint;

17 A papok nemzetségének családjaik szerint; a Lévitáknak is, a kik húsz esztendõsök és feljebb valók volnának, az õ rendtartások és csapatjaik szerint.

18 És azok családjának minden kisdeddel, feleségeikkel, fiaikkal, leányaikkal, s az egész gyülekezetnek; mert az õ hitök szerint szentelték vala magokat a szentségre;

19 Az Áron fiainak is, a papoknak, az õ városaikhoz tartozó vidék környékén, minden városban [valának] névszerint megnevezett emberek, hogy kiadják a részét minden férfinak a papok közül, és minden nemzetségnek a Léviták között.

20 És így cselekedék Ezékiás egész Júdában. A mi jó, igaz és helyes vala az Úr elõtt, az õ Istene elõtt, azt mûvelé.

21 És minden munkában, a melyet elkezdett az Isten házának szolgálatában, a törvényben és parancsolatban, keresvén az õ Istenét, teljes szívvel jár vala el, és ezért szerencsés vala.

János 18:1-18 Hungarian Károli (KAR)

18  Mikor ezeket mondta vala Jézus, kiméne az õ tanítványaival együtt túl a Kedron patakán, a hol egy kert vala, a melybe bemenének õ és az õ tanítványai.

Ismeré pedig azt a helyet Júdás is, a ki õt elárulja vala; mivelhogy gyakorta ott gyûlt egybe Jézus az õ tanítványaival.

Júdás azért magához vevén a [katonai] csapatot, és a papi fejedelmektõl és a farizeusoktól szolgákat, oda méne fáklyákkal, lámpásokkal és fegyverekkel.

Jézus azért tudván mindazt, a mi reá következendõ vala, elõre méne, és monda azoknak: Kit kerestek?

Felelének néki: A názáreti Jézust. Monda nékik Jézus: Én vagyok. [Ott] állt pedig õ velök Júdás is, a ki elárulta õt.

Mikor azért azt mondá nékik, hogy: Én vagyok; hátra vonulának és földre esének.

Ismét megkérdezé azért õket: Kit kerestek? És azok mondának: A názáreti Jézust.

Felele Jézus: Mondtam néktek, hogy én vagyok [az.] Azért, ha engem kerestek, ezeket bocsássátok el;

Hogy beteljesüljön a beszéd, a melyet mondott: Azok közül, a kiket nékem adtál, senkit sem vesztettem el.

10 Simon Péter pedig, a kinek szablyája vala, kirántá azt, és megüté a fõpap szolgáját, és levágá annak jobb fülét. A szolga neve pedig Málkus vala.

11 Monda azért Jézus Péternek: Tedd hüvelyébe a te szablyádat; avagy nem kell-é kiinnom a pohárt, a melyet az Atya adott nékem?

12 A csapat azért és az ezredes és a zsidók szolgái megfogák Jézust, és megkötözék õt,

13 És vivék õt elõször Annáshoz; mert ipa vala [ez] Kajafásnak, a ki abban az esztendõben fõpap vala.

14 Kajafás pedig az vala, a ki tanácsolta vala a zsidóknak, hogy jobb, hogy egy ember veszszen el a népért.

15 Simon Péter pedig, és egy másik tanítvány követi vala Jézust. Ez a tanítvány pedig ismerõs vala a fõpappal, és beméne Jézussal együtt a fõpap udvarába,

16 Péter pedig kívül áll vala az ajtónál. Kiméne azért ama másik tanítvány, a ki a fõpappal ismerõs vala, és szóla az ajtóõrzõnek, és bevivé Pétert.

17 Szóla azért Péterhez az ajtóõrzõ leány: Nemde, te is ez ember tanítványai közül való vagy? Monda õ: Nem vagyok.

18 A szolgák pedig és a poroszlók [ott] állnak vala, szítván a tüzet, mivelhogy hûvös vala, és melegszenek vala. [Ott] áll vala pedig Péter is õ velök együtt, és melegszik vala.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes