A A A A A
Bible Book List

1 Krónika 26-29 Hungarian Károli (KAR)

26  Az ajtónállók rendje ez: A Kóriták közül Meselémiás, a Kóré fia, a ki az Asáf fiai közül való volt.

A Meselémiás fiai közül elsõszülött Zekária, Jédiáel második, Zebádia harmadik és Játniel negyedik,

Elám ötödik, Jóhanán hatodik, Eljehoénai hetedik.

Obed-Edom fiai közül: Semája elsõszülött, Józabád második, Jóah harmadik, Sákár negyedik, Nétanéel ötödik,

Ammiel hatodik, Issakhár hetedik, Pehullétai nyolczadik, mert az Isten megáldotta vala õt.

Az õ fiának, Semájának is születtek fiai, a kik családjukban uralkodtak, mert erõs vitézek valának.

Semája fiai: Othni, Refáel, Obed, Elzabád, kinek testvérei igen erõs férfiak valának, Elihu és Sémákiás.

Ezek mindnyájan Obed-Edom fiai közül valók; mind õ magok, mind fiaik és testvéreik derék férfiak valának, erõsek a szolgálatra; hatvanketten Obed-Edomtól valók.

Meselémiásnak is fiai és testvérei tizennyolczan erõs férfiak valának.

10 Hósának is, a Mérári fiai közül, valának fiai, kik között Simri volt a fõ, nem mintha elsõszülött volna, hanem mivel az õ atyja õt akará választani fõnek;

11 Hilkiás a második, Tebáliás a harmadik, Zekária negyedik; mindnyájan a Hósa fiai és testvérei, tizenhárman.

12 Ezek között osztaték el az ajtónállás tiszte a fõemberek által, hogy az õ atyjokfiaival együtt vigyáznának és szolgálnának az Úr házában.

13 És sorsot vetének kicsiny és nagy egyaránt az õ családjaik szerint mindenik kapura.

14 És esék a napkelet felé való [kapunak õrizete] sors szerint Selémiásra; Zekáriára pedig, az õ fiára, a ki bölcs tanácsadó vala, mikor sorsot vetének, esék az északi [kapu] sors szerint.

15 Obed-Edomnak a déli [kapu;] az õ fiainak pedig a kincstartó ház.

16 Suppimnak és Hósának a napnyugotra való [kapu,] a Salléketh kapuval együtt a felmenõ töltésen, egyik õrizõhely szemben a másikkal.

17 Napkelet felé vala hat Lévita; észak felé minden napra négy; délre is minden napra négy; a kincstartó háznál kettõ-kettõ.

18 A külsõ részen napnyugat felé: négy a felmenõ töltésen, kettõ a külsõ rész felé.

19 Ezek az ajtónállók csoportjai a Kóriták és Méráriták közül.

20 A Léviták közül: Ahija volt az Isten háza kincsének, és az [Istennek] szentelt kincsnek [fõgondviselõje.]

21 A Lahdán fiai, Gersoniták fiai Lahdántól; a Lahdán családfõi, Gersonita Jéhiéli.

22 Jéhiéli fiai: Zétám és Joel az õ testvére, a kik az Úr háza kincseinek valának [gondviselõi.]

23 Az Amrám, Ishár, Hebron és Aziel nemzetségébõl valók is.

24 Sébuel pedig Gersonnak, a Mózes fiának fia a kincs fõgondviselõje volt.

25 Az õ atyjafiai pedig, Eliézertõl valók, [ezek:] Rehábiás az õ fia, kinek fia Jésáia, kinek fia Jórám, kinek fia Zikri, kinek fia Selómit.

26 Ez a Selómit és az õ testvérei valának [gondviselõi] minden megszentelt kincsnek, a melyet Dávid király, a nemzetségek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a hadakozó nép fejedelmei szenteltek vala [Istennek,]

27 A melyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére,

28 És a mit csak szentelt Sámuel próféta, és Saul, a Kis fia, és Abner, a Nér fia, és Joáb, a Séruja fia; és bárki szentelt is [valamit Istennek: mind] Selómitnak és az õ testvéreinek [gondviselése alatt volt.]

29 Az Isháriták közül Kenániás és az õ fiai Izráel külsõ dolgaival [bízattak meg,] mint tiszttartók és birák.

30 A Hebroniták közül Hasábiás és testvérei igen erõs férfiak, ezeren és hétszázan valának, a kik Izráel népe között, a Jordán vizén túl napenyészetre, gondviselõk voltak az Úr minden dolgában és a király szolgálatjában.

31 A Hebroniták között Jerija vala a fõ (a Hebroniták nemzetségeik és családjaik szerint megkerestetének a Dávid királyságának negyvenedik esztendejében és találtak bátor férfiakat Gileád-Jaézerben).

32 És az õ atyjafiai, erõs férfiak, kétezerhétszázan valának, családfõk; a kiket Dávid király gondviselõkké tett a Rubenitákon és Gáditákon és Manasse félnemzetségén, mind az Istennek, mind a királynak minden dolgaiban.

27  Ezek az Izráel fiai szám szerint, családfõk, ezredesek, századosok és elõljáróik azoknak, a kik a király szolgálatában állottak a seregek minden dolgaiban, a kik be- és kimennek hónapról-hónapra az egész esztendõn át; a seregek egyenként huszonnégyezer ember[bõl állának.]

Az elsõ csapatnak [vezére] az elsõ hónapban Jasobeám, a Zabdiel fia vala, mely csapat huszonnégyezerbõl állott;

Õ a Péres fiai közül való volt és vezére az elsõ hónapra [rendelt] sereg minden elõljárójának.

A [második] csapatnak [vezére] a második hónapban Dódai Ahohites vala és az õ csapatja; és Miklót az elõljáró. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

A harmadik seregnek a harmadik hónapban Benája volt a [vezére, ]a ki Jójada fõpapnak volt a fia; az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

Ez a Benája hõs volt a harmincz között, sõt a harmincz felett való volt. Csapatjának [elõljárója] az õ fia, Ammizabád vala.

A negyediknek [vezére] a negyedik hónapban Asáel vala, a Joáb testvére és utána az õ fia, Zebádia. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

Az ötödiknek vezére az ötödik hónapban Jizráhites Samhut vala. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

A hatodiknak [vezére] a hatodik hónapban a Tékoabeli Ira volt, az Ikkés fia. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

10 A hetediknek [vezére] a hetedik hónapban a Pélonbeli Héles vala, az Efraim fiai közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

11 A nyolczadiknak [vezére] a nyolczadik hónapban a Husátbeli Sibbékai vala, a Zárhiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

12 A kilenczediknek [vezére] a kilenczedik hónapban az Anatótbeli Abiézer vala, a Benjáminiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

13 A tizediknek [vezére] a tizedik hónapban a Nétófátbeli Maharai vala, a Zárhiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

14 A tizenegyediknek [vezére] a tizenegyedik hónapban a Pirathonbeli Benája vala, az Efraimiták közül. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

15 A tizenkettediknek [vezére] a tizenkettedik hónapban a Nétófátbeli Héldai vala, Othniel [nemzetségébõl] való. Az õ csapatja is huszonnégyezerbõl állott.

16 Izráel nemzetségei között, a Rubeniták elõljárója Eliézer, a Zikri fia; a Simeonitáké Sefátiás, a Maaka fia.

17 Lévinek Hasábia, a Kémuel fia; Áronnak Sádók;

18 Júdának Elihu, a Dávid atyjafiai közül; Izsakhárnak Omri, a Mikáel fia;

19 Zebulonnak Ismája, az Obádiás fia; Nafthalinak Jérimót, Azriel fia;

20 Efraim fiainak Hósea, az Azáziás fia; a Manasse félnemzetségének Jóel, a Pedája fia;

21 Manasse Gileád földén való félnemzetségének Iddó, a Zekáriás fia; Benjáminnak Jaasiel, az Abner fia;

22 Dánnak Azaréel, a Jérohám fia. Ezek valának az Izráel nemzetségeinek fejedelmei.

23 Nem számláltatá meg pedig Dávid azokat, a kik húsz esztendõn alól valának; mert az Úr megigérte, hogy megsokasítja Izráelt, mint az égnek csillagait.

24 Joáb, a Séruja fia megkezdé a számlálást, de véghez nem vivé, mivelhogy e miatt [Istennek] haragja támadt Izráel ellen. Ez okból a szám nem vétetett fel a Dávid király krónikájának száma közé.

25 A király kincsének [gondviselõje] vala Azmávet, az Adiel fia; a mezõkön, a városokban, a falvakban, a várakban való kincseknek pedig Jónatán, az Uzziás fia volt a [gondviselõje;]

26 A föld mûvelésére rendelt mezei munkások felett volt Ezri, a Kélub fia.

27 A szõlõmívesek felett volt a Rámátbeli Simei, és a szõlõkben levõ boros tárházak felett a Sifmitbeli Zabdi;

28 Az olajfák és a mezõn való fügefák [mívesei] felett a Gideritbeli Baálhanán; az olajos tárházak felett Joás;

29 A Sáron [mezején] legelõ barmok felett a Sáronbeli Sitrai; a völgyekben [legelõ] barmok felett pedig Sáfát, az Adlai fia.

30 A tevék felett az Ismáel nemzetébõl való Obil; a szamarak felett a Méronótbeli Jehdéja;

31 A juhok felett a Hágárénus Jaziz. Mindnyájan ezek valának a Dávid király jószágainak gondviselõi.

32 Jónatán, a Dávid nagybátyja fõtanácsos vala, a ki értelmes és írástudó ember volt. Jéhiel, a Hakhmóni fia pedig a király fiaival vala.

33 Akhitófel is a királynak tanácsosa volt. Arkites Khúsai pedig a király barátja.

34 Akhitófel után volt Jójada, a Benája fia, és Abjátár; a király hadának fõvezére pedig Joáb.

28  Egybehívatá pedig Dávid Jeruzsálembe az Izráel összes fejedelmeit, a nemzetségek fejedelmeit, a király szolgálatában levõ csapatok elõljáróit, az ezredeseket, a századosokat, a király minden jószágának és marhájának gondviselõit, a maga fiait is, udvariszolgáival, a harczosokat minden erõs vitézivel egyetemben.

És felálla Dávid király az õ lábaira, és monda: Halljátok meg [szómat] atyámfiai és én népem! Elvégezém szívem szerint, hogy az Úr szövetsége ládájának nyugodalmas házat csináltatnék és a mi Istenünk lábainak zsámolyt; hozzá is készítettem [mindent] az építéshez.

De az Isten monda nékem: Ne [te] csinálj házat az én nevemnek; mert hadakozó ember vagy, [sok] vért is ontottál [immár.]

Engem választa az Úr, Izráel Istene az én atyámnak egész házából, hogy lennék királya az Izráel népének mindörökké; mert Júdát választotta elõljárónak és a Júda törzsében az én atyámnak háznépét; az én atyámnak fiai közül pedig engem méltóztatott királylyá tenni egész Izráel felett.

És minden fiaim közül (mert az Úr sok fiakat adott nékem) választotta Salamont az én fiamat, hogy ülne az Úr királyságának székében Izráel felett.

És monda nékem: Salamon a te fiad építi meg az én házamat és az én pitvarimat; mert én õt magamnak fiamul választottam, és én is néki atyja leszek;

Megerõsítem az õ királyságát mindörökké; ha az én parancsolatimat és ítéletimet szorgalmatosan megtartándja, a mint e mai napon.

Most azért az egész Izráelnek, az Úr gyülekezetének szeme elõtt és a mi Istenünk hallására: õrizzétek s keressétek az Úrnak a ti Istenteknek minden parancsolatit, hogy bírhassátok e jó földet, és hogy örökségül hagyhassátok fiaitokra is magatok után mindörökké.

Te azért, fiam, Salamon, ismerd meg a te atyád Istenét, és szolgálj néki tökéletes szívvel és jó kedvvel; mert az Úr minden szívbe belát és minden [emberi] gondolatot jól ért. Hogyha õt keresénded, megtalálod; ha ellenben õt elhagyándod, õ is elhagy téged mindörökké.

10 Most azért, mivelhogy az Úr választott téged, hogy néki szent házat építs: légy erõs és készítsd meg azt.

11 Akkor átadá Dávid az õ fiának, Salamonnak a tornácznak, annak házacskáinak, kincstartó helyeinek, felházainak és belsõ kamaráinak, a kegyelem táblája helyének is formáját,

12 És mindennek formáját, a melyeket szívében elgondolt vala, az Úr házának pitvarai felõl, az Isten háza kincsének és a szent kincseknek számára köröskörül levõ minden kamarák felõl.

13 A papok és Léviták csapatjainak [háza], az Úr háza szolgálatának minden munkája és az Úr háza szolgálatára való minden eszköz felõl.

14 Azután aranyat mérték szerint, a különbözõ szolgálatok eszközei számára; mértékkel minden ezüst eszközök és a különbözõ szolgálatok eszközei számára.

15 [Vagyis] aranyat mértékkel az arany gyertyatartókra és azok arany szövétnekére, mértékkel mindenik gyertyatartóra és annak szövétnekire, s az ezüst gyertyatartókra mértékkel, a gyertyatartóra és annak szövétnekire, mindegyik gyertyatartó rendeltetése szerint.

16 És aranyat mértékkel, a szent kenyerek asztalai, minden asztal számára, azonképen ezüstöt az ezüst asztalok számára.

17 A villákra, medenczékre és kancsókra tiszta aranyat; az arany poharakra is [bizonyos] mérték szerint ada aranyat, minden pohárra; és az ezüst poharakra ezüstöt [bizonyos] mértékkel, minden pohárra.

18 A füstölõ oltár számára megtisztított aranyat mérték szerint; aranyat a szekérnek [azaz] a Kéruboknak mintázására, a kik kiterjesztett [szárnyakkal] az Úr szövetségének ládáját befedezik.

19 Mindezek az Úr kezétõl írattattak meg, a ki engem megtanított az egész alkotmány formájára.

20 Monda ezek után Dávid Salamonnak, az õ fiának: Légy bátor és erõs, és kezdj hozzá, semmit ne félj és ne rettegj; mert az Úr Isten, az én Istenem veled lészen, téged el nem hagy, tõled el sem távozik, míglen elvégzed az Úr háza szolgálatának minden mûvét.

21 Ímé, itt vannak a papok és Léviták csapatjai az Isten házának minden szolgálatára, veled lesznek minden munkában készségesen bölcseséggel, a fejedelmek is és az egész nép minden dolgaidra nézve.

29  Azután monda Dávid király az egész gyülekezetnek: [Ím látjátok, ]hogy egyedül az én fiamat Salamont választotta Isten, a ki még gyermek és gyenge; a munka pedig nagy, mert nem emberé lészen az a ház, hanem az Úr Istené.

Én pedig teljes tehetségem szerint az én Istenem háza számára [bõségesen] szereztem aranyat az arany [szerszámok]ra, []ezüstöt az ezüst [szerszámok]ra, rezet a rézre, vasat a vasra, fákat a fákra, ónyxköveket, foglalni való köveket, veres köveket, különb-különbszínû köveket; mindenféle drágaköveket; márványköveket is bõséggel.

Ezenfölül, mivel nagy kedvem van az én Istenem házához, a mi kincsem, aranyam és ezüstöm van, oda adom az én Istenem házának szükségére, azok mellett, a melyeket szereztem a szentház számára.

Háromezer tálentom aranyat Ofir aranyából és hétezer tálentom tiszta ezüstöt, a házak falainak beborítására.

Aranyat az arany [szerszámok]ra, ezüstöt az ezüstre és minden szükségre, a mesteremberek kezéhez. És ha valaki [még] adni akar, szabad akaratja szerint, töltse meg az õ kezét ma és [adjon, a mit akar] az Úrnak.

Azért szabad akaratjok szerint adának [ajándékokat] az atyák fejedelmei, az Izráel nemzetségeinek fejedelmei, az ezredesek, századosok és a király dolgainak fejedelmei.

És adának az Isten házának szükségére ötezer tálentom aranyat és tízezer dárikot; tízezer tálentom ezüstöt és tizennyolczezer tálentom rezet és százezer tálentom vasat.

És valakinél [drága]kövek találtatának, adák az Úr házának kincséhez, a Gersoniták közül való Jéhiel kezébe.

És örvendeze a sokaság, hogy szabad akaratjokból adának; mert tiszta szívökbõl adakozának az Úrnak; Dávid király is nagy örömmel örvendezett.

10 Hálákat ada azért Dávid az Úrnak az egész gyülekezet elõtt, és monda Dávid: Áldott vagy te, Uram, Izráelnek, a mi atyánknak Istene, öröktõl fogva mind örökké!

11 Oh Uram, tied a nagyság, hatalom, dicsõség, örökkévalóság és méltóság, sõt minden, valami a mennyben és a földön van, [tied]! Tied, oh Uram, az ország, te magasztalod fel magadat, hogy légy minden fejedelmek felett!

12 A gazdagság és a dicsõség mind te tõled [vannak,] és te uralkodol mindeneken; a te kezedben van mind az erõsség és mind a birodalom; a te kezedben van mindeneknek felmagasztaltatása és megerõsíttetése.

13 Most azért, oh mi Istenünk, vallást teszünk elõtted, és dícsérjük a te dicsõséges nevedet;

14 Mert micsoda vagyok én, és micsoda az én népem, hogy erõnk lehetne a szabad akarat szerint való [ajándék] adására, a mint tettünk? Mert tõled van minden, és a miket a te kezedbõl [vettünk, ]azokat adtuk most néked.

15 Mert mi csak jövevények vagyunk te elõtted és zsellérek, a mint a mi atyáink is egyenként; a mi [életünk] napjai olyanok e földön, mint az árnyék, melyben állandóság nincsen.

16 Oh mi Urunk Istenünk! mind ez a gazdagság, a mit gyûjtöttünk, hogy néked és a te szent nevednek házat építsünk, a te kezedbõl való és mindazok tiéid!

17 Jól tudom, oh én Istenem, hogy te a szívet vizsgálod és az igazságot szereted. Én mindezeket tiszta szívembõl, nagy jó kedvvel adtam, s látom, hogy a te néped is, a mely itt jelen van, nagy örömmel, szabad akaratja szerint adta ezeket néked.

18 Oh Uram, Ábrahámnak, Izsáknak és Izráelnek, a mi atyáinknak Istene, tartsd meg mindörökké ezt az érzést a te néped szívében, és irányítsd az õ szívöket te feléd!

19 Salamonnak pedig, az én fiamnak adj tökéletes szívet, hogy a te parancsolatidat, bizonyságtételeidet és rendelésidet megõrizhesse, s hogy mindazokat megcselekedhesse, s felépíthesse azt a házat, a melyet én megindítottam.

20 És szóla Dávid az egész gyülekezethez: Kérlek, áldjátok az Urat, a ti Isteneteket. Áldá azért az egész gyülekezet az Urat, az õ atyáik Istenét; s leborulván, tisztelék az Urat és a királyt.

21 És áldozának az Úrnak áldozatokkal, és áldozának egészen égõáldozatokkal az Úrnak másnapon, ezer tulkot, ezer kost, ezer bárányt italáldozataikkal, és sokféle áldozatokkal az egész Izráelért.

22 S evének és ivának az Úr elõtt azon a napon nagy vígasságban. Azután Salamont, a Dávid fiát másodszor is királylyá tevék és felkenék õt az Úrnak, hogy lenne fejedelem; Sádókot is fölkenék a fõpapságra.

23 És üle Salamon az Úr székébe, mint király az õ atyjának, Dávidnak helyében, és [mindenben] szerencsés vala, mert engedelmeskedék néki az egész Izráel.

24 A fejedelmek és a hatalmasok, sõt a Dávid király fiai is mindnyájan kezet adának, hogy Salamon királynak engedelmeskedni fognak.

25 És igen felmagasztalá az Úr Salamont mind az egész Izráel népe elõtt, és oly királyi méltóságot szerzett néki, a melyhez hasonló egy királynak sem volt õ elõtte Izráelben.

26 Így uralkodott Dávid, az Isai fia az egész Izráel felett.

27 Az idõ pedig, a melyben uralkodék Izráel felett, negyven esztendõ. Hebronban uralkodék hét esztendeig, Jeruzsálemben pedig harminczháromig uralkodék.

28 És meghala jó vénségben, életével, gazdagságával és minden dicsõségével megelégedve. És uralkodék az õ fia, Salamon helyette.

29 Dávid királynak pedig úgy elsõ, mint utolsó dolgai, ímé megirattak a Sámuel próféta könyvében és a Nátán próféta könyvében és a Gád próféta könyvében;

30 Az õ egész országlásával, hatalmasságával és mind azzal, a mi az õ idejében történt vele, Izráellel és a föld minden országaival.

Zsoltárok 127 Hungarian Károli (KAR)

127  Grádicsok éneke Salamontól. Ha az Úr nem építi a házat, hiába dolgoznak azon annak építõi. Ha az Úr nem õrzi a várost, hiába vigyáz az õrizõ.

Hiába néktek korán felkelnetek, késõn feküdnötök, fáradsággal szerzett kenyeret ennetek! Szerelmesének álmában ád eleget.

Ímé, az Úrnak öröksége, a fiak; az anyaméh gyümölcse: jutalom.

Mint a nyilak a hõsnek kezében, olyanok a serdülõ fiak.

Boldog ember, a ki ilyenekkel tölti meg tegzét; nem szégyenülnek meg, ha ellenséggel szólnak a kapuban.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes