A A A A A
Bible Book List

1 Krónika 21-23Hungarian Károli (KAR)

21  Támada pedig a Sátán Izráel ellen, és felindítá Dávidot, hogy megszámlálja Izráelt.

Monda azért Dávid Joábnak és a nép elõljáróinak: Menjetek el, számláljátok meg Izráelt, Beersebától fogva Dánig: és hozzátok hozzám, hadd tudjam számát.

Akkor monda Joáb: Az Úr száz ennyivel szaporítsa meg az õ népét, a mennyien vannak. Avagy nem mind a te szolgáid-é azok, uram, király? S miért tudakozza ezt az én uram? Miért lenne Izráelnek büntetésére.

De a király szava erõsebb volt a Joábénál. Elméne azért Joáb, és bejárta egész Izráelt; azután megtért Jeruzsálembe.

És megjelenté Joáb a megszámlált népnek számát Dávidnak. És volt az egész Izráel [népének száma] ezerszer ezer és százezer fegyverfogható férfi. A Júda fiai [közül] pedig négyszázhetvenezer fegyverfogható férfi.

A Lévi és Benjámin fiait azonban nem számlálta közéjök; mert sehogy sem tetszett Joábnak a király parancsolata.

Sõt az Istennek sem tetszék e dolog, melyért meg is veré Izráelt.

Monda pedig Dávid az Istennek: Igen vétkeztem, hogy ezt mûvelém: most azért bocsásd meg a te szolgád vétkét, mert felette esztelenül cselekedtem!

Akkor szóla az Úr Gádnak, a Dávid prófétájának, mondván:

10 Eredj el, szólj Dávidnak ekképen: Ezt mondja az Úr: Három dolgot teszek elõdbe, válaszsz magadnak azok közül egyet, hogy azt cselekedjem veled.

11 Elméne azért Gád [próféta] Dávidhoz, és monda néki: Ezt mondja az Úr: válaszsz magadnak!

12 Vagy három esztendeig való éhséget, vagy hogy három hónapig emésztessél ellenségeid által és a te ellenséged fegyvere legyen rajtad; vagy az Úr fegyvere és a döghalál három napig [kegyetlenkedjék] földedben és az Úr angyala pusztítson Izráel minden határaiban! Azért lássad most, mit feleljek annak, a ki engem hozzád küldött.

13 És monda Dávid Gádnak: Nagy az én szorongattatásom! Hadd essem inkább az Úr kezébe (mert igen nagy az õ irgalmassága) és ne essem emberek kezébe!

14 Bocsáta azért az Úr döghalált Izráelre; és meghalának Izráel közül hetvenezeren.

15 Bocsáta annakfelette angyalt az Úr Jeruzsálemre, hogy elpusztítaná azt. És mikor vágná [a népet], meglátá az Úr és könyörüle az [õ] veszedelm[ökö]n; és monda a pusztító angyalnak: Elég immár, szünjél meg. Az Úrnak angyala pedig áll vala a Jebuzeus Ornánnak szérûjénél.

16 Akkor Dávid felemelé az õ szemeit, és látá az Úr angyalát állani a föld és az ég között, kivont kardja a kezében, a melyet Jeruzsálem ellen emelt vala fel. Leesék azért Dávid és a vének is, zsákba öltözvén, az õ orczájokra.

17 És monda Dávid az Istennek: Nemde nem én számláltattam-é meg a népet? Én vagyok, a ki vétkeztem és igen gonoszul cselekedtem! De ez a nyáj mit tett? óh én Uram Istenem forduljon ellenem a te kezed és az én házam népe ellen, és ne legyen a te népeden a csapás.

18 Akkor szóla az Úr angyala Gádnak, hogy megmondja Dávidnak, hogy menjen fel Dávid és építsen oltárt az Úrnak a Jebuzeus Ornán szérûjén.

19 Felméne azért Dávid a Gád beszéde szerint, melyet az Úr nevében szólott vala.

20 Mikor pedig Ornán hátratekintvén, látta az angyalt, õ és az õ négy fia, a kik vele valának, elrejtõzének (Ornán pedig búzát csépel vala).

21 És juta Dávid Ornánhoz. Mikor pedig feltekintett vala Ornán, meglátta Dávidot, és kimenvén a szérûrõl, meghajtá magát Dávid elõtt, arczczal a földre.

22 És monda Dávid Ornánnak: Add nékem e szérûhelyet, hogy építsek oltárt rajta az Úrnak; igaz árán adjad nékem azt, hogy megszünjék e csapás a népen.

23 Monda Ornán Dávidnak: Legyen a tied, és az én uram, a király azt cselekedje, a mi néki tetszik; sõt az ökröket is oda adom égõáldozatul, és fa helyett a cséplõszerszámokat, a gabonát pedig ételáldozatul; mindezeket [ajándékul] adom.

24 És monda Dávid király Ornánnak: Nem úgy, hanem igaz áron akarom megvenni tõled; mert a mi a tied, nem veszem el [tõled] az Úrnak és nem akarok égõáldozattal áldozni néki a máséból.

25 Ada azért Dávid Ornánnak a szérûért hatszáz arany siklust.

26 És építe ott oltárt Dávid az Úrnak, és áldozék égõ- és hálaáldozatokkal és segítségül hívá az Urat, a ki meghallgatá õt, mennybõl tüzet [bocsátván] az égõáldozat oltárára.

27 És parancsola az Úr az angyalnak; és betevé az õ kardját hüvelyébe.

28 Abban az idõben, mikor látta Dávid, hogy az Úr õt meghallgatta a Jebuzeus Ornán szérûjén, áldozék ott.

29 (Az Úr sátora pedig, a melyet csinált vala Mózes a pusztában, és az égõáldozat oltára is akkor Gibeon magaslatán vala.

30 És Dávid nem mehetett fel oda, hogy az Istent megengesztelje, mert igen megrettent volt az Úr angyalának kardjától.)

22  Monda Dávid: Ez az Úr Istennek háza és az égõáldozatnak oltára Izráel számára.

Megparancsolá azért Dávid, hogy gyûjtsék össze az Izráel földén való jövevényeket, a kiket kõvágókká tõn, hogy faragni való köveket vágnának, hogy az Isten házát megcsinálnák.

Továbbá sok vasat szerze Dávid szegeknek, az ajtókhoz és a foglalásokra; rezet is bõségesen minden mérték nélkül.

Számtalan czédrusfát is; mert a Sídon és Tírus [város]beliek czédrusfákat bõségesen szállítának Dávidnak.

Mert monda Dávid: Az én fiam, Salamon, gyermek és igen gyenge, az Úrnak pedig nagy házat kell építeni, mely híres legyen és ékesség az egész világon; elkészítek [azért mindeneket] néki. Dávid azért [mindeneket] nagy bõségesen megszerze, minekelõtte meghalna.

Hivatá azért Dávid az õ fiát, Salamont, és meghagyá néki, hogy az Úrnak, Izráel Istenének házat csináltasson.

És monda Dávid Salamonnak: [Édes] fiam, én elgondoltam vala szívemben, hogy az Úrnak, az én Istenemnek nevének házat építsek;

De az Úr ekképen szóla nékem, mondván: Sok vért ontottál, és sokat hadakoztál; ne építs az én nevemnek házat, mert sok vért ontottál ki a földre én elõttem.

Ímé fiad lészen néked, a kinek csendessége lészen, mert nyugodalmat adok néki minden körüle való ellenségeitõl; azért neveztetik Salamonnak, mert békességet és nyugodalmat adok Izráelnek az õ idejében.

10 Õ csinál az én nevemnek házat; õ lészen nékem fiam és én néki atyja leszek, és megerõsítem az õ királyságának trónját Izráel felett mindörökké.

11 Most [édes] fiam legyen az Úr veled, hogy sikerüljön néked házat építeni az Úrnak, a te Istenednek, miképen szólott te felõled;

12 De adjon az Úr néked értelmet és bölcseséget, mikor téged Izráel fölé helyez, hogy az Úrnak a te Istenednek törvényét megõrízzed.

13 Akkor jól lesz dolgod, ha a rendeléseket és a végzéseket megtartod és teljesíted azokat, a melyeket az Úr Mózes által parancsolt volt Izráelnek. Légy bátor, légy erõs, ne félj, és ne rettegj!

14 Ímé én is az én szegénységemben szereztem az Úr házának [építésére] százezer tálentom aranyat és ezerszer ezer tálentom ezüstöt, és rezet, s vasat mérték nélkül, mert igen bõven van; fákat is, köveket is szerzettem; te is szerezz ezekhez.

15 Van néked sok mívesed, kõvágód, kõ- és fafaragód és mindenféle dologban bölcs mesterembered.

16 Az aranynak, ezüstnek, vasnak és réznek száma nincsen: [azért] kelj fel, láss hozzá, és az Úr legyen veled!

17 Megparancsolá pedig Dávid Izráel összes fõembereinek, hogy [õk] is legyenek segítségül az õ fiának, Salamonnak, [ezt mondván]:

18 Avagy nincsen-é az Úr a ti Istentek ti veletek, a ki néktek békességet adott köröskörül? Mert az én hatalmam alá adá e földnek lakosait, és meghódolt e föld az Úr elõtt és az õ népe elõtt.

19 No azért keressétek az Urat a ti Istenteket teljes szívetek és lelketek szerint, és felkelvén, az Úr Isten szentséges helyét csináljátok meg, hogy vigyétek az Úr szövetségének ládáját és az Istennek szentelt edényeket a házba, a mely építtetik az Úr nevének.

23  Megvénhedék pedig Dávid és mikor igen koros volna: királylyá tevé az õ fiát, Salamont Izráel felett.

És összegyûjté Izráel összes fejedelmeit, a papokat és a Lévitákat is.

És megszámláltatának a Léviták, harmincz esztendõstõl fogva, és a kik annál idõsebbek valának; és azok száma fejenként, férfianként harmincznyolczezer volt.

Ezek közül huszonnégyezeren az Úr háza teendõinek gondviselõi [valának,] és hatezeren tiszttartók és birák.

Négyezeren ajtónállók; négyezeren pedig dícsérik vala az Urat [minden zengõ] szerszámokkal, melyeket [Dávid] készíttetett a dícséretre.

És Dávid õket csoportokba osztá a Lévi fiai szerint: Gersonitákra, Kéhátitákra és Méráritákra.

A Gersoniták közül valók valának Lahdán és Simhi.

Lahdán fiai: Jéhiel a fõ, Zétám és Joel hárman.

És a Simhi fiai: Selómit, Hásiel és Hárán, hárman; ezek voltak a Lahdán családjának fejei.

10 Simhi fiai: Jahát, Zina, Jéus és Béria; ezek négyen voltak Simhi fiai.

11 Jahát volt a fõ, Zina második: de Jéus és Béria, mivel nem sok fiakat nemzének, az õ családjukban csak egy ágnak vétettek.

12 Kéhát fiai: Amrám, Ishár, Hebron és Uzziel, négyen.

13 Amrám fiai: Áron és Mózes, Áron kiválasztatott, hogy felszenteltetnék a szentek szentje számára, õ és az õ fiai mindörökké, hogy jóillatot tennének az Úr elõtt, és szolgálnának néki, s az õ nevében [a népet] megáldanák mindörökké.

14 Mózesnek, az Isten emberének fiai pedig számláltatának a Lévi nemzetségei közé.

15 Mózes fiai: Gerson és Eliézer.

16 Gerson fiai: Sébuel a fõ.

17 Eliézer fiai voltak: Rehábia a fõ. Eliézernek nem volt több fia; de a Rehábia fiai igen megsokasodtak vala.

18 Ishár fiai: Selómit, a ki fõ vala.

19 Hebron fiai: Jéria a fõ, Amárja második, Jaháziel harmadik és Jékámám negyedik.

20 Uzziel fiai: Mika a fõ, és Isija második.

21 Mérári fiai: Mákhli és Músi; Mákhli fiai: Eleázár és Kis.

22 Meghala pedig Eleázár és nem voltak néki fiai, hanem leányai, a kiket a saját atyjokfiai, a Kis fiai vettek el.

23 Músi fiai: Mákhli, Eder és Jeremót, hárman.

24 Ezek Lévi fiai családjaik szerint, a családfõk, az õ megszámláltatásuk szerint, neveik száma szerint fejenként, a kik az Úr házában szolgáltak, húsz éves korban és azon felül.

25 Mert ezt mondotta vala Dávid: Az Úr, az Izráel Istene nyugodalmat adott az õ népének, és Jeruzsálemben lakozik mindörökké;

26 Azért a Lévitáknak sem kell többé hordozni az [Isten] hajlékát, s mindazokat az eszközöket, [a melyek] az õ szolgálatához valók.

27 Annakokáért Dávidnak utolsó rendelése szerint megszámláltattak a Lévi fiai, húsz éves korban és azon felül.

28 Mert az õ helyök az Áron fiai mellett van, hogy szolgáljanak az Úr házában és annak pitvaraiban, kamaráiban, és mindenféle szent [edények] tisztítása és az Isten házának szolgálatja által.

29 És hogy [gondot viseljenek] a szent kenyerekre, az ételáldozathoz való lisztlángra, a kovász nélkül való lepényekre, a serpenyõben fõttre és pirítottra, minden mértékre és mérõre.

30 És hogy álljanak az Úrnak tiszteletére és dícséretére, úgy reggel, mint este;

31 És hogy áldozzanak az Úrnak minden égõáldozattal, minden szombaton, a hónapok elsõ napjain és a szokott ünnepeken [bizonyos] szám szerint, a mint szükség vala, szüntelen az Úr elõtt;

32 És hogy szorgalmasan õrizzék a gyülekezet sátorát, õrizzék a szenthelyet, és hogy vigyázzanak az õ atyjokfiainak, az Áron fiainak szolgálatjánál az Úr házában.

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes