Add parallel Print Page Options

Az Örökkévaló prófétának hívja el Ézsaiást

Abban az esztendőben[a], amikor Uzzijjá[b] király meghalt, láttam az Urat. Trónján ült, fent a magasban, és palástja beborította a templomot. Fölötte szeráfok lebegtek, akiknek hat-hat szárnyuk volt. Kettővel az arcukat takarták el, kettővel a testüket fedték be, kettővel pedig lebegtek. Így kiáltottak egymásnak:

„Szent, szent, szent az Örökkévaló, a Seregek Ura,
    dicsősége betölti az egész Földet!”

Hangjuktól megremegett az ajtó kerete és küszöbe, a templom pedig megtelt füsttel.[c]

Akkor én felkiáltottam: „Jaj nekem! Végem van, mert tisztátalan beszédű vagyok, és tisztátalan beszédű[d] nép között lakom, mégis a saját szememmel látom a Királyt, az Örökkévalót, a Seregek Urát!”

Ekkor az egyik szeráf hozzám repült. Kezében izzó parazsat hozott, amelyet fogóval vett az oltárról. Megérintette számat a parázzsal, és ezt mondta: „Nézd, amint ez a parázs megérintette ajkadat, vétked eltűnt, és bűnödre bocsánatot nyertél.”[e]

Majd az Úr hangját hallottam, aki ezt kérdezte: „Kit küldjek el? Ki lesz a hírvivőnk?”

Ezt válaszoltam: „Itt vagyok én! Küldj el engem!”

Ő pedig így szólt hozzám: „Menj! Mondd ennek a népnek:

Csak hallgassátok és hallgassátok, újra meg újra,
    de ne értsétek meg!
Csak nézzétek és nézzétek, újra meg újra,
    de ne lássátok!”
10 „Menj, tedd érzéketlenné e nép szívét,
    füleiket zárd be, hogy ne halljanak,
szemeiket takard el,
    hogy ne lássanak, szívükkel ne értsenek,
hogy ne tudjanak visszatérni hozzám,
    és meg ne gyógyítsam őket!”

11 Megkérdeztem: „Uram, meddig marad ez így?” Ezt válaszolta:

„Ameddig elpusztult városaik romokban hevernek,
    házaik elhagyottan és lakatlanul állnak,
    földjük műveletlen marad és elvadul,
12 mert messzire viszi az Örökkévaló a népet,
    alig marad valaki az országban.
13 Ha tizedrészük megmarad,
    azt is újra meg újra pusztulás sújtja.
Mégis, ahogy a tölgyfa tönkje életben marad,
    miután a fát kivágták,
e nép maradéka is szent mag lesz,
    és életben marad.”

Footnotes

  1. Ézsaiás 6:1 Abban az esztendőben Ez kb. Kr.e. 740-ben történt.
  2. Ézsaiás 6:1 Uzzijjá Más néven: „Azarjá”. A történeti könyvekben mindkét név előfordul.
  3. Ézsaiás 6:4 füst Az Örökkévaló jelenlétét sokszor fénylő köd vagy füst formájában érzékelik az emberek. Lásd 2Móz 40: 34–35.
  4. Ézsaiás 6:5 beszédű Szó szerint: „ajkú” — ebben a versben kétszer fordul elő.
  5. Ézsaiás 6:7 vétked… nyertél Szó szerint: „el van takarva”.