Zsoltárok 140-145
Hungarian Károli
140 Az éneklõmesternek, Dávid zsoltára.
2 Szabadíts meg engem, Uram, a gonosz embertõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet!
3 A kik gonoszt gondolnak szívökben, [és] minden nap háborút kezdenek.
4 Nyelvöket élesítik, mint a kígyó; áspiskígyó mérge van ajkaik alatt. Szela.
5 Ments meg, oh Uram, a gonosz kezétõl; a zsarnok férfitól védj meg engemet! A kik megejteni szándékoznak lépéseimet.
6 Tõrt hánytak elém titkon a kevélyek és köteleket; hálót terítettek ösvényem szélére, hurkokat vetettek elém! Szela.
7 Mondám az Úrnak: Istenem vagy te! Hallgasd meg Uram könyörgésem szavát!
8 Én Uram, Istenem, szabadításom ereje: fedezd be fejemet a háború napján!
9 Ne add meg Uram, a mit a gonosz kíván; rossz szándékát ne segítsd elõ, mert felfuvalkodik! Szela.
10 A körültem ólálkodóknak fejét borítsa be ajkaiknak átka.
11 Eleven szenek hulljanak reájok; tûzbe vesse õket, örvényekbe, fel ne keljenek!
12 A nyelves ember meg ne maradjon e földön; a zsarnok embert ûzze a veszedelem, míg nyaka szakad.
13 Tudom, hogy felfogja az Úr a szegények ügyét, a nyomorultaknak jogát.
14 Csak az igazak magasztalják a te nevedet, [s] orczád elõtt lakoznak az igazságosak.
141 Dávid zsoltára.
Uram! hívlak téged: siess én hozzám; figyelmezz szavamra, mikor hívlak téged.
2 Mint jóillatú füst jusson elõdbe imádságom, [s] kezem felemelése estvéli áldozat [legyen.]
3 Tégy Uram závárt az én szájamra; õriztessed az én ajkaim nyílását!
4 Ne engedd szívemet rosszra hajlani, hogy istentelenül ne cselekedjem a gonosztevõ emberekkel egybe; és ne egyem azoknak kedvelt ételébõl!
5 Ha igaz fedd engem: jól van az; ha dorgál engem: mintha fejem kenné. Nem vonakodik fejem, sõt még imádkozom is értök nyavalyájokban.
6 Ha sziklához paskoltatnak az õ bíráik, akkor hallgatják az én beszédeimet, mert gyönyörûségesek.
7 Mint a ki a földet vágja és hányja, úgy szóratnak szét csontjaik a Seol torkában.
8 De az én szemeim, Uram Isten, rajtad csüggenek; hozzád folyamodom: ne oltsd el életemet!
9 Õrizz meg a tõrtõl, a mit elém hánytak, és a gonosztevõknek hálóitól!
10 Essenek az álnokok saját tõreikbe; míg én egyben általmegyek!
142 Dávid tanítása; imádság a barlangban létekor.
2 Fenszóval hívom az Urat, fenszóval könyörgök az Úrhoz.
3 Kiöntöm elõtte panaszomat, kitárom elõtte nyomorúságomat,
4 Mikor elcsügged bennem a lelkem. Te pedig tudod az én ösvényemet, hogy az úton, a melyen járok, tõrt hánytak elém.
5 Tekints jobbra és lásd meg, hogy senki sincsen, a ki ismerne; nincsen számomra menedék; senki sem tudakozódik felõlem.
6 Hívlak téged, oh Uram; [s ezt] mondom: Te vagy oltalmam [és] örökségem az élõknek földén;
7 Figyelmezz esedezésemre, mert igen nyomorult vagyok! Szabadíts meg engem üldözõimtõl, mert hatalmasabbak nálamnál!
8 Vezesd ki lelkemet a börtönbõl, hogy magasztaljam a te nevedet! Az igazak vegyenek engem körül, mikor jól teszel majd velem.
143 Dávid zsoltára.
Uram, hallgasd meg könyörgésemet, figyelmezzél imádságomra; hûséged [és] igazságod szerint hallgass meg engemet.
2 Ne szállj perbe a te szolgáddal, mert egy élõ sem igaz elõtted!
3 Ímé, ellenség üldözi lelkemet, a földhöz paskolja éltemet; betaszít engem a sötétségbe a milyen a régen megholtaké!
4 Elcsügged bennem a lelkem, felháborodik bennem a szívem!
5 Megemlékezem a régi idõkrõl, elgondolom minden te dolgodat; kezed munkáiról elmélkedem.
6 Feléd terjesztgetem kezeimet; lelkem, mint szomjú föld, úgy [eped] utánad. Szela.
7 Siess, hallgass meg engem Uram! Elfogyatkozik az én lelkem. Ne rejtsd el orczádat elõlem, hogy ne legyek hasonló a sírba szállókhoz.
8 Korán hallasd velem kegyelmedet, mert bízom benned! Mutasd meg nékem az útat, melyen járjak, mert hozzád emelem lelkemet!
9 Szabadíts meg engem ellenségeimtõl, Uram; hozzád menekülök!
10 Taníts meg engem a te akaratodat teljesítenem, mert te vagy Istenem! A te jó lelked vezéreljen engem az egyenes földön.
11 Eleveníts meg engem, Uram, a te nevedért; vidd ki lelkemet a nyomorúságból a te igazságodért!
12 És kegyelmedbõl rontsd meg ellenségeimet, és veszítsd el mindazokat, a kik szorongatják lelkemet; mert szolgád vagyok.
144 Dávidé.
Áldott az Úr, az én kõváram, a ki hadakozásra tanítja kezemet, [s] viadalra az én ujjaimat.
2 Jóltevõm és megoltalmazóm, mentõváram és szabadítóm nékem; paizsom, és az, a kiben én bízom: õ veti alám népemet.
3 Uram! Micsoda az ember, hogy tudsz felõle, és az embernek fia, hogy gondod van reá?
4 Olyan az ember, mint a lehellet; napjai, mint az átfutó árnyék.
5 Uram, hajlítsd meg egeidet és szállja alá; illesd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Lövelj villámot és hányd szerte õket; bocsásd ki nyilaidat és vedd el eszöket.
7 Nyújtsd le kezeidet a magasból; ragadj ki és ments meg engem a nagy vizekbõl, az idegen-fiak kezébõl;
8 A kiknek szájok hazugságot beszél, s jobb kezök a hamisság jobb keze.
9 Isten! Új éneket éneklek néked; tízhúrú hangszerrel zengedezlek téged;
10 Ki segítséget ád a királyoknak, [s] megmenti Dávidot, az õ szolgáját a gonosz szablyától.
11 Ragadj ki és ments meg engem az idegen-fiak kezébõl, a kiknek szájok hazugságot beszél, s jobbkezök a hamisság jobbkeze.
12 Hogy fiaink olyanok legyenek, mint a plánták, nagyokká nõve ifjú korukban; leányaink, mint a templom mintájára kifaragott oszlopok.
13 Legyenek telve tárházaink, eledelt eledelre szolgáltassanak; juhaink százszorosodjanak, ezerszeresedjenek a mi legelõinken.
14 Ökreink megrakodva legyenek; sem betörés, sem kirohanás, sem kiáltozás ne legyen a mi utczáinkon.
15 Boldog nép az, a melynek így van dolga; boldog nép az, a melynek az Úr az õ Istene.
145 Dávid dicsérõ éneke.
Magasztallak téged, Istenem, királyom, és áldom nevedet örökkön örökké!
2 Minden napon áldalak téged, és dicsérem neved örökkön örökké!
3 Nagy az Úr és igen dicséretes, és az õ nagysága megfoghatatlan.
4 Nemzedék nemzedéknek dícséri mûveidet, s jelentgeti a te hatalmasságodat.
5 A te méltóságod dicsõ fényérõl, és csodálatos dolgaidról elmélkedem.
6 Rettenetes voltod hatalmát beszélik, és én a te nagyságos dolgaidat hirdetem.
7 A te nagy jóságod emlékeirõl áradoznak, és a te igazságodnak örvendeznek.
8 Irgalmas és könyörületes az Úr, késedelmes a haragra és nagy kegyelmû.
9 Jó az Úr mindenki iránt, és könyörületes minden teremtményéhez.
10 Dicsér téged, Uram minden teremtményed és áldanak téged a te kegyeltjeid.
11 Országodnak dicsõségérõl szólnak, és a te hatalmadat beszélik.
12 Hogy tudtul adják az ember fiainak az õ hatalmát, és az õ országának fényes dicsõségét.
13 A te országod örökre fennálló ország, és a te uralkodásod nemzedékrõl nemzedékre.
14 Az Úr megtámogat minden elesendõt, és felegyenesít minden meggörnyedtet.
15 Mindenki szemei te reád vigyáznak, és te idejében megadod eledelöket.
16 Megnyitod a te kezedet, és megelégítesz minden élõt ingyen.
17 Igaz az Úr minden õ útában, és minden dolgában kegyelmes.
18 Közel van az Úr minden õt hívóhoz; mindenkihez, a ki hûséggel hívja õt.
19 Beteljesíti az õt félõknek kivánságát; kiáltásukat meghallgatja és megsegíti õket.
20 Megõrzi az Úr mindazokat, a kik õt szeretik; de a gonoszokat mind megsemmisíti.
21 Az Úr dicséretét beszélje ajkam, és az õ szent nevét áldja minden test örökkön örökké!
Zsoltárok 140-145
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.
140 Örökkévaló, ments meg engem a gonoszoktól!
Védj meg az erőszakosoktól,
2 mert szüntelen rosszat terveznek,
minden nap viszályt szítanak!
3 Mint a kígyóké, éles a nyelvük,
mint a kígyóméreg, olyan a beszédük. Selah
4 Őrizz meg, Örökkévaló, a gonoszok kezétől!
Védj meg az erőszakosoktól,
mert el akarnak gáncsolni!
5 Csapdát állítottak nekem a büszke gonoszok,
hálót feszítettek, hogy megfogjanak,
vermet ástak utamon. Selah
6 Te vagy Istenem
— mondom az Örökkévalónak —,
hallgasd meg hát könyörgésemet!
7 Örökkévaló, Istenem,
te vagy hatalmas Szabadítóm,
te véded meg a fejem a csata napján!
8 Örökkévaló, ne engedd, hogy tervük sikerüljön,
ne add meg a gonoszoknak, amit kívánnak,
nehogy elbízzák magukat! Selah
9 Körülvettek ellenségeim, és fejüket emelik.
Rájuk szakadjon mindaz a gonosz,
amit ellenem terveztek!
10 Izzó parázs hulljon fejükre!
Dobd őket a tűzbe,
essenek a mélységbe, ahonnan nincs kiút!
11 Ne engedd, hogy a hazugok
gyökeret verjenek földünkön!
Üldözze őket a gonosz,
amíg ki nem pusztulnak!
12 Tudom, hogy az Örökkévaló
igazságot szolgáltat a szegényeknek,
és felkarolja ügyüket!
13 Az igazságszeretők dicsérnek majd téged,
az igazak jelenlétedben élnek örökké!
Dávid zsoltára.
141 Örökkévaló, téged hívlak segítségül!
Siess hozzám, segíts!
Hallgass meg, mikor hívlak!
2 Fogadd el imádságomat,
mint jó illatú füstáldozatot!
Fogadj el, mikor kezem hozzád emelem,
mint az esti áldozatot!
3 Örökkévaló, segíts, hogy ura legyek szavaimnak,
és meg tudjam fékezni nyelvemet!
4 Ne engedd, hogy szívem rosszra induljon!
Ne engedd, hogy a gonoszok közé keveredjek,
és velük együtt vétkezzek!
Ne legyen részem abban,
amit ők szeretnek!
5 Mikor az igaz szeretettel figyelmeztet engem,
illatos olaj ez a fejemnek[a], elfogadom!
De imádkozom a rosszak gonoszsága ellen,
6 hogy vezetőiket büntesse meg[b] Isten.
Tudják meg az emberek, hogy igazat mondok!
7 A gonoszok vezetőinek csontjait
úgy szórják majd a sír szájába,
ahogy az eke hányja a földet maga után.
8 Örökkévaló Istenem, én tőled várom a segítséget,
benned reménykedem!
Ne engedd, hogy meghaljak!
9 Ments meg a gonoszok csapdáitól!
Óvj meg cseleiktől!
10 Essenek ők maguk a verembe,
én meg szabadon átmegyek közöttük!
Dávid tanítása. Imádság abból az időből, amikor Dávid a barlangban volt.
142 Az Örökkévalóhoz kiáltok segítségért,
az Örökkévalóhoz imádkozom.
2 Kiöntöm elé panaszomat,
elmondom bajaimat!
3 Mikor szellemem kifárad és reményét veszti,
Uram, te akkor is jól látod a kiutat!
Ellenségeim csapdát állítottak utamon.
4 Körülnézek, de nem látom barátaimat,
nincs hová meneküljek,
senki nem törődik velem!
5 Hozzád kiáltok segítségért, Örökkévaló!
Te vagy menedékváram!
Te vagy mindenem az élők földjén!
6 Halld meg kiáltásomat,
mert nagy bajban vagyok!
Védj meg üldözőimtől,
mert erősebbek nálam!
7 Mentsd ki lelkem szorult helyzetéből,
hadd dicsérjem neved!
Hadd örüljenek körém gyűlve az igazak,
hogy megmentettél engem!
Dávid zsoltára.
143 Örökkévaló, halld meg imádságomat!
Hallgasd meg kérésemet!
Válaszolj nekem igazságod
és hűséged szerint!
2 Kérlek, ne perelj velem, szolgáddal,
hiszen veled szemben
senkinek nem lehet igaza!
3 Ellenségem üldöz, összetör,
földre tipor, életemre tör,
sírgödör mélyére akar taszítani,
a rég meghaltak közé.
4 Szellemem már fárad, reményét veszti,
szívem is dermedten hallgat.
5 Mégis eszembe jutnak tetteid, Örökkévaló,
elgondolom éveimet és kezed munkáit.
6 Feléd nyújtom kezeimet,
szomjas lelkem utánad sóvárog, Örökkévaló,
ahogy a száraz föld esőért kiált! Selah
7 Siess hozzám, Örökkévaló, segíts,
már alig pislákol bennem a szellemem!
Ne fordulj el tőlem,
mert hamarosan a halottakhoz leszek hasonló!
8 Hadd halljam minden reggel újra jóságodat,
hiszen benned bízom!
Mutasd meg, melyik úton induljak el,
mert hozzád emelem lelkemet!
9 Örökkévaló, hozzád menekülök védelemért,
ments meg ellenségeimtől!
10 Taníts akaratod teljesítenem,
te vagy Istenem!
Jó Szellemed vezéreljen engem
egyenes úton!
11 Mentsd meg életem, Örökkévaló, saját magadért!
Igazságod szerint húzz ki a bajokból!
12 Mutasd meg, hogy szeretsz,
és verd meg ellenségeimet!
Pusztítsd el, akik életemre törnek,
mert szolgád vagyok!
Dávidé.
144 Áldott legyen Kősziklám, az Örökkévaló!
Ő tanítja kezem hadakozni,
ujjaimat harcolni.
2 Szeret és megvéd engem!
Erős váram ő a hegytetőn,
megmentőm és pajzsom, benne bízom!
Népemet ő veti uralmam alá.
3 Örökkévaló, micsoda az ember, hogy törődsz vele?
Az emberfia, hogy gondod van rá?
4 Hiszen az ember, mint a tűnő lehelet,
életének napjai, mint a múló árnyék!
5 Hajtsd félre az egeket, és szállj le, Örökkévaló!
Érintsd meg a hegyeket, hogy füstölögjenek!
6 Villámaiddal sújts ellenségeimre,
szórd szét őket,
lődd ki nyilaidat,
hogy összezavarodjanak!
7 Nyújtsd le kezed,
és ments ki a bajból!
Húzz ki ellenségeim tengeréből,
szabadíts meg az idegenek seregétől,
8 mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
9 Istenem, új éneket éneklek neked!
Tízhúrú hárfával dicsérlek téged!
10 A királyok kezedből kapják a győzelmet,
te szabadítod meg szolgádat,
Dávidot is a gonoszok kardjától!
11 Szabadíts meg az idegenek seregétől,
mert szájuk hazugságot szól,
jobb kezük gonoszságot művel!
12 Fiaink erősek legyenek, mint az ifjan nagyra nőtt facsemeték,
leányaink, mint a palota gyönyörű faragott oszlopai!
13 Raktáraink legyenek színültig gabonával,
juhaink szaporodjanak a legelőkön ezerszám!
14 Harcosaink fegyvere legyen erős,
ellenség ne törhessen városainkba,
senki ne vonuljon hadba,
és kiáltás ne legyen utcáinkon!
15 Bizony, áldott az a nép,
amelynek ilyen jól megy a sora!
Milyen boldog az a nemzet,
amelynek Istene az Örökkévaló!
Dávid zsoltára.
145 Én Istenem, Királyom, dicsérlek téged!
Örökké áldom neved!
2 Minden nap áldalak,
dicsérem neved örökké!
3 Nagy az Örökkévaló és méltó, hogy dicsérjük,
nagysága felmérhetetlen, végtelen!
4 Nemzedék nemzedéknek hirdeti tetteid,
hatalmas tetteid dicsérik mindannyian!
5 Fenséges dicsőséged szépségén,
csodás tetteiden elmélkedem!
6 Félelmetes hatalmadról beszélnek mindannyian,
én pedig csodás tetteidet hirdetem!
7 Emlékeznek, mennyi jót adtál nekik,
igazságos tetteidről énekelnek.
8 Jóságos az Örökkévaló, és kegyelmes,
türelme hosszan tart, szeretete hatalmas!
9 Jóindulatú és nagylelkű mindenkihez,
irgalmas minden teremtményéhez!
10 Dicsérjen hát téged minden teremtményed, Örökkévaló!
Áldanak mind, akik hűséggel követnek téged.
11 Uralkodásod dicsőségét hirdetik,
hatalmad nagyságát magasztalják,
12 hogy mindenki megismerje hatalmas tetteid,
s hogy lássák uralkodásod dicsőségét!
13 Királyságod nemzedékről nemzedékre megmarad,
királyi uralmad örökké tart!
Az Örökkévaló megtartja ígéretét,
és minden tette hűségéből fakad.[c]
14 Felemeli az Örökkévaló az elesetteket,
felsegíti az elnyomottakat!
15 Minden élő tőled várja ételét,
te pedig idejében adsz nekik!
16 Megnyitod kezed, enni adsz nekik,
megelégítesz minden élőt bőségesen!
17 Bizony, mind jó és igazságos, amit az Örökkévaló tesz!
Minden tette hűséges szeretetéből fakad!
18 Közel van mindenkihez, aki segítségül hívja őt,
aki tiszta szívből hozzá kiált!
19 Teljesíti azok kívánságát, akik tisztelik és félik őt,
meghallgatja segélykiáltásukat, és megsegíti őket.
20 Az Örökkévaló megvédi, akik szeretik őt,
de a gonoszokat elpusztítja.
21 Az Örökkévaló dicséretét hirdetem!
Szent nevét áldja örökké, aki él!
Footnotes
- Zsoltárok 141:5 illatos… fejemnek A vendéglátáshoz hozzátartozott, hogy a vendég fejét és haját illatos olajjal dörzsölték be. A nagy melegben ez nagyon felfrissítette az embert. Lásd Zsolt 23:5.
- Zsoltárok 141:6 büntesse meg Szó szerint: „dobja le a szikláról”.
- Zsoltárok 145:13 Az… fakad Ez a mondat hiányzik a masszoréta héber szövegből, de megtalálható annak ókori görög fordításában (LXX), egyes szíriai kéziratokban és az egyik qumráni tekercsben is.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center