A A A A A
Bible Book List

Jónás 1-4 Hungarian Károli (KAR)

És lõn az Úrnak szava Jónáshoz, az Amittai fiához, mondván:

Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és kiálts ellene, mert gonoszságuk felhatolt elémbe!

És felkele Jónás, hogy Tarsisba szaladna az Úr elõl. Leméne azért Jáfóba, és talála ott egy hajót, a mely méne Tarsisba, és megadván a hajóbért, beszálla abba, hogy Tarsisba menne velök az Úr színe elõl.

Az Úr pedig nagy szelet bocsáta a tengerre, és nagy vihar lõn a tengeren, és a hajó már-már töredezik vala.

Megfélemlének azért a hajósok és kiáltának, kiki az õ istenéhez, és a hajóban lévõ holmit a tengerbe hányák, hogy könnyítsenek magukon. Jónás pedig leméne a hajó aljába, és lefeküdt és elaludt.

De hozzáméne a kormányos mester, és mondá néki: Mi lelt, te nagy alvó? Kelj fel, kiálts a te Istenedhez; hát ha gondol velünk az Isten, és nem veszünk el!

Egymásnak pedig ezt mondák: Jertek, vessünk sorsot, hogy megtudhassuk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? És sorsot vetének, és a sors Jónásra esék.

Mondák azért néki: Kérünk, beszéld el nékünk: mi miatt van rajtunk e veszedelem? Mi a te foglalkozásod és honnan jösz? Melyik a te hazád és miféle népbõl való vagy te?

És monda nékik: Héber vagyok én, és az Urat, az egek Istenét félem én, a ki a tengert és a szárazt teremtette.

10 És megfélemlének az emberek nagy félelemmel, és mondák néki: Mit cselekedtél? Mert megtudták azok az emberek, hogy az Úr színe elõl fut, mivelhogy elbeszélé nékik.

11 Mondák azután néki: Mit cselekedjünk veled, hogy a tenger megcsendesedjék ellenünk? Mert a tenger háborgása növekedék.

12 Õ pedig monda nékik: Fogjatok meg és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.

13 És erõlködtek azok az emberek, hogy visszajussanak a szárazra; de nem tudtak, mert a tenger háborgása növekedék ellenök.

14 Kiáltának azért az Úrhoz, és mondák: Kérünk Uram, kérünk, ne veszszünk el ez ember lelkéért, és ne háríts reánk ártatlan vért; mert te, Uram, úgy cselekedtél, a mint akartad!

15 És felragadák Jónást és beveték õt a tengerbe, és megszûnék a tenger az õ háborgásától.

16 Azok az emberek pedig nagy félelemmel félék az Urat, és áldozattal áldozának az Úrnak, és fogadásokat fogadának.

Az Úr pedig egy nagy halat rendelt, hogy benyelje Jónást. És lõn Jónás a halnak gyomrában három nap és három éjjel.

És könyörge Jónás az Úrnak, az õ Istenének a halnak gyomrából.

És mondá: Nyomorúságomban az Úrhoz kiálték és meghallgata engem; a Seol torkából sikolték [és] meghallád az én szómat.

Mert mélységbe vetettél engem, tenger közepébe, és körülfogott engem a víz; örvényeid és habjaid mind átmentek rajtam!

És én mondám: Elvettettem a te szemeid elõl; vajha láthatnám még szentséged templomát!

Körülvettek engem a vizek lelkemig, mély ár kerített be engem, hinár szövõdött fejemre.

A hegyek alapjáig sülyedtem alá; [bezáródtak] a föld závárjai felettem örökre! Mindazáltal kiemelted éltemet a mulásból, oh Uram, Istenem!

Mikor elcsüggedt bennem az én lelkem, megemlékeztem az Úrról, és bejutott az én könyörgésem te hozzád, a te szentséged templomába.

A kik hiú bálványokra ügyelnek, elhagyják boldogságukat;

10 De én hálaadó szóval áldozom néked; megadom, a mit fogadtam. Az Úré a szabadítás.

11 És szóla az Úr a halnak, és kiveté Jónást a szárazra.

És lõn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor [is,] mondván:

Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, a mit én parancsolok néked.

És felkele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa vala Istennek, három napi járó [föld.]

És kezde Jónás bemenni a városba egy napi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive!

A niniveiek pedig hivének Istenben, és bõjtöt hirdetének, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltözének.

És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székébõl, és leveté magáról az õ királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba.

És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és fõembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak!

Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erõsen, és térjen meg kiki az õ gonosz útáról és az erõszakosságból, a mely az õ kezökben van!

Ki tudja? talán visszatér és megengesztelõdik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el!

10 És látá Isten az õ cselekedeteiket, hogy megtértek az õ gonosz útjokról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, a melyrõl mondá, hogy végrehajtja rajtok, és nem hajtá végre.

És igen rossznak látszék ez Jónás elõtt, és megharaguvék.

Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez vala-é az én mondásom, mikor még az én hazámban valék? azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmû és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt [is] bánkódó.

Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én lelkemet én tõlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem!

Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é?

Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felõl, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, a míg megláthatná, mi lészen a városból?

Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnöve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza õt [a hévség] bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt.

De másnapra férget rendele az Isten hajnal-költekor, és megszúrá [az] a tököt, és elszárada.

És lõn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátûzött a Jónás fejére, és õ elbágyada. Kiváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem!

És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mind halálig!

10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, a melyért nem fáradtál és [a melyet] nem neveltél, a mely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett:

11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, a melyben több van tizenkétszer tízezer embernél, a kik nem tudnak különbséget tenni jobb- és balkezük között, és barom is sok van?!

Jónás 1-4 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Az Örökkévaló Ninivébe küldi Jónást

Az Örökkévaló szava érkezett Jónáshoz[a], Amittaj fiához: „Készülj az útra, sietve menj Ninivébe,[b] a nagy városba, figyelmeztesd lakóit a közelgő veszedelemre, mivel tudok róla, hogy mennyi gonoszságot követtek el, és meg fogom büntetni őket ezért!”

Jónás el akar futni az Örökkévaló elől

Jónás azonban el akart futni az Örökkévaló elől, és elhatározta, hogy éppen az ellenkező irányba, Társisba utazik. Ezért lement Jáfó[c] kikötőjébe, és keresett ott egy Társisba induló hajót. Miután kifizette az útiköltséget, felszállt a hajóra, hogy a többi utassal együtt Társisba menjen. Így akart elmenekülni az Örökkévaló elől.

El is indultak, de az Örökkévaló erős szelet küldött, és oly hatalmas vihart támasztott a tengeren, hogy a hajó már-már összetört. A hajósok rémülten kiáltottak segítségért: ki-ki a maga istenéhez imádkozott. A rakományt a tengerbe dobálták, hogy ezzel is könnyítsenek a hajón.

Jónás azonban félrehúzódott a hajó belsejébe, és lefeküdt aludni. A kapitány felfedezte, és rákiáltott: „Ébredj föl! Hogy tudsz ilyenkor aludni?! Kiálts az istenedhez, hátha megkönyörül rajtunk, és nem veszünk el!”

Dobjatok a tengerbe!

A hajósok ekkor elhatározták, hogy kiderítik, ki miatt támadt ez a nagy vihar. Ezért sorsot húztak, és a sors Jónásra esett. „Mondd meg az igazat, miért kerültünk ilyen nagy viharba? Ki vagy te, és mi a mesterséged? Hol van a hazád, és honnan jössz? Melyik néphez tartozol?” — kérdezték.

Jónás így válaszolt: „Héber vagyok,[d] és az Örökkévalót, a menny Istenét tisztelem, aki a tengert és a szárazföldet teremtette.”

10 Amikor azt is bevallotta, hogy az Örökkévaló elől menekül, az emberek még jobban megrémültek, és azt kérdezték: „Hogy tehettél ilyet?!”

11 Közben a vihar egyre nagyobb erővel tombolt. Akkor megkérdezték Jónást: „Mit tegyünk veled, hogy a vihar lecsendesedjen?”

12 „Dobjatok a tengerbe — válaszolta ő —, akkor a vihar lecsendesül, és a tenger megnyugszik. Hiszen jól tudom, hogy miattam támadt ez a szörnyű vihar.”

13 A hajósok ennek ellenére teljes erővel próbáltak a partra evezni, de hiába, mert a vihar egyre jobban dühöngött.

14 Akkor minden hajós az Örökkévalóhoz kiáltott: „Örökkévaló, kérünk téged, ne engedd, hogy mind elpusztuljunk emiatt az ember miatt! Kérünk, ne terheljen bennünket egy ártatlan ember meggyilkolásának a bűne! Te pedig, Örökkévaló, tegyél úgy, ahogy jónak látod!”

Jónást elnyeli a nagy hal

15 Azután felkapták Jónást, és bedobták a tengerbe, amely azonnal lecsillapodott. 16 Ezt látva az emberek még inkább félték és tisztelték az Örökkévalót: áldozatokat mutattak be, és fogadásokat tettek neki.

17 Az Örökkévaló pedig odaküldött egy hatalmas halat, hogy nyelje el Jónást, aki három nap és három éjjel a hal gyomrában maradt.

Jónás imádsága

Jónás így imádkozott Istenéhez, az Örökkévalóhoz a hal gyomrában:

„Az Örökkévalóhoz kiáltottam
    szorult helyzetemben,
    és ő meghallgatott engem!
A halál gyomrából kiáltottam hozzád,
    mégis meghallottad hangomat!

Mert a mélységbe hajítottál,
    a tenger közepébe dobtál,
    körülvett az áradat,
összecsaptak hullámaid a fejem fölött,
    s örvényeid elborítottak.
Már azt gondoltam:
    bizony végleg eltaszítottál szemed elől!
Vajon láthatom-e még valaha
    szent Templomodat?

Bezárult fölöttem a mély víz,
    elborít az ár, a torkomig[e] ér,
    hínár szövődött fejemre,
a hegyek alapjáig süllyedtem,
    örökre bezárultak
    a föld reteszei mögöttem!

Örökkévaló Isten,
    te mégis kiemelted
    lelkem a pusztulásból!
Mikor elcsüggedtem,
    rád emlékeztem,
imádságom feljutott eléd,
    szent Templomodba.

Akik hitvány bálványokhoz
    ragaszkodnak,
elhagyják az egyetlent,
    aki könyörülhet rajtuk!
De én hálával áldozom neked, Istenem,
    és fogadásaimat megadom!
Bizony, az Örökkévalótól
    jön a szabadulás!”

10 Akkor szólt az Örökkévaló a halnak, az pedig kivetette Jónást a tenger partjára.

Ninive megalázkodik az Örökkévaló előtt

Az Örökkévaló szava másodszor is Jónáshoz érkezett: „Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd lakóinak, amit én mondok neked!”

Akkor Jónás az Örökkévaló szava szerint felkerekedett, és elment Ninivébe, amely rendkívül nagy város volt. Három napig tartott, amíg valaki gyalog keresztülment rajta.

Jónás tehát egyre beljebb ment a városba. Egy álló napig gyalogolt, majd hangosan kiáltotta: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!”

A város lakói hittek Istennek, megalázták magukat, és böjtöt hirdettek egész Ninivében. A lakosok apraja-nagyja zsákruhát öltött és böjtölt.

A király is, amikor meghallotta a hírt, felkelt trónjáról, levetette díszes ruháját, zsákba öltözött, és hamuba ült.[f] Rendeletet adott ki, amelyet kihirdettek Ninivében:

„A király és vezérei ezt parancsolják:

Böjtöljön mindenki a városban! Se emberek, se háziállatok ne egyenek, se nyájak, se csordák ne legeljenek egy ideig semmit, sőt, még vizet se igyanak! A lakosok és a barmok viseljenek zsákot, és mindenki teljes erőből kiáltson Istenhez! Minden ember változtassa meg az életét, hagyjon föl minden gonoszsággal, és ne kövessen el többé semmilyen erőszakosságot! Ki tudja, talán Isten meggondolja magát, lecsillapodik izzó haragja, és mégsem pusztít el bennünket.”

10 Isten látta, hogy Ninive lakosai mit tettek, és hogyan fordultak el gonosz dolgaiktól.

Ezért valóban meggondolta magát, és az ítéletet, amelyet pedig már elhatározott, mégsem hajtotta végre.

Vajon jogosan haragszol?

Jónásnak azonban nagyon rosszul esett, hogy Isten mégsem pusztította el Ninivét, és nagyon megharagudott. „Ó, Örökkévaló — imádkozott —, sejtettem én már akkor, mikor még otthon voltam, hogy ezt fogod tenni! Emiatt akartam Társisba futni! Hiszen ismerlek téged, hogy kegyelmes, irgalmas és nagyon türelmes Isten vagy, hogy hűséges szereteted az égig ér, és ha csak lehet, megváltoztatod büntető ítéleted. Most pedig, Örökkévaló, kérlek, vedd el az életem, mert jobb lenne meghalnom, mintsem hogy tovább éljek!”

„Vajon jogosan haragszol emiatt?” — kérdezte az Örökkévaló.

Ezután Jónás kiment a városból, és attól keletre letelepedett. Készített magának egy kunyhót, s annak árnyékából figyelte, mi fog történni a várossal.

Az Örökkévaló Isten pedig növesztett egy nagy ricinusbokrot, hogy tartson árnyékot Jónás feje fölé, és óvja meg őt a napszúrástól. Örült is Jónás szerfölött a bokornak.

Másnap hajnalban azonban Isten úgy intézte, hogy egy féreg megrágta a bokrot, és az hamarosan el is száradt.

Felkelt a nap, Isten pedig forró és erős keleti szelet küldött arra a vidékre. A nap egyenesen a fejére tűzött Jónásnak, aki már-már elájult a hőségtől. Azt kívánta, bárcsak meghalna. „Jaj, jobb lenne meghalnom, mintsem hogy tovább éljek!” — panaszkodott.

Akkor Isten megszólította: „Vajon jogosan haragszol, hogy a bokor elszáradt?” „Igen, jogosan! — mérgelődött Jónás —, haragszom, amíg csak élek!”

10 Az Örökkévaló így válaszolt: „Látod, Jónás, te sajnálod ezt a ricinusbokrot, amely egyetlen éjjel felnőtt, a másik éjjel elszáradt, pedig nem te ültetted, nem is gondoztad! 11 Hát én ne sajnáljam Ninivét, ezt a nagy várost, amelyben több, mint százhúszezer ember él, akik nem tudnak különbséget tenni a jó és a rossz között[g]?! S még ott van az a rengeteg háziállat is!”

Footnotes:

  1. Jónás 1:1 Jónás Valószínűleg ugyanaz a próféta, akit a Biblia a 2Kir 14:25-ben említ.
  2. Jónás 1:2 Ninive Az Asszír Birodalom fővárosa. Izráel királyságát Kr.e. 722–721-ben az asszír hadsereg elfoglalta, és elpusztította.
  3. Jónás 1:3 Jáfó Izráeli kikötőváros a Földközi-tenger keleti oldalán. Ma Jaffának nevezik.
  4. Jónás 1:9 Héber vagyok Vagyis: „Izráel népéhez tartozom.”
  5. Jónás 2:5 torkomig Ez a szó a héberben többjelentésű: „lélek”, „élet”, „torok”. De fordítható így is: „elborított engem a víz”.
  6. Jónás 3:6 zsákba… ült Ez a bűnbánat, szomorúság, megalázkodás és gyász kifejezése.
  7. Jónás 4:11 akik nem… között Szó szerint: „… nem tudnak különbséget tenni a jobb és a bal kezük között”. Vonatkozhat a kisgyerekekre is.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Viewing of
Cross references
Footnotes