Jeremiás 1-3
Hungarian Károli
1 Jeremiásnak, Hilkiás fiának beszédei, a ki az Anatótban, Benjámin földén [lakó] papok közül vala;
2 A kihez szóla az Úr Jósiásnak, az Ammon fiának, Júda királyának napjaiban, az õ uralkodásának tizenharmadik esztendejében;
3 Továbbá Jójakimnak, a Jósiás fiának, Júda királyának napjaiban, Sedékiásnak, a Jósiás fiának, Júda királyának egészen tizenegyedik esztendejéig, Jeruzsálem fogságba viteléig, [a mi] az ötödik hónapban [vala;]
4 Szóla pedig az Úr nékem, mondván:
5 Mielõtt az anyaméhben megalkottalak, [már] ismertelek, és mielõtt az anyaméhbõl kijövél, megszenteltelek; prófétának rendeltelek a népek közé.
6 És mondék: Ah, ah Uram Isten! Ímé, én nem tudok beszélni; hiszen ifjú vagyok én!
7 Az Úr pedig monda nékem: Ne mondd [ezt:] Ifjú vagyok én; hanem menj mind azokhoz, a kikhez küldelek téged, és beszéld mindazt, a mit parancsolok néked.
8 Ne félj tõlök, mert én veled vagyok, hogy megszabadítsalak téged! mond az Úr.
9 És kinyújtá az Úr az õ kezét, és megilleté számat, és monda nékem az Úr: Ímé, az én igéimet adom a te szádba!
10 Lásd, én e mai napon népek fölé és országok fölé rendellek téged, hogy gyomlálj, irts, pusztíts, rombolj, építs és plántálj!
11 Szóla továbbá nékem az Úr, mondván: Mit látsz te, Jeremiás? És mondék: Mandulavesszõt látok én.
12 És monda nékem az Úr: Jól láttál, mert gondom van az én igémre, hogy beteljesítsem azt.
13 És másodszor is szóla hozzám az Úr, mondván: Mit látsz te? És felelék: Forró fazekat látok én, és pedig a szája észak felõl van.
14 És monda nékem az Úr: Észak felõl támad a veszedelem e földnek minden lakosára.
15 Mert ímé, elõhívom én az északi országok minden nemzetségét, mondja az Úr, és eljõnek, és kiki felállítja az õ királyi székét Jeruzsálem kapui elõtt, és köröskörül minden kerítése ellen, és Júdának minden városa ellen.
16 És kimondom ítéleteimet felettök az õ mindenféle gonoszságukért, minthogy elszakadtak tõlem, és idegen isteneknek áldoztak, és tulajdon kezeik munkáit imádták.
17 Te azért övezd fel derekadat, és kelj fel, és mondd meg nékik mindazt, a mit én parancsolok néked; meg ne riadj tõlök, különben én riasztalak el téged elõlök!
18 Mert ímé én erõsített várossá, vasoszloppá és érczbástyává teszlek ma téged mind ez egész földön, Júda királyai, fejedelmei és papjai ellen és a föld népe ellen.
19 Viaskodni fognak ugyan ellened, de nem gyõznek meg téged, mert én veled vagyok, azt mondja az Úr, hogy megszabadítsalak téged.
2 Majd szóla az Úr nékem, mondván:
2 Menj el, és kiálts Jeruzsálem füleibe, mondván: Ezt mondja az Úr: Emlékezem reád gyermekkorod ragaszkodására, mátkaságod szeretetére, a mikor követtél engem a pusztában, a [még] be nem vetett földön.
3 Szent volt Izráel az Úrnak, az õ termésének zsengéje; a kik emésztik vala õt, mind vétkeznek vala, veszedelem támada rájok, azt mondja az Úr.
4 Halljátok meg az Úr szavát, Jákób háza és Izráel házának minden nemzetsége.
5 Így szól az Úr: Micsoda hamisságot találtak bennem a ti atyáitok, hogy elidegenedtek tõlem, és hiábavalóság után jártak, és hiábavalókká lettek?
6 Még csak azt sem mondták: Hol van az Úr, a ki felhozott minket Égyiptom földérõl, a ki vezérelt minket a pusztában, a kietlen és járatlan földön, a szomjúságnak és a halál árnyékának földén, a melyen nem vonult át ember, és a hol halandó nem lakott?
7 És bevittelek titeket a bõség földébe, hogy annak gyümölcseivel és javaival éljetek; és bementetek, és megfertõztettétek az én földemet, és az én örökségemet útálatossá tevétek.
8 A papok nem mondták: Hol van az Úr? A törvény magyarázói nem ismertek engem, és a pásztorok hûtelenekké lettek hozzám, a próféták pedig a Baál által prófétáltak, és azok után jártak, a kik tehetetlenek.
9 Azért még perbe szállok veletek, mondja az Úr, és perelni fogok a ti fiaitok fiaival [is!]
10 Menjetek csak át a Kittim szigeteire, és lássátok meg; és küldjetek Kédárba is és szorgalmasan vizsgálódjatok, és lássátok meg, ha volt-é [ott] ehhez hasonló?
11 Ha cserélt-é valamely nemzet isteneket? noha azok nem istenek. Az én népem pedig felcserélte az õ dicsõségét tehetetlenséggel!
12 Álmélkodjatok ezen, oh egek, és borzadjatok és rémüljetek meg igen! azt mondja az Úr.
13 Mert kettõs gonoszságot követett el az én népem: Elhagytak engem, az élõ vizek forrását, hogy kútakat ássanak magoknak; [és] repedezett kútakat [ástak,] a melyek nem tartják a vizet.
14 Szolga-é Izráel, a vagy otthon szülött-é õ? Miért lett prédává?
15 Oroszlánok ordítanak reá, megeresztik hangjokat, és sivataggá teszik földjét; városai szétromboltatnak, lakatlanok.
16 Nóf és Tahpan fiai is betörik koponyádat.
17 Vajjon nem te szerezted-é ezt magadnak? Elhagytad az Urat, a te Istenedet, a mikor vezérelt téged az úton!
18 Most is mi dolgod van néked Égyiptom útjával? Hogy Nilus-vizet igyál? Vagy mi dolgod van néked Assúr útjával? Hogy a folyam vizét igyad?
19 A magad gonoszsága fenyít meg téged, és a te elpártolásod büntet meg téged. Tudd meg hát és lásd meg: mily gonosz és keserves dolog, hogy elhagytad az Urat, a te Istenedet, és hogy nem félsz engemet, ezt mondja az Úr, a Seregeknek Ura.
20 Bizony régóta széttörtem a te igádat, és letéptem köteleidet, és azt mondtad: Nem leszek rabszolga; mindamellett minden magas halmon és minden lombos fa alatt bujkálsz vala te, mint egy parázna.
21 Pedig én úgy plántállak vala el téged, mint nemes szõlõvesszõt, mindenestõl hûséges magot: mimódon változtál hát nékem idegen szõlõtõnek fattyú hajtásává?
22 Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod elõttem, mondja az Úr Isten.
23 Mimódon mondhatnád: Nem undokíttattam meg, nem jártam a Baálok után?! Lásd meg a te útadat a völgyben, ismerd meg csak: mit cselekedtél! Gyorslábú kancza-teve, a mely ide-oda futkos útain.
24 Pusztához szokott nõstény vadszamár, a mely érzékiségének kívánságában levegõ után kapkod. Gerjedelmét kicsoda csillapíthatja le? Senki ne fáraszsza magát, a ki ezt keresi, megtalálja ezt a maga hónapjában.
25 Tartóztasd meg lábadat a mezítelenségtõl, és torkodat a szomjúságtól! És te azt mondod: Hiába, nem [lehet]! mert idegeneket szeretek, és utánok járok.
26 A miképen megszégyenül a tolvaj, ha rajtakapják, akképen szégyenül meg Izráel háza: õ maga, az õ királyai, fejedelmei, papjai és prófétái,
27 A kik azt mondják a fának: Te vagy az én atyám! a kõnek pedig: Te szûltél engem! Bizony háttal fordulnak felém és nem arczczal, de nyomorúságuk idején azt mondják majd: Kelj föl és szabadíts meg minket!
28 De hol vannak a te isteneid, a melyeket magadnak készítél? Keljenek fel, ha megszabadíthatnak téged a te nyomorúságod idején; hiszen annyi istened volt, oh Júda, a hány városod!
29 Miért perlekedtek velem? Mindnyájan hûtelenekké lettetek hozzám, mondja az Úr.
30 Hiába ostoroztam fiaitokat, a fenyítés nem fogott rajtok; fegyveretek úgy emésztette prófétáitokat, mint pusztító oroszlán.
31 Oh te nemzetség! Lásd meg az Úr dolgát! A puszta voltam-é én Izráelnek, avagy a setétség földje? Miért mondotta az én népem: Szabadok vagyunk, nem megyünk többé hozzád!
32 Vajjon elfelejtkezik-é a lány az õ ékszereirõl; a menyasszony az õ nyaklánczairól? Az én népem pedig számtalan napokon elfelejtett engem!
33 Mit szépíted a te útadat, hogy te szeretetet keresel; holott még a gonoszokat is tanítod a te útaidra!
34 Még ruháid szélén is található szegény, ártatlan emberek vére, nem [azért, hogy] betörésen kaptad õket, hanem mindamazokért!
35 És azt mondod: Bizonyára ártatlan vagyok, hiszen elfordult tõlem az õ haragja! Ímé, én törvénybe szállok veled, mivelhogy azt mondod: Nem vétkeztem!
36 Mit futkosol oly igen, változtatván útadat? Égyiptom miatt is megszégyenülsz, a mint megszégyenültél Assúr miatt.
37 Még ettõl is elszakadsz s kezeidet fejedre [kulcsolod,] mert útálja az Úr a te bizodalmasaidat, és nem leszel velök szerencsés.
3 Nos hát! Ha elbocsátja valaki az õ feleségét, és ez eltávozik tõle és más férfiúé lesz: vajjon visszamehet-é még [a férfi] õ hozzá? Nem lenne-é az a föld fertelmesen megfertõztetve? Te pedig sok szeretõvel paráználkodtál, és visszajönnél hozzám? mondja az Úr.
2 Emeld fel szemeidet a magaslatokra, és lásd meg: hol nem szeplõsítettek meg téged? Az útakon vártál reájok, mint az arab a pusztában, és megfertõztetted a földet paráznaságaiddal és gonoszságoddal.
3 Noha megvonattak a korai záporok, és késõi esõ sem volt: mégis parázna asszony homlokúvá lettél, szégyenkezni nem akartál.
4 Nemde mostantól így kiáltasz nékem: Atyám! Ifjúságomnak te vagy vezére.
5 Mindörökké haragszik-é, mindvégig bosszankodik-é? Ímé, ezt mondod, de cselekszed a gonoszságokat, a mint tõled telik.
6 És monda az Úr nékem Jósiás király napjaiban: Láttad-é, a mit az elpártolt Izráel cselekedett? Elment õ minden magas hegyre és minden zöldelõ fa alá, és ott paráználkodott.
7 És mondám, miután mindezt megcselekedte: Térj vissza hozzám! de nem tért vissza. És látta ezt az õ hitszegõ húga, a Júda.
8 És láttam, hogy mindamellett is, hogy elbocsátottam az elpártolt parázna Izráelt, és adtam néki elválásról való levelet: nem félt a hitszegõ Júda, az õ húga, hanem elment, és õ is paráználkodott.
9 És lõn, hogy az õ paráznaságának hírével megfertõztette a földet; mert kõvel és fával paráználkodott.
10 És mindez után sem tért vissza hozzám az õ hitszegõ húga, a Júda, az õ szíve teljességével, hanem csak képmutatással, azt mondja az Úr.
11 És monda nékem az Úr: Igazabb lelkû az elpártolt Izráel, mint a hitszegõ Júda.
12 Menj el, és kiáltsd e szókat észak felé, és mondjad: Térj vissza, elpártolt Izráel, ezt mondja az Úr, [és] nem bocsátom reátok haragomat, mert kegyelmes vagyok én, ezt mondja az Úr, nem haragszom mindörökké.
13 Csakhogy ismerd el a te hamisságodat, hogy hûtelenné lettél az Úrhoz, a te Istenedhez, és szertefutottál útaidon az idegenekhez mindenféle zöldelõ fa alá, és az én szómra nem hallgattatok, ezt mondja az Úr.
14 Térjetek meg, szófogadatlan fiak, azt mondja az Úr, mert én férjetekké lettem néktek, és magamhoz veszlek titeket, egyet egy városból, kettõt egy nemzetségbõl, és beviszlek titeket Sionba.
15 És adok néktek szívem szerint való pásztorokat, és legeltetnek tudománynyal és értelemmel.
16 És ha majd megsokasodtok és megszaporodtok a földön azokban a napokban, azt mondja az Úr, nem mondják többé: Az Úr szövetségének ládája! Szívére se veszi senki, rá se gondolnak, meg sem látogatják, és nem készítik meg újra.
17 Abban az idõben Jeruzsálemet hívják majd az Úr királyiszékének, és minden nemzet oda gyülekezik az Úr nevéért Jeruzsálembe, és nem követik többé gonosz szívöknek makacsságát.
18 Azokban a napokban a Júda háza Izráel házával fog járni, és együtt mennek be az északi földrõl abba a földbe, a melyet örökségül adtam a ti atyáitoknak.
19 Azt mondám ugyanis magamban: Miképen tegyelek téged a fiak közé, és adjam néked a kivánatos földet, a pogányok seregének drága örökségét? És azt végezém: Hívj engem atyámnak, és ne pártolj el tõlem!
20 Mindamellett a mint hitszegõvé lesz az asszony az õ társa iránt: úgy lettetek hitszegõkké irántam, Izráel háza, azt mondja az Úr.
21 Szó hallatszik a magaslatokon, Izráel fiainak esdeklõ sírása, mert elfordították útjokat, elfelejtkeztek az Úrról, az õ Istenökrõl.
22 Térjetek vissza, szófogadatlan fiak, [és] meggyógyítom a ti elpártolástokat! Ímé, mi hozzád járulunk, mert te vagy az Úr, a mi Istenünk!
23 Bizony hiábavaló a halmokról, a hegyekrõl való zajongás; bizony az Úrban, a mi Istenünkben van Izráel megmaradása!
24 És ez a gyalázatosság emésztette a mi atyáink szerzeményét gyermekségünk óta: juhaikat, szarvasmarháikat, fiaikat és leányaikat!
25 Gyalázatunkban heverünk, és elborít minket a mi szégyenünk; mert vétkeztünk az Úr ellen, a mi Istenünk ellen: mi és a mi atyáink gyermekségünk óta mind e mai napig, és nem hallgattunk az Úrnak, a mi Istenünknek szavára.
Jeremiás 1-3
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Jeremiás származása és elhívása
1 Ezek Jeremiásnak, Hilkijjá fiának beszédei, aki a Benjámin törzsi területén fekvő, Anatótban élő papok családjából származott.[a] 2 Jósiás, Ámón fia, Júda királya uralkodásának 13. évétől kezdve[b] szólt az Örökkévaló Jeremiáshoz. 3 Majd beszélt vele Jójákim, Jósiás fia, Júda királya idejében, továbbá egészen Cidkijjá, Jósiás fia, Júda királya uralkodásának 11. évéig, amikor az 5. hónapban Jeruzsálemet az ellenség lerombolta, és annak lakóit száműzetésbe hurcolta.
4 Az Örökkévaló megszólított:
5 „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak,
már ismertelek téged.
Még meg sem születtél,
én már különválasztottalak magamnak,
hogy a nemzetek prófétája legyél.”
6 De én ezt válaszoltam: Jaj, Örökkévaló Úr Isten! Nem vagyok én járatos a nyilvános beszédben, még olyan fiatal vagyok!
7 Akkor az Örökkévaló ezt felelte:
„Ne mondd, hogy túl fiatal vagy,
csak menj, ahová küldelek,
és mondd el mindazt, amit parancsolok!
8 Ne félj azoktól, akikhez menned kell,
mert én vagyok veled,
hogy megmentselek a kezükből!”
— az Örökkévaló mondja ezt neked.
9 Majd az Örökkévaló kinyújtotta kezét, megérintette a számat, és ezt mondta:
„Saját szavaimat adtam most a szádba!
10 Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek,
nemzetek és királyságok fölé állítalak,
hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj,
s hogy építs fel, és ültess el.”
11 Majd az Örökkévaló ezt kérdezte tőlem: „Jeremiás, mit látsz?”
Mandulafa ágát — feleltem.
12 „Helyes — mondta az Örökkévaló —, jól láttad, mert én éberen őrködöm[c] azon, hogy amit mondok, azt véghez is vigyem.”
13 Másodszor is megkérdezett az Örökkévaló: „Jeremiás, most mit látsz?”
Látok egy forrongó üstöt, amely észak felől éppen errefelé készül kiömleni — válaszoltam.
14 Akkor az Örökkévaló ezt mondta: „Igen, észak felől tör a veszedelem az ország egész népére. 15 Mert idehívom az északi királyságok összes nemzetségeit — mondja az Örökkévaló. — El is jönnek, királyaik felállítják trónjaikat Jeruzsálem falaival és kapuival szemben, és megostromolják a várost. Sőt, Júda összes többi városát is megostromolják.
16 Én pedig ítéletet mondok a városaitok fölött, minden gonoszságukért: mivel elhagytak engem, más isteneknek vittek illat-áldozatot, és saját kezük alkotásait imádták.
17 Jeremiás, készülj föl, indulj el, és hirdesd ki nekik mindazt, amit neked parancsolok! Meg ne rémülj tőlük, különben én rémítelek meg általuk!
18 Lásd, én ma fallal körülvett erős várrá, vasoszloppá és bronzfallá teszlek téged az egész országgal: Júda királyaival, fejedelmeivel, papjaival és egész népével szemben! 19 Bár harcolnak majd ellened, de nem tudnak legyőzni, mert én vagyok veled, és megmentelek” — mondja az Örökkévaló.
Júda népének hűtlensége
2 Az Örökkévaló így szólt hozzám: 2 „Menj, és kiáltsd Jeruzsálemnek, hogy lakosai mind hallják meg:
Ifjúságodra emlékezem, Jeruzsálem,
hűséges szeretetedre,
mikor még úgy szerettél,
mint menyasszony a vőlegényét!
Milyen hűségesen követtél a pusztában,
amelybe soha nem vetett magvető!
3 Akkor Izráel népe még az Örökkévaló szent tulajdona volt,
mint aratáskor az első búzakéve.
Aki csak hozzányúlt, mind vétkezett,
és bajt hozott magára”
— ezt mondja az Örökkévaló.
4 Jákób nemzetsége, Izráel népének családjai, halljátok meg az Örökkévaló szavát! 5 Ezt üzeni nektek az Örökkévaló:
„Miféle hibát találtak bennem őseitek,
hogy oly messze távolodtak tőlem,
és hitvány bálványokat követtek?
Miért lettek ők maguk is hitványak?
6 Nem kérdezték többé: »Hol van az Örökkévaló,
aki fölhozott minket Egyiptomból,
vezetett bennünket a pusztában,
a kietlen sivatagban,
sziklák és szakadékok között,
száraz vidéken, a halál árnyékában,
lakatlan és járatlan tájakon?«
7 Pedig én bőtermő földre vittelek be titeket,
hogy gyümölcseit és javait élvezzétek.
De alighogy bevonultatok,
bűneitekkel máris tisztátalanná tettétek földemet,
vétkeitekkel bemocskoltátok örökségemet.
8 A papok sem mondták: »Hol van az Örökkévaló?«
Akik magyarázták és tanították a Törvényt,
nem ismertek engem igazán!
A vezetők is vétkeztek ellenem,
a próféták pedig Baál által prófétáltak,
és tehetetlen bálványokat imádtak.
9 Ezért még perelni fogok veletek,
sőt majd fiaitok fiaival is perelek!”
— ezt mondja az Örökkévaló.
10 „Menjetek csak nyugatra,
át a tengeren, Ciprus szigetére,
vagy kelet felé Kédárba,[d]
és jól nézzétek meg,
történt-e valaha ilyen a nemzetek között?
11 Melyik nép hagyta el isteneit más istenekért?
Pedig azok nem is valódi istenek!
Népem mégis felcserélte Istenét
— dicsőségét —
tehetetlen és hitvány bálványokkal!
12 Ó egek, ámuljatok ezen!
Rémüljetek meg, és borzadjatok el
— mondja az Örökkévaló —,
13 hiszen népem kétszeresen vétkezett:
elhagytak engem, az élő víz forrását,
és repedezett ciszternákat[e] ástak maguknak,
amelyek nem tartják meg a vizet!”
14 „Vajon rabszolgává lett Izráel?
Vagy már annak is született?
Akkor hát miért lett mégis idegenek zsákmánya?
15 Ellenségei marcangolják,
mint oroszlánok a prédát,
ordítozva és hangosan morogva.
Bizony, elpusztították Izráel szép földjét,
lerombolták városait,
lakatlan romokat hagytak hátra.
16 Végül még Egyiptom[f] fiai
is betörték fejedet!
17 De mindezt te okoztad magadnak,
mivel hűtlenül elhagytad az Örökkévalót, Istenedet!
Elfordultál tőle,
pedig jó úton vezetett téged![g]
18 Mit értél vele, hogy Egyiptomba mentél Nílus-vizet inni?
Mit értél vele, hogy Asszíriába mentél, az Eufrátesz vizét inni?
19 Megbüntet téged a saját gonoszságod,
megfenyít elpártolásod és hűtlenséged!
Tudd meg hát, lásd meg magad,
milyen keserves és gonosz dolog,
hogy elhagytad az Örökkévalót, Istenedet,
s már nincs benned istenfélelem”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló, a Seregek Ura.
20 „Bizony, már régen elszakadtál tőlem,
ahogy az engedetlen ökör lerázza igáját,
és elszakítja köteleit!
Azt mondtad: »Nem szolgállak többé!«
De bálványaidat bezzeg szolgáltad:
minden dombon, minden zöldellő fa alatt
megcsaltál[h] az idegen istenekkel!
21 Én ültettelek el, Izráel,
mint nemes szőlővesszőt,
a legjobb fajtából származót.
Hogyan változtál hát idegen fajtává,
savanyú vadszőlővé?
22 Még ha lúgban mosakodnál is,
vagy szappanban fürödnél,
bűneid akkor sem mosnád le magadról,
vétkeid akkor is szemem előtt maradnak!”
— ezt mondja Uram, az Örökkévaló.
23 „Hogy tagadhatod le, Izráel,
hogyan mondhatod:
»Nem imádtam bálványokat,
nem mocskoltam be magam Baállal!«
Nézd, ott maradt lábnyomod a völgyben,
tudom, mit tettél,
én láttalak!
Olyan vagy, mint a fiatal tevekanca,
amely ide-oda futkos, fékezhetetlenül.
24 Vagy, mint párzás idején
a pusztai vadszamár kancája,
mikor a csődör szagát szimatolja a szélben,
s vadul nyargalászik utána.
A csődör nem is kell keresse,
mert a kanca maga fut utána.
Ki tudná visszatartani?
25 Ne fuss a bálványok után,
míg lejárod a lábad, és szomjúság gyötör,
ne fáraszd magad hiába!
De azt mondod: »Jaj, minden hiába,
mert más isteneket szeretek,
s utánuk futok!«”
26 „Bizony, megszégyenül a tolvaj,
ha rajtakapják!
Így szégyenül meg egész Izráel népe is,
királyaikkal, vezetőikkel,
papjaikkal és prófétáikkal együtt.
27 Mert mind azt mondják a bálványoszlopnak:
»Te vagy az apám!«
Meg a kőbálványnak:
»Te szültél engem!«
Nem arcukkal,
hanem hátukkal fordultak felém,
de mikor bajba kerülnek,
mégis hozzám kiáltanak,
hogy szabadítsam meg őket!
28 Akkor majd ezt felelem nekik:
Hol vannak most isteneid,
akiket készítettél magadnak?
Azokat hívd, mentsenek meg ők a veszedelemből!
Hiszen annyi istened van, Júda,
ahány városod!”
29 „Miért pereltek velem?
Hiszen ti hagytatok el engem!
— mondja az Örökkévaló. —
30 Hiába fenyítettem fiaitokat,
nem fogott rajtuk, elutasították!
A prófétákat úgy gyilkolta kardotok,
mint éhes oroszlán a prédáját.”
31 Halljátok meg, mit üzen az Örökkévaló nektek,
akik ma éltek!
„Olyan voltam én hozzátok,
mint a kietlen pusztaság,
vagy a sötétség földje?
Miért mondjátok hát:
»A magunk útján járunk,
szabadok vagyunk,
s többé nem jövünk vissza hozzád!«”
32 „Elfelejti-e felvenni ékszereit,
vagy díszes menyegzői övét a menyasszony?
De népem, bizony, számtalanszor elfelejtkezett rólam!”
33 „Izráel, de nagyon érted a módját,
hogy szeretőt keress magadnak!
Még a legromlottabb nő is tanulhatna tőled!
34 Kezeidhez vér tapad,
ártatlan szegények vére,
akik nem törtek be a házadba,
mégis megölted őket!
35 Mindezek ellenére, azt mondod:
»Ártatlan vagyok!
Nem ér engem az Örökkévaló haragja!«
Hát lásd meg, ítélni fogok fölötted,
hiába tartod ártatlannak magad!”
36 „Milyen könnyelműen futkosol segítségért,
hol ide, hol oda!
De csalódni fogsz Egyiptomban is,
ahogyan Asszíria is cserbenhagyott!
37 Bizony, Egyiptomból is jajgatva jössz el,
és szégyenedben kezedbe temeted arcodat,
mert az Örökkévaló elfordul azoktól is,
akiktől te segítséget remélsz!
Nem segít rajtad egyikük sem.”
3 Ezt mondja az Örökkévaló: „Gondoljátok meg! Ha valaki elküldi feleségét, és elválik tőle, majd azután az asszony más férfié lesz, az első férj többé már nem fogadhatja vissza elvált feleségét — nem így van?
De bizony így van, mert ha mégis visszafogadná, ezzel tisztátalanná és gyalázatossá tenné a földet.
Te pedig, Júda népe, miután sok szeretőddel megcsaltál engem, még visszatérnél hozzám?[i]
2 Nézz csak föl a kopasz dombokra! Van közöttük egyáltalán olyan, ahol nem imádtad bálványaidat? Minden út szélén vártad a szeretőidet, mint egy arab a pusztában. Úgy viselkedtél, mint egy prostituált, és tisztátalanná tetted a földet házasságtöréseddel és hűtlenségeddel!
3 Emiatt tartottam vissza tőled az esőzéseket, elmaradtak még a tavaszi esők is.
S még csak nem is szégyenkeztél! Olyan lettél, mint egy hivatásos prostituált, akinek ez a mestersége, és ezt nem is szégyelli.
4 Most mégis így kiáltasz hozzám: »Atyám! Ifjúságomtól fogva te vagy segítőm és oltalmazóm! 5 Csak nem fogsz örökké haragudni rám?«
Ezt mondod, de továbbra is vétkezel ellenem, ahogy csak tudsz!”
Példázat a két hűtlen asszonyról
6 Jósiás király idejében szólt hozzám az Örökkévaló: „Jeremiás, láttad, mit művelt Izráel[j] engedetlen népe? Felment a dombok tetejére, a zöldellő fák alá, hogy bálványait imádja! Bizony, olyan ez a bűn, mint a prostitúció! 7 Azt gondoltam, talán ezek után mégis visszatér hozzám, de nem tért vissza! Mindezt jól látta Júda is, Izráel hűtlen nővére. 8 Azt is látta, hogy sokszoros házasságtörése miatt eltaszítottam magamtól a hűtlen Izráelt, és válólevelet is adtam neki. Ennek ellenére a hitszegő nővére, Júda, mégsem félt, hanem maga is úgy viselkedett, mint egy prostituált: 9 könnyelműen megcsalt engem a bálványokkal. Házasságtörést követett el, mikor fa- és kőbálványokat imádott, és tisztátalanná tette a földet.
10 Mindezek után Izráel hűtlen nővére, Júda, mégsem tért vissza hozzám teljes szívvel, csak képmutatással” — mondja az Örökkévaló.
11 Ezt mondta nekem az Örökkévaló: „A hűtlen Izráel még mindig igazabb lelkű, mint a hitszegő Júda! 12 Menj hát, és kiáltsd ezt az üzenetet észak felé:
Térj vissza hozzám, elpártolt Izráel
— az Örökkévaló mondja ezt neked —,
akkor haragom többé nem zúdul rád,
mert hűségesen szeretlek,
s nem haragszom mindörökké!
— az Örökkévaló üzeni ezt neked.
13 Csak ismerd el bűnödet:
hogy vétkeztél Istened, az Örökkévaló ellen:
más istenek után futottál,
minden zöldellő fa alatt imádtad bálványaikat,
és nem hallgattál rám!”
— az Örökkévaló mondja ezt neked.
Prófécia Izráel teljes helyreállításáról
14 „Jöjjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim — mondja az Örökkévaló —, mert én, egyedül én vagyok Uratok és Férjetek! Azután magamhoz veszek közületek egye-egyet minden városból, kettőt-hármat minden nemzetségből, és felviszem őket a Sionra. 15 Adok nektek szívem szerint való pásztorokat, akik okosan és bölcsen vezetnek, és gondot viselnek rátok. 16 Abban az időben megszaporodtok az országban, sok gyümölcsöt teremtek — mondja az Örökkévaló. —
Akkor már nem emlegetik többé az Örökkévaló Szövetségládáját, nem is gondolnak rá, elfelejtik, nem hiányolják, nem készítik el újra. 17 Abban az időben már nem a Szövetségládát, hanem Jeruzsálemet nevezik az Örökkévaló trónjának! Oda gyülekeznek mind a nemzetek, oda jönnek az Örökkévalót tisztelni, s többé nem követik gonosz és makacs szívük kívánságait. 18 Akkor majd Júda és Izráel népe együtt tér vissza az északi földről arra a földre, amelyet őseiteknek adtam örökségül.”
Hívj engem Atyádnak!
19 „Izráel, hogyan fogadjalak fiaim közé,
hogy adhatnám neked azt a gyönyörű földet,
a nemzetek seregének legszebb örökrészét?
Ezt gondoltam: Hívj engem Atyádnak,
és hűségesen kövess engem!
20 De te hűtlen lettél hozzám, Izráel,
ahogy a hűtlen asszony megcsalja férjét!”
— mondja az Örökkévaló.
Térjetek vissza hozzám!
21 A kopasz dombokon hallatszik
Izráel fiainak sírása és könyörgése,
mivel elfordultak az Örökkévalótól,
és elfelejtették Istenüket!
22 „Térjetek vissza hozzám, hűtlen gyermekeim!
Akkor kigyógyítalak titeket a hűtlenségből.”
„Igen, hozzád jövünk,
mert te vagy az Örökkévaló,
te vagy Istenünk!
23 Bizony, értelmetlen dolog
bálványokat imádni a dombokon,
hamis isteneket ünnepelni
a hegyek tetején,
mert Izráel egyetlen szabadítója
Istenünk, az Örökkévaló!
24 A bálványok gyalázatossága pusztította el
őseink minden munkáját ifjúságunk óta.
Elpusztította fiaikat és leányaikat,
nyájaikat és csordáikat,
minden vagyonukat.
25 Emiatt kell gyalázatban hevernünk,
ezért borít el a szégyen,
hiszen vétkeztünk Istenünk,
az Örökkévaló ellen mindannyian:
magunk és őseink egyaránt.
Vétkeztünk, ifjúságunk óta mind a mai napig,
s nem hallgattunk az Örökkévalónak,
Istenünknek szavára.”
Footnotes
- Jeremiás 1:1 származott Lehetséges, hogy Ebjátár főpap családjából. Lásd 1Kir 2:26.
- Jeremiás 1:2 13. évétől kezdve Ez Kr.e. 627-ben történt.
- Jeremiás 1:12 éberen őrködöm Szójáték: a héberben ez nagyon hasonlóan hangzik, mint a „mandula” szó.
- Jeremiás 2:10 Menjetek… Kédárba Ciprus nyugatra fekszik Izráeltől, Kédár keletre. Az előbbi tengeri sziget, az utóbbi az arábiai sivatag része. Valójában azt jelenti: „bárhová is mentek, ilyen még soha sehol nem történt”.
- Jeremiás 2:13 repedezett ciszternákat Hasonlat, amelynek jelentése: „hamis isteneket készítettek maguknak, és azokat imádták”.
- Jeremiás 2:16 Egyiptom Szó szerint: „Nóf és Taphanhész” — két ókori egyiptomi város.
- Jeremiás 2:17 pedig… téged Ez a rész az ókori görög fordításból (LXX) hiányzik.
- Jeremiás 2:20 megcsaltál A bálványimádás valójában más istenek imádata, s ezért Isten gyakran a házasságtöréshez hasonlítja.
- Jeremiás 3:1 A Törvény szerint ilyen esetben a férj nem vehette vissza korábbi feleségét. 5Móz 24:1–4.
- Jeremiás 3:6 Izráel Itt az északi királyságot jelenti, amelyet Jeremiás kora előtt kb. 100 évvel az asszírok elpusztítottak.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center