Ézsaiás 34-36
Hungarian Károli
34 Jõjjetek népek és halljátok, nemzetségek figyeljetek, hallja a föld és teljessége, e föld kereksége és minden szülöttei.
2 Mert haragszik az Úr minden népekre, és megbúsult minden õ seregökre; megátkozá, halálra adta õket.
3 Megöltjeik temetetlen maradnak, hulláik bûze felszáll, és hegyek olvadnak meg vérök miatt.
4 Elporhad az ég minden serege, és az ég mint írás egybehajtatik, és minden serege lehull, miként lehull a szõlõ levele és a fügefáról a hervadó lomb.
5 Mert megrészegült fegyverem az égben, és ímé leszáll Edomra, átkom népére, ítéletre.
6 Az Úr fegyvere telve vérrel, megrakva kövérrel, bárányoknak és bakoknak vérével, a kosoknak vesekövérével; mert áldozatja lesz az Úrnak Boczrában, és nagy öldöklés Edom földén.
7 Elhullnak a bivalyok is velök, és a tulkok a bikákkal, és megrészegedik földük vértõl, és poruk borítva lesz kövérrel.
8 Mert bosszúállás napja ez az Úrnak, a megfizetés esztendeje Sionnak ügyéért.
9 És változnak patakjai szurokká, és pora kénkõvé, és lészen földe égõ szurokká.
10 Éjjel és nappal el nem alszik, örökre fölgomolyog füstje, nemzetségrõl nemzetségre pusztán marad, soha örökké senki át nem megy rajta;
11 És örökségül bírándja azt ökörbika, sündisznó; és gém és holló lakja azt, és fölvonják rá a pusztaság mérõkötelét és a semmiségnek köveit.
12 Nemesei nem választanak többé királyt, és minden fejedelmei semmivé lesznek.
13 És fölveri palotáit tövis, csalán és bogács a bástyáit, és lesz sakálok hajléka és struczok udvara.
14 És találkozik vadmacska a vadebbel, és a kisértet társára talál, csak ott nyugszik meg az éji boszorkány és [ott] lel nyughelyet magának.
15 Oda rak fészket a bagoly és tojik és ül tojáson és költ árnyékában, csak ott gyûlnek együvé a sasok!
16 Keressétek meg majd az Úr könyvében, és olvassátok: ezeknek egy hijjok sem lesz, egyik a másiktól el nem marad; mert az Õ szája parancsolta, és az Õ lelke gyûjté össze õket!
17 Õ vetett sorsot köztök, és keze osztá ki azt nékik mérõkötéllel; örökre bírni fogják azt, nemzetségrõl nemzetségre lakoznak abban.
35 Örvend a puszta és a kietlen [hely,] örül a pusztaság és virul mint õszike.
2 Virulva virul és örvend ujjongva, a Libánon dicsõsége adatott néki, Karmel és Sáron ékessége; meglátják õk az Úrnak dicsõségét, Istenünk ékességét.
3 Erõsítsétek a lankadt kezeket, és szilárdítsátok a tántorgó térdeket.
4 Mondjátok a remegõ szívûeknek: legyetek erõsek, ne féljetek! Ímé, Istenetek bosszúra jõ, az Isten, a ki megfizet, Õ jõ, és megszabadít titeket!
5 Akkor a vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei megnyittatnak,
6 Akkor ugrándoz, mint szarvas a sánta, és ujjong a néma nyelve, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben.
7 És tóvá lesz a délibáb, és a szomjú föld vizek forrásivá; a sakálok lakhelyén, a hol feküsznek, fû, nád és káka [terem.]
8 És lesz ott ösvény és út, és szentség útának hívatik: tisztátalan nem megy át rajta; hisz csak az övék az; a ki ez úton jár, még a bolond se téved el;
9 Nem lesz ott oroszlán, és a kegyetlen vad nem jõ fel reá, nem is található ott, hanem a megváltottak járnak rajta!
10 Hisz az Úr megváltottai megtérnek, és ujjongás között Sionba jönnek; és örök öröm fejökön, vígasságot és örömöt találnak; és eltûnik fájdalom és sóhaj.
36 És lõn Ezékiás király tizennegyedik esztendejében, feljöve Szanhérib assir király Júdának minden erõs városai ellen, és azokat megvevé.
2 És elküldé Assiria királya Rabsakét Lákisból Jeruzsálembe, Ezékiás királyhoz nagy sereggel, ki is megállt a felsõ tó folyásánál, a ruhamosók mezejének útján.
3 És kijöve hozzá Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáfnak fia az emlékíró.
4 És mondá nékik Rabsaké: Mondjátok meg kérlek Ezékiásnak, így szól a nagy király, Assiria királya: Micsoda bizodalom ez, melyre támaszkodol?
5 Azt mondom, hogy csak szóbeszéd az, hogy ész és erõ van [nálatok] a háborúhoz; no hát kiben bízol, hogy ellenem feltámadál?
6 Ímé te e megtört nádszálban bízol, Égyiptomban, melyre a ki támaszkodik, tenyerébe megy és átfúrja azt; ilyen a Faraó, Égyiptomnak királya, minden benne bízóknak.
7 És ha azt mondod nékem: az Úrban, a mi Istenünkben bízunk: vajjon nem Õ- é az, a kinek magaslatait és oltárait elrontotta Ezékiás, és ezt mondá Júdának és Jeruzsálemnek: Ez elõtt az oltár elõtt hajoljatok meg.
8 Most azért harczolj meg, kérlek, az én urammal, az assir királylyal, és adok néked két ezer lovat, ha ugyan tudsz lovagokat ültetni reájok.
9 Miképen állasz ellene egyetlen helytartónak is, a ki legkisebb az uram szolgái közt? De hisz Égyiptomban van bizalmad, a szekerekért és lovagokért.
10 És most [talán] az Úr nélkül jöttem én e földre, hogy elpusztítsam azt? Az Úr mondá nékem: Menj a földre, és pusztítsd el azt!
11 És mondá Eljákim és Sebna és Jóák Rabsakénak: Szólj, kérünk, szolgáidhoz arám nyelven, mert értjük azt, és ne zsidóul szólj hozzánk, e kõfalon levõ nép füle hallatára.
12 És mondá Rabsaké: Avagy a te uradhoz, vagy te hozzád küldött engem az én uram, hogy ezeket elmondjam? és nem az emberekhez-é, a kik ülnek a kõfalon, hogy egyék ganéjokat és igyák vizeletöket veletek együtt?!
13 És odaálla Rabsaké, és kiálta felszóval zsidóul, és mondá: Halljátok a nagy királynak, Assiria királyának beszédit!
14 Ezt mondja a király: Meg ne csaljon benneteket Ezékiás, mert nem szabadíthat meg titeket.
15 És ne biztasson titeket Ezékiás az Úrral, mondván: Kétségtelen megszabadít az Úr minket, nem adatik e város az assiriai király kezébe!
16 Ezékiásra ne hallgassatok, mert azt mondja Assiria királya: Tegyetek velem szövetséget és jõjjetek ki hozzám, és akkor kiki ehetik szõlõjébõl és az õ olajfájáról, és ihatja kútjának vizét.
17 Míg eljövök és elviszlek titeket oly földre, minõ a ti földetek, gabona és must földére, kenyér és szõlõ földére.
18 Rá ne szedjen titeket Ezékiás, mondván: Az Úr megszabadít minket! Avagy megszabadították-é a népek istenei, kiki az õ földét Assiria királyának kezébõl?
19 Hol vannak Hamáth és Arphádnak istenei? hol Sefarvaimnak istenei? talán bizony megmentették Samariát kezembõl?
20 Kicsoda e földek minden istenei között, a ki megszabadította volna földét kezembõl, hogy az Úr megszabadítsa Jeruzsálemet az én kezembõl?
21 Õk pedig hallgatának, és egy szót sem feleltek, mert a király parancsolá így, mondván: Ne feleljetek néki!
22 Akkor elmenének Eljákim a Hilkiás fia az udvarnagy, és Sebna az íródeák, és Jóák Asáf fia az emlékíró, Ezékiáshoz meghasogatott ruhákban, és hírül adák néki a Rabsaké beszédeit.
Ézsaiás 34-36
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Prófécia a nemzetek pusztulásáról
34 Jöjjetek nemzetek, halljátok meg!
Figyeljetek népek!
Hallja meg az egész világ:
minden földi lakó!
Tudja meg ezt az egész föld,
és minden, ami a földről származik!
2 Az Örökkévaló haragja lángra lobbant
az összes nemzetek ellen.
Megharagudott a népek tömegeire,
pusztulásra ítélte őket,
átadta őket a halálnak.
3 Patakokban folyik a vér,
halottak hevernek szanaszét temetetlen,
a holttestek bűze mindent beborít.
4 A magasságban lévő sereg széthullik,
s összehajtják az eget, mint a könyvtekercset.
Az ég csillagai[a] lehullanak,
mint ledobja ősszel száraz lombját a szőlő,
vagy mint a fügefa hullatja aszott termését.
5 „Öldöklő kardom az égben megrészegült már a vértől
— mondja az Örökkévaló —,
most hát leszáll a földre.
Lesújt Edomra,
a népre, melyet halálra ítéltem.”
6 Bizony, az Örökkévaló kardja megrészegült a vértől,
jóllakott öldökléssel,
bárányok és kecskék vérével,
kosok zsírjával.
Mert az Örökkévaló nagy áldozatot tart Bocrában,[b]
tömeges mészárlást rendez Edom földjén.
7 Elhullanak még a vadbivalyok is,
levágja az erős bikákat és gyenge borjakat
Edom népével együtt.
Vérük áztatja földjüket,
zsírjuktól síkos lesz a por.
8 Mert bosszút áll rajtuk az Örökkévaló,
megfizet azért, amit Sionnal tettek!
9 Edom patakjai szurokká változnak,
földje kénkővé,
egész országa pedig égő szurokká.
10 Tüze el nem alszik
sem nappal, sem éjjel,
füstje felszáll az égre örökké.
Földje sivár pusztaság marad,
még az átutazók is elkerülik.
11 Pusztai madarak és vadállatok tanyáznak rajta,
baglyok és hollók laknak ott,
mert az Örökkévaló a pusztulás mérőzsinórját húzza ki fölötte,
a kietlen üresség[c] mérőónjával méri meg.
12 Így fogják nevezni birodalmát:
„Nincs Többé Királyság”.
Fejedelmeit pedig így:
„Nincsenek Sehol”.
13 Palotáinak romjain csalán és bogáncs nő,
hajdan erős várait benövi tüskés bozót,
benne sakálok vernek tanyát,
s baglyok fészkelnek omladékain.
14 Hiénák és mindenféle pusztai vadak találkoznak ott,
a vadkecske[d] hívja társát,
s éjjeli állatok[e] pihennek a romok közt.
15 Ott fészkel a pusztai bagoly,
tojásait kikölti, s kicsinyeit szárnyával takarja.
Ott gyülekeznek párosával a fekete keselyűk.
16 Keressétek meg mindezt az Örökkévaló könyvében,
olvassátok majd el, és vizsgáljátok meg!
Beteljesedik ez minden részletében,
nem fog hiányozni egy sem.
Mind megtaláljátok,
mert az Örökkévaló szája parancsolta így,
s az ő Szelleme gyűjtötte őket össze.
17 Ő adta Edom földjét a vadállatoknak,
keze osztott birtokot nekik.
Birtokolni is fogják azt örökre,
nemzedékről nemzedékre ott tanyáznak.
Az Örökkévaló megváltottai visszatérnek Sionra
35 Örül majd a puszta,
a kiszáradt föld újra kizöldül,
a sivatag ujjongva kivirul,
mint a fehér liliom virága.
2 Virágba borul akkor az egész vidék,
ujjongva énekel, és vígan örvendezik,
mert dicsősége olyan lesz,
mint a libanoni erdőé,
ékessége, mint a Kármel hegyéé,
és gazdagon terem, mint a Sáron síksága.
Bizony, meglátják ők az Örökkévaló dicsőségét,
Istenünk fenségét mind megismerik.
3 Erősítsétek azokat,
akik lecsüggesztik kezüket,
akiknek térde roskadozik!
4 Mondjátok azoknak, akik feladták a reményt:
„Bátorság, ne féljetek!
Nézzétek, Istenetek már jön, és bosszút áll!
Ellenségeinek megfizet,
jön, és megszabadít titeket!”
5 Akkor újra látnak a vakok,
a süketek ismét hallanak,
6 a sánták ujjongva ugrándoznak, mint a szarvasok,
s a némák örvendezve énekelnek,
mert a pusztában források fakadnak,
s folyók öntözik a sivatagot.
7 A csalóka délibáb igazi tóvá változik,
s a szomjas pusztában bővizű források fakadnak.
Ahol egykor sakálok tanyáztak,
ott fű zöldell, nád és káka terem.
8 Jól megépített út lesz ott,
s így nevezik: „A Szent Helyhez vezető út”.[f]
Tisztátalan nem léphet rá,
csak a megváltottak járnak rajta.
Nem léphet rá tévelygő istentelen[g].
9 Nem lesz ott oroszlán,
vagy vérengző vadállat.
Csak a megváltottak járnak rajta,
s nem les rájuk veszély.
10 Ezen jönnek haza,
akiket az Örökkévaló megszabadít:
öröménekkel, ujjongva térnek vissza Sionba.
Fejüket el nem hervadó öröm koszorúzza,
örök boldogságot találnak ott.
Örömüket semmi sem árnyékolja többé,
fájdalom és bánat előlük messze menekül.
Asszíria királya Jeruzsálem ellen támad(A)
36 Ezékiás király uralkodásának tizennegyedik évében történtek ezek.
Szanhérib,[h] Asszíria királya felvonult hadseregével Júda fallal megerősített városai ellen, és Jeruzsálem kivételével el is foglalta mindegyiket. 2 Azután a király elküldte Lákisból az egyik vezérét, Rabsakét nagy hadsereggel Ezékiás királyhoz Jeruzsálembe. Rabsaké és serege megérkezett Jeruzsálem határába, és letáboroztak a ruhafestők mezején, a csatorna végénél, amely a Felső-tavat táplálja.[i] 3 Oda mentek ki hozzá Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró.
4 Rabsaké azt mondta nekik: „Üzenetet hoztam Asszíria királyától Ezékiásnak. Mondjátok meg uratoknak:
»Azt mondja Asszíria nagy királya: Ugyan miben reménykedsz? 5 Azt hiszed, van elég erőd és bölcsességed, hogy harcolj ellenem? Ez csak üres fecsegés! Kiben bízol, hogy fellázadtál ellenem? 6 Talán Egyiptom segítségében? Hiszen olyan az, mint a törött nádszál! Támaszkodj csak rá, majd meglátod, hogy felhasítja a tenyered! Bizony, ilyen a fáraó, Egyiptom királya azok számára, akik benne bíznak! 7 Vagy talán azt mondod, hogy az Örökkévalóban, Istenedben bízol, hogy majd ő megsegít? Vajon nem ő az, akinek oltárait és magaslatait Ezékiás leromboltatta, majd azt parancsolta Júda és Jeruzsálem lakosainak, hogy egyedül a jeruzsálemi oltárnál mutassanak be áldozatot?
8 Nézd! Uram, Asszíria királya fogadást ajánl neked: ajándékba kapsz tőle 2 000 lovat, ha tudsz rájuk lovasokat ültetni.
9 Ugyan, hogy tudnád visszaverni uramnak akár csak a legkisebb kapitányát is? Vagy Egyiptom harci szekereiben és lovasaiban bízol?
10 Azt hiszed, az Örökkévaló tudta nélkül jöttem ellened, hogy országod elpusztítsam? Hiszen éppen az Örökkévaló mondta nekem, hogy támadjam meg és pusztítsam el országodat!«”
11 Akkor Ezékiás követei, Eljákim, Sebna és Jóáh azt mondták Rabsakénak: „Kérünk, beszélj velünk, szolgáiddal, arám nyelven, mert megértjük! Ne Júda nyelvén beszélj, mert akkor a várfalon lévők is megértik!” 12 De Rabsaké így válaszolt: „Nem csak uratoknak és nektek küldte uram ezt az üzenetet, hanem mindazoknak a férfiaknak is, akik a várfalon vannak! Hiszen őrájuk is az a sors vár, mint rátok! Amikor majd nem lesz sem kenyeretek, sem vizetek, és valamennyien a saját ürüléketeket fogjátok enni, és vizeleteteket fogjátok inni!”[j]
13 Akkor Rabsaké odaállt a városfal elé, és nagy hangon így kiáltott a falon lévőknek azon a nyelven, amelyet Júdában beszélnek: „Emberek, halljátok meg, mit üzen nektek Asszíria nagy királya!
14 »Ne hagyjátok, hogy Ezékiás becsapjon benneteket, mert ő képtelen megmenteni titeket! 15 Ne higgyetek Ezékiásnak, amikor azzal hiteget, hogy bízzatok az Örökkévalóban, aki biztosan megszabadít, és a várost nem adja Asszíria királyának kezébe! 16 Ne hallgassatok rá! Inkább Asszíria királyának higgyetek, aki ezt üzeni:
Adjátok meg magatokat, jöjjetek ki a városból, és kössetek békét velem! Akkor szabadon hazamehettek, s mindannyian a saját szőlőtökről és fügefátokról ehettek, és saját kútjaitok vizét ihatjátok. 17 Azután majd eljövök, és elviszlek titeket egy olyan földre, amely országotokhoz hasonló. Ott azután bővében lesztek minden jónak: gabonának és bornak, mert az a föld a bőséges kenyér és szőlő földje. 18 Ne hagyjátok magatokat becsapni! Ezékiás félrevezet titeket azzal, hogy az Örökkévaló majd megszabadít! Vajon meg tudták-e szabadítani a nemzetek istenei a maguk népét Asszíria királyának kezéből? 19 Hol vannak Hamát, Arpad és Szefarvaim istenei? Megmentették-e Samáriát a kezemből? 20 Hol van csak egyetlen isten is, aki meg tudta volna menteni népét és földjét a kezemből? Hogy képzelitek, hogy az Örökkévaló meg tudja menteni Jeruzsálemet tőlem?«”
21 De a jeruzsálemi falon álló férfiak csendben maradtak, és semmit sem feleltek, mert Ezékiás megparancsolta, hogy senki egy szót se válaszoljon az ellenségnek.
22 Ezután Ezékiás követei: Eljákim, Hilkijjáhú fia, a királyi palota udvarmestere, Sebna, a király titkára, és Jóáh, Ászáf fia, a krónikaíró visszatértek Ezékiáshoz megszaggatott ruhában[k], és átadták Rabsaké üzenetét.
Footnotes
- Ézsaiás 34:4 Az ég csillagai Szó szerint: „az ég seregei”.
- Ézsaiás 34:6 Bocra Város Edom déli részén.
- Ézsaiás 34:11 pusztulás… üresség Ez a két szó írja le az 1Móz 1:2-ben a föld kaotikus állapotát (lakatlan, üres).
- Ézsaiás 34:14 vadkecske A héber szó jelentése: „szőrös”, „kecske”, vagy „kecske-démon”.
- Ézsaiás 34:14 éjjeli állatok Szó szerint: „lilit”-ek. Csak itt fordul elő az ÓSZ-ben. Pontos értelme bizonytalan, valamiféle éjjeli állatot, vagy démont jelenthet.
- Ézsaiás 35:8 A… út Vagy: „A szentség útja”. Lásd Ézs 2:3.
- Ézsaiás 35:8 istentelen Szó szerint: „bolond” — ez azonban nem „elmebeteget” jelent, hanem olyan embert, aki nem bízik Istenben.
- Ézsaiás 36:1 Szanhérib Asszíria uralkodója Kr.e. 706–681 között.
- Ézsaiás 36:2 csatorna… táplálja A Siloám-medencéről van szó, amelyet a Gihon-forrás vize táplált egy sziklába vájt alagúton keresztül.
- Ézsaiás 36:12 Ebben a versben azzal fenyegetik Jeruzsálem lakóit, hogy a hosszú ostromzár miatt éhen-szomjan fognak halni.
- Ézsaiás 36:22 megszaggatott ruhában Ez a gyász és a szomorúság jele volt az ókori keleten.
Kolosséiakhoz 2
Hungarian Károli
2 Mert akarom, hogy tudtotokra legyen, hogy milyen nagy tusakodásom van ti érettetek, és azokért, kik Laodiczeában vannak, és mindazokért, a kik nem láttak engem személy szerint e testben;
2 Hogy vígasztalást vegyen az õ szívök, egybeköttetvén a szeretetben, és [hogy eljussanak] az értelem meggyõzõdésének teljes gazdagságára, az Isten és az Atya és a Krisztus ama titkának megismerésére,
3 A melyben van a bölcsességnek és ismeretnek minden kincse elrejtve.
4 Ezt pedig azért mondom, hogy valaki titeket rá ne szedjen hitetõ beszéddel.
5 Mert jóllehet testben távol vagyok tõletek, mindazáltal lélekben veletek vagyok, örülvén és látván ti köztetek a jó rendet és Krisztusba vetett hiteteknek erõsségét.
6 Azért, a miképen vettétek a Krisztus Jézust, az Urat, [akképen ]járjatok Õ benne,
7 Meggyökerezvén és tovább épülvén Õ benne, és megerõsödvén a hitben, a miképen [arra] taníttattatok, bõvölködvén abban hálaadással.
8 Meglássátok, hogy senki ne legyen, a ki bennetek zsákmányt vet a bölcselkedés és üres csalás által, mely emberek rendelése szerint, a világ elemi tanításai szerint, és nem a Krisztus szerint való:
9 Mert Õ benne lakozik az istenségnek egész teljessége testileg,
10 És [ti] Õ benne vagytok bételjesedve, a ki feje minden fejedelemségnek és hatalmasságnak;
11 A kiben körül is metéltettetek kéz nélkül való körülmetéléssel, levetkezvén az érzéki bûnök testét a Krisztus körülmetélésében;
12 Eltemettetvén Õ vele együtt a keresztségben, a kiben egyetemben fel is támasztattatok az Isten erejébe vetett hit által, a ki feltámasztá Õt a halálból.
13 És titeket, kik holtak valátok a bûnökben és a ti testeteknek körülmetéletlenségében, megelevenített együtt Õ vele, megbocsátván minden bûnötöket,
14 Az által, hogy eltörölte a parancsolatokban ellenünk szóló kézírást, a mely ellenünkre volt nekünk, és azt eltette az útból, odaszegezvén azt a keresztfára;
15 Lefegyverezvén a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, õket bátran mutogatta, diadalt vévén rajtok abban.
16 Senki azért titeket meg ne ítéljen evésért, vagy ivásért, avagy ünnep, vagy újhold, vagy szombat dolgában:
17 Melyek [csak] árnyékai a következendõ dolgoknak, de a valóság a Krisztusé.
18 Senki tõletek a pálmát el ne vegye, kedvét találván alázatoskodásban és az angyalok tisztelésében, a melyeket nem látott, olyakat tudakozván, ok nélkül felfuvalkodván az õ testének értelmével.
19 És nem ragaszkodván a Fõhöz, a Kibõl az egész test, a kapcsok és kötelek által segedelmet vévén és egybeszerkesztetvén, nevekedik az Isten szerint való nevekedéssel.
20 Ha meghalván a Krisztussal, [megszabadultatok] e világ elemi tanításaitól, miért terheltetitek magatokat, mintha e világban élõk volnátok, efféle rendelésekkel:
21 Ne fogd meg, meg se kóstold, még csak ne is illesd.
22 (A mik mind a velök való élés által elfogyasztásra vannak rendelve), az emberek parancsolatai és tanításai szerint?
23 A melyek bölcsességnek látszanak ugyan a magaválasztotta istentiszteletben és alázatoskodásban és a test gyötrésében; de nincs bennök semmi becsülni való, [mivelhogy] a test hízlalására valók.
Kolosséiakhoz 2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
2 Testvéreim, akarom, hogy tudjatok róla, milyen sokat küzdök értetek, és mindazokért a Laodicea városában és máshol élőkért, akik személyesen nem ismernek engem. 2 Azért küzdök, hogy mindannyian felbátorodjanak, és hogy az isteni szeretet kösse össze őket. Azt akarom, hogy megtapasztalják a valódi megértésből származó bizonyosságot, és hogy egyre mélyebben megértsék Isten titkát, amely nem más, mint maga Krisztus. 3 Őbenne rejtette el Isten a bölcsesség és tudás minden kincsét.
4 Mindezt azért mondom, hogy senki se csapjon be titeket a rábeszélő képességével. 5 Testben ugyan most távol vagyok tőletek, szellemben azonban közöttetek vagyok, és örülök, mert látom, hogy rend van köztetek, és rendíthetetlenül bíztok Krisztusban.
Krisztusban éljetek!
6 Éppen ezért, mivel befogadtátok Jézust, mint Krisztust és Urat, egész életmódotokat igazítsátok hozzá! 7 Mélyen gyökerezzetek bele Krisztusba — ő legyen az a szilárd alap, amelyre az életetek felépül! Erősödjön meg a benne való hitetek, és mindenben szüntelen adjatok hálát Istennek — ahogyan azt tanultátok!
8 Vigyázzatok, nehogy valaki félrevezessen benneteket valamilyen filozófiával, értelmetlen okoskodással, vagy emberi hagyományokkal, amelyek a világot uraló hatalmasságoktól, és nem Krisztustól származnak.
9 Mert Krisztusban lakozik Isten egész teljessége emberi testben, 10 ti pedig Krisztusban teljesedtetek be.
Krisztus az összes uralkodó és fejedelem fölött uralkodik.
11 A benne való hit által — szellemi értelemben — benneteket is „körülmetéltek”,[a] de ezt nem emberek tették veletek, hanem maga Krisztus. Ezzel a „körülmetéléssel” levetettétek a régi emberi természetet, 12 amikor bemerítkeztetek, és ezáltal Krisztussal együtt eltemettek titeket. Isten ugyanakkor Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket — mivel hittetek a hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül.
13 Ti ugyanis szellemileg halottak voltatok a bűneitek miatt és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt nektek is új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket. 14 Adósság-listánkat — amely azzal vádolt bennünket, hogy felsorolta az Isten törvénye ellen elkövetett vétkeinket — odaszegezte a Keresztre, s ezáltal azt végleg eltörölte. 15 Ugyanakkor a szellemi világ fejedelmeit és uralkodóit Krisztus közreműködésével megfosztotta hatalmuktól, és diadalmenetében közszemlére tette őket, mint győztes hadvezér a foglyait.
A valóság Jézus Krisztusé!
16 Ezért ne engedjétek, hogy bárki is szabályok közé szorítson benneteket a tekintetben, hogy mit ehettek vagy ihattok, vagy hogy milyen zsidó vallási ünnepeket — például az Újhold[b] vagy a Szombat ünnepét — kell megtartanotok. 17 Mindezek a vallási szabályok a múltban csak előrevetített árnyékai voltak a közeledő valóságnak — vagyis Jézus Krisztusnak.
18 Ne veszítsétek el a győztesnek járó jutalmatokat olyan emberek miatt, akik élvezik az alázatoskodást, az angyalokat imádják, és mindig a látomásaikról beszélnek. Ezek ok nélkül nagyra tartják magukat, mert a régi emberi természetük szerint gondolkodnak. 19 Az ilyenek nem ragaszkodnak a „Fejhez”, vagyis Krisztushoz. Pedig Krisztus kapcsolja és tartja össze a „Test” részeit az izületek és inak által. Így növekszik a „Test”, amelyet Isten nevel föl.
20 Mivel Krisztussal együtt ti is meghaltatok, ezért felszabadultatok a világot uraló hatalmasságok alól. Akkor miért viselkedtek úgy, mintha még mindig ehhez a világhoz tartoznátok? Miért követtek olyan szabályokat, 21 amelyek ezt követelik: „Ne vedd a kezedbe!” „Ne egyél ilyet!” „Még csak hozzá se érj!” 22 Hiszen ezek olyan dolgokra vonatkoznak, amelyek elhasználásra valók és nem maradnak meg sokáig. Ha ilyen szabályokat akartok betartani, akkor csak emberek tanításait és parancsait követitek, és nem Isten gondolatait. 23 Ezek a szabályok bölcs dolgoknak látszanak, de csak a vallásoskodást szolgálják, amelyre a hamis alázatosság és a test gyötrése jellemző. Ezeknek azonban semmi hasznuk sincs, mert csak a régi emberi természet kívánságainak kielégítését szolgálják.
Footnotes
- Kolosséiakhoz 2:11 körülmetéltek Lásd a Szójegyzetben. Itt különleges szellemi értelemben használja Pál. Azokra a hívőkre vonatkozik, akik az Új Szövetségbe tartoznak Jézus Krisztus által.
- Kolosséiakhoz 2:16 Újhold Az újhold napja zsidó vallásos ünnep volt, és egyúttal a hónap első napja.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center