Add parallel Print Page Options

16  Dávid miktámja.
Tarts meg engem Istenem, mert benned bízom.

Ezt mondom az Úrnak: Én Uram vagy te; feletted való jóm nincsen.

A szentekben, a kik e földön vannak és a felségesekben, bennök van minden gyönyörûségem.

Megsokasodnak fájdalmaik, a kik más [isten után] sietnek; nem áldozom meg véres italáldozatjokat és nem veszem nevöket ajkaimra.

Az Úr az én osztályos részem és poharam; te támogatod az én sorsomat.

Az én részem kies helyre esett, nyilván szép örökség jutott nékem.

Áldom az Urat, a ki tanácsot adott nékem; még éjjel is oktatnak engem az én veséim.

Az Úrra néztem szüntelen; mert jobb kezem felõl van, meg nem rendülök.

Azért örül az én szívem és örvendez az én lelkem; testem is biztosságban lakozik.

10 Mert nem hagyod lelkemet a Seolban; nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson.

11 Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörûségek vannak örökké.