Zsoltárok 104

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

104 Lelkem, áldd az Örökkévalót!
    Milyen hatalmas vagy, Örökkévaló Istenem!
Dicsőségbe és szépségbe öltöztél,
²     királyi palástod a világosság!
Kifeszítetted a csillagos eget, mint sátrat,
³     és a vizek fölött építetted fel palotádat.
Felhő-szekereden robogsz égi utakon,
    és szelek szárnyán suhansz.
⁴ A szeleket tetted követeiddé,
    tűz lángjait szolgáiddá.
⁵ A Földet szilárd alapokra építetted,
    hogy örökké biztosan álljon.
⁶ Mély vízzel borítottad, mint egy köpennyel,
    még a hegyek felett is vizek hullámzottak.
⁷ Majd rájuk kiáltottál, és a vizek elfutottak,
    mennydörgő szavadra a völgyekbe zúdultak.
⁸ Felemelkedtek a hegyek,
    lesüllyedtek a völgyek,
mindegyik a maga helyére,
    amelyet kijelöltél nekik.
⁹ Határt szabtál a vizeknek,
    hogy túl ne lépjék,
    el ne borítsák a Földet megint.

¹⁰ Istenem, forrásokat fakasztottál a völgyekben,
    hogy patakok csörgedezzenek a hegyek között,
¹¹ és megitassák erdők-mezők vadjait.
    Még a vadszamarak is oda jönnek
    szomjukat oltani.
¹² Felettük, az ágakon madarak énekelnek,
    s fészket raknak a patak mellett.
¹³ Megöntözöd a hegyeket a magasból, tárolóidból,
    hogy kezed alkotásai,
    teremtményeid, betöltsék a földet.
¹⁴ Füvet növesztesz a legelő állatoknak,
    gabonát a földművesnek,
    hogy kenyeret kapjanak a földből.
¹⁵ Bort, hogy szívük felviduljon,
    olajat, hogy arcuk ragyogjon,
    és kenyeret, hogy testüket táplálja.
¹⁶ Jóllaknak az Örökkévaló fái is, amelyeket ő ültetett,
    a fenyők és libanoni cédrusok,
¹⁷ ahol mindenféle madarak laknak,
    verebektől a gólyákig fészket raknak.
¹⁸ A magas hegyekben vadkecskék járnak,
    a sziklákon mormoták találnak lakóhelyet.

¹⁹ Istenem, te teremtetted a Holdat,
    amely az ünnepek idejét mutatja,
s a Napot, amely lenyugvása idejét
    és helyét nem véti el soha.
²⁰ Te alkottad a sötétséget, az éjszakát,
    mikor az erdei vadak útjukra indulnak.
²¹ Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak,
    Istentől kérik táplálékukat,
²² de ha felkél a nap,
    tanyájukra húzódnak, és lehevernek.
²³ Az ember pedig felkel, kimegy munkájára,
    és dolgozik napestig.

²⁴ Ó, Örökkévaló, számtalan csodálatos dolgot teszel,
    és milyen sokfélét!
Milyen bölcsen viszed véghez valamennyit!
    Az egész világot betöltik kezed alkotásai!
²⁵ Itt ez a hatalmas óceán!
    Mérhetetlen tágas és széles,
    mégis telve van számtalan teremtményeddel,
    kicsikkel és nagyokkal!
²⁶ Hajók járnak a színén,
    s hatalmas tengeri állatok^[a] játszanak benne,
    a teremtményeid!

²⁷ Mind tőled várják,
    hogy időben megkapják táplálékukat.
²⁸ Mikor adsz nekik, összegyűjtik,
    megnyitod tenyered és megtelnek minden jóval.
²⁹ Ha elfordulsz tőlük, megrémülnek,
    ha visszaveszed leheletüket,
    elpusztulnak és ismét porrá lesznek.
³⁰ Mikor rájuk leheled Szellemed,
    teremtményeid életre kelnek,
    és megint betöltik a föld színét.

³¹ Dicsőség az Örökkévalónak örökké,
    örüljön minden teremtményének!
³² Az Örökkévaló csak ránéz a Földre, és az megremeg,
    ha megérinti a hegyeket, füstölögnek!

³³ Amíg csak élek, dicsérem az Örökkévalót!
    Zsoltárokat éneklek Istenemnek, amíg vagyok!
³⁴ Fogadja szívesen énekemet!
    Az Örökkévaló előtt örvendezek!
³⁵ Pusztuljanak ki a földről a bűnösök,
    vesszenek el a gonoszok!
Lelkem, áldd az Örökkévalót!
    Dicsérjétek az Örökkévalót! Hallelújah!