Add parallel Print Page Options

Első Könyv

(Zsoltárok 1–41)

Boldog és áldott,
    aki nem jár az istentelenek útjain,
nem áll rá a bűnösök ösvényeire,
    és nem ül együtt a gúnyolódókkal,
hanem abban leli örömét, ha az Örökkévaló tanítja,
    és éjjel-nappal azon gondolkodik.
Olyan életerős lesz,
    mint a folyópartra ültetett gyümölcsfa:
idejében hoz gyümölcsöt,
    s levelei örökké zöldellnek.
Bizony, felvirágzik keze alatt minden,
    amibe kezd!

Milyen más az istentelenek sorsa:
    olyanok, mint a polyva,
    melyet elsodor a szél:
az ítélet napján elítélik őket.
    Bűnösök nem maradhatnak az igazak közösségében.
Az igazak lépéseit az Örökkévaló irányítja,
    az istentelenek útja pedig a pusztulásba vezet.