Add parallel Print Page Options

Kesergés szenvedés idején

69 A karmesternek: A "Liliomok" kezdetű ének dallamára. Dávidé.

Segíts meg, Istenem, mert nyakamig érnek a vizek!

Feneketlen iszapba süllyedtem, nincs hol megállnom. Örvénylő vizekbe estem, elsodort az ár.

Belefáradtam a kiáltozásba, kiszáradt a torkom, szemem elhomályosodott, míg Istenemre vártam.

Hajam szálainál is többen vannak, akik ok nélkül gyűlölnek. Sok hazug ellenségem akar elnémítani engem. Azt kell visszaadnom, amit nem raboltam.

Istenem, te tudod, milyen balga voltam, vétkeim nincsenek elrejtve előtted.

Ne szégyenkezzenek miattam, akik benned reménykednek, Uram, Seregeknek URa! Ne érje gyalázat miattam azokat, akik hozzád folyamodnak, Izráel Istene!

Mert érted vállaltam gyalázatot, érted borítja szégyenpír arcomat.

Idegenné lettem testvéreim számára, anyám fiai sem ismernek rám.

10 Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.

11 Sírtam, és böjttel gyötörtem magam, de ez csak gyalázatomra vált.

12 Ha gyászruhát öltöttem, szóbeszéd ért miatta.

13 Engem szólnak meg a kapuban üldögélők, és a borivók nótái.

14 De én hozzád imádkozom, URam, a kegyelem idején, Istenem. Nagy szeretettel hallgass meg, hűségesen segíts meg!

15 Húzz ki a sárból, hogy el ne süllyedjek, hadd meneküljek meg gyűlölőimtől, az örvénylő vizekből!

16 Ne sodorhasson el a víz árja, ne nyelhessen el a mélység, ne záruljon be fölöttem a kút szája!

17 Hallgass meg, URam, jóságos szeretettel, nagy irgalmaddal fordulj hozzám!

18 Ne rejtsd el orcádat szolgád elől! Bajban vagyok, siess, hallgass meg!

19 Jöjj hozzám, és válts meg engem, ments meg ellenségeimtől!

20 Te tudod, milyen gyalázat ért, milyen szégyen és szidalom; látod minden ellenségemet.

21 A gyalázat összetörte szívemet, egészen belebetegedtem. Részvétre vártam, de hiába, vigasztalókra, de nem találtam.

22 Ételembe mérget tettek, szomjúságomban ecettel itattak.

23 Váljék a saját asztaluk kelepcévé, jólétük idején is csapdává!

24 Homályosodjék el szemük, ne lássanak, tedd a derekukat mindig erőtlenné!

25 Töltsd ki rajtuk bosszús haragodat, izzó haragod érje utol őket!

26 Legyen pusztává szállásuk, sátraiknak ne legyen lakója!

27 Mert azt üldözik, akit megvertél, annak a kínjáról beszélgetnek, akit megsebeztél.

28 Büntesd meg őket bűneikért, ne jussanak kegyelmedhez!

29 Töröltessenek ki az élők könyvéből, az igazak közé ne írassanak be!

30 De engem, megalázottat és szenvedőt, segíts meg, és oltalmazz, Istenem!

31 Isten nevét dicsérem énekkel, magasztalom hálaadással.

32 Jobban tetszik ez az ÚRnak a tulkoknál, az ép szarvú és körmű bikáknál.

33 Látják ezt az alázatosak, és örülnek. Ti, Istent keresők, éledjen szívetek!

34 Mert meghallgatja az ÚR a szegényeket, és nem veti meg az övéit, ha fogságban vannak.

35 Dicsérje őt az ég és a föld, a tenger, és minden, ami bennük mozog.

36 Mert Isten megszabadítja Siont, felépíti Júda városait. Ott laknak, birtokba veszik,

37 és öröklik azt szolgáinak utódai, ott laknak majd, akik nevét szeretik.

69  Az éneklõmesternek a sósannimra; Dávidé.

Szabadíts meg engemet, oh Isten, mert a vizek lelkemig hatottak.

Mély sárba estem be, hol meg nem állhatok; feneketlen örvénybe jutottam, és az áradat elborít engem.

Elfáradtam a kiáltásban, kiszáradt a torkom; szemeim elbágyadtak, várván Istenemet.

Többen vannak fejem hajszálainál, a kik ok nélkül gyûlölnek engem; hatalmasok a vesztemre törõk, a kik ellenségeim alap nélkül; a mit nem ragadtam el, azt kell megfizetnem!

Oh Isten, te tudod az én balgatagságomat, és az én bûneim nyilván vannak te elõtted:

Ne szégyenüljenek meg miattam, a kik te benned remélnek, Uram, Seregeknek Ura! Ne pironkodjanak miattam, a kik téged keresnek, oh Izráelnek Istene!

Mert te éretted viselek gyalázatot, [és] borítja pironság az én orczámat.

Atyámfiai elõtt idegenné lettem, és anyám fiai elõtt jövevénynyé.

10 Mivel a te házadhoz való féltõ szeretet emészt engem, a te gyalázóidnak gyalázásai hullanak reám.

11 Ha sírok és bõjtöléssel [gyötröm] lelkemet, az is gyalázatomra válik.

12 Ha gyászruhába öltözöm, akkor példabeszédül vagyok nékik.

13 A kapuban ülõk rólam szólanak, és a borozók rólam énekelnek.

14 Én pedig néked könyörgök, oh Uram; jókedvednek idején, oh Isten, a te kegyelmed sokaságához képest hallgass meg engem a te megszabadító hûségeddel.

15 Ments ki engem az iszapból, hogy el ne sülyedjek; hadd szabaduljak meg gyûlölõimtõl és a feneketlen vizekbõl;

16 Hogy el ne borítson a vizek árja, és el ne nyeljen az örvény, és a veremnek szája be ne záruljon felettem!

17 Hallgass meg engem, Uram, mert jó a te kegyelmességed! A te irgalmasságodnak sokasága szerint tekints én reám;

18 És ne rejtsd el orczádat a te szolgádtól; mert szorongattatom nagyon: siess, hallgass meg engem!

19 Légy közel az én lelkemhez és váltsd meg azt; az én ellenségeimért szabadíts meg engem.

20 Te tudod az én gyalázatomat, szégyenemet és pirulásomat; jól ismered minden szorongatómat.

21 A gyalázat megtörte szívemet és beteggé lettem; várok vala részvétre, de hiába; vigasztalókra, de nem találék.

22 Sõt ételemben mérget adnak vala, és szomjúságomban eczettel itatnak vala engem.

23 Legyen az õ asztalok elõttök tõrré, és a bátorságosoknak hálóvá.

24 Setétüljenek meg az õ szemeik, hogy ne lássanak; és az õ derekukat tedd mindenkorra roskataggá.

25 Öntsd ki a te haragodat reájok, és a te haragodnak búsulása érje utól õket.

26 Legyen az õ palotájok puszta, és az õ hajlékukban ne legyen lakos;

27 Mert a kit te megvertél, azt üldözik, és a tõled sujtottak fájdalmát szólják meg.

28 Szedd össze álnokságaikat, és a te igazságodra ne jussanak el.

29 Töröltessenek ki az élõk könyvébõl, és az igazak közé ne irattassanak.

30 Engem pedig, a ki nyomorult és szenvedõ vagyok, emeljen fel, oh Isten, a te segedelmed!

31 Dicsérem az Istennek nevét énekkel, és magasztalom hálaadással.

32 És kedvesebb lesz az Úr elõtt az ökörnél, a szarvas és hasadt körmû tuloknál.

33 Látják [ezt] majd a szenvedõk és örülnek; ti Istent keresõk, elevenedjék a ti szívetek!

34 Mert meghallgatja az Úr a szegényeket, és az õ foglyait nem veti meg.

35 Dicsérjék õt az egek és a föld; a tengerek és a mi csak mozog azokban!

36 Mert megtartja Isten a Siont, és megépíti Júdának városait; és ott lakoznak majd és bírni fogják azt.

37 És az õ szolgáinak maradékai öröklik azt, és abban laknak majd, a kik szeretik az õ nevét.