Zsoltárok 137

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version

137 Babilon folyói mellett ültünk,
    és sírva emlékeztünk rád, ó, Sion!
² Hárfáinkat^[a]
    a fűzfákra aggattuk,
³ mert akik fogságba hurcoltak,
    éneket kívántak tőlünk,
elnyomóink öröméneket akartak:
    „Énekeljetek nekünk Sion énekeiből!”
⁴ Hogyan énekelhetnénk az Örökkévaló énekeit
    idegen földön?!
⁵ Ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
    jobb kezem is felejtse el hárfám húrjait,
⁶ ne tudjak többé énekelni,
    ha elfelejtkezem rólad, Jeruzsálem,
    s ha nem te leszel legfőbb örömöm!

⁷ Emlékezz, Örökkévaló, Edom népére,
    akik ezt mondták Jeruzsálem pusztulásakor:
    „Romboljátok csak földig a falait!”
⁸ Ó Babilon, te is elpusztulsz!
    Áldott legyen, aki megfizet neked,
    ahogy minket elpusztítottál!
⁹ Áldott, aki megragadja,
    és sziklához veri kicsinyeidet!