Add parallel Print Page Options

Ének Izráel történetéről(A)

105 Adjatok hálát az ÚRnak, hívjátok segítségül nevét, hirdessétek tetteit a népek közt!

Énekeljetek, zengjetek zsoltárt neki, emlegessétek minden csodáját!

Dicsőítsétek szent nevét, szívből örüljenek, akik keresik az URat!

Folyamodjatok az ÚRhoz, az ő hatalmához, keressétek orcáját szüntelen!

Emlékezzetek csodatetteire, amelyeket véghezvitt, csodáira és döntéseire,

ti, Ábrahám utódai, kik szolgái vagytok, Jákóbnak fiai, kiket kiválasztott!

Ő, az ÚR, a mi Istenünk, az egész földnek szólnak döntései.

Örökké emlékezik szövetségére, az ezer nemzedéknek parancsolt igére,

amit Ábrahámmal kötött, ahogy Izsáknak megesküdött.

10 Jákób elé tárta, elrendelte, Izráelnek örök szövetségül:

11 Neked adom - mondta Kánaán földjét kiosztott örökségül!

12 Akkor még alig néhányan voltak, kevesen éltek ott mint jövevények.

13 Nemzettől nemzetig vándoroltak, egyik országból a másik néphez.

14 De senkinek sem engedte elnyomni őket, sőt királyokat is megintett miattuk:

15 Ne nyúljatok fölkentjeimhez, prófétáimat se bántsátok!

16 Azután éhséget idézett elő a földön, eltörte a kenyér botját mindenütt.

17 De elküldött előttük egy embert, a rabszolgának eladott Józsefet.

18 Lábát bilincsbe szorították, őt magát vasra verték,

19 míg jóslata be nem teljesedett, és az ÚR szava igazolta őt.

20 Üzent érte a király, és szabadon engedte, a népek uralkodója kiengedte őt.

21 Úrrá tette palotájában, egész vagyonának kormányzójává,

22 hogy a vezetőket tetszése szerint oktassa, a véneket bölcsességre tanítsa.

23 Így került Izráel Egyiptomba, Jákób Hám országában tartózkodott.

24 Igen szaporává tette népét az ÚR, erősebbé ellenségeinél,

25 akiknek szívét megváltoztatta, hogy gyűlöljék népét, és bánjanak álnokul szolgáival.

26 Elküldte szolgáját, Mózest és Áront, akit kiválasztott.

27 Ezek csodálatos dolgokat vittek véghez köztük, csodákat Hám országában.

28 Sötétséget küldött, és sötét lett, mégis ellenálltak szavának.

29 Vizeiket vérré változtatta, és elpusztította halaikat.

30 Békák hemzsegtek földjükön, még a király szobáiban is.

31 Szavára bogarak jöttek, meg szúnyogok egész területükre.

32 Eső helyett jégesőt adott nekik, földjükre lángoló tüzet.

33 Elverte szőlőjüket és fügefájukat, összetörte határukban a fákat.

34 Szavára sáskák jöttek és számtalan szöcske.

35 Felfaltak országukban minden füvet, felfalták földjük termését.

36 Végül megölt országukban minden elsőszülöttet, férfierejük első termését.

37 Őket pedig kihozta, megrakva ezüsttel, arannyal, és törzseikben nem akadt botladozó.

38 Örültek kivonulásuknak az egyiptomiak, mert rettegés szállta meg őket miattuk.

39 Felhőt terített rájuk oltalmul, és tűzzel világított éjjel.

40 Kérésükre fürjeket hozott, és mennyei kenyérrel tartotta jól őket.

41 Megnyitotta a kősziklát, és ömlött a víz, folyó áradt a szomjú földön.

42 Mert emlékezett szent ígéretére, melyet szolgájának, Ábrahámnak tett,

43 és kihozta népét örvendezve, választottait vigadozva.

44 Pogányok országát adta nekik, nemzetek munkájának gyümölcsét örökölték,

45 hogy megtartsák rendelkezéseit, és megfogadják tanításait. Dicsérjétek az URat!

105  Magasztaljátok az Urat, hívjátok segítségül az õ nevét, hirdessétek a népek között az õ cselekedeteit!

Énekeljetek néki, zengedezzetek néki, beszéljétek el minden õ csodatételét.

Dicsekedjetek az õ szent nevével; örvendezzen azoknak a szívök, a kik keresik az Urat.

Kivánjátok az Urat és az õ erejét; keressétek az õ orczáját szüntelen.

Emlékezzetek meg az õ csodáiról, a melyeket cselekedett; jeleirõl és az õ szájának ítéleteirõl.

Oh Ábrahámnak, az õ szolgájának magva; oh Jákóbnak, az õ választottának fiai!

Õ, az Úr a mi Istenünk, az egész földre [kihat] az õ ítélete.

Megemlékezik az õ szövetségérõl mindörökké; az õ rendeletérõl, a melyet megszabott ezer nemzetségiglen;

A melyet kötött Ábrahámmal, és az õ Izsáknak tett esküvésérõl.

10 És odaállatta azt Jákóbnak szabályul, Izráelnek örök szövetségül,

11 Mondván: Néked adom Kanaán földét, sors szerint való örökségetekül.

12 Mikor még csekély számmal valának, igen kevesen és [mintegy ]zsellérek abban,

13 És egyik nemzettõl a másikhoz bujdosának, egyik országból a másik néphez:

14 Nem engedé, hogy valaki nyomorgassa õket, sõt királyokat is megfenyített miattok, [mondván:]

15 Meg ne illessétek az én felkentjeimet, és az én prófétáimnak ne ártsatok!

16 Mikor éhséget idéze elõ a földön; [és] a kenyérnek minden botját eltöré,

17 Elküldött elõttük egy férfiút, Józsefet, a ki rabul adatott vala el;

18 A lábait békóba szorították, õ maga vasban járt vala,

19 Mindazideig, a míg szava beteljesedett. Az Úr beszéde megpróbálta õt.

20 Elküldött a király és feloldotta õt, a népeken uralkodó, és szabaddá tette õt;

21 Úrrá tevé õt az õ házán, és uralkodóvá minden jószágán;

22 Hogy fõembereit tetszése szerint kötöztetheté, és véneit is bölcsességre taníthatá.

23 És beméne Izráel Égyiptomba, s Jákób a Khám földén zsellérkedék.

24 És igen megszaporítá az õ népét, és erõsebbé tevé elnyomóinál.

25 Elváltoztatá azoknak szívét, hogy gyûlöljék az õ népét, [és ] álnokul cselekedjenek az õ szolgáival.

26 Elküldte Mózest, az õ szolgáját, és Áront, a kit választott vala.

27 Elvégezék azok között az õ jeleit, és a csodákat a Khám földén.

28 Sötétséget bocsátott és elsötétítette [azt, ]és azok nem engedetlenkedtek az õ rendeleteinek.

29 Vizeiket vérré változtatá, és megölé az õ halaikat.

30 Földjük békáktól hemzsege, [még] a királyuk termeiben [is.]

31 Szólt, és támadának legyek és szúnyogok minden õ határukon.

32 Adott nékik esõ gyanánt jégesõt, [és] lángoló tüzet a földjökre.

33 És elvevé szõlõjüket és fügefájokat, és széttördelé határuknak élõ fáit.

34 Szólt és támada sáska, és megszámlálhatatlan cserebogár.

35 És megemészte minden növényt az õ földjökön, és az õ szántóföldjöknek gyümölcsét megemészté.

36 És megöle minden elsõszülöttet földjökön, minden erejöknek zsengéjét.

37 És kihozá õket ezüsttel és arannyal, és nemzetségeikben nem volt beteges.

38 Örült Égyiptom, mikor kijövének, mert a tõlök való félelem megszállta õket.

39 Felhõt terjeszte ki, hogy befedezze [õket,] és tüzet, hogy világítson éjjel.

40 Könyörgött és fürjeket hoza, és mennyei kenyérrel elégítette meg õket.

41 Megnyitotta a kõsziklát és víz zúdula ki, folyóként futott a sivatagon.

42 Mert megemlékezett az õ szentséges igéretérõl, a [melyet tõn] Ábrahámnak, az õ szolgájának.

43 Kihozá azért az õ népét örömmel, [és] az õ választottait vígassággal.

44 És nékik adá a pogányok földét, és öröklék a népek fáradságos szerzeményét.

45 Azért, hogy megtartsák az õ rendeleteit, és törvényeit megõrizzék. Dicsérjétek az Urat!