A A A A A
Bible Book List

Zsidókhoz 11 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

A hit és a hit hősei

11 Hinni pedig azt jelenti, hogy bizonyosak vagyunk abban, amit remélünk. Aki hisz valamiben, az meg van győződve arról, hogy az a dolog valóságosan létezik, annak ellenére, hogy nem látja. Hitük miatt voltak olyan kedvesek Isten számára mindazok, akik a régi korokban hitben előttünk jártak.

Hitünk által értjük meg, hogy a világmindenséget Isten a kimondott szava által teremtette, és hogy a láthatókat a láthatatlan dolgokból hozta elő.

Hite által vitt Istennek Ábel olyan áldozatot, amelyet Isten szívesen fogadott, s amely jobb volt, mint Kain áldozata. Így lett Ábel Isten számára elfogadhatóvá. Bár Ábel meghalt, a hite által még ma is szól hozzánk!

Énókot a hite miatt emelte fel Isten magához a földről. A földön többé senki sem találta Énókot, aki sohasem találkozott a Halállal. Az Írások azt mondják róla, hogy még mielőtt Isten felvitte volna, Énók megbizonyosodott arról, hogy Isten a kedvét leli benne. Hit nélkül ugyanis nem lehet Isten tetszését elnyerni. Aki Istenhez közeledni akar, annak hinnie kell, hogy Isten létezik, és abban is, hogy Isten megjutalmazza az őt keresőket.

Isten előre figyelmeztette Nóét azokról a közelgő dolgokról, amelyeket akkor még nem lehetett látni. Nóé pedig hittel fogadta Isten szavát, és istenfélelemmel engedelmeskedett: felépítette a Bárkát mind saját maga, mind a családja megmentésére. Ezzel a tettével egyrészt rábizonyította a kortársaira a hitetlenségüket, másrészt pedig méltónak bizonyult arra, hogy az Istenben való hite és bizalma alapján Isten elfogadja őt.

Ábrahám is a hite által engedelmeskedett, amikor Isten hívta, hogy költözzön egy másik országba. Elindult, bár fogalma sem volt róla, hol van az az ország, csak azt tudta, hogy Isten neki ígérte örökségül. Miután odaért, ugyancsak a hite által lakott azon a megígért földön, de csak úgy, mintha menekült lett volna egy idegen országban. Sátorban lakott, akárcsak Izsák és Jákób, akiknek Isten ugyanazt az ígéretet tette. 10 Azért vándorolt, mert hittel várta azt a várost,[a] amelynek alapja szilárd, és amelyet maga Isten tervezett és épített.

11 Sárának egészen addig még nem született gyermeke, és már túl öreg volt ahhoz, hogy szüljön. Ábrahám hite által Sára mégis képessé vált arra, hogy gyermeket foganjon és szüljön. Ugyanis Isten ezt előre megígérte Ábrahámnak, aki teljesen megbízott benne. 12 Így történt, hogy ettől az egyetlen férfitől, Ábrahámtól — aki akkor már közel volt a halálhoz — olyan sokan származtak, mint égen a csillagok, vagy mint tengerparton a homokszemek.

13 Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg, de életükben nem kapták meg mindazt, amit Isten nekik ígért. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek jövendő beteljesülésének. Nyíltan megvallották, hogy idegenek és jövevények, akik csak átutazóban vannak a Földön. 14 Ezzel azt is kifejezték, hogy várják és keresik a saját hazájukat. 15 Mert, ha abba az országba kívánkoztak volna vissza, ahonnan eljöttek, bőven lett volna idejük, hogy visszatérjenek oda. 16 Ők azonban sokkal jobbat kívántak: olyan ország után vágyakoztak, amely a Mennyben van. Ezért Isten sem szégyelli, hogy őt Ábrahám, Izsák és Jákób Istenének nevezzék, mert valóban elkészítette számukra azt a mennyei várost!

17-18 Ábrahámot a hite tette képessé arra, hogy a fiát, Izsákot az oltárra tegye. Isten ezzel tette próbára Ábrahámot, hiszen azt mondta neki: „Izsákon keresztül származnak majd az utódaid.”[b] Bár ezt ígérte neki, Ábrahám mégis kész volt arra, hogy egyetlen fiát feláldozza. 19 Ugyanis arra a meggyőződésre jutott, hogy Isten még a halálból is fel tudja támasztani Izsákot. Amikor Isten megállította Ábrahámot, és nem engedte, hogy Izsákot ténylegesen feláldozza, az valóban olyan volt, mintha Izsák feltámadt volna.

20 Izsák is a hite által nézett a messzi jövőbe, amikor megáldotta a fiait, Jákóbot és Ézsaut. 21 A haldokló Jákób is hittel áldotta meg József mindkét fiát, és botja végére támaszkodva imádkozott.

22 Élete végén József is hittel beszélt arról, hogy Izráel népe majd egyszer ki fog vonulni Egyiptomból, és még arról is rendelkezett, hogy akkor majd hová temessék el a csontjait.

23 Hitük által bátorodtak fel Mózes szülei, hogy újszülött fiukat három hónapos koráig rejtegessék, hiszen látták, milyen gyönyörű a kis Mózes, és nem féltek a király parancsának ellene szegülni.

24 Amikor Mózes felnőtt, hite által utasította vissza, hogy a fáraó leánya gyermekének tekintsék. 25 Inkább vállalta a közösséget Isten népével, és velük együtt a szenvedést is, mint hogy Egyiptomban a bűn pillanatnyi örömeit élvezze. 26 A Messiáshoz hasonlóan ő is úgy tartotta, hogy Isten népéhez tartozni és az ezzel járó megvetést elviselni többet ér, mint Egyiptom összes kincse — mivel arra a jutalomra tekintett, amelyet Istentől várt. 27 Hitére támaszkodva hagyta ott Egyiptomot, és nem félt a király haragjától. Ingadozás nélkül kitartott, mert Istenre nézett, aki láthatatlan. 28 Mózes hittel készítette el a páskabárányt és kente be az ajtófélfákat vérrel, hogy a Pusztító[c] ne nyúlhasson Izráel elsőszülött fiaihoz.[d]

29 Hit által tudott az egész nép is átkelni a Vörös-tengeren, amikor Mózes vezette őket. Úgy mentek át a tengeren, mintha csak a szárazon jártak volna! Amikor pedig az egyiptomiak is megpróbálták ugyanezt, mind belefulladtak a tengerbe.

30 Izráel népének a hite által dőltek le Jerikó falai, miután hét napon keresztül körüljárták a várost.

31 Hite miatt menekült meg Ráháb, a prostituált: nem ölték meg, mint a többi engedetlent. Ráháb ugyanis jó szívvel befogadta a házába az izráeli kémeket.

32 Szükség van-e még további példákra? Nincs elég idő, hogy Gedeonról, Bárákról, Sámsonról, Jeftéről, Dávidról, Sámuelről és a prófétákról is beszéljek. 33 Nekik valóban erős hitük volt! Hitük által országokat hódítottak meg, igazságosan uralkodtak, megkapták Isten ígéreteit, bezárták az oroszlánok száját, 34 eloltották a dühöngő tüzet, megmenekültek a kard általi haláltól, felerősödtek a gyengeségből, hősökké lettek a csatában és megfutamították az ellenséges seregeket.

35 Asszonyok a hitük által visszakapták halottaikat, akik újra életre keltek. Másokat megkínoztak, mert visszautasították a szabadulást, hogy majd jobb feltámadásban legyen részük. 36 Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. 37 Voltak, akiket kövekkel dobáltak halálra, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg.

Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, és szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. 38 Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. Rájuk nem volt méltó a világ!

39 Bár a hitük miatt mindannyian kedvesek voltak Isten számára, mindeddig még nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. 40 Isten ugyanis valami jobbat tervezett a számunkra, ezért a hitnek ezek a hősei is csak velünk együtt fogják elérni a tökéletességet.

Footnotes:

  1. Zsidókhoz 11:10 azt a várost A Mennyei Jeruzsálemről van szó, ahol Isten él az övéivel. Lásd Zsid 12:22–24. A 16. versben is.
  2. Zsidókhoz 11:17 Idézet: 1Móz 21:12.
  3. Zsidókhoz 11:28 Pusztító Ez az angyal minden egyiptomi családban megölte a legidősebb fiút. Isten így büntette meg Egyiptomot. Lásd 2Móz 12:29–32.
  4. Zsidókhoz 11:28 elsőszülött fiaihoz Ugyanekkor az izráeli családokban nem halt meg senki.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Hebrews 11 The Message (MSG)

Faith in What We Don’t See

11 1-2 The fundamental fact of existence is that this trust in God, this faith, is the firm foundation under everything that makes life worth living. It’s our handle on what we can’t see. The act of faith is what distinguished our ancestors, set them above the crowd.

By faith, we see the world called into existence by God’s word, what we see created by what we don’t see.

By an act of faith, Abel brought a better sacrifice to God than Cain. It was what he believed, not what he brought, that made the difference. That’s what God noticed and approved as righteous. After all these centuries, that belief continues to catch our notice.

5-6 By an act of faith, Enoch skipped death completely. “They looked all over and couldn’t find him because God had taken him.” We know on the basis of reliable testimony that before he was taken “he pleased God.” It’s impossible to please God apart from faith. And why? Because anyone who wants to approach God must believe both that he exists and that he cares enough to respond to those who seek him.

By faith, Noah built a ship in the middle of dry land. He was warned about something he couldn’t see, and acted on what he was told. The result? His family was saved. His act of faith drew a sharp line between the evil of the unbelieving world and the rightness of the believing world. As a result, Noah became intimate with God.

8-10 By an act of faith, Abraham said yes to God’s call to travel to an unknown place that would become his home. When he left he had no idea where he was going. By an act of faith he lived in the country promised him, lived as a stranger camping in tents. Isaac and Jacob did the same, living under the same promise. Abraham did it by keeping his eye on an unseen city with real, eternal foundations—the City designed and built by God.

11-12 By faith, barren Sarah was able to become pregnant, old woman as she was at the time, because she believed the One who made a promise would do what he said. That’s how it happened that from one man’s dead and shriveled loins there are now people numbering into the millions.

13-16 Each one of these people of faith died not yet having in hand what was promised, but still believing. How did they do it? They saw it way off in the distance, waved their greeting, and accepted the fact that they were transients in this world. People who live this way make it plain that they are looking for their true home. If they were homesick for the old country, they could have gone back any time they wanted. But they were after a far better country than that—heaven country. You can see why God is so proud of them, and has a City waiting for them.

17-19 By faith, Abraham, at the time of testing, offered Isaac back to God. Acting in faith, he was as ready to return the promised son, his only son, as he had been to receive him—and this after he had already been told, “Your descendants shall come from Isaac.” Abraham figured that if God wanted to, he could raise the dead. In a sense, that’s what happened when he received Isaac back, alive from off the altar.

20 By an act of faith, Isaac reached into the future as he blessed Jacob and Esau.

21 By an act of faith, Jacob on his deathbed blessed each of Joseph’s sons in turn, blessing them with God’s blessing, not his own—as he bowed worshipfully upon his staff.

22 By an act of faith, Joseph, while dying, prophesied the exodus of Israel, and made arrangements for his own burial.

23 By an act of faith, Moses’ parents hid him away for three months after his birth. They saw the child’s beauty, and they braved the king’s decree.

24-28 By faith, Moses, when grown, refused the privileges of the Egyptian royal house. He chose a hard life with God’s people rather than an opportunistic soft life of sin with the oppressors. He valued suffering in the Messiah’s camp far greater than Egyptian wealth because he was looking ahead, anticipating the payoff. By an act of faith, he turned his heel on Egypt, indifferent to the king’s blind rage. He had his eye on the One no eye can see, and kept right on going. By an act of faith, he kept the Passover Feast and sprinkled Passover blood on each house so that the destroyer of the firstborn wouldn’t touch them.

29 By an act of faith, Israel walked through the Red Sea on dry ground. The Egyptians tried it and drowned.

30 By faith, the Israelites marched around the walls of Jericho for seven days, and the walls fell flat.

31 By an act of faith, Rahab, the Jericho harlot, welcomed the spies and escaped the destruction that came on those who refused to trust God.

32-38 I could go on and on, but I’ve run out of time. There are so many more—Gideon, Barak, Samson, Jephthah, David, Samuel, the prophets. . . . Through acts of faith, they toppled kingdoms, made justice work, took the promises for themselves. They were protected from lions, fires, and sword thrusts, turned disadvantage to advantage, won battles, routed alien armies. Women received their loved ones back from the dead. There were those who, under torture, refused to give in and go free, preferring something better: resurrection. Others braved abuse and whips, and, yes, chains and dungeons. We have stories of those who were stoned, sawed in two, murdered in cold blood; stories of vagrants wandering the earth in animal skins, homeless, friendless, powerless—the world didn’t deserve them!—making their way as best they could on the cruel edges of the world.

39-40 Not one of these people, even though their lives of faith were exemplary, got their hands on what was promised. God had a better plan for us: that their faith and our faith would come together to make one completed whole, their lives of faith not complete apart from ours.

The Message (MSG)

Copyright © 1993, 2002, 2018 by Eugene H. Peterson

Viewing of
Cross references
Footnotes