A A A A A
Bible Book List

Romans 9 New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

God’s Election of Israel

I am speaking the truth in Christ—I am not lying; my conscience confirms it by the Holy Spirit— I have great sorrow and unceasing anguish in my heart. For I could wish that I myself were accursed and cut off from Christ for the sake of my own people,[a] my kindred according to the flesh. They are Israelites, and to them belong the adoption, the glory, the covenants, the giving of the law, the worship, and the promises; to them belong the patriarchs, and from them, according to the flesh, comes the Messiah,[b] who is over all, God blessed forever.[c] Amen.

It is not as though the word of God had failed. For not all Israelites truly belong to Israel, and not all of Abraham’s children are his true descendants; but “It is through Isaac that descendants shall be named for you.” This means that it is not the children of the flesh who are the children of God, but the children of the promise are counted as descendants. For this is what the promise said, “About this time I will return and Sarah shall have a son.” 10 Nor is that all; something similar happened to Rebecca when she had conceived children by one husband, our ancestor Isaac. 11 Even before they had been born or had done anything good or bad (so that God’s purpose of election might continue, 12 not by works but by his call) she was told, “The elder shall serve the younger.” 13 As it is written,

“I have loved Jacob,
    but I have hated Esau.”

14 What then are we to say? Is there injustice on God’s part? By no means! 15 For he says to Moses,

“I will have mercy on whom I have mercy,
    and I will have compassion on whom I have compassion.”

16 So it depends not on human will or exertion, but on God who shows mercy. 17 For the scripture says to Pharaoh, “I have raised you up for the very purpose of showing my power in you, so that my name may be proclaimed in all the earth.” 18 So then he has mercy on whomever he chooses, and he hardens the heart of whomever he chooses.

God’s Wrath and Mercy

19 You will say to me then, “Why then does he still find fault? For who can resist his will?” 20 But who indeed are you, a human being, to argue with God? Will what is molded say to the one who molds it, “Why have you made me like this?” 21 Has the potter no right over the clay, to make out of the same lump one object for special use and another for ordinary use? 22 What if God, desiring to show his wrath and to make known his power, has endured with much patience the objects of wrath that are made for destruction; 23 and what if he has done so in order to make known the riches of his glory for the objects of mercy, which he has prepared beforehand for glory— 24 including us whom he has called, not from the Jews only but also from the Gentiles? 25 As indeed he says in Hosea,

“Those who were not my people I will call ‘my people,’
    and her who was not beloved I will call ‘beloved.’”
26 “And in the very place where it was said to them, ‘You are not my people,’
    there they shall be called children of the living God.”

27 And Isaiah cries out concerning Israel, “Though the number of the children of Israel were like the sand of the sea, only a remnant of them will be saved; 28 for the Lord will execute his sentence on the earth quickly and decisively.”[d] 29 And as Isaiah predicted,

“If the Lord of hosts had not left survivors[e] to us,
    we would have fared like Sodom
    and been made like Gomorrah.”

Israel’s Unbelief

30 What then are we to say? Gentiles, who did not strive for righteousness, have attained it, that is, righteousness through faith; 31 but Israel, who did strive for the righteousness that is based on the law, did not succeed in fulfilling that law. 32 Why not? Because they did not strive for it on the basis of faith, but as if it were based on works. They have stumbled over the stumbling stone, 33 as it is written,

“See, I am laying in Zion a stone that will make people stumble, a rock that will make them fall,
    and whoever believes in him[f] will not be put to shame.”

Footnotes:

  1. Romans 9:3 Gk my brothers
  2. Romans 9:5 Or the Christ
  3. Romans 9:5 Or Messiah, who is God over all, blessed forever; or Messiah. May he who is God over all be blessed forever
  4. Romans 9:28 Other ancient authorities read for he will finish his work and cut it short in righteousness, because the Lord will make the sentence shortened on the earth
  5. Romans 9:29 Or descendants; Gk seed
  6. Romans 9:33 Or trusts in it
New Revised Standard Version Catholic Edition (NRSVCE)

New Revised Standard Version Bible: Catholic Edition, copyright © 1989, 1993 the Division of Christian Education of the National Council of the Churches of Christ in the United States of America. Used by permission. All rights reserved.

Romani 9 Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

I sentimenti di Paolo verso Israele

Dico la verità in Cristo, non mento – poiché la mia coscienza me lo conferma per mezzo dello Spirito Santo –, ho una grande tristezza e una sofferenza continua nel mio cuore; perché io stesso vorrei essere anatema, separato da Cristo, per amore dei miei fratelli, miei parenti secondo la carne, cioè gli Israeliti, ai quali appartengono l’adozione, la gloria, i patti, la legislazione, il servizio sacro e le promesse; ai quali appartengono i padri e dai quali proviene, secondo la carne, il Cristo, che è sopra tutte le cose Dio benedetto in eterno. Amen!

Però non è che la parola di Dio sia caduta a terra; infatti non tutti i discendenti d’Israele sono Israele, né, per il fatto di essere stirpe di Abraamo, sono tutti figli di Abraamo; anzi: «È in Isacco che ti sarà riconosciuta una discendenza»[a]. Cioè, non i figli della carne sono figli di Dio; ma i figli della promessa sono considerati come discendenza. Infatti questa è la parola della promessa: «In questo tempo verrò, e Sara avrà un figlio»[b]. 10 Ma c’è di più! Anche a Rebecca avvenne la medesima cosa quando ebbe concepito figli da un solo uomo, da Isacco nostro padre; 11 poiché, prima che i gemelli fossero nati e che avessero fatto del bene o del male (affinché rimanesse fermo il proponimento di Dio, secondo elezione, 12 che dipende non da opere, ma da colui che chiama), le fu detto: «Il maggiore servirà il minore»[c]; 13 com’è scritto: «Ho amato Giacobbe e ho odiato Esaù[d]».

Sovranità di Dio

14 Che diremo dunque? Vi è forse ingiustizia in Dio? No di certo! 15 Poiché egli dice a Mosè: «Io avrò misericordia di chi avrò misericordia e avrò compassione di chi avrò compassione»[e]. 16 Non dipende dunque né da chi vuole né da chi corre, ma da Dio che fa misericordia. 17 La Scrittura infatti dice al faraone: «Appunto per questo ti ho suscitato: per mostrare in te la mia potenza e perché il mio nome sia proclamato per tutta la terra»[f]. 18 Così dunque egli fa misericordia a chi vuole e indurisce chi vuole.

19 Tu allora mi dirai: «Perché rimprovera egli ancora? Poiché chi può resistere alla sua volontà?» 20 Piuttosto, o uomo, chi sei tu che replichi a Dio? La cosa plasmata dirà forse a colui che la plasmò: «Perché mi hai fatta così?» 21 Il vasaio non è forse padrone dell’argilla[g] per trarre dalla stessa pasta un vaso per uso nobile e un altro per uso ignobile? 22 Che c’è da contestare se Dio, volendo manifestare la sua ira e far conoscere la sua potenza, ha sopportato con grande pazienza dei vasi d’ira preparati per la perdizione, 23 e ciò per far conoscere la ricchezza della sua gloria verso dei vasi di misericordia che aveva già prima preparati per la gloria, 24 cioè verso di noi, che egli ha chiamato non soltanto fra i Giudei ma anche fra gli stranieri? 25 Così egli dice appunto in Osea: «Io chiamerò “mio popolo” quello che non era mio popolo e “amata” quella che non era amata»[h]; 26 e: «Avverrà che nel luogo dov’era stato detto loro: “Voi non siete mio popolo”, là saranno chiamati “figli del Dio vivente”»[i]. 27 Isaia poi esclama riguardo a Israele: «Anche se il numero dei figli d’Israele fosse come la sabbia del mare, solo il resto sarà salvato;

28  perché il Signore eseguirà la sua parola sulla terra in modo rapido e definitivo[j]»[k].

29 Come Isaia aveva detto prima:

«Se il Signore degli eserciti non ci avesse lasciato una discendenza, saremmo diventati come Sodoma e saremmo stati simili a Gomorra»[l].

Israele e la giustizia che si ottiene per fede

30 Che diremo dunque? Diremo che degli stranieri, i quali non ricercavano la giustizia, hanno conseguito la giustizia, però la giustizia che deriva dalla fede; 31 mentre Israele, che ricercava una legge di giustizia, non ha raggiunto questa legge[m]. 32 Perché? Perché l’ha ricercata non per fede, ma per opere. Essi hanno urtato nella pietra d’inciampo, 33 come è scritto:

«Ecco, io metto in Sion un sasso d’inciampo e una pietra di scandalo; ma chi crede in lui non sarà deluso»[n].

Footnotes:

  1. Romani 9:7 +Ge 21:12.
  2. Romani 9:9 +Ge 18:10.
  3. Romani 9:12 +Ge 25:23.
  4. Romani 9:13 +Ml 1:2-3.
  5. Romani 9:15 +Es 33:19.
  6. Romani 9:17 +Es 9:16.
  7. Romani 9:21 Il vasaio… argilla, lett. non ha autorità il vasaio sull’argilla.
  8. Romani 9:25 +Os 2:23.
  9. Romani 9:26 +Os 1:10.
  10. Romani 9:28 TR e M perché egli manda ad effetto la sua parola con rapidità e giustizia; perché il Signore eseguirà la sua parola con rapidità sopra la terra.
  11. Romani 9:28 +Is 10:22-23.
  12. Romani 9:29 +Is 1:9.
  13. Romani 9:31 TR e M non ha raggiunto la legge di giustizia.
  14. Romani 9:33 +Is 8:14; 28:16.
Nuova Riveduta 2006 (NR2006)

Copyright © 2006 Società Biblica di Ginevra

Römer 9 Schlachter 2000 (SCH2000)

Die Verheißungen Gottes und das Volk Israel

Ich sage die Wahrheit in Christus, ich lüge nicht, wie mir mein Gewissen bezeugt im Heiligen Geist,

dass ich große Traurigkeit und unablässigen Schmerz in meinem Herzen habe.

Ich wünschte nämlich, selber von Christus verbannt zu sein für meine Brüder, meine Verwandten nach dem Fleisch,

die Israeliten sind, denen die Sohnschaft und die Herrlichkeit und die Bündnisse gehören und die Gesetzgebung und der Gottesdienst und die Verheißungen;

ihnen gehören auch die Väter an, und von ihnen stammt dem Fleisch nach der Christus, der über alle ist, hochgelobter Gott in Ewigkeit[a]. Amen!

Nicht aber, dass das Wort Gottes nun hinfällig wäre! Denn nicht alle, die von Israel abstammen, sind Israel[b];

auch sind nicht alle, weil sie Abrahams Same sind, Kinder, sondern »in Isaak soll dir ein Same berufen werden«.[c]

Das heißt: Nicht die Kinder des Fleisches sind Kinder Gottes, sondern die Kinder der Verheißung werden als Same gerechnet.

Denn das ist ein Wort der Verheißung: »Um diese Zeit will ich kommen, und Sarah soll einen Sohn haben«.[d]

10 Und nicht allein dies, sondern auch, als Rebekka von ein und demselben, von unserem Vater Isaak, schwanger war,

11 als [die Kinder] noch nicht geboren waren und weder Gutes noch Böses getan hatten — damit der gemäß der Auserwählung gefasste Vorsatz Gottes bestehen bleibe, nicht aufgrund von Werken, sondern aufgrund des Berufenden —,

12 wurde zu ihr gesagt: »Der Ältere wird dem Jüngeren dienen«;[e]

13 wie auch geschrieben steht: »Jakob habe ich geliebt, Esau aber habe ich gehasst«.[f]

Die Souveränität Gottes

14 Was wollen wir nun sagen? Ist etwa Ungerechtigkeit bei Gott? Das sei ferne!

15 Denn zu Mose spricht er: »Wem ich gnädig bin, dem bin ich gnädig, und über wen ich mich erbarme, über den erbarme ich mich«.[g]

16 So liegt es nun nicht an jemandes Wollen oder Laufen, sondern an Gottes Erbarmen.

17 Denn die Schrift sagt zum Pharao: »Eben dazu habe ich dich aufstehen lassen, dass ich an dir meine Macht erweise, und dass mein Name verkündigt werde auf der ganzen Erde«.[h]

18 So erbarmt er sich nun, über wen er will, und verstockt, wen er will.

19 Nun wirst du mich fragen: Warum tadelt er dann noch? Denn wer kann seinem Willen widerstehen?

20 Ja, o Mensch, wer bist denn du, dass du mit Gott rechten willst? Spricht auch das Gebilde zu dem, der es geformt hat: Warum hast du mich so gemacht?

21 Oder hat nicht der Töpfer Macht über den Ton, aus derselben Masse das eine Gefäß zur Ehre, das andere zur Unehre zu machen?

22 Wenn nun aber Gott, da er seinen Zorn erweisen und seine Macht offenbar machen wollte, mit großer Langmut die Gefäße des Zorns getragen hat, die zum Verderben zugerichtet sind,

23 damit er auch den Reichtum seiner Herrlichkeit an den Gefäßen der Barmherzigkeit erzeige, die er zuvor zur Herrlichkeit bereitet hat?

24 Als solche hat er auch uns berufen, nicht allein aus den Juden, sondern auch aus den Heiden;

25 wie er auch durch Hosea spricht: »Ich will das ›mein Volk nennen, was nicht mein Volk war, und die ›Geliebte‹, die nicht Geliebte war.

26 Und es soll geschehen, an dem Ort, wo zu ihnen gesagt wurde: Ihr seid nicht mein Volk!, da sollen sie ›Söhne des lebendigen Gottes‹ genannt werden.«[i]

27 Jesaja aber ruft über Israel aus: »Wenn die Zahl der Kinder Israels wäre wie der Sand am Meer, so wird doch nur der Überrest gerettet werden;

28 denn eine abschließende und beschleunigte Abrechnung in Gerechtigkeit wird der Herr durchführen, ja, eine summarische Abrechnung über das Land!«[j]

29 Und, wie Jesaja vorhergesagt hat: »Hätte der Herr der Heerscharen uns nicht einen Samen übrig bleiben lassen, so wären wir wie Sodom geworden und Gomorra gleichgemacht!«[k]

Israel und die Heidenvölker – die Gerechtigkeit aus dem Gesetz und die Gerechtigkeit aus dem Glauben

30 Was wollen wir nun sagen? Dass Heiden, die nicht nach Gerechtigkeit strebten, Gerechtigkeit erlangt haben, und zwar die Gerechtigkeit aus Glauben,

31 dass aber Israel, das nach dem Gesetz der Gerechtigkeit strebte, das Gesetz der Gerechtigkeit nicht erreicht hat.

32 Warum? Weil es nicht aus Glauben geschah, sondern aus Werken des Gesetzes. Denn sie haben sich gestoßen an dem Stein des Anstoßes,

33 wie geschrieben steht: »Siehe, ich lege in Zion einen Stein des Anstoßes und einen Fels des Ärgernisses; und jeder, der an ihn glaubt, wird nicht zuschanden werden!«[l]

Footnotes:

  1. (9,5) od. der Gott über alles ist, gepriesen in Ewigkeit.
  2. (9,6) d.h. das wahre, eigentliche Israel, dessen Name bedeutet: »Fürst / Streiter Gottes«.
  3. (9,7) 1Mo 21,12.
  4. (9,9) 1Mo 18,10.
  5. (9,12) 1Mo 25,23.
  6. (9,13) Mal 1,2-3; »gehasst« kann hier im Sinn von »verworfen« verstanden werden.
  7. (9,15) 2Mo 33,19.
  8. (9,17) 2Mo 9,16.
  9. (9,26) Hos 2,25; Hos 2,1.
  10. (9,28) Jes 10,22-23.
  11. (9,29) Jes 1,9.
  12. (9,33) vgl. Jes 28,16; 8,14.
Schlachter 2000 (SCH2000)

Copyright © 2000 by Geneva Bible Society

Rómaiakhoz 9 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Isten és Izráel népe

Igazat mondok, nem hazudok, hiszen Krisztusban élek, és tanúskodik erről a Szent Szellem által megvilágított lelkiismeretem is, hogy nagy szomorúság és állandó fájdalom gyötri a szívemet Izráel népe miatt, hiszen ők a testvéreim, a rokonaim. Bárcsak tudnék rajtuk segíteni! Inkább lennék én magam átkozott, és Krisztustól elszakított, ha ezzel segíthetnék rajtuk! Igen, őket választotta Isten: Izráel népét, akiket a fiaivá is fogadott. Övék a dicsőség, és velük kötötte Isten a szövetségeket. Ők kapták Istentől a Mózesi Törvényt, az Isten tiszteletének és imádásának rendjét, és az ígéreteket. Ők a mi ősapáink leszármazottjai, és emberi természete szerint közülük származik Krisztus, aki Isten minden és mindenki felett. Legyen örökké áldott![a] Ámen.

Szomorú vagyok Izráel népe miatt, de nem azért, mintha Isten nem teljesítette volna a nekik adott ígéreteit. Hiszen nem mindenki számít Izráel népéhez tartozónak, aki származása szerint Izráel, vagyis Jákób utódja. Ugyanígy, nem számítanak mindannyian Ábrahám igazi gyermekeinek, akik testileg tőle származtak. Hanem ahogyan Isten megígérte Ábrahámnak: „Utódaid Izsáktól származnak majd.”[b] Tehát Ábrahámnak nem az összes utódja számít Isten gyermekének, hanem csak azok, akik Isten ígérete szerint születtek. Mert így hangzott az ígéret: „A megfelelő időben visszajövök, és akkor Sárának fia születik.”[c]

10 Így volt ez Rebeka esetében is, akinek két fia volt. Mindkettőnek ősapánk, Izsák volt az apja. 11-12 Mielőtt azonban ez a két fiú megszületett volna, Isten azt mondta Rebekának: „Az idősebb fiú szolgálni fog a fiatalabbnak.”[d] Ez a születésük előtt történt, ezért akkor még a két fiú semmi jót vagy rosszat sem tehetett. Azért történt így, hogy Isten megmutassa: választása nem attól függ, hogy az emberek mit tesznek, hanem egyedül tőle magától. 13 Ezért mondja az Írás: „Jákóbot szerettem, Ézsaut ellenben gyűlöltem.”[e]

14 Hogyan értsük ezt? Vajon igazságtalanság ez Isten részéről? Nem, dehogyis! 15 Hiszen Isten már Mózesnek is megmondta: „Annak adok kegyelmet, akinek akarok, és azon könyörülök, akin könyörülni akarok”[f] 16 Tehát Isten dönti el, hogy kin könyörül, és kinek ad kegyelmet! Ez a döntés pedig nem függ attól, hogy az emberek mit akarnak, vagy milyen erőfeszítéssel küzdenek, csakis Isten könyörületétől függ! 17 Az Írás szerint ugyanis ezt mondta Isten a fáraónak: „Azért tettelek királlyá, hogy hatalmamat megmutassam rajtad, és mindenki megismerje nevemet az egész Földön.”[g] 18 Isten tehát könyörül, akin akar, viszont megátalkodottá és keményszívűvé teszi azt, akit akar.

19 Erre talán azt kérdezed: „Ha Isten irányítja, amit mi, emberek teszünk, akkor miért vádol bennünket a bűneinkért? Hiszen senki sem állhat ellen Isten akaratának!” 20 De hát kicsoda vagy te, hogy vitába mersz szállni Istennel? Felelősségre vonhatja-e a cserépedény a fazekasmestert: „Miért formáltál engem ilyenné?” 21 Vagy talán nincs hatalma a fazekasnak arra, hogy ugyanabból az agyagból az egyik cserépedényt megbecsült célra, a másikat pedig megvetett célra formálja?

22 Hasonló ehhez, amit Isten tett. Meg akarta mutatni haragját és hatalmát azokon az „edényeken”, akikre haragudott. Mégis türelmesen és hosszasan elviselte őket, pedig már megérdemelték volna, hogy elpusztítsa őket.

23 De meg akarta mutatni dicsőségének gazdagságát is azokon az „edényeken”, akik elfogadták Isten kegyelmét, és akiket arra készített, hogy részesüljenek a dicsőségéből. 24 Ilyenek vagyunk mi is, akiket erre hívott el, nemcsak a zsidók, hanem a többi nép közül is, 25 ahogyan ezt az Írás mondja Hóseás könyvében:

„Népemnek hívom majd azokat,
    akik nem voltak az enyémek,
és szeretni fogom azt a népet,
    amelyet eddig nem szerettem.”[h]

26 És:

„Ugyanazon a helyen, ahol azt mondta nekik Isten:
    »Ti nem vagytok az én népem!«
— az Élő Isten fiainak hívják majd őket.”[i]

27 Izráelről szólva így kiáltott fel Ézsaiás próféta:

„Ha Izráel gyermekei oly sokan vannak is,
    mint a tengerpart homokja,
akkor is csak a nép maradéka jut üdvösségre,
28 mert az Örökkévaló hirtelen és teljesen
    végrehajtja ítéletét a földön.”[j]

29 Ahogyan előre megmondta Ézsaiás próféta:

„Ha az Örökkévaló, a Seregek Ura
    meg nem mentett volna
    egy keveset népe közül,
olyanná lettünk volna,
    mint Sodoma vagy Gomora.”[k]

30 Mi következik ebből? Azt látjuk, hogy az Izráelen kívüli nemzetekből sokan elfogadhatóvá váltak Isten számára, pedig korábban nem is törekedtek erre. Igen, a hitük által érték el ezt. 31 Izráel népe azonban arra igyekezett, hogy a Törvény követeléseinek megfeleljen, és így váljon elfogadhatóvá Isten számára, de nem voltak képesek a Törvénynek megfelelően élni, ezért kudarcot vallottak. 32 Miért? Azért, mert megpróbáltak a saját erejükből és a tetteik alapján elfogadhatóvá válni Isten számára. Nem a hitük által és Istenben bízva törekedtek erre. Beleütköztek abba a botránykőbe, amelyről 33 az Írás ezt mondja:

„Figyeljetek rám!
Elhelyezek egy követ Sionban,
    amelyben az emberek megbotlanak,
egy sziklát,
    amely miatt elesnek.
De aki bízik és hisz őbenne,
    az nem fog csalódni.”[l]

Footnotes:

  1. Rómaiakhoz 9:5 Krisztus… áldott Azt is jelentheti: „Isten legyen áldott örökké, aki mindenek felett uralkodik!”
  2. Rómaiakhoz 9:7 Idézet: 1Móz 21:12.
  3. Rómaiakhoz 9:9 Idézet: 1Móz 18:10, 14.
  4. Rómaiakhoz 9:11 Idézet: 1Móz 25:23.
  5. Rómaiakhoz 9:13 Idézet: Mal 1:2–3.
  6. Rómaiakhoz 9:15 Idézet: 2Móz 33:19.
  7. Rómaiakhoz 9:17 Idézet: 2Móz 9:16.
  8. Rómaiakhoz 9:25 Idézet: Hós 2:23.
  9. Rómaiakhoz 9:26 Idézet: Hós 1:10.
  10. Rómaiakhoz 9:28 Idézet: Ézs 10:22–23.
  11. Rómaiakhoz 9:29 Idézet: Ézs 1:9.
  12. Rómaiakhoz 9:33 Idézet: Ézs 8:14; 28:16.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Romains 9 La Bible du Semeur (BDS)

Israël dans l’histoire du salut

Les sentiments de Paul à l’égard des Israélites

Je dis la vérité, en tant qu’homme uni à Christ, je ne mens pas; ma conscience, en accord avec l’Esprit Saint, me rend ce témoignage: j’éprouve une profonde tristesse et un chagrin continuel dans mon cœur. Oui, je demanderais à Dieu d’être maudit[a] et séparé de Christ pour mes frères, nés du même peuple que moi. Ce sont les Israélites. C’est à eux qu’appartiennent la condition de fils adoptifs de Dieu, la manifestation glorieuse de la présence divine, les alliances[b], le don de la Loi, le culte et les promesses; à eux les patriarches! Et c’est d’eux qu’est issu Christ dans son humanité; il est aussi au-dessus de tout, Dieu béni pour toujours. Amen!

Le véritable Israël selon l’élection de Dieu

Ce n’est pas que la Parole de Dieu soit restée sans effet! Car ce ne sont pas tous ceux qui descendent du patriarche Israël[c] qui constituent Israël; et ceux qui descendent d’Abraham ne sont pas tous ses enfants. Car Dieu dit à Abraham: C’est par Isaac que te sera suscitée une descendance[d]. Cela veut dire que tous les enfants de la descendance naturelle d’Abraham ne sont pas enfants de Dieu. Seuls les enfants nés selon la promesse sont considérés comme sa descendance. Car telle est la promesse de Dieu: Vers cette époque, je viendrai, et Sara aura un fils[e].

10 Et ce n’est pas tout: Rébecca eut des jumeaux nés d’un seul et même père, de notre ancêtre Isaac. 11-12 Or, Dieu a un plan qui s’accomplit selon son libre choix et qui dépend, non des actions des hommes, mais uniquement de la volonté de celui qui appelle. Et pour que ce plan demeure, c’est avant même la naissance de ces enfants, et par conséquent avant qu’ils n’aient fait ni bien ni mal, que Dieu dit à Rébecca: L’aîné sera assujetti au cadet[f]. 13 Ceci s’accorde avec cet autre texte de l’Ecriture: J’ai aimé Jacob, et j’ai écarté Esaü[g].

Le Dieu souverain est juste

14 Mais alors, que dire? Dieu serait-il injuste? Loin de là! 15 Car il a dit à Moïse:

Je ferai grâce à qui je veux faire grâce,
j’aurai compassion de qui je veux avoir compassion[h] .

16 Cela ne dépend donc ni de la volonté de l’homme, ni de ses efforts, mais de Dieu qui fait grâce. 17 Dans l’Ecriture, Dieu dit au pharaon:

Voici pourquoi je t’ai fait parvenir où tu es: pour montrer en toi ma puissance et pour que ma renommée se répande par toute la terre[i] .

18 Ainsi donc, Dieu fait grâce à qui il veut et il endurcit qui il veut.

19 Tu vas me dire: pourquoi alors fait-il encore des reproches? Car qui a jamais pu résister à sa volonté? 20 Mais, qui es-tu donc toi, un homme, pour critiquer Dieu? L’ouvrage demandera-t-il à l’ouvrier: «Pourquoi m’as-tu fait ainsi[j] 21 Le potier n’a-t-il pas le droit, à partir du même bloc d’argile, de fabriquer un pot d’usage noble et un autre pour l’usage courant?

22 Et qu’as-tu à redire si Dieu, parce qu’il voulait montrer sa colère et faire connaître sa puissance, a supporté avec une immense patience ceux qui étaient les objets de sa colère, tout prêts[k] pour la destruction? 23 Oui, qu’as-tu à redire si Dieu a agi ainsi pour manifester la richesse de sa gloire en faveur de ceux qui sont les objets de sa compassion, ceux qu’il a préparés d’avance pour la gloire?

Pour les Juifs et pour les non-Juifs

24 C’est nous qui sommes les objets de sa compassion, nous qu’il a appelés non seulement d’entre les Juifs, mais aussi d’entre les non-Juifs. 25 C’est ce qu’il dit dans le livre du prophète Osée:

Celui qui n’était pas mon peuple, je l’appellerai «mon peuple».
Celle qui n’était pas la bien-aimée, je la nommerai «bien-aimée»[l].

26 Au lieu même où on leur avait dit: «Vous n’êtes pas mon peuple», on leur dira alors: «Vous êtes les enfants du Dieu vivant[m]

27 Et pour ce qui concerne Israël, Esaïe déclare de son côté:

Même si les descendants d’Israël étaient aussi nombreux que les grains de sable au bord de la mer,
seul un reste sera sauvé.
28 Car pleinement et promptement[n] , le Seigneur accomplira sa parole sur la terre[o].

29 Et comme Esaïe l’avait dit par avance:

Si le Seigneur des armées célestes ne nous avait laissé des descendants,
nous ressemblerions à Sodome,
nous serions comme Gomorrhe[p] .

Etre juste: par la foi et non par la Loi

30 Que dire maintenant? Voici ce que nous disons: les païens qui ne cherchaient pas à être déclarés justes par Dieu ont saisi cette justice, mais il s’agit de la justice qui est reçue par la foi. 31 Les Israélites, eux, qui cherchaient à être déclarés justes en obéissant à une loi, n’y sont pas parvenus[q]. 32 Pour quelle raison? Parce qu’ils ont cherché à être déclarés justes non pas en comptant sur la foi, mais comme si la justice pouvait provenir de la pratique de la Loi. Ils ont buté contre la pierre qui fait tomber, 33 conformément à ce que dit l’Ecriture:

Moi, je place en Sion une pierre qu’on heurte,
un rocher qui fait trébucher.
Celui qui met en lui sa confiance ne connaîtra jamais le déshonneur[r].

Footnotes:

  1. 9.3 Autre traduction: Je souhaiterais être maudit.
  2. 9.4 Certains manuscrits ont: l’alliance.
  3. 9.6 Autre traduction: tous ceux qui font partie d’Israël.
  4. 9.7 Gn 21.12.
  5. 9.9 Gn 18.10, 14.
  6. 9.11-12 Gn 25.23.
  7. 9.13 Ml 1.2-3.
  8. 9.15 Ex 33.19 .
  9. 9.17 Ex 9.16 cité selon l’ancienne version grecque.
  10. 9.20 Voir Es 45.9.
  11. 9.22 Autre traduction: préparés pour.
  12. 9.25 Os 2.25.
  13. 9.26 Os 2.1; 1.9.
  14. 9.28 Autre traduction: de façon décisive.
  15. 9.28 Es 10.22-23 cité selon l’ancienne version grecque.
  16. 9.29 Es 1.9 cité selon l’ancienne version grecque. Sodome … Gomorrhe : deux villes qui ont subi un terrible jugement de la part de Dieu (Gn 19.23-28).
  17. 9.31 Autre traduction: n’ont pas trouvé une Loi par laquelle ils auraient pu être déclarés justes.
  18. 9.33 Es 8.14; 28.16 cités selon l’ancienne version grecque.
La Bible du Semeur (BDS)

La Bible Du Semeur (The Bible of the Sower) Copyright © 1992, 1999 by Biblica, Inc.®
Used by permission. All rights reserved worldwide.

Viewing of
Cross references
Footnotes