Add parallel Print Page Options

95 Jöjjetek, énekeljünk dicséretet az Örökkévalónak!
    Hangos örömmel kiáltsunk Kősziklánknak,
    aki megszabadít!
Jöjjetek jelenlétébe hálaáldozattal,
    énekeljünk neki,
    dicsérjük őt hangszerekkel, hangosan!
Mert nagy Isten az Örökkévaló,
    hatalmas Király minden más isten fölött!
Övé a föld mélye
    és a hegyek csúcsa egyaránt.
Övé a tenger,
    mert ő teremtette,
övé a szárazföld is,
    mert saját kezével formálta.
Jöjjetek, hajoljunk meg előtte,
    gyertek, imádjuk őt,
    térdeljünk Teremtőnk, az Örökkévaló elé!
Ő a mi Istenünk,
    mi pedig népe vagyunk,
legelőjének nyája,
    kezéhez szoktatott bárányai.

Bárcsak ma hallgatnátok a szavára:
„Ne keményítsétek meg szíveteket,
    ne ellenkezzetek, mint régen a pusztában,
    a lázadás napjaiban: Meribánál és Masszánál,[a]
amikor őseitek próbára tették türelmemet,
    megharagítottak, pedig látták tetteimet!
10 Negyven évig bosszantott engem az a nemzedék,
    végül azt mondtam haragomban:
E nép gondolatai mindig rossz úton járnak,
    az én gondolataimat pedig soha nem értik meg!
11 Ezért megesküdtem haragomban:
    nyugalmam földjére soha nem mehetnek be!”

Read full chapter

Footnotes

  1. Zsoltárok 95:8 Meribánál és Masszánál Lásd 2Móz 17:1–7.

36 Ha egy férfi úgy gondolja, hogy a menyasszonya lassan túlhaladja a házasságra legalkalmasabb kort, és ezért feleségül akarja venni, ám vegye feleségül. Azzal, hogy összeházasodnak, nem vétenek semmit. 37 Egy másik férfi azonban lehet, hogy arra a szilárd meggyőződésre jut, hogy nem akar megházasodni, és teljesen szabadon dönthet ebben, semmi sem kényszeríti. Így eldöntheti, hogy mégsem veszi feleségül azt a leányt, akit korábban eljegyzett. Ez a férfi is helyesen döntött. 38 Tehát az is helyesen teszi, aki a menyasszonyával összeházasodik. Aki azonban nem házasodik meg, az még helyesebben cselekszik.

39 A férjes asszony maradjon a férjével, amíg a férje él. Ha a férje meghal, szabadon férjhez mehet, akihez akar, csakhogy az új férje is az Úr követője legyen. 40 Azonban boldogabb lesz, ha nem megy újra férjhez. Ez a véleményem, és hiszem, hogy Isten Szelleme bennem lakik.

Ne okozzatok senkinek megütközést!

Most pedig a bálványoknak felajánlott ételáldozattal kapcsolatban írok nektek.

Ahogy írtátok, „mindnyájan jól ismerjük ezeket a dolgokat”. Azonban a puszta ismeret még nem elég, mert a tudás önmagában csak felfuvalkodottá tesz. A szeretet ellenben a többieket erősíti. Ha valaki azt gondolja magáról, hogy ő már „tud valamit”, akkor még semmit sem ismer úgy, ahogy kellene. De ha valaki igazán szereti Istent, azt Isten is közelről és bensőségesen ismeri.

A bálványoknak felajánlott ételáldozatokról tehát azt mondom: tudjuk, hogy a bálványok valójában semmik, és csak egyetlen Isten van. Mert vannak úgynevezett „istenek”, akár az égben, akár a földön — és valóban sok ilyen „isten” és „úr” van —, nekünk azonban csak egyetlen Istenünk van, az Atya, akitől a mindenség származik. Mi őérte élünk. Hasonlóképpen, egyetlen Úr van, Jézus Krisztus, aki által van a mindenség, és mi is őáltala élünk.

Ezt azonban nem minden hívő testvérünk tudja! Vannak, akik nemrég még a bálványokat tisztelték. Ha az ilyen ember továbbra is eszik a bálványoknak áldozott ételből, akkor úgy érzi, hogy még mindig a bálványokhoz tartozik. Mivel pedig nem biztos benne, hogy ezt helyesen teszi, rossz a lelkiismerete. Isten számára azonban nem az tesz bennünket kedvessé, hogy mit eszünk, vagy mit nem. Nem lesz belőle hátrányunk, ha visszautasítunk egy ételt, és attól sem leszünk jobbak, ha elfogyasztjuk.

Csak arra vigyázzatok, hogy a ti szabadságotok — vagyis, hogy akármit megehettek — nehogy megütközést okozzon azoknak, akik még gyengék a hitben! 10 Mert lehet, hogy a felfogásod helyes, de megláthat téged egy ilyen gyenge testvér, amint éppen együtt étkezel a bálványimádókkal a hamis istenek templomában. Ezen felbátorodva azután ő is eszik a bálványoknak áldozott ételekből — annak ellenére, hogy ezt ő helytelennek tartja. 11 Így azután a szabad gondolkodásoddal te okozod a vesztét a testvérednek, akiért Krisztus meghalt. 12 Amikor ilyen módon vétkeztek a testvéretek ellen, akkor valójában Krisztus ellen vétkeztek. Megsebzitek a testvéretek erőtlen lelkiismeretét azzal, hogy miattatok olyat tesz, amit rossznak tart. 13 Ezért ha a testvérem megütközik azon, hogy én megeszek valamit, akkor inkább sohasem eszem húst, csakhogy ezt elkerüljem!

További bölcs mondások

Többet ér a jó hírnév a drága illatos olajnál,
    és jobb a halál napja a születés napjánál.
Jobb ahhoz a házhoz menni, ahol halottat siratnak,
    mint ahhoz, ahol ünnepet ülnek.
Hiszen minden ember meghal előbb-utóbb,
    és jó, ha az élők erről nem feledkeznek meg.

Jobb a szomorúság,
    mint a nevetés,
mert amíg az arcod szomorú,
    a szíved jobb belátásra tér.
A bölcsek gondolatai a gyászolók körül forognak,
    a bolondoknak pedig mindig a szórakozáson jár az eszük.

Jobb, ha a bölcs dorgálására hallgatsz,
    mint ha a bolondok énekére.
Mert a bolondok nevetése olyan,
    mint az égő tövis[a] ropogása a fazék alatt
    — ez is hiábavalóság!

A zsarolás még a bölcseket is bolonddá teszi,
    és a megvesztegetés eltorzítja az ítéletet.

Jobb valaminek a befejezése, mint a kezdete.
    Jobb, ha valaki türelmes természetű, mint ha büszke.

Ne légy hirtelen haragú,
    mert a harag a bolondokra jellemző.

10 Ne mondd, hogy a „régi szép idők” jobbak voltak,
    mert ez nagy ostobaság!

11 Jó a bölcsesség meg a gazdag örökség együtt,
    mert maradandó hasznot hoznak minden élőnek.
12 Mert a bölcsesség védelmez, akár a nagy vagyon.
    De a bölcsesség maradandó haszna még nagyobb:
    valódi életet ad annak, aki megismeri.

13 Figyeld meg Isten alkotásait!
    Ki tudja egyenessé tenni, amit ő meghajlított?

14 Mikor jól megy a sorod,
    örülj neki!
Mikor pedig rossz napok jönnek,
    gondold meg, hogy ezt is, azt is Isten adta.
S hogy mi következik a jövőben,
    senki sem tudhatja.

15 Sok mindent láttam hiábavaló életem napjaiban.
    Van igazságos ember, aki fiatalon meghal,
    s vannak gonoszok, akik sokáig élnek.
16 Ne vidd túlzásba még az igazságosságot se,
    ne akarj túlságosan bölcs lenni,
    miért tennéd magad tönkre?
17 Ne légy szándékosan gonosz,
    se túlságosan ostoba,
    miért rövidítenéd meg az életed hosszát?
18 Jó, ha mindkét tanácsot megfogadod,
    mert aki istenfélő, mindkét csapdát gondosan elkerüli.

19 A bölcsesség nagyobb erőt ad a bölcsnek,
    mint tíz tanácsos a városnak.

20 Bizony, nincs a földön olyan igaz ember,
    aki mindig csak jót tesz, és sohasem vétkezik.

21 Ne törődj mindenféle szóbeszéddel,
    nehogy megtudd, ha a szolgád rosszat mond rólad!
22 Hiszen te is sokszor mondtál rosszat másokról
    — tudod te azt jól!

23 Mindezeket gondosan megvizsgáltam a bölcsességem által, hogy helyes választ találjak kérdéseimre, de nem találtam. 24 Arra jutottam, hogy nem lehet megérteni, miért vannak úgy a dolgok, ahogy vannak. Ugyan kicsoda tudná felfogni és megmagyarázni?

25 Elhatároztam, hogy teljes szívvel keresem, kutatom és megismerem a bölcsességet és a dolgok végső értelmét. Meg akartam ismerni és érteni azt is, hogy milyen ostoba dolog a gonoszság, és hogy milyen őrült dolog a bolondság.

26 Azt találtam, hogy van olyan asszony, aki veszélyesebb, mint a csapda: szíve, mint a háló, karja, mint a bilincs. Akit Isten kedvel, az megmenekül az ilyen asszonytól, de a bűnös beleesik a csapdájába. Bizony, még a halálnál is keserűbb, ha valakit ilyen asszony ejt rabul!

27 Azt mondja a Prédikátor: Mindent gondosan mérlegre tettem, és próbáltam a dolgok végső lényegét megtalálni, 28 de nem sikerült, bár még mindig keresem.

Igazságos férfit találtam — ezer közül egyet —, de asszonyt nem találtam.

29 Csupán ezt az egyet találtam: Isten az embert egyszerűnek és becsületesnek teremtette, de az emberek mindenfélét kitaláltak, amivel bonyolulttá teszik a dolgokat.

Bölcsesség és hatalom

Ki hasonló a bölcshöz?
    Ki tudja megmagyarázni a dolgok értelmét?
A bölcsesség ragyogóvá teszi arcodat,
    megenyhíti szigorú vonásaidat.

Azt mondom: engedelmeskedj a király parancsának, az Istenre tett esküd miatt! Ne tagadd meg könnyelműen a királynak való engedelmességet, és bátran állj elő a javaslatoddal, mert a király mindent megtehet! Hiszen a király szava hatalmas, ki vonhatja kérdőre: „Mit teszel?” Aki engedelmeskedik a király parancsának, azt nem éri veszedelem. A bölcs tudja, hogy mikor, mit és hogyan kell tennie.

Minden dolognak megszabott ideje van. Ugyanakkor a halandó számára ez súlyos teher, mert nem tudja, mit hoz a jövő. Hiszen ki mondhatná meg, mi következik ezután?

Nincs ember, aki visszatarthatná az élet leheletét,
    mikor az elszáll.
Nincs senki, akinek hatalma lenne
    a halála napja fölött.
Nem engedik szabadságra a katonát,
    amíg tart a háború.
Ugyanígy, a gonoszság sem engedi szabadon azt,
    aki a gonosz tettet elkövette.

Ilyen dolgokat láttam a nap alatt, és mindezeket gondosan megvizsgáltam. Láttam, hogy az emberek arra törekszenek, hogy uralkodjanak a másik fölött, és ezzel sok fájdalmat okoznak.

10 Megfigyeltem, hogyan temetik el nagy tisztességgel a gonoszokat. Utána az emberek dicsérték az elhunytat, pedig ők is ugyanabban a városban éltek, és ismerték az elhunytat, aki gonosz dolgokat tett. Ez is hiábavalóság!

Igazság, jutalom és büntetés

11 Mivel aki gonosz dolgokat tesz, nem azonnal nyeri el méltó büntetését, a többiek felbátorodnak, és még több gonoszságot követnek el.

12 Igaz, a bűnös százszor is vétkezik, s ennek ellenére hosszú életet élhet, mégis jól tudom, hogy végül is azoknak lesz jó dolguk, akik tisztelik és félik Istent, és engedelmeskednek neki. 13 Az istentelen gonoszoknak nem lesz jó dolguk, és életük nem nyúlik hosszúra, mint este az árnyék — mert nem tisztelik és félik Istent.

14 Bizony, történik a földön sokféle hiábavaló és helytelen dolog! Van úgy, hogy az igazakkal bánnak úgy, ahogy a bűnösök érdemelnék, a bűnösökkel pedig úgy, ahogy az igazakkal kellene. Ez is hiábavalóság!

15 Ezért hát dicsérem az örömet, mert nincs jobb, amit az ember a nap alatt tehet, mint hogy egyen-igyon és örüljön az életnek. Ez kísérje őt fáradságos munkájában, élete minden napján. Bizony, mindezt Istentől kapja a nap alatt!

16 Akkor teljes szívvel rászántam magam, hogy megismerjem a bölcsességet, és megértsem mindazt, amiért az emberek éjjel-nappal szüntelen fáradoznak a földön — még pihenést sem engednek maguknak. 17 Majd azt is megfigyeltem és mérlegeltem, amit Isten tesz. Végül arra jutottam, hogy senki sem képes megérteni, ami a nap alatt történik. Bizony, bármennyit is fáradozzon ezzel valaki, nem jut eredményre! Ha a bölcsek azt mondanák is, hogy ők értik, az sem igaz. Senki sem képes megérteni ezeket!

Gondolatok az életről és a halálról

Teljes szívvel rászántam magam, hogy mindezt megvizsgáljam, és arra jutottam, hogy Isten kezében vannak az igazak, a bölcsek és minden, amit tesznek. Azonban senki sem tudja, hogy szeretet, vagy gyűlölet vár-e rá a jövőben.

De mindenkire ugyanaz a sors vár: mindannyian meghalunk. Meghal az igaz és a gonosz, de meghalnak a jók is, meghal a tiszta és a tisztátalan, meghal, aki áldozik, és az is, aki nem, meghal a jó ember és a bűnös, meghal, aki esküvel tesz fogadalmat, és aki nem esküszik. Bizony, mind meghalunk, nincs kivétel!

Mindazok között, amik a nap alatt történnek, ez a legrosszabb, hogy mindenki ugyanúgy végzi!

Ráadásul, az ember szíve tele van gonoszsággal, az elméje pedig bolondságokkal, amíg csak él. Azután pedig a halottakhoz megy.

Mégis, aki egyszer megszületett, amíg csak él, van reménye. Hiszen még egy kutya is többet ér, amíg él, mint egy döglött oroszlán!

Az élők legalább annyit tudnak, hogy egyszer meg fognak halni, de a halottak már semmit sem tudnak, és már semmiből nincs hasznuk többé — még emléküket is elfelejtik az élők. Elfelejtik még azt is, hogy szerették, gyűlölték, vagy irigyelték azokat, akik már meghaltak. Bizony a meghaltak végérvényesen ki vannak rekesztve mindabból, ami a nap alatt történik, miután ők már elmentek.

Ezért hát egyél-igyál örömmel és jókedvvel, mert ez Isten kedvére van. Ruháid legyenek mindig fehérek, és fejedről ne fogyjon el az olaj![b] Örülj az életnek feleségeddel együtt, akit szeretsz, és akit Isten adott neked — egész hiábavaló életedben a nap alatt! Hiszen ez a te részed az életben, ezért találj örömöt mindabban, amit teszel, s amiért fáradozol a nap alatt. 10 Mindent, amit megtehetsz, vagy meg kell tenned, vidd véghez teljes szívvel és képességeid szerint! Mert a Seolban — ahová menned kell — már nincs sem munka, sem elmélkedés, sem tudás, sem bölcsesség.

11 Azt is megfigyeltem, hogy a nap alatt nem a leggyorsabb futó nyeri a versenyt, nem a legerősebb harcos győz a csatában, nem a bölcsek kapják a magas fizetést[c], nem az értelmeseknek jut a gazdagság, nem a jó szakembereket emelik magas pozícióba, hanem a dolgok alakulása az idő alkalmasságától és a véletlentől függ.

12 Sőt, az ember még a közelgő veszedelmet sem veszi észre. Ahogy a halat megfogják a hálóban, vagy a madarat hurokkal, az embert is hirtelen és váratlanul éri a veszedelem.[d]

Footnotes

  1. Prédikátor 7:6 égő tövis Valószínűleg azért hasonlítja ehhez, mert a tövises ágak pattogva-ropogva gyorsan elégnek, de nem adnak elég meleget az étel elkészítéséhez, csak nagy zajt csapnak.
  2. Prédikátor 9:8 Ez a vers az ünnepi öltözetre és a lakomákra utal.
  3. Prédikátor 9:11 fizetést Szó szerint: „kenyeret” — vagyis a jó megélhetéshez szükséges javakat.
  4. Prédikátor 9:12 A 12. versben nem szerepel a „veszedelem” szó, csak valószínűsíthető, hogy erről van szó, de nincs megnevezve.