Add parallel Print Page Options

12 De boldog és áldott,
    akit az Örökkévaló tanít a törvényével!
Igen, akit fegyelmez,
    sőt megfenyít,
13 hogy a veszedelem idején
    békességben élhessen,
nyugodt maradjon,
    míg a gonoszok a sírba hullanak.
14 Mert az Örökkévaló nem hagyja el népét,
    nem dobja el magától örökségét!
15 Helyreáll az igazságszolgáltatás,
    és aki becsületes, követi az igaz ítéletet.

16 Ki áll mellém a gonoszokkal szemben?
    Ki harcol velem a gonosztevők ellen?
17 Tudom, az Örökkévaló
    hamarosan megsegít engem!
Különben hamar a csend országába merülnék!
    De biztos, hogy ő jön, és megsegít!
18 Már azt gondoltam, összeroskadok,
    de hűséges szereteted
    mégis megerősített, Örökkévaló!
19 Lelkem megtelt gondokkal és aggodalommal,
    de megvigasztaltál és felüdítettél engem!

20 Örökkévaló, mi köze van hozzád
    a hamis bíróknak,
akik a Törvényre hivatkozva
    csak nyomorúságot okoznak,
21 összefognak az igazságszeretők ellen,
    és halálra ítélik az ártatlanokat?
22 De az én védelmezőm az Örökkévaló!
    Magas kőváram a hegycsúcson,
Isten a Kősziklám, ő a menedékem!
23 Bizony, az Örökkévaló megbünteti
    a hamis bírókat, a gonosz uralkodókat!
A saját fejükre fordítja vissza gonosz tetteiket,
    szétszórja és elsöpri őket a földről!
Örökkévaló Istenünk,
    pusztítsd el őket teljesen!

Read full chapter

A házasságról

Most pedig a leveletekben feltett kérdésekre válaszolok.

Azt írtátok: „Jobb a férfinak, ha egyáltalán nem is nyúl asszonyhoz.” Én meg azt mondom: a szexuális bűnök veszélye miatt minden férfi házasodjon meg, és minden leány menjen férjhez. A férj adja meg a feleségének, amivel tartozik neki, és ugyanígy a feleség is a férjének. Nem a feleség rendelkezik a saját testével, hanem a férje. Hasonlóképpen a férj sem ura a maga testének, hanem a feleségét szolgálja vele. Ne tagadjátok meg a másiktól, hogy a testetekkel is szolgáljátok egymást! Csak közös megegyezéssel tartózkodjatok a házasélettől, és akkor is csak egy ideig, ameddig teljesen az imádkozásra fordítjátok minden figyelmeteket. Azután ismét legyetek együtt, hogy a Sátán ne tudjon benneteket szexuális kívánságokkal kísérteni. Mindezt azonban azért mondom, mert kedvezni akarok nektek, nem pedig parancsként.

Szeretném, ha mindenki úgy élne, mint én, de Isten mindegyikünknek más-más ajándékot adott: az egyiknek ilyet, a másiknak másfélét.

Akik még nem élnek házasságban, vagy már megözvegyültek, azoknak azt üzenem: jobban teszik, ha továbbra is egyedül maradnak, mint ahogyan én is élek. Azonban, ha nem tudják magukat megtartóztatni, inkább házasodjanak meg, illetve menjenek férjhez. Mert jobb házasságban élni, mint a szexuális kívánság tüzében égni.

10 Azoknak, akik házasságban élnek, azt a parancsot küldöm — és ez valójában az Úr Jézus parancsa! —, hogy az asszony ne hagyja el a férjét, se ne váljon el tőle! 11 Ha pedig mégis elválik, utána ne menjen férjhez máshoz, inkább béküljön ki a férjével! Parancsolom a férjeknek is, hogy feleségüktől ne váljanak el, se ne hagyják el őket!

12 A többieknek pedig én mondom, nem az Úr: ha egy hívő férfinak hitetlen felesége van, aki együtt akar vele élni, a férj ne váljon el a feleségétől! 13 Ha valamelyik hívő asszonynak hitetlen férje van, aki együtt akar vele élni, az asszony ne váljon el a férjétől! 14 Mert a hitetlen férj meg van szentelve hívő felesége által, és a hitetlen feleség meg van szentelve hívő férje által. Ha nem így lenne, akkor közös gyermekeik nem tartoznának Isten népéhez, így azonban ezek a gyermekek is szentek.

15 Ha azonban a hitetlen férj, vagy feleség el akar válni hívő házastársától, ám váljon el! Ilyen esetben a hívő férj, vagy a hívő feleség nincs hozzákötve a hitetlen házastársához, hanem szabad. Isten azonban arra hívott el benneteket, hogy egymással békességben éljetek. 16 Te hívő feleség, talán még megmentheted a hitetlen férjedet! Te hívő férj, talán még megmentheted a hitetlen feleségedet!

Read full chapter

Ezek a Prédikátornak[a], Dávid fiának, Jeruzsálem királyának gondolatai és mondásai.

Milyen nagy hiábavalóság!
    — mondja a Prédikátor. —
Milyen nagy hiábavalóság!
    Bizony, minden hiábavalóság[b].

Mi haszna van a nap alatt[c] az embernek abból, hogy egész életében töri magát, és keményen dolgozik?

Minden vég nélkül folytatja útját

Az egyik nemzedék elmegy, a másik jön,
    de a föld ugyanaz marad.
Felkel a nap, azután lenyugszik,
    majd sietve visszatér előbbi helyére,
    hogy megint felkeljen.
Egyszer dél felé fúj a szél,
    utána északra fordul,
körbe-körbe jár a földön,
    majd újra visszatér.
A folyók mind sietnek a tengerbe,
    mégsem töltik meg azt soha.
Visszatér a víz a kiszáradt mederbe[d]
    újra meg újra.
Minden vég nélkül folytatja útját!
    Nincs vége a sok beszédnek,
nincs vége annak, amit a szem láthat,
    s nincs vége annak, amit a fül hallhat.

Nincs új a nap alatt!

Minden ugyanúgy megmarad ezután is,
    ahogy eddig volt.
Minden úgy lesz a jövőben is,
    amint a múltban történt,
    mert nincs új a nap alatt.
10 Van, amiről azt gondolják:
„Lám, ez valóban újdonság!”
    — de az is megvan már régóta.
Még mielőtt születtünk volna,
    már régen létezett.
11 Bizony, senki sem emlékszik a régiekre!
    De a jövendő nemzedéket is
    ugyanígy elfelejtik a következők.

A bölcsesség hajszolása is hiábavaló

12 Én, a Prédikátor, Izráel királya voltam Jeruzsálemben. 13 Teljes szívvel rászántam magam, hogy a bölcsességemmel alaposan kikutassak és megvizsgáljak mindent, ami az ég alatt[e] történik. De ez is keserves és fáradságos feladatnak bizonyult, amelyet Isten azért adott az embereknek, hogy bajlódjanak vele.

14 Megvizsgáltam mindent, ami a nap alatt történik, és úgy találtam, hogy minden hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. 15 Ami görbe, azt nem lehet kiegyenesíteni, és ami nincs, azt nem lehet számításba venni.

16 Azt gondoltam magamról: „Lám, milyen nagy hatalomra tettem szert, mennyi bölcsességet összegyűjtöttem! Fölülmúltam a Jeruzsálemben előttem uralkodó királyokat. Szívem megtelt bölcsességgel és tudással.”

17 Teljes szívvel rászántam magam, hogy megtudjam és kipróbáljam, mit jelent a bölcsesség és az ostobaság. De arra jutottam, hogy ez is csak időpocsékolás és hasztalan erőlködés. 18 Mert igaz a mondás:

„A sok bölcsességgel sokasodik a szomorúság is,
    aki tudását gyarapítja, szenvedését szaporítja.”

Az élvezetek hajszolása is hiábavaló

Azt gondoltam, átadom magam az élvezeteknek és az örömnek. Kipróbálom, hová vezetnek. De arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! A nevetésről azt mondtam: „Bolondság!” — az élvezetekről pedig: „Semmit sem érnek!”

Majd kigondoltam, hogy borral vidítom fel testemet, egészen a szélső határig, de úgy, hogy közben szívemet a bölcsesség vezesse. Kipróbálom ezt a bolondságot, hogy lássam, mire jó ez az ég alatt az embereknek rövid életük napjaiban.

A gazdagság és hírnév is hiábavaló

Azután nagy vállalkozásokba fogtam: saját kedvemre palotákat építettem, majd szőlőket és díszkerteket telepítettem. Gyümölcsösöket is ültettem, amelyekben mindenféle gyümölcs termett. Víztárolókat is építettem, hogy növekvő fáimat öntözni tudjam. Szereztem magamnak rabszolgákat és szolgálólányokat, sőt már házamnál született szolgáim is voltak. Rengeteg marhacsordám és juhnyájam is volt, több, mint előttem bárkinek Jeruzsálemben.

Összegyűjtöttem a kincstáramba töméntelen ezüstöt, aranyat, meg különböző tartományok és királyok kincseit. Szereztem énekeseket és énekesnőket, meg nagyon sok asszonyt és háremhölgyet. Mindent megszereztem, amit csak egy férfi kívánhat.

Hatalmas lettem és gazdag, fölülmúltam mindazokat, akik előttem éltek Jeruzsálemben, s közben bölcsességem is velem maradt. 10 Amit csak akartam, mindent elértem. Nem tagadtam meg a szívemtől semmit, ami örömöt szerzett. Mert valóban nagy örömöt találtam mindabban, amit véghezvittem és elértem! Ez lett a jutalma sok fáradozásomnak.

11 De amikor gondosan mérlegeltem, amit elértem, és hogy mennyit fáradoztam mindezért, megint csak arra jutottam, hogy ez is mind hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés. Ennek sincs semmi értelme, sem haszna a nap alatt!

A bölcsesség hasznos és jó

12 Azután elhatároztam, hogy megvizsgálom magát a bölcsességet, meg a bolondságot és az ostobaságot is.

Gondosan megvizsgáltam azt is, mit tehet majd az, aki a király után következik a trónon. Arra jutottam, hogy ő is csak ugyanazt fogja tenni, mint az elődje.

13 Láttam, hogy a bölcsesség olyan, mint a világosság: jó és hasznos. A bolondságnak ellenben — akárcsak a sötétségnek — semmi haszna sincsen. 14 A bölcs jól látja, hová megy, az ostoba pedig sötétben botorkál.

Ugyanakkor felismertem, hogy mindkettőre ugyanaz a sors vár: egyik is meghal, meg a másik is. 15 Ekkor azt kérdeztem magamtól: „Ha neked is ugyanúgy meg kell halnod, mint a bolondnak, akkor mi hasznod van a nagy bölcsességedből?” Ezért arra jutottam, hogy ez is hiábavalóság! 16 Hiszen a bölcsre sem fognak jobban emlékezni, mint a bolondra! Bizony, a következő időkben örökre elfelejtik mind a kettőt. Igen, meghal a bolond is, a bölcs is — ebben nincs semmi különbség!

Kiábrándultság és reménytelenség

17 Még az életet is megutáltam, annyira kiábrándítónak találtam mindazt, ami a nap alatt történik. Bizony mindez hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

18 Megutáltam minden erőfeszítésemet, amellyel fáradoztam a nap alatt, mivel fölismertem, hogy amikor meghalok, mindezt azokra kell hagynom, akik utánam következnek. 19 Ugyan ki tudhatja, hogy aki utánam következik, bölcs lesz-e, vagy ostoba? Mégis hatalmába kerül mindaz, amit bölcsességemmel és sok fáradsággal építettem és gyűjtöttem a nap alatt! Ez is hiábavalóság!

20 Emiatt úrrá lett rajtam a reménytelenség minden dolog miatt, amelyért fáradoztam a nap alatt. 21 Mert itt van egy férfi, aki egész életében bölcsen, értelmesen és nagy hozzáértéssel dolgozott, és olyan valakire kell hagyja munkája gyümölcsét, aki a kisujját sem mozdította érte, mégis élvezheti. Bizony ez is hiábavalóság és nagy igazságtalanság!

22 Mert végül is mi haszna van a nap alatt a halandónak abból, hogy egész életében keményen dolgozott és a lelkét gyötörte? 23 Hiszen napjai tele vannak szomorúsággal, munkája vesződséggel, s még éjjel sincs lelkének nyugta. Bizony, ez is hiábavalóság!

24 Arra jutottam hát, hogy az ember nem tehet annál jobbat, mint hogy egyen-igyon, meg örömét lelje a munkájában és annak gyümölcsében. Azt is beláttam, hogy ezt is Isten kezéből kapjuk. 25 Mert ha ő nem adná, ugyan mit ennénk, és miben lenne örömünk? 26 Hiszen Isten a bölcsnek — akit kedvel — bölcsességet, tudást és örömöt ad. Ugyanakkor az ostoba bűnösnek fáradozást és küszködést ad, hogy az vagyont gyűjtsön — azután pedig átadja annak, akit Isten kedvel.

Bizony, ez is hiábavalóság, időpocsékolás és hasztalan erőlködés!

Mindennek megvan a maga ideje

Mindennek megvan a maga ideje, és kijelölt ideje van minden dolognak[f] az ég alatt.

Ideje van a megszületésnek,
    ideje a meghalásnak.
Ideje van a vetésnek,
    ideje az aratásnak.
Ideje van a megölésnek,
    ideje a meggyógyításnak.
Ideje van a lerombolásnak,
    ideje a felépítésnek.
Ideje van a sírásnak,
    ideje a nevetésnek.
Ideje van a gyásznak,
    ideje a táncnak.
Ideje van a kövek szétszórásának,
    ideje a kövek összegyűjtésének.
Ideje van az ölelésnek,
    ideje az öleléstől való tartózkodásnak.
Ideje van a megkeresésnek,
    ideje az elvesztésnek.
Ideje van a megőrzésnek,
    ideje az eldobásnak.
Ideje van az eltépésnek,
    ideje a megvarrásnak.
Ideje van a hallgatásnak,
    ideje a szólásnak.
Ideje van a szeretetnek,
    ideje a gyűlöletnek.
Ideje van a háborúnak,
    ideje a békének.

Amit Isten tesz, az örökre megmarad!

Mi haszna van az embernek abból, hogy keményen dogozik és töri magát? 10 Láttam azokat a feladatokat, amelyeket Isten adott a halandóknak, hogy fáradozzanak velük. 11 Isten mindig mindent a megfelelő időben cselekszik — ezt még szemlélni is gyönyörűség! Ő adott az embernek képességet arra, hogy gondolkodjon a világról[g] — mi azonban soha nem tudjuk teljes egészében felfogni, amit Isten cselekszik.

12 Arra jutottam, hogy a legjobb, amit az ember tehet, hogy élvezi az életet, és örül annak, ameddig csak él. 13 Tehát egyen-igyon, élvezze a munkáját és annak gyümölcsét, s ne feledje, hogy mindez Isten ajándéka!

14 Azt is fölismertem, hogy minden, amit Isten tesz, örökre megmarad. Senki sem tehet hozzá, de el sem vehet abból semmit, mert amit Isten cselekszik, az teljes és örök. Mindezt pedig azért teszi, hogy féljék és tiszteljék őt. 15 Ami most történik, már régóta megvan, és ami a jövőben fog történni, az már megtörtént a múltban is. Isten újra előhozza azt, ami már elmúlt.

16 Láttam azt is itt a földön,[h] hogy a bíróságnak igaz ítéletet kellene hozni, de a bírák igazságtalanok. Ahol igazságot kellene szolgáltatni, ott igazságtalanságot művelnek. 17 De azután ezt gondoltam: Isten ítéletet tart mind az igazak, mind a gonoszok fölött, hiszen megvan a kijelölt ideje minden földi dolog és tett megítélésének.

Mi a különbség az ember és az állat között?

18 Azt gondoltam: Isten így teszi próbára és válogatja ki az embereket, és így bizonyítja be, hogy nélküle[i] nem különbek az állatoknál. 19 Hiszen ugyanaz a sors vár emberre és állatra. Meghal az egyik is, meghal a másik is. Mert egyiket is, másikat is ugyanaz az életadó lehelet[j] élteti. Mikor azonban meghalnak, nincs semmi különbség az élettelen ember és állat között! Bizony, ez is mind hiábavalóság! 20 Mindegyik ugyanarra a helyre jut, mert mindkettő a föld porából lesz, és végül ugyanúgy porrá lesz az ember is, az állat is. 21 Ugyan ki a megmondhatója, hogy az ember éltető lehelete halála után felfelé száll-e, s vajon az állatok éltető lehelete lefelé száll-e a földbe?

22 Arra jutottam tehát, hogy nem tehet az ember jobbat, mint hogy örömet találjon a munkájában és annak gyümölcsében — mert ez jutott neki ebben az életben. Mert ugyan ki tudna bennünket visszahozni, hogy láthassuk, mi történik itt, miután meghaltunk?

Footnotes

  1. Prédikátor 1:1 Prédikátornak Szó szerint: „a közösség tanítójának”.
  2. Prédikátor 1:2 hiábavalóság Ez a szó azt is jelenti: „értelmetlen, érthetetlen, haszontalan dolog”, „elpocsékolt idő, erőfeszítés”, „mulandó, mint a lehelet, pára, vagy szellő”.
  3. Prédikátor 1:3 a nap alatt Ez a kifejezés a könyv megértésének kulcsa, azt jelenti: „ebben a földi életben”. Az egész könyv arról szól, mire jut az ember, ha csak ezen a földön akarja megtalálni élete célját és értelmét.
  4. Prédikátor 1:7 kiszáradt mederbe Itt a sivatagban gyakori időszakos vízfolyásokról, a „vádikról” van szó, amelyek az idő nagy részében szárazak, s csak néha telnek meg vízzel.
  5. Prédikátor 1:13 az ég alatt Ugyanazt jelenti, mint a „nap alatt” kifejezés.
  6. Prédikátor 3:1 dolog Ez a szó azt is jelenti: akarat, szándék, terv, cselekedet.
  7. Prédikátor 3:11 képességet… világról Vagy: „kívánságot, hogy a jövőt megismerje”.
  8. Prédikátor 3:16 itt a földön Szó szerint: „a nap alatt”.
  9. Prédikátor 3:18 nélküle Vagyis: önmagukban véve, Istentől függetlenül.
  10. Prédikátor 3:19 lehelet Vagy: „szellem”.