A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 7:10-17 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

10 Isten az én védelmezőm,
    aki megszabadítja az igazszívűeket.
11 Isten igazságos bíró:
    szüntelen ítél.
12 Ha a gonosz meg nem változik,
    Isten kihúzza kardját, kifeszíti íját,
    és már céloz is vele.
13 Halálos fegyvereket készít,
    tüzes nyilakat a gonosz ellen.

14 Nézd! Megfogan a gonosz terv az istentelenben,
    hamissággal terhes,
    és hazugságot szül.
15 Csapdát készít, gödröt ás,
    de maga esik bele.
16 Gonosz terve magának okoz bajt,
    erőszakossága visszahull a fejére.

17 Én pedig áldom az Örökkévalót, aki igazságos,
    énekkel dicsérem a Felséges Örökkévaló nevét!

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Máté 8:23-9:13 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Jézus lecsendesíti a vihart

23 Jézus beszállt egy bárkába, tanítványai pedig követték. 24 Miután eltávolodtak a parttól, hirtelen akkora vihar támadt, hogy a hullámok majdnem elborították a bárkát. Eközben Jézus aludt. 25 Tanítványai odamentek hozzá, és ezzel ébresztették fel: „Uram, ments meg bennünket! Mindjárt elmerülünk!”

26 Jézus így válaszolt: „Miért féltek, kishitűek?” Azután felállt, ráparancsolt a szélre és a tóra. Ekkor elállt a szél, elsimultak a hullámok, és nagy csend lett.

27 A tanítványok csodálkozva kérdezték: „Kicsoda ez, hogy még a szél és a víz is engedelmeskedik neki?”

Kiűzi a gonosz szellemek seregét

28 Amikor Jézus megérkezett a túlsó partra, Gadara[a] vidékére, két ember jött elé, akikben gonosz szellemek laktak. A sírbarlangokban tanyáztak, és olyan veszélyesek voltak, hogy senki sem járhatott miattuk azon az úton. 29 Így kiabáltak: „Mi közöd hozzánk, Isten Fia?! Azért jöttél, hogy idő előtt megkínozz bennünket?”

30 A távolban egy nagy disznókonda legelt. 31 A gonosz szellemek ekkor azt kérték Jézustól: „Ha kiűzöl minket, küldj azokba a disznókba!”

32 „Menjetek!” — válaszolta ő. Akkor a gonosz szellemek elhagyták azt a két embert, és bementek a disznókba. Azok pedig mind egy szálig lerohantak a meredek lejtőn, egyenesen a tóba, és belefulladtak a vízbe. 33 Ekkor a pásztorok, akik a disznókat őrizték, elfutottak a városba, és elmondtak mindent — azt is, ami a két megszállottal történt. 34 A város egész lakossága kiment, hogy Jézussal találkozzon. Amikor meglátták, kérték, hogy menjen el arról a vidékről.

Jézus meggyógyít egy béna férfit

Ezután Jézus beszállt egy bárkába, átkelt a tavon, és a saját városába ment. Ott néhányan egy béna férfit vittek hozzá hordágyon. Jézus látta azoknak a hitét, akik hordozták a beteget, ezért odafordult a bénához: „Bízzál fiam, a bűneid meg vannak bocsátva!”

Ezt hallotta néhány törvénytanító is, akik egymás között így tanakodtak: „Ez az ember Istent gyalázza!”

Mivel Jézus tudta, hogy mit gondolnak, ezt mondta nekik: „Miért gondoltok ilyen rosszat? Mi könnyebb? Azt mondani, hogy meg vannak bocsátva a bűneid, vagy azt, kelj fel, és menj el? Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.” Ekkor a beteghez fordulva így szólt: „Kelj fel, fogd a hordágyat, és menj haza!” Ekkor a férfi felkelt, és hazament. Amikor látta ezt az összegyűlt sokaság, félelem és csodálat töltötte el őket, és dicsőítették Istent, aki ilyen nagy hatalmat adott az embernek.

Máté (Lévi) elhívása

Amikor Jézus továbbment onnan, meglátott egy Máté nevű férfit, aki a vámszedő helyen ült, és megszólította: „Kövess engem!” Máté pedig felkelt, és csatlakozott Jézushoz.

10 Egyszer Jézus Máté házában vendégeskedett. Sokan mások is odajöttek: vámszedők és mindenféle rosszhírű bűnösök, akikkel Jézus és a tanítványai együtt vacsoráztak. 11 Amikor a farizeusok látták, hogy Jézus ilyen emberekkel eszik együtt, ezt kérdezték a tanítványoktól: „Hogy lehet az, hogy a ti mesteretek vámszedőkkel és mindenféle bűnössel együtt ül asztalhoz?”

12 Amikor Jézus ezt meghallotta, ő válaszolt a farizeusoknak: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek! 13 Menjetek, és értsétek meg végre, mit jelent ez: »Irgalmasságot kívánok, nem áldozatokat!«[b] Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam.”

Footnotes:

  1. Máté 8:28 Gadara Néhány görög kéziratban „Garasa”, illetve „Gergesa” olvasható.
  2. Máté 9:13 Idézet: Hós 6:6.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

1 Mózes 21-23 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Izsák születése

21 Az Örökkévaló megáldotta Sárát, és beteljesítette, amit neki ígért. Sára tehát áldott állapotba került, és fiút szült Ábrahámnak — annak ellenére, hogy Ábrahám már idős volt — éppen abban az időben, amelyet az Örökkévaló előre megmondott. Ábrahám Izsáknak[a] nevezte a fiát, akit Sára szült neki. Amikor Izsák nyolc napos lett, Ábrahám körülmetélte a fiát, ahogy azt Isten korábban megparancsolta. Amikor Izsák született, Ábrahám száz éves volt.

Sára ezt mondta: „Nézzétek, milyen nagy örömöt szerzett nekem Isten! Aki csak hallja, velem együtt nevet! Ugyan ki mondta volna Ábrahámnak, hogy Sára még csecsemőt fog szoptatni? S nézzétek! Fiút szültem neki vénségére!”

A kisgyermek pedig növekedett, s amikor eljött az ideje, az anyja már nem szoptatta tovább. Ekkor Ábrahám nagy vendégséget szerzett, és megünnepelték, hogy Sára elválasztotta Izsákot.

Ábrahám elküldi Hágárt és Izmáelt

Sára látta, amint Ábrahám másik fia — akit az egyiptomi Hágár szült — játszik Izsákkal.[b] 10 Akkor Sára Ábrahámhoz ment, és ezt kérte: „Kérlek, küldd el innen ezt a szolgálót és a fiát! Ne örököljön az ő fia az én fiammal együtt!”

11 Ez azonban nagyon nehezére esett Ábrahámnak, a fia, Izmáel miatt. 12 Akkor Isten megszólította: „Ábrahám, ne gondold, hogy ez valami rosszat jelent, és ne aggódj a fiad és a szolgáló miatt! Tedd meg mindazt, amit Sára kért tőled, mert az utódaidra vonatkozó ígéreteim Izsák által fognak beteljesedni! 13 Azonban a szolgáló fiának utódait is nemzetté szaporítom. Hiszen ő is a te fiad!”

14 Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, készített útra való ételt és víztömlőt. A csomagot fölsegítette Hágár vállára. Azután végleg elküldte a fiával, Izmáellel együtt.

Hágár útnak indult, és Beérseba pusztájában bolyongott. 15 Amikor kifogyott a víz a tömlőből, lefektette Izmáelt egy bokor árnyékába, 16 maga pedig egy nyíllövésnyi távolságra odébb ment. Azt gondolta: „Nem bírom végignézni, hogy hal szomjan a fiam!” — és keserves sírásra fakadt.

17 De Isten meghallotta a gyermek sírását, és Isten angyala kiáltott az égből Hágárnak: „Miért sírsz, Hágár? Ne félj, mert Isten meghallotta a gyermek sírását! 18 Kelj csak föl, fogd kézen a gyermeket, és viseld gondját, mert nagy nemzetté teszem őt!” 19 Ekkor Isten megnyitotta Hágár szemét, aki észrevett egy forrást a közelben, odament, megtöltötte a tömlőt vízzel, és megitatta a fiát.

20 Isten továbbra is gondot viselt Izmáelre, aki felnőtt a pusztában, megtanult az íjjal bánni, és vadász lett. 21 Párán vidékén tanyázott a pusztaságban, és amikor eljött az ideje, anyja Egyiptomból hozott neki feleséget.

Ábrahám szövetséget köt Abímelekkel

22 Történt egyszer, hogy Abímelek és Píkól, a sereg vezére felkeresték Ábrahámot. Ezt mondta neki Abímelek: „Ábrahám, látjuk, hogy Isten van veled mindenben, amit teszel. 23 Esküdj meg Istenre, hogy soha nem ártasz nekem vagy utódaimnak, hanem ugyanolyan hűséggel leszel irántam és népem iránt — akik között jövevényként laksz —, mint ahogyan én bántam veled!” 24 Ábrahám ezt válaszolta: „Megesküszöm, hogy úgy lesz!”

25 Azután szemrehányást tett Abímeleknek, hogy annak pásztorai erőszakkal elfoglaltak egy kutat, amely Ábrahámé volt. 26 Abímelek így védekezett: „Nem tudtam róla! Te sem mondtad eddig, most hallottam erről először. Nem tudom, melyik szolgám tehetett ilyet!” 27 Akkor Ábrahám juhokat, kecskéket és marhákat ajándékozott Abímeleknek, és szövetséget kötöttek egymással.

28 Majd Ábrahám különválasztott a nyájából hét fiatal nőstény juhot. 29 Abímelek pedig megkérdezte: „Miért választottad külön ezeket? Mit jelent ez?” 30 „Fogadd el tőlem ezt a hét juhot annak bizonyítékául, hogy én ástam azt a kutat!” — felelte Ábrahám. 31-32 Ezért hívják azt a helyet mindmáig Beérsebának[c] — mert ott kötöttek szövetséget, és esküvel erősítették meg. Azután Abímelek és Píkól, a sereg vezére visszatért a filiszteusok földjére. 33 Ábrahám egy tamariszkuszfát ültetett Beérsebában, és imádta az Örökkévalót, az Örök Istent. 34 Ezután még hosszú ideig tartózkodott a filiszteusok földjén.

Isten próbára teszi Ábrahámot

22 Ezek után Isten próbára tette Ábrahámot.

Megszólította: „Ábrahám!”

Ő pedig válaszolt: „Igen, Uram!”

„Vedd magad mellé egyetlen fiadat, Izsákot, akit szeretsz, és menj el Mórijjá földjére! Ott majd mutatok neked egy hegyet, azon áldozd föl Izsákot égőáldozatként!” — mondta Isten.

Másnap Ábrahám már korán reggel fölkészült az útra. Felnyergelte a szamarát, fát hasogatott az égőáldozathoz, és két szolgájával és Izsákkal együtt elindultak arra a helyre, amelyet Isten mondott. A harmadik napon Ábrahám távolról meglátta azt a hegyet, ahová igyekezett. Akkor ezt mondta szolgáinak: „Telepedjetek le itt, vigyázzatok a szamárra, és várjatok ránk. Mi pedig a fiammal elmegyünk oda, és imádkozunk, azután majd visszajövünk.”

Ábrahám a tűzifát a fia, Izsák vállára tette, az égő parazsat és a kést maga vitte, és ketten indultak tovább. Útközben Izsák az apjához fordult: „Édesapám!”

„Tessék, fiam!” — mondta Ábrahám.

„Itt a fa és a parázs a tűzgyújtáshoz, de hol van az áldozati bárány?” — kérdezte Izsák.

„Isten maga fog gondoskodni az áldozati bárányról” — felelte Ábrahám, és együtt folytatták az utat.

Amikor arra a helyre értek, amelyet Isten mutatott neki, Ábrahám oltárt épített, majd elrendezte rajta a tűzifát. Azután megkötözte a fiát, Izsákot, és őt is az oltárra helyezte a tűzifa tetejére. 10 Már éppen felemelte a kést, hogy Izsákot megölje, 11 de az Örökkévaló angyala rákiáltott az égből:

„Ábrahám, Ábrahám!”

„Igen, Uram!” — felelt Ábrahám.

12 „Ne öld meg a fiút! Ne bántsd! Miután próbára tettelek, látom, hogy valóban féled és tiszteled Istent, és egyszülött fiadat sem tagadtad meg tőlem” — kiáltotta az angyal.

13 Amikor Ábrahám körülnézett, a háta mögött egy kost pillantott meg, amely szarvánál fogva megakadt a sűrű bozótban. Tehát odament, fogta a kost, és azt áldozta föl égőáldozatul a fia helyett.

14 Ezért Ábrahám így nevezte azt a helyet: „Az Örökkévaló gondoskodik.” Azóta mondják ezt az emberek: „Az Örökkévaló gondoskodik rólunk az ő hegyén!”

15 Azután az Örökkévaló angyala másodszor is kiáltott Ábrahámnak az égből:

16 „Azt mondja az Örökkévaló: Mivel megtetted, hogy a fiad is átadtad nekem — igen, még az egyetlen fiadat is —, ezért magamra esküszöm, 17 hogy gazdagon és bőségesen megáldalak, utódaidat[d] megsokasítom és megszaporítom, mint égen a csillagokat, és mint tenger partján a homokot.

A te utódod fogja birtokolni ellenségeinek kapuját, 18 és a te utódod által fogom megáldani a föld összes nemzeteit.

Igen, mindezekkel megáldalak, mert engedelmeskedtél szavamnak.”

19 Ezután Ábrahám visszatért a várakozó szolgákhoz, majd együtt hazamentek Beérsebába, mert abban az időben ott táboroztak.

20 Később valaki hírt hozott Ábrahámnak Náhórról, a testvéréről. Elmondta, hogy Náhórnak és feleségének, Milkának fiai születtek: 21 Úc, az elsőszülött, azután Búz, a második, majd Kemúél, a harmadik, akinek fia Arám, 22-23 azután Keszed, Hazó, Pildás, Jidláf és Betúél. Ezek nyolcan mind Náhór és Milká fiai voltak. Rebeka Betúél leánya volt. 24 Náhórnak még négy gyermeke született a másodfeleségétől, Reúmától: Tebah, Gaham, Tahas és Maaka.

Sára temetése

23 Sára 127 évet élt — ennyi volt az életideje. Kánaán földjén halt meg, Kirját-Arbában, vagyis Hebronban.

Ábrahám meggyászolta a feleségét. Majd mikor leteltek a gyász napjai, elment a hettitákhoz, és így szólt hozzájuk: „Tudjátok, hogy idegen és jövevény vagyok közöttetek. Kérlek, adjatok nekem alkalmas temetkezőhelyet saját birtokul, hogy oda temessem halottamat!”

5-6 „Hallgass meg minket, Urunk — felelték a hettiták —, hiszen nagy fejedelem vagy közöttünk! Válaszd bármelyik neked tetsző temetkezőhelyet, és oda temesd halottadat! Egyikünk sem fogja megtagadni tőled, sem megakadályozni téged, akármelyikünké is legyen az a hely.”

Akkor Ábrahám fölkelt, és meghajolt a hettiták előtt, majd ezt válaszolta: „Ha valóban megengeditek, hogy itt temessem el halottamat, akkor szóljatok az érdekemben Efrónnak, Cóár fiának! Mert az ő tulajdona az a makpélai barlang, a szántóföldje végében — azt szeretném megvenni tőle. Teljes árat fizetek érte, akármennyi is legyen az. Itt előttetek kész vagyok megadni az árát, hogy saját temetkezőhelyem legyen az a barlang.”

10 Efrón is ott ült a hettita vezetők között, és most ő szólalt meg, hogy mindenki hallotta, aki arra járt a városkapunál: 11 „Nem úgy, Uram! Hanem, kérlek, hallgasd meg ajánlatomat! Neked adom azt az egész földet, amelyben a barlang fekszik. Népem fiai előtt, mint tanúk előtt, neked adom, csak temesd oda halottadat!”

12 Ábrahám ismét meghajolt a föld tulajdonosai előtt. 13 Majd ezt válaszolta Efrón ajánlatára az összes jelenlévő hettita előtt: „Kérlek, fogadd el, hogy teljes árat akarok fizetni a földedért! Ha eladod azt a földet, én megveszem tőled, és megadom az árat, amit kérsz. Akkor majd eltemetem oda halottamat.”

14 Efrón akkor így felelt: 15 „Uram, kérlek, halld ajánlatomat! Az a földdarab mindössze 400 sékel ezüstöt[e] ér. De kettőnk között egy ilyen összeg csekélységnek számít — temesd csak el oda nyugodtan halottadat!”

16 Ábrahám ezzel elfogadta az ajánlatot, és a többi hettita előtt kimérte Efrón kezéhez a 400 sékel ezüstöt, ahogy az a kereskedők között szokás, ha üzletet kötnek.

17-18 Így vásárolta meg a hettiták nyilvánossága előtt Ábrahám Efróntól azt a makpélai földdarabot. Ez a terület Mamrétól, azaz Hebrontól keletre fekszik, fák is vannak rajta, és ebben van az a bizonyos barlang. Mindez Ábrahám tulajdona lett. 19 Ezután Ábrahám eltemette Sárát, a feleségét Makpéla mezején, a barlangban, Mamrétól, azaz Hebrontól keletre, Kánaán földjén. 20 Ez a földdarab, a benne fekvő barlanggal együtt — mivel a hettitáktól megvásárolta — Ábrahám jogos tulajdona lett, családi temetkezőhelyül.

Footnotes:

  1. 1 Mózes 21:3 Izsák Ez a héberben úgy hangzik, mint a „nevetés” szó.
  2. 1 Mózes 21:9 Izsákkal Ez nem szerepel a héber kéziratokban, csak a görög fordításban (LXX).
  3. 1 Mózes 21:31 Beérseba Ez a név azt jelenti: „az eskü kútja”.
  4. 1 Mózes 22:17 utódaidat Szó szerint: „magodat” — ez jelentheti Ábrahám egyik leszármazottját, vagy akár az összeset is. A következő mondatban is.
  5. 1 Mózes 23:15 400 sékel ezüstöt Ez mai mértékkel kb. 4,6 kg ezüstöt jelent. A 16. versben is.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

  Back

1 of 1

You'll get this book and many others when you join Bible Gateway Plus. Learn more

Viewing of
Cross references
Footnotes