A A A A A
Bible Book List

Zsoltárok 37:10-20 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

10 Még egy kis idő, és a gonoszok eltűnnek,
    akárhogy keresed, többé nem találod őket!
11 De a szelídek és alázatosak öröklik a földet,
    élvezik a békességet és bőséget.

12 A gonoszok terveket szőnek az igazak ellen,
    és fogukat csikorgatják dühükben.
13 De az Úr nevet rajtuk, mert tudja,
    hogy közeleg büntetésük napja!
14 Kardjukat emelik a gonoszok,
    és nyilaikkal céloznak,
hogy az alázatosokat megöljék,
    elpusztítsák az igazakat.
15 De kardjuk saját szívükbe hatol,
    és íjuk eltörik!
16 Többet ér a kevés az igaz kezében,
    mint a nagy vagyon,
    amelyet gonoszok gyűjtenek rakásra.
17 Mert a gonoszok hatalma[a] megtörik,
    de az igazakat az Örökkévaló támogatja.
18 Az Örökkévaló ismeri az igazakat,
    akiknek öröksége mindig megmarad,
19 nem vallanak szégyent, még nehéz időkben sem,
    jóllaknak éhínség idején is.
20 De elpusztulnak a gonoszok mind,
    és az Örökkévaló ellenségei, mint virágok a mezőn!
    Bizony, eltűnnek, mint a szétfoszló füst!

Footnotes:

  1. Zsoltárok 37:17 hatalma Szó szerint: „karja”.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Zsoltárok 37:10-20 Hungarian Károli (KAR)

10 Egy kevés [idõ] még és nincs gonosz; nézed a helyét és nincsen ott.

11 A szelidek pedig öröklik a földet, és gyönyörködnek nagy békességben.

12 Fondorkodik a gonosz az igaz ellen, és fogait csikorgatja rá:

13 Az Úr neveti õt, mert látja, hogy eljõ az õ napja.

14 Fegyvert vonnak a gonoszok; felvonják ívöket, hogy a szegényt és nyomorultat elejtsék, [és] leöljék az igazán élõket;

15 [De] fegyverök saját szívökbe hat, és ívök eltörik.

16 Jobb a kevés az igaznak, mint a sok gonosznak az õ gazdagsága.

17 Mert a gonoszok karja eltörik, de az igazakat támogatja az Úr.

18 Jól tudja az Úr a feddhetetleneknek napjait, és hogy örökségök mindörökké meglesz.

19 Nem szégyenülnek meg a veszedelmes idõben, és jóllaknak az éhség napjaiban.

20 De a gonoszok elvesznek, és az Úrnak ellensége, mint a liget ékessége, elmúlik, füstként múlik el.

Lukács 5:17-32 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Meggyógyít egy béna férfit

17 Egyik nap, amikor Jézus éppen tanított, farizeusok és törvénytanítók is hallgatták, akik Galilea és Júdea különböző városaiból és Jeruzsálemből érkeztek. Az Örökkévaló ereje volt Jézussal, hogy gyógyítson. 18 Eközben néhány ember érkezett, akik hordágyon egy megbénult férfit akartak Jézus elé vinni, 19 a nagy tömeg miatt azonban nem tudtak a közelébe férkőzni. Ezért felmentek a tetőre, kibontották, és úgy eresztették le a hordágyat Jézus elé. 20 Amikor Jézus látta a hitüket, a beteghez fordult: „Barátom, a bűneid meg vannak bocsátva.”

21 Erre a törvénytanítók és farizeusok így okoskodtak magukban: „Kicsoda ez, hogy ilyet merészel mondani?! Hiszen ezzel megsérti Istent, aki egyedül jogosult a bűnöket megbocsátani!”

22 Jézus átlátott rajtuk, és így felelt meg nekik: „Miért okoskodtok így? 23 Vajon melyik könnyebb, ha azt mondom a bénának: bűneid meg vannak bocsátva! — vagy azt: kelj fel, és menj el? 24 Győződjetek meg róla: az Emberfia felhatalmazást kapott, hogy itt a földön megbocsássa a bűnöket.”

Ekkor a beteghez fordult: „Én mondom neked, kelj fel, fogd a hordágyadat, és menj haza!”

25 Az pedig azonnal felállt, felvette a hordágyát, és Istent dicsőítve hazament. 26 Ezt látva mindenki magán kívül volt a csodálkozástól, dicsérték Istent, istenfélelem fogta el őket, és ezt mondták: „Csodálatos dolgokat láttunk ma!”

Lévi (Máté) elhívása

27 Jézus ezután továbbment, és meglátott a vámnál egy Lévi nevű vámszedőt. Megszólította: „Kövess engem!” 28 Lévi ekkor otthagyott mindent, és csatlakozott Jézushoz.

29 Ezután Lévi nagy vendégséget rendezett Jézus tiszteletére a házában, ahová sok vámszedőt, és másokat is meghívott. 30 A farizeusok és a törvénytanítók felháborodva kérdezték Jézus tanítványaitól: „Ti miért ültök egy asztalhoz vámszedőkkel és mindenféle egyéb bűnösökkel?”

31 Azonban Jézus válaszolt nekik: „Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek. 32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat, hanem hogy a bűnösöket hívjam, hogy változtassák meg a gondolkodásukat és térjenek vissza Istenhez.”

Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

Lukács 5:17-32 Hungarian Károli (KAR)

17 És lõn egy napon, hogy õ tanít vala: és ott ülének a farizeusok és a törvénynek tanítói, a kik jöttek Galileának és Júdeának minden faluiból és Jeruzsálembõl: és az Úrnak hatalma vala õ vele, hogy gyógyítson.

18 És ímé valami férfiak ágyon egy embert hozának, a ki gutaütött vala; és igyekezének azt bevinni és õ elébe tenni.

19 De nem találván módot, hogy a sokaság miatt mikép vigyék õt be, felhágának a háztetõre, és a cseréphéjazaton át bocsáták õt alá ágyastól Jézus elé a középre.

20 És látván azoknak hitét, monda: Ember, megbocsáttattak néked a te bûneid.

21 Az írástudók pedig és a farizeusok elkezdének tanakodni, mondván: Kicsoda ez, a ki [ily] káromlást szól? Ki bocsáthatja meg a bûnt, hanemha egyedül az Isten?

22 Jézus pedig észrevévén az õ tanakodásukat, felelvén, monda nékik: Mit tanakodtok a ti szívetekben?

23 Melyik könnyebb, azt mondani: Megbocsáttattak néked a te bûneid; vagy azt mondani: Kelj fel és járj?

24 Hogy pedig megtudjátok, hogy az ember Fiának van hatalma e földön megbocsátani a bûnöket, (monda a gutaütöttnek): Néked mondom, kelj fel, és fölvévén nyoszolyádat, eredj haza!

25 És [az] rögtön felkelvén azok szemeláttára, fölvevé a min feküdt, és elméne haza, dicsõítvén az Istent.

26 És az álmélkodás elfogá mindnyájukat, és dicsõíték az Istent, és betelének félelemmel, mondván: Bizony csodadolgokat láttunk ma!

27 Ezek után pedig kiméne, és láta egy Lévi nevû vámszedõt, a ki a vámnál ül vala, és monda néki: Kövess engem!

28 És az mindeneket elhagyván, felkele és követé õt.

29 És Lévi nagy lakomát készíte néki az õ házánál; és vala [ott] nagy sokasága a vámszedõknek és egyebeknek, a kik õ velök letelepedtek volt.

30 És köztük az írástudók és farizeusok zúgolódának az õ tanítványai ellen, mondván: Miért esztek és isztok a vámszedõkkel és a bûnösökkel?

31 És felelvén Jézus, monda nékik: Az egészségeseknek nincs szükségük orvosra, hanem a betegeknek.

32 Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bûnösöket a megtérésre.

4 Mózes 16:36-18:32 Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

36 Mózesnek az Örökkévaló ekkor ezt mondta: 37-38 „Szólj Eleázárnak, Áron főpap fiának, hogy szedje össze a 250 bronz tömjénfüstölőt a tűzvész helyéről, mert azok szentté lettek! A parazsat és a hamut szórja szét belőlük. Azok az emberek olyan bűnt követtek el, amely az életükbe került. Ugyanakkor a kezükben tartott tömjénezők szentek lettek, mert azokat az Örökkévaló elé vitték. Készítsetek azokból a bronz tömjénezőkből vékonyra kalapált lapokat, és borítsátok be velük az égőáldozati oltárt. Emlékeztető jel lesz ez egész Izráel számára”.

39 Eleázár így is tett: összegyűjtötte a tömjénezőket, amelyekkel az elpusztult léviták füstöltek az Örökkévaló előtt. Majd a tömjénezőket vékony lapokká kalapálták, és beborították velük az oltárt, 40 ahogy az Örökkévaló megparancsolta Mózesnek. Emlékeztető jel ez Izráel számára, hogy aki nem Áron leszármazottjai közül való, az ne merészeljen tömjénfüsttel az Örökkévaló elé járulni, mert különben úgy jár, mint Kórah és társai.

Áron áldozata megállítja a csapást

41-42 A következő napon Izráel népének egész közössége összegyűlt Mózes és Áron ellen. Zúgolódtak és vádolták őket: „Ti öltétek meg tegnap az Örökkévaló népe közül azokat az embereket!” Ekkor azonban mind a Találkozás Sátora felé fordultak, mert az Örökkévaló felhője betakarta a Sátrat, és az Örökkévaló dicsősége megjelent fölötte. 43 Mózes és Áron oda ment a Sátor elé, 44 és az Örökkévaló szólt Mózeshez:

45 „Álljatok külön ettől a közösségtől, hadd pusztítsam el őket egy pillanat alatt!” Ekkor Mózes és Áron azonnal arcra borult az Örökkévaló előtt.

46 Majd Mózes szólt Áronnak: „Siess, fogd a saját tömjéneződet, tégy bele parazsat az oltárról, szórj rá tömjént, szaladj vele a nép közé, és szerezz engesztelést a számukra, mert az Örökkévaló nagyon megharagudott rájuk, és már hullanak is!”

47 Áron azonnal megtette, amit Mózes mondott: a tömjénezővel odaszaladt a nép közé, ahol a csapástól már egyre-másra hullottak az emberek. Tömjént szórt a parázsra, és így szerzett engesztelést a népnek bűnükért. 48 Áron tehát — kezében a füstölővel — ott állt az élők és holtak közötti határvonalon, és megállította a csapást. 49 De addigra már 14 700 fő meghalt a csapás miatt, azokon kívül, akik előző nap Kórah miatt elpusztultak. 50 Miután a csapás megszűnt, Áron visszatért Mózeshez a Találkozás Sátora elé.

Áron botja kivirágzik

17 Az Örökkévaló szólt Mózesnek: 2-3 „Hirdesd ki ezeket Izráel népének! Vegyél a törzsek vezetőitől egy-egy botot,[a] és mindegyikre írd fel annak a vezetőnek a nevét, akitől kaptad. Áron nevét a Lévi botjára írd. Összesen tehát 12 botot gyűjts össze tőlük, minden törzsből egyet. Majd ezeket a botokat tedd a földre, a Találkozás Sátorában a Szövetségláda elé, ahol találkozom veletek. Annak a férfinak a botja, akit kiválasztok magamnak, ki fog hajtani. Így fogok véget vetni Izráel népe zúgolódásának, amellyel folyton ellened és Áron ellen támadtak”.

Kihirdette ezt Mózes a népnek, és a törzsek vezetői mind átadtak neki egy-egy botot. Áron botja is ott volt közöttük. Mózes pedig elhelyezte a botokat az Örökkévaló jelenlétében, a Szövetség Sátorában.

Másnap, amikor Mózes bement a Sátorba, látta, hogy Áron botja — vagyis a Lévi törzsét jelképező bot — kihajtott: zöld leveleket, rügyeket és virágokat hozott, sőt, már mandulát is érlelt. Ezután Mózes kihozta a botokat az Örökkévaló jelenlétéből, és megmutatta azokat Izráel egész népének. Minden törzsi vezető is látta, majd visszakapta a saját botját.

10 Akkor az Örökkévaló ezt mondta Mózesnek: „Áron botját tedd vissza a Szövetségláda elé! Őrizzétek meg, és maradjon ott! Szolgáljon figyelmeztető jelül a lázadásra hajlamos népnek, hogy ne zúgolódjanak többé ellenem, mert különben meghalnak!” 11 Mózes így is tett, visszavitte Áron botját, ahogyan az Örökkévaló parancsolta.

12 A nép azonban Mózeshez kiáltott: „Látod? Mindannyian meghalunk! Jaj, elveszünk, mind egy szálig elpusztulunk! 13 Aki csak a közelébe megy az Örökkévaló Sátorának, azonnal meghal! Hát tényleg mind meg kell haljunk?”

A papokra és lévitákra vonatkozó rendelkezések

18 Az Örökkévaló ezt mondta Áronnak: „Áron, te és a fiaid, vagyis egész nemzetségetek felelős a szent dolgokért. Ha vétkeztek a szent dolgokkal és a papi szolgálattal kapcsolatban, nektek kell viselnetek a büntetést miatta.

2-3 Vedd magad mellé a rokonaidat, ősapád, Lévi leszármazottjait, vagyis a lévitákat, hogy szolgáljanak titeket, papokat. Ők segítsenek nektek, amikor a Szövetség Sátoránál a papi szolgálatot végzitek. Ők segítsenek nektek a Szent Sátor egész területének őrzésében, de ne érintsék meg a szent dolgokat, vagy az oltárt, mert meghalnak, és ti is meghaltok! Csak a léviták legyenek a segítőitek, csak ők őrizzék a Találkozás Sátorát, és lássák el a Sátor költöztetésével járó fizikai munkákat! Rajtuk kívül más, aki nem Lévi törzséből származik, nem segíthet nektek ezekben a dolgokban.

Ti őrizzétek a Találkozás Sátorát és az oltárt, nehogy ismét megharagudjak Izráel népére. Látod, én magam választottam ki Izráel népe közül rokonaitokat, a lévitákat, és nektek ajándékoztam őket, hogy ők végezzék a Találkozás Sátorának szállítását és felállítását. Te pedig — és utánad a fiaid —, őrizzétek a papi szolgálatok szentségét, és ne engedjetek illetéktelen személyt az oltár közelébe, vagy bemenni a Szentek Szentjébe! Azokat a feladatokat, amelyeket rátok bíztam, csak ti végezzétek! Ha rajtatok kívül valaki más mégis megpróbálná, az halállal lakoljon”.

Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Rád bíztam mindazoknak az áldozatoknak az őrzését és kezelését, amelyeket Izráel népe az Örökkévalónak felajánl. Neked és fiaidnak adtam azokat, mint járandóságotokat. Örökké érvényes rendelkezés ez. Amikor az emberek különböző áldozatokat hoznak nekem: ételáldozatot, bűnért való áldozatot vagy vétekáldozatot, akkor ezekből minden, amit az oltár tüzén nem égettek el, legyen a tiétek. Minthogy ezek a legszentebb dolgok, úgy is bánjatok velük! 10 Ezeket csak a Szent Sátor udvarában ehetitek meg, és tartsátok igen szentnek! Családjaitokban minden férfi ehet azokból.

11 Ugyancsak a ti járandóságotok minden olyan áldozat, amelyet Izráel népéből valaki önként ajánl fel nekem, s amelyet ti felmutattok az Örökkévaló jelenlétében. Ezeket is nektek adtam, egész családotok minden rituálisan tiszta tagja és leszármazottjaitok: fiaitok és leányaitok egyaránt ehetnek belőle.

12 Szintén nektek adtam az olívaolaj, szőlőmust, gabona és a belőlük készült termékek[b] színe-javát. 13 Titeket illet aratáskor vagy betakarításkor minden termény első része: amit az emberek ilyenkor az Örökkévalónak hoznak, azt nektek adtam. Egész családotok minden rituálisan tiszta tagja ehet belőle.

14 Mindaz, amit valaki Izráelben különleges esküvel az Örökkévalónak szentel,[c] szintén legyen a tiétek.

15 Minden gyermek, aki anyjának elsőszülöttje, az Örökkévaló tulajdona, és hasonlóképpen a háziállatok elsőszülött kicsinyei is. Ezeket az Örökkévalónak kell felajánlani, én pedig nektek adom őket. De mivel az elsőszülött gyermeket és a háziállatok közül a tisztátalan állat kicsinyét meg kell váltani, ezek helyett fogadjátok el a váltságdíjat. 16 Az elsőszülött gyermeket egy hónapos korában váltsák meg a szülei. Ennek a megszabott mértéke 5 sékel ezüst[d] — a szent sékel szerint, amely 20 gérát[e] ér.

17 Azonban nem szabad megváltani a szarvasmarha, juh vagy kecske elsőszülött kicsinyeit. Ezek szentek, tehát áldozatra valók. Jó illatú áldozati ajándék ez, amelyet az Örökkévaló szívesen fogad. Az állatok vérét öntsd az oltárra, zsíros részeiket égesd el az oltár tüzén, 18 húsuk azonban a ti részetek. Titeket illet az áldozatok jobb combja, és a felmutatott áldozatok szegye. 19 Mindazt, amit az emberek az Örökkévalónak fölajánlanak, mint szent áldozatot, nektek adom. A ti részetek az, leszármazottjaitokkal: fiaitokkal és leányaitokkal együtt. Örökké érvényes rendelkezés ez, a szövetség[f] szerint, amelyet az Örökkévaló kötött veled, Áron, és utódaiddal, s amely fölbonthatatlan”.

20 Az Örökkévaló ezt is mondta Áronnak: „Az Izráel népe által elfoglalt földből neked és utódaidnak nem adok részt. Nem lesz saját birtokotok. Én vagyok a ti részetek és örökségetek Izráel népe között.

21 Ami a lévitákat illeti, nekik adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz. Ez lesz a léviták öröksége, ezt kapják a szolgálatukért, amelyet a Találkozás Sátora körül végeznek. 22 De a lévitákon kívül a többi izráeliek ne közeledjenek a Sátorhoz. Ha mégis megteszik, halállal bűnhődjenek! 23 Csakis a léviták végezhetnek szolgálatot a Sátornál, és ha valaki ebben vétkezik, a léviták viseljék a büntetését.[g]

Örökké érvényes rendelkezés számotokra, hogy a léviták végezzék a Szent Sátor őrzését és szállítását. Ők nem kapnak örökségül földtulajdont abból a földből, amelyet Izráelnek ígértem, 24 mert a lévitáknak adtam minden tizedet, amelyet Izráel népe az Örökkévalónak hoz áldozatul. Ezért mondtam, hogy viszont földbirtokot nem kaphatnak, mint Izráel többi törzse”.

25 Azután az Örökkévaló szólt Mózeshez: 26 „Mondd meg a lévitáknak, hogy amikor Izráel népétől megkapják azokat a tizedeket, amelyeket nekik adtam örökségül, akkor ők is vigyenek abból áldozatot az Örökkévalónak! Adjanak tizedet az Örökkévalónak a néptől kapott tizedekből. 27 Bár a lévitáknak nem lesz saját birtokuk, és így termést sem takarítanak be, mégis úgy tekinti az Örökkévaló a léviták által fölajánlott tizedeket, mintha a cséplésből származó gabona vagy a szőlőprésből származó must lenne. 28 Tehát a léviták is vigyenek az Örökkévalónak tizedet mindenből, amit Izráel népétől kapnak. Ezeket a tizedekből származó tizedeket azonban a léviták Áron főpapnak adják oda. 29 Amikor a léviták megkapják a néptől a tizedeket, tegyék félre abból a színe-javát, és azt áldozzák az Örökkévalónak”.

30-32 „Még ezt is mondd meg a lévitáknak, Mózes: Amikor a nép behozza nekik a tizedeket, és abból a léviták a legjobb részt odaadják Áronnak, mint a saját tizedüket, akkor a többit egész családjukkal együtt elfogyaszthatják. Az ő részük ez, amelyet a Sátor körül végzett gyakorlati szolgálatukért kapnak. Ha így járnak el, és ők is tizedet adnak abból, amit kaptak, akkor nem vétkeznek, és nyugodtan elfogyaszthatják a maradékot. Nem kell attól félniük, hogy szentségtelenné teszik Izráel népének áldozatait, és nem kell attól tartaniuk, hogy emiatt meghalnak”.

Footnotes:

  1. 4 Mózes 17:2 bot Valószínű, hogy ez a bot az illető törzsi vezető saját vezéri botja volt, amely apáról fiúra szállt. A kérdés az volt, hogy az Örökkévaló a törzsek, és azok vezetői közül kit választ ki a főpapi tisztségére. A „bot” szó a héberben azt is jelenti: „törzs”.
  2. 4 Mózes 18:12 termékek Vagyis az első tészta, kisütött kenyér, lenyírt gyapjú, stb.
  3. 4 Mózes 18:14 különleges… szentel Ezeket az Úrnak szentelt dolgokat nem volt szabad megváltani. Lásd 3Móz 27:28–29.
  4. 4 Mózes 18:16 5 sékel ezüst Mai mértékkel kb. 6 dkg ezüst.
  5. 4 Mózes 18:16 20 géra Egy sékelben 20 géra volt. Mai mértékkel egy sékel kb. 12 g.
  6. 4 Mózes 18:19 szövetség Szó szerint: „sónak szövetsége az Örökkévaló előtt”, vagyis örök szövetség.
  7. 4 Mózes 18:23 és ha… büntetését Ez valószínűleg azt (is) jelenti, hogy ha a léviták illetéktelen személyt engednek a szent dolgok közelébe, akkor emiatt Isten őket bünteti meg.
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version (ERV-HU)

Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center

4 Mózes 16:36-18:32 Hungarian Károli (KAR)

36 Szóla pedig az Úr Mózesnek, mondván:

37 Mondd meg Eleázárnak, Áron pap fiának, hogy szedje ki a temjénezõket a tûzbõl, a tüzet pedig hintsd széjjel, mert megszenteltettek a [temjénezõk];

38 Ezeknek temjénezõi, a kik a magok lelke ellen vétkeztek. És csináljanak azokból vékonyra vert lapokat az oltár beborítására. Mivelhogy járultak azokkal az Úr elé, és megszenteltettek: legyenek jegyül Izráel fiainak.

39 Felszedé azért Eleázár pap a réz temjénezõket, a melyekkel a megégettek járultak vala oda, és vékonyra verette azokat az oltár beborítására.

40 Emlékeztetõül Izráel fiainak, hogy senki idegen, a ki nem az Áron magvából való, ne járuljon az Úr elé füstölõ szerrel füstölögtetni, hogy úgy ne járjon, mint Kóré és mint az õ gyülekezete, a miképen megmondotta vala néki az Úr Mózes által.

41 És másnap felzúdula Izráel fiainak egész gyülekezete Mózes ellen és Áron ellen, mondván: Ti öltétek meg az Úrnak népét!

42 Mikor pedig egybegyûle a gyülekezet Mózes ellen és Áron ellen, akkor fordulának a gyülekezet sátora felé: és ímé befedezte vala azt a felhõ, és megjelenék az Úrnak dicsõsége.

43 Mózes azért és Áron menének a gyülekezet sátora elé.

44 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

45 Menjetek ki e gyülekezet közül, hogy megemészszem õket egy szempillantásban; õk pedig orczájokra borulának.

46 És monda Mózes Áronnak: Fogd a temjénezõt, és tégy abba tüzet az oltárról, és rakj reá füstölõ szert, és vidd hamar a gyülekezethez, és végezz engesztelést értök, mert kijött az Úrtól a nagy harag, elkezdõdött a csapás.

47 Vevé azért Áron [a] [temjénezõt], a mint mondotta vala Mózes, és futa a község közé, és ímé elkezdõdött vala a csapás a nép között. És füstölõ áldozatot tõn, és engesztelést szerze a népnek.

48 És megálla a megholtak között és élõk között; és megszûnék a csapás.

49 És valának, a kik megholtak vala e csapás alatt, tizennégy ezer hétszázan; azokon kivül, a kik megholtak vala a Kóré dolgáért.

50 És visszatére Áron Mózeshez a gyülekezet sátorának nyílásához. Így szûnék meg a csapás.

17  És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

Szólj Izráel fiainak, és végy tõlök egy-egy vesszõt az õ atyáiknak háza szerint; az õ atyáik házának valamennyi fejedelmétõl tizenkét vesszõt; és kinek-kinek a nevét írd fel az õ vesszejére.

Az Áron nevét pedig írd a Lévi vesszejére: mert egy vesszõ [esik] az õ atyjok házának fejéért.

És tedd le azokat a gyülekezet sátorában a bizonyság [ládája] elé, a hol megjelenek néktek.

És lesz, hogy annak a férfiúnak vesszeje, a kit elválasztok, kihajt; így hárítom el magamról Izráel fiainak zúgolódásait, a melyekkel zúgolódnak ti ellenetek.

Szóla azért Mózes Izráel fiainak, és adának néki mind az õ fejedelmeik egy-egy vesszõt egy-egy fejedelemért; az õ atyáiknak háza szerint tizenkét vesszõt; az Áron vesszeje is azok között a vesszõk között vala.

És letevé Mózes a vesszõket az Úr elé a bizonyság sátorában.

És lõn másnap, hogy beméne Mózes a bizonyság sátorába; és ímé kihajtott vala a Lévi házából való Áronnak vesszeje, és hajtást hajtott, és virágot növelt, és mandolát érlelt.

És kihozá Mózes mind azokat a vesszõket az Úr színe elõl mind az Izráel fiai elé, és miután megnézték vala, vevé kiki az õ vesszejét.

10 És monda az Úr Mózesnek: Vidd vissza az Áron vesszejét a bizonyság [ládája] elé, hogy õriztessék ott a lázadó fiaknak jegyül, hogy megszünjék az én ellenem való zúgolódások, hogy meg ne haljanak.

11 És megcselekedé Mózes; a mint parancsolta vala az Úr néki, akképen cselekedék.

12 És szólának Izráel fiai Mózesnek, mondván: Ímé pusztulunk, veszünk, mi mindnyájan elveszünk!

13 Valaki közel járul az Úrnak sátorához, meghal. Avagy mindenestõl elpusztulunk-é?!

18  És monda az Úr Áronnak: Te és a te fiaid, és a te atyádnak háza te veled, hordozzátok a szent hajlék körül való hamisság büntetését. Te és a te fiaid te veled, hordozzátok a ti papságtok hamisságának büntetését.

A te atyádfiait, Lévinek törzsét, a te atyádnak nemzetségét is vedd magad mellé, melletted legyenek, és néked szolgáljanak; te pedig és a te fiaid veled, [szolgáljatok] a bizonyság sátora elõtt.

És ügyeljenek a te ügyedre és az egész sátornak ügyére; de a szenthajlék edényeihez és az oltárhoz ne járuljanak, hogy meg ne haljanak mind õk, mind ti.

És melletted legyenek, és ügyeljenek a gyülekezet sátorának ügyére, a sátornak minden szolgálatja szerint; de idegen ne járuljon ti hozzátok.

Ügyeljetek azért a szenthajléknak ügyére, és az oltárnak ügyére, hogy ne legyen ezután harag Izráel fiai ellen.

Mert íme én választottam a ti atyátokfiait, a lévitákat Izráel fiai közül, mint az Úrnak adottakat, néktek, ajándékul, hogy szolgáljanak a gyülekezet sátorának szolgálatában.

Te pedig és a te fiaid te veled, ügyeljetek a ti papságotokra mindenben, a mik az oltárhoz tartoznak, és a függönyön belõl vannak, hogy azokban szolgáljatok; a ti papságotoknak tisztét adtam néktek ajándékul, azért az idegen, a ki oda járul, haljon meg.

Szóla azután az Úr Áronnak: Ímé én néked adtam az én felemelt áldozataimra való ügyelést is, valamit Izráel fiai nékem szentelnek, néked és a te fiaidnak adtam azokat felkenetési [díjul,] örökkévaló rendelés szerint.

Ez legyen tiéd a legszentségesebbekbõl, a melyek tûzzel meg nem égettetnek: Minden õ áldozatjok, akár ételáldozatjok, akár bûnért való áldozatjok, akár pedig vétekért való áldozatjok, a miket nékem adnak, mint legszentségesebbek, tiéid legyenek és a te fiaidé.

10 A legszentségesebb helyen egyed meg azt, csak a férfiak egyék azt; szentség legyen tenéked.

11 Ez is tiéd legyen, mint felemelt áldozat az õ ajándékukból, Izráel fiainak minden meglóbált áldozataival együtt; néked adtam azokat és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak, örökkévaló rendelés szerint; mindenki, aki tiszta a te házadban, eheti azt:

12 Az olajnak minden kövérjét, és minden kövérjét a mustnak és gabonának, azoknak zsengéit, a melyeket az Úrnak adnak, tenéked adtam.

13 Mindennek elsõ gyümölcsei az õ földjökön, a melyeket az Úrnak visznek, tiéid legyenek; mindenki, a ki tiszta a te házadban, egye azokat.

14 Minden, a mi teljesen [Istennek] szenteltetik Izráelben, tiéd legyen.

15 Minden, ami az élõ állatok közül az anyaméhet megnyitja, a melyet az Úrnak visznek, mind emberekbõl s mind barmokból a tiéd legyen; csakhogy az embernek elsõszülöttét váltasd meg, és a tisztátalan állatnak elsõszülöttét is megváltassad.

16 A melyek pedig váltságosok, egy hónapostól kezdve váltasd meg a te becslésed szerint, öt ezüst sikluson a szent siklus szerint: húsz géra az.

17 De a tehénnek elsõ fajzását, vagy a juhnak elsõ fajzását, vagy a kecskének elsõ fajzását meg ne váltasd; mert szentelni valók azok; a véröket hintsd az oltárra, és azoknak kövérit füstölögtesd el kedves illatú tûzáldozatul az Úrnak.

18 Azoknak húsa pedig tiéd legyen, a miképen a meglóbált szegy, és a mint a jobb lapoczka is tiéd lesz.

19 Minden felemelt áldozatot a szent dolgokból, a melyeket az Úrnak áldoznak Izráel fiai, néked adtam örökkévaló rendelés szerint, és a te fiaidnak, és a te leányaidnak, a kik veled vannak; sónak szövetsége ez, örökkévaló az Úr elõtt, néked és a te magodnak veled.

20 Monda pedig az Úr Áronnak: Az õ földjökbõl örökséged nem lesz, sem osztályrészed nem lesz néked õ közöttök: Én vagyok a te osztályrészed és a te örökséged Izráel fiai között.

21 De ímé a Lévi fiainak örökségül adtam minden tizedet Izráelben; az õ szolgálatjokért való osztályrész ez a melylyel teljesítik õk a gyülekezet sátorának szolgálatát.

22 És ne járuljanak ezután Izráel fiai a gyülekezetnek sátorához, hogy ne vétkezzenek, és meg ne haljanak.

23 De a léviták teljesítsék a gyülekezet sátorának szolgálatát, és õk viseljék az õ bûnüket; örökkévaló rendelés legyen a ti nemzetségeiteknél, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.

24 Mivelhogy Izráel fiainak tizedét, a mit felemelt áldozatul visznek fel az Úrnak, adtam a lévitáknak örökségül: azért végeztem õ felõlök, hogy Izráel fiai között ne birjanak örökséget.

25 És szóla az Úr Mózesnek, mondván:

26 A lévitáknak pedig szólj, és mondd meg nékik: Mikor beszeditek Izráel fiaitól a tizedet, a melyet örökségtekül adtam néktek azoktól, akkor áldozzatok abból felemelt áldozatot az Úrnak; a tizedbõl tizedet.

27 És ez a ti felemelt áldozatotok olyanul tulajdoníttatik néktek, mint a szérûrõl való gabona és mint a sajtóból kiömlõ bor.

28 Így vigyetek ti is felemelt áldozatot az Úrnak minden ti tizedetekbõl, a melyet beszedtek Izráel fiaitól, és adjátok abból az Úrnak felemelt áldozatot Áronnak, a papnak.

29 Minden ti ajándékotokból vigyétek a felemelt áldozatokat az Úrnak, mindenbõl a kövérjét, a mi abból szentelni való.

30 Mondd meg azt is nékik: Mikor a kövérjét áldozzátok abból, olyanul tulajdoníttatik az a lévitáknak, mintha a szérûrõl és sajtóból adnák.

31 Megehetitek pedig azt minden helyen, ti és a ti házatok népe; mert jutalmatok ez néktek a gyülekezet sátorában való szolgálatokért.

32 És nem lesztek bûnösök a miatt, ha abból a kövérjét áldozzátok: és Izráel fiainak szent dolgait sem fertõztetitek meg, és meg sem haltok.

Viewing of
Cross references
Footnotes