Dávid tanítása.

Jézus halála^(A)

³³ Délben elsötétült az ég, és délután három óráig sötétség borította az egész földet. ³⁴ Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „ Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?”^[a]

³⁵ Néhányan, akik ott álltak, hallották, és ezt mondták: „Halljátok? Illést hívja!”^[b]

³⁶ Egyikük gyorsan elfutott, ecetbe mártott egy szivacsot, felszúrta egy nádszál végére, majd Jézusnak nyújtotta, hogy igyon, és ezt mondta: „Lássuk, eljön-e érte Illés, hogy levegye a keresztről!”

³⁷ Ekkor Jézus hangosan felkiáltott, és kilehelte a lelkét.

³⁸ Ebben a pillanatban a Templom belsejében a függöny fölülről lefelé, egészen az aljáig kettéhasadt. ³⁹ A római százados, aki ott állt a kereszttel szemben, látva, hogy Jézus hogyan halt meg, így szólt: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”

⁴⁰ Volt ott néhány asszony, akik távolról figyelték, mi történik. Köztük volt Mária, a kis Jakab és József anyja, és a magdalai Mária, meg Salómé, ⁴¹ akik más asszonnyal együtt követték és szolgálták Jézust Galileában, s vele együtt jöttek fel Jeruzsálembe.

Jézus temetése^(B)

⁴² Mivel az a nap az előkészület napja, azaz a szombat előtti nap volt, és mivel már közeledett az este, ⁴³ az Arimátiából való József bátran Pilátushoz ment, és elkérte tőle Jézus holttestét. Ez a József a Főtanács tagja volt, és az emberek nagyon tisztelték. Ő is várta Isten Királyságának eljövetelét.

⁴⁴ Pilátus nem akarta elhinni, hogy Jézus ilyen hamar meghalt. Ezért magához hívatta a századost, és megkérdezte tőle, hogy valóban meghalt-e már. ⁴⁵ Amikor a százados jelentette neki, hogy valóban így van, Pilátus megparancsolta, hogy adják át a holttestet Józsefnek. ⁴⁶ József lenvásznat vásárolt, azután levette Jézus holttestét a keresztről, és a vászonba göngyölve elhelyezte egy sziklasírba. Ezután a nagy zárókövet a sír bejárata elé gördítették. ⁴⁷ Mária, József anyja és a magdalai Mária látták, hogy hová tették Jézus testét.

Az ünnepek törvényei^(A)

23 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ² „Mondd Izráel népének: ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeket elrendelt, hogy azokat rendszeresen megtartsátok. Ezeket hirdessétek ki Izráel közösségében, hogy azokon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezek az én ünnepeim:

A szombati nyugalom napja

³ Hat napon át végezzétek munkátokat, de a hetedik nap a szombati nyugalom napja — akkor ne dolgozzatok, hanem egész nap pihenjetek, és gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Az Örökkévaló rendelte el ezt a szent napot, hogy a pihenés napja legyen számotokra, akárhol is laktok.

A Páska ünnepe

⁴ A következők pedig azok az ünnepek, amelyeket az Örökkévaló bizonyos időpontokra rendelt. Hirdessétek ki ezeket, és gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni a megszabott időben. ⁵ A Páska ünnepét az első hónap^[a] 14. napjának estéjén tartsátok meg az Örökkévalónak.

A Kovásztalan Kenyerek ünnepe

⁶ Tartsátok meg a Kovásztalan Kenyerek ünnepét az Örökkévalónak az első hónap 15. napjától kezdve hét napon keresztül. Ezalatt csak kovásztalan kenyeret egyetek. ⁷ A hét napos ünnep első napján gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne dolgozzatok. ⁸ Hét napon keresztül minden nap mutassatok be az Örökkévalónak áldozatot. A hetedik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon se dolgozzatok.”

Az első kéve bemutatása^(B)

⁹ Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ¹⁰ „Add tudtára Izráel népének, hogy amikor majd bementek arra a földre, amelyet én adok nektek, akkor aratás idején, a legelső learatott kévét vigyétek el a paphoz. ¹¹ Ő pedig mutassa be azt az Örökkévaló előtt, hogy az Örökkévaló kedvesen fogadja tőletek. A szombat után következő napon kell a papnak a kévét bemutatnia.

¹² Ugyanekkor vigyetek egy egyéves hibátlan bárányt égőáldozatul az Örökkévalónak. ¹³ Ezen fölül liszt- és italáldozatot is hozzatok: két tized mérték^[b] jó minőségű lisztet, olívaolajjal keverve, és egy negyed hin^[c] bort. Jó illatú lisztáldozat ez az Örökkévalónak. ¹⁴ Az aratáskor betakarított új termésű gabonából se pörkölve, se kenyér formájában, se másképpen ne egyetek addig, amíg az Első Kéve áldozatát be nem mutattátok Isteneteknek. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.

Az Aratás ünnepe

¹⁵ Attól a naptól kezdve, amelyen bemutattátok az Örökkévalónak az első kévét, számoljatok hét teljes hetet. ¹⁶ A hetedik szombat után következő, vagyis az ötvenedik napon hozzatok az Örökkévalónak lisztáldozatot az új gabonából. ¹⁷ Hozzatok két kenyeret minden helyről, ahol laktok felmutatási áldozatul az Örökkévalónak. Ezeket a kenyereket két tized mérték jó minőségű lisztből és kovásszal süssétek. Ez a ti áldozatotok az első termésből az Örökkévalónak.

¹⁸ Ezen kívül hozzatok egy bikát, két kost és 7 egyéves bárányt — mind hibátlanok legyenek — égőáldozatul, a hozzájuk tartozó liszt- és italáldozatokkal együtt. Jó illatú ajándék ez az Örökkévalónak. ¹⁹ Hozzatok még egy kecskebakot is bűnért való áldozatul, és két egyéves kost hálaáldozatul.

²⁰ A kenyereket és a két kost a pap mutassa fel az Örökkévaló előtt, felmutatási áldozatul. Szent áldozatok ezek az Örökkévalónak. Azután legyenek a papé, az ő része. ²¹ Hirdessétek ki, hogy ugyanezen a napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken.

²² Amikor földed termését learatod, a tábla szélén mindig hagyj meg belőle, és az elhullott kalászokat se szedd össze. Hagyd ott a szegényeknek és a jövevényeknek. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek!”

A Kürtzengés ünnepe^(C)

²³ Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ^24-25 „Ezt mondd Izráel népének: a hetedik hónap első napján ne végezzetek semmiféle munkát, gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és fújják meg a kürtöket emlékeztetésül, és vigyetek ajándékot az Örökkévalónak.”

Az Engesztelő Áldozat napja^(D)

²⁶ Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ^27-28 „A hetedik hónap 10. napja az Engesztelő Áldozat napja. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát, gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, tartóztassátok meg magatokat, böjtöljetek,^[d] és vigyetek ajándékot az Örökkévalónak. Ezen a napon szerez a főpap engesztelést számotokra Istenetek, az Örökkévaló színe előtt.

²⁹ Aki pedig nem hajlandó megtartóztatni magát, és nem böjtöl ezen a napon, azt ki fogják irtani népe közül. ³⁰ Ha valaki ezen a napon valamilyen munkát végez, azt a személyt én fogom kigyomlálni népe közül. ³¹ Ezen a napon tartózkodjatok mindenféle munkától — örökké érvényes rendelkezés ez számotokra minden lakóhelyeteken. ³² Ez legyen a legszentebb szombati nyugalom napja számotokra, tartóztassátok meg magatokat, és böjtöljetek ezen a napon, vagyis a hónap kilencedik napján estétől a tizedik nap estig.”^[e]

A Sátorok ünnepe^(E)

³³ Így szólt az Örökkévaló Mózesnek: ³⁴ „Add tudtára Izráel népének: a hetedik hónap 15. napján kezdődjön a Sátorok ünnepe. Az Örökkévalónak ez az ünnepe hét napig tart. ³⁵ Az első napon gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezen a napon ne végezzetek semmiféle munkát. ³⁶ Hét napon keresztül minden nap mutassatok be az Örökkévalónak tűzáldozatot. A nyolcadik napon ismét gyűljetek össze az Örökkévalót tisztelni és imádni, és mutassatok be tűzáldozatot az Örökkévalónak. Ezen a napon se dolgozzatok.

³⁷ Tehát ezek az Örökkévaló ünnepei, amelyeket ki kell hirdetnetek, hogy azokon mindenki gyűljön össze az Örökkévalót tisztelni és imádni. Ezeken az ünnepeken áldozzatok az Örökkévalónak ajándékokat, égőáldozatokat, lisztáldozatokat, véresáldozatokat és italáldozatokat — az egyes napokra vonatkozó rendelkezések szerint. ³⁸ Ezeket az ünnepeket tartsátok meg a heti szombati nyugalom napján kívül. A fenti áldozatokon kívül hozzátok az Örökkévalónak ajándékaitokat, fogadalmi áldozataitokat és önkéntes áldozataitokat.

³⁹ Miután a termést learattátok, a hetedik hónap 15. napjától kezdve ünnepeljétek az Örökkévalónak a Sátorok ünnepét hét napon keresztül. Mind az ünnep első, mind az utolsó napja pihenőnap legyen. ⁴⁰ Az ünnep első napján szedjetek szép gyümölcsfákról gyümölcsöket, vágjatok pálmaágakat, meg sűrű lombú fákról és fűzfákról leveles ágakat; és örvendezzetek Istenetek, az Örökkévaló előtt hét napon át. ⁴¹ Így tartsátok meg az Örökkévalónak ezt az ünnepét a hetedik hónapban, minden évben, hét napon át. Örökké érvényes rendelkezés ez számotokra. ⁴² Az ünnep idején, hét napig lombsátrakban lakjatok. Mindenki, aki Izráel népéhez tartozik, lombsátrakban lakjon ez idő alatt. ⁴³ Minden nemzedék emlékezzen rá, hogy amikor Izráel népét kihoztam Egyiptomból, az egész nép sátrakban lakott. Én vagyok az Örökkévaló, Istenetek.”

⁴⁴ Mózes tehát tudtára adta Izráel egész népének az Örökkévaló által elrendelt ünnepek törvényeit.

Az arany mécstartó és a szent kenyerek^(F)

24 Így szólt az Örökkévaló Mózeshez: ^2-3 „Parancsold meg Izráel népének, hogy préseljenek az olajfa bogyójából tiszta olívaolajat. Hozzanak abból a papoknak, hogy állandóan égjenek a mécsesek az arany mécstartón, amely a Találkozás Sátorában, a szentélyben, a Szövetségládát eltakaró függöny előtt áll.

Áron^[f] viseljen gondot a mécstartóra, hogy egész éjjel égjenek a mécsesek, ki ne aludjon a lángjuk. Örökké érvényes rendelkezés ez minden nemzedék számára. ⁴ Áron helyezze el a mécseseket a színarany mécstartóra, az Örökkévaló előtt, hogy a mécsesek örökké égjenek!”

⁵ „Készíts 12 kenyeret jó minőségű lisztből. Két tized mérték^[g] lisztet számíts egy kenyérre. ⁶ Helyezd el a kész kenyereket két sorban — hatot-hatot egy sorban — az arannyal borított asztalra, amely a szentélyben áll, az Örökkévaló előtt. ⁷ Mindkét sor kenyérre tegyél tömjént — ez helyettesíti az egész ajándékot, amelyet az Örökkévalónak fölajánlotok. ⁸ Minden szombaton új sütésű kenyereket kell az asztalra tennetek az Örökkévaló elé. Örökké érvényes szövetség ez Izráel népe számára. ⁹ Az asztalról levett kenyerek Áront és fiait illetik, ezért ők egyék meg azokat szent helyen. Ezek a kenyerek az Örökkévalónak fölajánlott legszentebb ajándékok közé tartoznak: örökre Áront és leszármazottjait illetik.”

Az istenkáromlás büntetése

^10-11 Történt egyszer, hogy a táborban két férfi összeveszett. Az egyik egy izráeli asszony és egy egyiptomi férfi fia, a másik egy izráeli férfi volt. Az asszonyt Selómitnak hívták, Dibri leánya volt, Dán törzséből. A veszekedés hevében Selómit fia gyalázta az Örökkévaló nevét, és átkozódott. Ezért az emberek Mózes elé vitték őt, ¹² majd őrizet alá helyezték, és várták, hogy az Örökkévaló kijelentse, mi történjék vele.

¹³ Az Örökkévaló pedig szólt Mózesnek: ¹⁴ „Vigyétek ki az átkozódót a táboron kívülre, és mindazok, akik hallották, amit mondott, tegyék a kezüket az átkozódó fejére^[h]. Azután Izráel egész közössége kövezze halálra azt, aki átkozódott.

^15-16 Izráel népének pedig ezt mondd: Aki Istenét átkozza, azt Isten meg fogja büntetni ezért. De aki az Örökkévaló nevét hangosan kimondja, amikor átkozódik, azt feltétlenül ki kell végeznetek. Izráel közössége kövezze halálra, akár közületek való, akár közöttetek lakó jövevény az illető.

¹⁷ Ha valaki meggyilkol egy másik személyt, azt ki kell végezni. ¹⁸ Aki elpusztítja valaki másnak a háziállatát, adjon helyette a tulajdonosnak egy ugyanolyan állatot.^[i]

¹⁹ Ha valaki sebesülést okoz a másiknak, büntetésül bánjanak vele is ugyanúgy: ²⁰ ha például csontját törte a másiknak, neki is törjék el a csontját. Szemet szemért, fogat fogért — így bűnhődjön. ²¹ Aki elpusztítja valaki másnak a háziállatát, adjon helyette a tulajdonosnak egy ugyanolyan állatot, de aki embert gyilkol, annak halállal kell bűnhődnie.

²² Ugyanaz a törvény vonatkozik Izráel népére és a közöttetek lakó jövevényre. Én vagyok Istenetek, az Örökkévaló!”

²³ Tehát elmondta mindezt Mózes Izráel népének, a közösség pedig kivitte az átkozódót a táboron kívülre, és ott megkövezték. Úgy tettek, ahogyan az Örökkévaló parancsolta nekik Mózes által.