Zsoltárok 18:37-42
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
37 Üldözöm ellenségeimet, utolérem őket,
vissza se térek, míg nem végzek velük!
38 Összetöröm őket, fel sem kelnek többé,
lábam alatt elterülnek.
39 Mert megerősítettél a harcban, Istenem,
térdre kényszerítetted, akik ellenem támadtak.
40 Megfutamítottad ellenségeimet,
s elpusztíthattam gyűlölőimet.
41 Segítségért kiáltoztak,
de nem menekülhettek.
Kiáltottak még az Örökkévalóhoz is,
de ő nem felelt nekik.
42 Ízzé-porrá zúztam őket,
a szél hordja el mindet,
széttapostam ellenségeimet,
mint a sarat.
Máté 24:32-25:13
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
32 Értsétek meg, amire a fügefa tanít! Amikor kizöldül az ága, és új leveleket hajt — tudjátok, hogy már közel a nyár. 33 Így van ez azokkal a dolgokkal is, amelyekről beszéltem. Amikor látjátok, hogy ezek megtörténnek, akkor tudhatjátok, hogy ő[a] már közel van, szinte az ajtó előtt! 34 Igazán mondom nektek, hogy ez a nemzet[b] el nem múlik, amíg mindezek a dolgok be nem teljesednek. 35 Az ég és a föld elmúlik, de amit én mondok, az soha nem múlik el: mindig érvényes marad.”
Mindig álljatok készen!(A)
36 „Arról a napról és óráról azonban senki sem tudja, mikor jön el, sem az angyalok a Mennyben, sem a Fiú, csak az Atya. 37 Ahogyan Nóé napjaiban volt, úgy lesz az Emberfia eljövetelének idejében is. 38 Az Özönvíz előtti napokban is ettek, ittak, megnősültek és férjhez mentek, egészen addig a napig, amíg Nóé be nem ment a bárkába. 39 Fogalmuk sem volt arról, hogy mi következik, egészen addig amíg az Özönvíz el nem söpörte őket. Ugyanígy lesz abban az időben is, amikor az Emberfia eljön.
40 Akkor két férfi közül, akik a mezőn dolgoznak, az egyiket felviszik, a másik ott marad. 41 Hasonlóképpen két asszony közül, akik a kézimalommal őrölnek, az egyiket felviszik, a másik ott marad.
42 Ezért állandóan legyetek készen, mert nem tudjátok, melyik napon jön el Uratok. 43 Jegyezzétek meg, ha tudná a házigazda, hogy az éjszaka melyik órájában jön a tolvaj, akkor ébren maradna, és nem engedné, hogy betörjön a házába. 44 Ti is legyetek mindig készen, mert az Emberfia is akkor fog eljönni, amikor nem várjátok!”
Példázat a jó és a gonosz szolgáról(B)
45 „Amikor a ház gazdája elmegy, megbízza egyik szolgáját, hogy viseljen gondot az egész házanépére, és idejében adjon nekik enni. Miből látszik, hogy ez a szolga hűséges[c] és bölcs? 46 Abból, hogy amikor az ura megérkezik, a szolga éppen azt a munkát végzi, amit a gazdája rábízott! Milyen boldog és áldott az ilyen szolga! 47 Igazán mondom nektek: ura rá fogja bízni egész birtokának igazgatását!
48 Ha viszont az a szolga gonosz, akkor azt gondolja: »Uram még sokáig nem jön vissza!« 49 Verni kezdi hát a szolgatársait, és a részegesekkel lakomázik együtt. 50 Egy napon azonban — amikor a gonosz szolga nem várja, és nem is gondol rá — az ura hazaérkezik. 51 Akkor az úr kegyetlenül megbünteti őt, és oda küldi, ahová a képmutatók kerülnek. Ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás!”
Példázat a tíz szűzről
25 „Akkor Isten Királysága hasonló lesz ehhez: egyszer tíz szűz várta a vőlegényt, és kimentek elé. Mindegyiknek olajmécses volt a kezében. 2 Közülük öt ostoba volt, öt pedig okos. 3 Az ostobáknál csak mécses volt, de nem vittek magukkal olajat. 4 Az okosaknál nemcsak a mécses volt, hanem korsóikban olajat is vittek. 5 A vőlegény azonban késett, ezért mind a tízen elálmosodtak, sőt el is aludtak.
6 Éjfélkor azonban felhangzott a kiáltás: »Itt jön a vőlegény! Jöjjetek ki elé, és fogadjátok!«
7 Ekkor mind a tízen azonnal felébredtek, és rendbe hozták a mécsesüket. 8 Az ostobák azt mondták az okosoknak: »Adjatok egy kis olajat, mert a mécseseink mindjárt kialszanak!«
9 De azok így válaszoltak: »Nem lehet, mert akkor nem lesz elég sem nekünk, sem nektek. Menjetek inkább az olajárusokhoz, és vegyetek tőlük!«
10 Mialatt az ostobák elmentek olajat venni, megérkezett a vőlegény. Azok a szüzek, akik felkészülten várták, bementek vele a lakodalomba, az ajtót pedig bezárták.
11 Később megérkeztek az ostobák is. Kiáltozni kezdtek: »Uram! Uram! Nyisd ki az ajtót!«
12 De a vőlegény így válaszolt: »Igazán mondom nektek, hogy nem ismerlek titeket!«
13 Legyetek hát mindig éberek, mert nem tudjátok melyik napon, és melyik órában jön vissza az Emberfia!”
Footnotes
- Máté 24:33 ő Vagy: „az”, vagy: „az idő.” Nincs megnevezve, hogy ki vagy mi az, aki/ami közel van. Lásd Lk 21:31.
- Máté 24:34 nemzet Vagy: „nemzetség”, „generáció.”
- Máté 24:45 hűséges Vagy: „megbízható”, „hívő”. Az eredeti szó mind a hármat jelenti.
Jób 38:1-40:2
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Isten maga szól Jóbhoz
38 Ezután az Örökkévaló válaszolt Jóbnak a forgószélből:
2 „Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?!
Ki beszél ilyen ostobán és tudatlanul?!
3 Készülj fel, mint igazi férfi,
én kérdezlek, te pedig válaszolj nekem!
4 Hol voltál, amikor a Földet megalapoztam?
Mondd meg, ha igazán bölcs vagy!
5 Tudod-e ki szabta meg méreteit?
Ki mérte meg, mekkora legyen?
6 Mire támaszkodnak a Föld oszlopai?
Ki helyezte el sarokkövét,
7 amikor együtt énekeltek a hajnal csillagai,
és az angyalok[a] örvendezve ünnepeltek?
8 Kicsoda zárta a tengert gátak mögé,
mikor előtört vize, mintegy az anyaméhből?
9 Akkor felhőkkel borítottam be,
felruháztam azt fellegekkel,
körülvettem sűrű sötétséggel,
10 meghúztam határvonalát,
ajtók és zárak mögé szorítottam,
11 és azt mondtam: »Eddig jöjj, de ne tovább!
Büszke hullámaid itt megálljanak!«
12 Parancsoltál-e a reggelnek, csak egyszer is,
hogy felvirradjon?
Mutattad-e a hajnalnak,
hol kezdjen világosodni?
13 Te rendelted a hajnalfénynek,
hogy ragadja meg a Föld sarkait,
és rázza le a gonoszokat róla;
14 amikor a föld átváltozik,
mint az agyag, ha pecsétet nyomnak rá,
mint mikor új ruhába öltözik valaki;
15 amikor a gonoszoktól elveszik a világosságot,
és felemelt karjukat összetörik?
16 Eljutottál-e a tenger forrásaihoz?
Jártál-e már az óceán fenekén?
17 Láttad-e a halottak országának kapuit valaha,
és a halál árnyékának kapuját láttad-e?
18 Fel tudod-e fogni a Föld méreteit?
Mondd meg, ha tudod!
19 Melyik úton lakik a fény,
és hol van a sötétség lakhelye?
20 Te biztosan vissza tudod vinni saját helyükre,
el tudod vezetni őket otthonukba!
21 Hiszen olyan okos vagy, és annyira öreg,
biztosan jól tudod mindezeket!
22 Jártál-e a hó raktáraiban?
Láttad-e a jég raktárházait?
23 A rettenetes napokra tartogattam ezeket,
felhalmoztam havat és jeget
a háború és csaták idejére.
24 Tudod-e, hol az út, amelyen a világosság szétterjed,
vagy amelyen a keleti szél szétfut a földön?
25 Ki hasít az égben utat a zuhogó esőnek,
ki szabja meg útját a villámoknak?
26 Ki áztatja meg a sivatagot, ahol nem lakik ember,
és a pusztát, ahol nincs emberfia?
27 Ki sarjaszt füvet ott, ahol senki sem jár,
ki ad esőt a földre, hogy még a sivatag is kivirágzik?
28 Kitől származik az eső,
ki szüli a harmat cseppjeit?
29 Kinek a méhéből keletkezik a jégeső?
A hódara kinek a gyermeke?
30 A víz jéggé fagy, mint a szikla, oly kemény,
s a mély tengerek felszínét jégpáncél borítja.
31 Össze tudod-e kötni a Fiastyúk szálait?
Vagy felbonthatod-e az Orion köteleit?
32 Te hozod-e fel a csillagképeket a maguk idejében?
Kézen fogva vezeted talán a Göncölszekeret[b] az égen?
33 Ismered-e a csillagos ég törvényeit?
Te határoztad meg, hogyan uralkodjanak a Föld fölött?
34 Tudsz-e parancsolni a felhőknek odafent,
hogy esővel borítsák be a földet?
35 Szót fogadnak-e neked a villámok, hogy elinduljanak,
s felelik-e neked: »Itt vagyunk, Uram,
parancsodra várunk!«
36 Ki adott bölcsességet az embernek,
ki helyezett a belsejébe értelmet?
37 Ki olyan bölcs, hogy megszámolja a fellegeket?
Ki képes belőlük esőt fakasztani,
38 mikor az aszály miatt porfelhők kavarognak,
és a göröngyök keményre száradnak?
39 Te adsz-e zsákmányt az anyaoroszlánnak,
hogy csillapítsa kölykei éhségét,
40 amelyek a barlangjukban heverésznek,
rejtekhelyükön zsákmányra lesve lapulnak?
41 Ki ad enni a hollóknak,
mikor zsákmányt keresve keringenek,
fiókáikat ki eteti, mikor éhesen Istenhez kiáltanak?
39 Tudod-e, mikor ellik a hegyi kecske?
Mikor borjaznak a szarvasok?
2 Számolod-e vemhességük hónapjait?
Figyeled-e, mikor jön el az ellés ideje?
3 Csak összegörnyednek, kicsinyeiket megszülik,
vajúdásuk hirtelen véget ér.
4 Borjaik hamar felnőnek a tágas mezőn,
erősek és egészségesek,
elhagyják anyjukat, nem térnek vissza többé.
5 Ki engedte szabadon a vadszamarat?
Ki bocsátotta a pusztába, hadd rohanjon?
6 Hiszen én tettem otthonává a füves pusztát,
nyugvó helyévé a szikes réteket.
7 Kineveti a zajos városokat,
nem hordozza a kereskedők zsákjait.
8 Hegyi legelőkön kószál, szabadon,
mindenhol talál legelni valót.
9 Kérdezd meg a vadbivalyt, akar-e szolgálni neked!
Jászlad mellett marad-e éjszakára?
10 Befoghatod-e, hogy felszántsa földedet?
Boronálhatsz-e vele vetés után?
11 Pedig milyen erős! De bízhatsz-e benne?
Rábízhatod-e nehéz munkádat, hogy helyetted végezze?
12 Ha megkéred, elhúzza-e a megrakott szekeret,
hogy gabonádat csépelni vigye?
13 Vígan csapkod szárnyával a struccmadár,
pedig nem tud repülni, mint a gólya.
14 Tojásait a földön költi ki,
a nap melegíti őket a porban.
15 Nem törődik vele, hogy ráléphetnek,
hogy a vadállatok összetörik.
16 Fiókáit nem kényezteti,
ha elpusztulnak, nem bánja,
hogy fáradsága kárba veszett,
17 mert Isten nem adott neki bölcsességet,
értelmet is csak keveset.
18 Mégis, ha felkel, és futásnak ered,
ló és lovasa mögötte csúfosan lemarad!
19 Vagy nézd a lovat!
Ilyen erőssé ki tette?
Te adtad nyakára lobogó sörényét?
20 Te alkottad úgy, hogy ugrani tudjon?
Mint a sáska úgy szökell,
büszke horkantása milyen félelmetes!
21 Örvend erejének,
s türelmetlenül várja, hogy harcba induljon,
bátran nekirohan a fegyvereknek.
22 A félelmet neveti, nem ijed meg semmitől,
nem hátrál meg a kard elől.
23 Csörög rajta lovasának tegze,
csillog a napfényben kopja és lándzsa.
24 A trombita hangjára megindul,
tüzesen vágtat a csatába,
sebesen, mint a szél.
25 A harcba hívó trombitaszóra nyerítve felel,
örül, hogy indulhat végre.
Messziről megérzi a csatazajt,
meghallja a harci kiáltást és a parancsszót.
26 Te tanítottad-e az ölyvöt magasra szállni,
mikor kiterjeszti szárnyát, és dél felé repül?
27 Parancsodra szárnyal-e magasra a keselyű,
és rakja fészkét kősziklák csúcsára?
28 Otthon van a szédítő magasban,
nyugodtan éjszakázik a meredek sziklafalon,
ott tanyázik, az a kővára.
29 Onnan kémleli prédáját,
éles szeme messzire lát mindent, pontosan.
30 Fiókáit véres hússal táplálja,
s ahol elhullott tetemet lát, azonnal ott terem.”
40 Majd az Örökkévaló ezt mondta Jóbnak:
2 „A Mindenhatóval akartál pereskedni,
folytatod-e még, vagy feladod?
Aki Istennel akar perelni,
hát feleljen neki!”
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center