Add parallel Print Page Options

A zenészek vezetőjének. Dávid zsoltára.

109 Istenem, hozzád imádkozom,
    hallgass meg, ne maradj néma!
Mert az istentelen gonoszok ellenem beszélnek,
    hazugsággal támadnak engem!
Gyűlölködő szavakkal támadnak,
    ok nélkül vádolnak!
Ellenségeim lettek, pedig szerettem őket,
    és értük imádkoztam.
Jóért rosszal fizettek,
    jóságomat gyűlölettel viszonozták.

Ezt mondják rólam ellenségeim:
    „Állíts fölébe bírónak egy gonoszt,
    még védője is vádolja meg!
Bírája ítélje bűnösnek,
    még imádsága is legyen hasztalan!
Életét rövidítsd meg,
    és tisztségét más foglalja el!
Gyermekei legyenek árvák,
    felesége jusson özvegységre!
10 Vándor koldussá váljanak gyermekei,
    még házuk romjai közül is űzzék ki őket!
11 Hitelezők hordják szét vagyonát,
    idegenek kapják meg minden tulajdonát!
12 Ne akadjon senki, aki segít rajta,
    árváit senki meg ne szánja!
13 Pusztuljanak ki utódai,
    s a következő nemzedék
    a nevét is felejtse el!
14 Emlékezzen az Örökkévaló őseinek bűneire,
    és ne bocsássa meg anyjának vétkeit!
15 Bűneik mindig legyenek az Örökkévaló előtt!
    Még emlékét is törölje el,
16 mert nem akart senkin könyörülni,
    egyre csak üldözte a szegény nyomorultat,
    hogy megölje a megtört szívűeket!
17 Szeretett másokat átkozni,
    ezért átkai szálljanak saját fejére!
Nem akart másokat megáldani,
    hát maradjon tőle távol az áldás!
18 Átokba öltözött,
    és úgy itta azt, mint a vizet.
Hát járja át testét az átok,
    mint olaj a csontokat,
19 borítsa be, mint köpenye,
    vegye körül, mint az öve!”

20 De én azt mondom:
    Ez legyen a jutalma ellenségeimnek,
így bánjon az Örökkévaló azokkal,
    akik vádolnak engem, és életemre törnek!

Read full chapter

A futásotok igazán szépen indult. Ki akadályozott meg titeket abban, hogy az igazságnak engedelmeskedjetek? Ez a félrevezetés nem Istentől való, aki elhívott titeket. Egy kevés kovász is megkeleszti az egész tésztát.[a] 10 Bízom az Úrban, hogy végül mégsem fogtok eltérni attól a gondolkodástól, amelyre tanítottalak benneteket. De aki összezavar titeket — bárki is legyen —, megkapja méltó büntetését!

11 Testvéreim! Ha én még mindig a körülmetélkedést terjesztem — amint azt egyesek állítják —, akkor miért üldöznek engem továbbra is? Hiszen, ha még mindig a körülmetélést hirdetném, akkor a Keresztről[b] szóló tanításom nem okozna botrányt. 12 Bárcsak azok, akik titeket megzavarnak, a körülmetélkedésükön túlmenően még ki is herélnék[c] magukat!

13 Testvéreim! Isten benneteket szabadságra hívott el! Csakhogy ezt a szabadságot ne a régi emberi természet kívánságainak kielégítésére használjátok, hanem inkább szeretettel szolgáljatok egymásnak! 14 Az egész Törvény ugyanis ebben az egy mondatban foglalható össze: „Szeresd embertársadat,[d] mint saját magadat!” 15 De ha továbbra is marakodtok, végül még elpusztítjátok egymást!

A Szent Szellem és a régi emberi természet

16 Éljetek a Szent Szellem állandó irányítása szerint, s akkor a régi emberi természet kívánságait nem fogjátok teljesíteni! 17 Mert amire a régi természetünk törekszik, az ellentétes azzal, amit a Szent Szellem akar. E kettő tehát ellensége egymásnak. Ebből következik, hogy ha a Szent Szellem szerint éltek, akkor nem azt fogjátok tenni, amit a régi természet szerint kívánnátok. 18 Ha engeditek, hogy a Szent Szellem vezessen benneteket, akkor nem vagytok a Mózes Törvényének uralma alatt.

19 Nyilvánvaló, hogy a régi természetünkből ilyen dolgok származnak: paráznaság, erkölcstelenség, szexuális bűnök, 20 bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, veszekedés, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, megosztottság, 21 irigykedés, részegeskedés, vad mulatozás és ezekhez hasonlók. Figyelmeztetlek benneteket — ahogy azt már korábban is tettem —, hogy akik így élnek, nem fogják örökölni Isten Királyságát!

22 A Szent Szellem pedig ezeket teremti meg bennünk: szeretet, öröm, békesség, türelem, szívesség, jóság, hűség, 23 szelídség és önuralom. Nincs olyan törvény, amely ezeket elítélné. 24 Akik pedig Krisztus Jézushoz tartoznak, azok már megfeszítették a régi természetüket, annak szenvedélyeivel és vágyaival együtt. 25 Mivel a Szent Szellem által kaptunk új életet, ezért éljünk is a Szent Szellem vezetését követve! 26 Ne legyünk büszkék, ne ingereljük egymást, és ne legyünk féltékenyek egymásra!

Read full chapter

Footnotes

  1. Galatákhoz 5:9 Egy… tésztát A közmondás szerint egy kis dologból (pl. rossz tanításból) is lehet óriási baj. Egyetlen ember rossz hatása is tönkreteheti az egész csoportot.
  2. Galatákhoz 5:11 Kereszt Vagyis Jézus halála. Jelképesen: az örömhír, amely Jézus Krisztusról, haláláról és feltámadásáról szól — Isten megoldása az ember számára, az üdvösségre vezető egyetlen út.
  3. Galatákhoz 5:12 ki is herélnék Pál itt olyan kifejezést használ, amely hasonlít a „körülmetélés” szóra. Így fejezi ki, mennyire fel van háborodva amiatt, hogy a hamis tanítók a nem zsidókat is körülmetélkedésre akarják kényszeríteni.
  4. Galatákhoz 5:14 embertársadat Idézet: 3Móz 19:18. Jézus tanítása a Lk 10:25–37-ben világossá teszi, hogy ez mindenkire vonatkozik, akinek éppen a te segítségedre van szüksége.

Gúnydal Babilónia pusztulásáról

47 „Szállj le trónodról, ülj a porba,
    Babilon szűz leánya!
Ülj a puszta földre,
    káldeusok leánya![a]
Nincs többé trónusod,
    nem leszel többé kényeztetett úrnő!
Fogd a kézimalmot, őrölj lisztet,
    mint a rabszolgalányok!
Vedd le fátyladat, járj hajadonfővel,
    emeld fel szoknyád,
    mikor a folyók[b] gázlóin átkelsz!
Bizony, csupaszra vetkőztetnek téged,
    s mindenki előtt megszégyenülsz![c]
Megfizetek neked minden gonoszságodért,
    s nem kímélek senkit közületek!”

Ezt mondja Megváltónk,
    az Örökkévaló, a Seregek Ura, Izráel Szentje:
„Némulj el, és ülj le a sötétben,
    káldeusok leánya,
    többé nem leszel birodalmak királynője!
Megharagudtam népemre,
    elfordultam örökségemtől,
    és kezedbe adtam őket.
Te pedig kegyetlenül büntetted népemet,
    az öregekre is súlyos terhet raktál!
Azt gondoltad: »Örökké úrnő maradok!«
    Nem törődtél hát velük,
nem gondoltad meg,
    mi lesz ennek a vége!

Hozzászoktál a jóléthez,
    elbíztad magad.
Azt gondoltad: ȃn vagyok,
    és nincs senki más!
Nem leszek soha özvegy,
    sem gyermektelen!«
Hát tudd meg, hogy mindkettő
    egy napon szakad rád hirtelen:
özveggyé leszel,
    és elveszted gyermekeidet!
Bizony, utolér mindez,
    hiába a sokféle okkult praktikád és varázsigéd,
    egyik sem segít rajtad!
10 Hiába bíztál gonoszságodban,[d]
    hiába mondtad: »Engem senki sem láthat!«
Bölcsességed és tudásod becsapott téged,
    mikor azt mondtad:
ȃn vagyok,
    rajtam kívül nincs más!«

11 Baj és veszedelem zúdul rád,
    de nem tudod honnan és mikor.
Utolér a csapás,
    és nem tudod kivédeni.
Hirtelen tör rád a pusztulás,
    s nem tudod eltéríteni.
12 Hát állj elő nagy varázstudományoddal!
    Vedd elő számtalan varázsigéd,
    melyekkel ifjúságodtól kezdve annyit vesződtél!
Lássuk, mire mész velük?
    Nézzük, kit tudsz velük elriasztani!
13 Hiszen tanácsadóid annyian vannak,
    mint égen a csillag!
    Talán meguntad őket és bölcsességüket?
Jöjjenek hát, és mentsenek meg, ha tudnak:
    az asztrológusok, meg a csillagok ismerői,
    és a jövendőmondók,
    akik újhold napján jósolnak neked!
14 Bizony, mint a polyva,
    úgy megégnek a tűzben!
Nagy bölcsességükkel
    magukat sem menthetik meg a tűzből!
Mert ez a tűz nem a kályha parazsa,
    nem a tűzhely barátságos melege!
15 Így jársz majd varázslóiddal,
    akikkel ifjúságodtól fogva vesződtél.
Menekülnek, ki merre lát,
    s rajtad nem tud egyik sem segíteni.”

Egyedül az Örökkévaló képes kijelenteni a jövőt

48 Ezt mondja az Örökkévaló:
„Hallgass rám, Jákób népe,
    akik Izráelnek nevezitek magatokat,
    bár Júdától származtok!
Az Örökkévaló nevére esküsztök,
    Izráel Istenét emlegetitek,
    de nem őszintén, nem igazán.
Hiszen a Szent Város[e] lakóinak hívnak titeket,
    és Izráel Istenében bíztok,
    kinek neve: Örökkévaló, a Seregek Ura!

Amik eddig történtek,
    már régen megmondtam nektek.
Előre megmondtam,
    idejében tudtotokra adtam,
    azután hirtelen megtettem.
Bizony, szavaim mind beteljesedtek!
4-5 Mielőtt megtörtént volna,
    kijelentettem nektek a jövőt,
mert tudtam, hogy mennyire makacs vagy,
    milyen nehezen formálható[f],
    és nem hiszel nekem.
Hát megmutattam neked, amik következtek,
    hogy ne mondhasd:
»Bálványaim tették ezt!
    Bálványszobrom parancsára történt!«

Előre hallottad,
    majd saját szemeddel láttad,
    tanúskodhatsz róla.
De mostantól új dolgokat hirdetek,
    eddig rejtett dolgokat mondok neked,
    amelyekről nem hallottál soha.
Most teremtettem ezeket, nem régen,
    nem hallottad ezelőtt,
    hogy ne mondhasd:
    »Ezt már rég tudom!«
Bizony, nem hallgattál rám,
    nem értettél meg semmit,
    mert régtől fogva befogtad a füled!
Hiszen jól ismerlek téged,
    milyen hűtlen vagy és engedetlen,
    s hogy születésed óta lázadsz ellenem.
Nevemért mégis fékezem haragom,
    dicsőségemért türtőztetem magam,
    hogy ki ne irtsalak.
10 Nézd, megtisztítalak, mint az ezüstöt,
    de a szorongatás tüzében.
    Próba alá vetlek a csapások kohójában.
11 Csak önmagamért bánok így veled,
    tudd meg, csak magamért, nem miattad!
Mert hogyan is hagyhatnám,
    hogy gyalázzák nevem?
Dicsőségem másnak át nem engedem!”

12 „Figyelj rám, Jákób!
    Hallgass rám Izráel, akit elhívtam!
Én vagyok a kezdet,
    és én vagyok a befejezés!
13 Kezem alapozta meg a földet,
    jobb karom terjesztette ki az eget.
Mikor szólítottam őket, mind előálltak,
    hogy parancsom teljesítsék.
14 Gyűljetek mind elém,
    halljátok meg ezt nemzetek!
Ugyan ki az közületek,
    aki megmondta volna előre,
    hogy akit az Örökkévaló szeret,[g]
végrehajtja az Örökkévaló akaratát Babilonon,
    és a káldeusokon?
15 Egyedül én mondtam meg előre.[h]
Elhívtam, el is hoztam,
    útjait egyengettem,
    és győzelemre segítettem!
16 Jöjjetek ide,
    és halljátok meg ezt!
Kezdettől fogva nyíltan beszéltem,
    nem titokban!
Kezdettől fogva ott vagyok,
    ahol beteljesedik,
    amit előre megmondtam.”

Tudjátok meg, hogy az Örökkévaló Isten küldött engem és az ő Szellemét. 17 Ezt mondja az Örökkévaló, Izráel Szentje, Megváltód:

„Én vagyok Istened, az Örökkévaló,
    aki tanítalak téged mindarra, ami javadra válik,
    aki vezetlek azon az úton, amelyen járnod kell.
18 Bárcsak engedelmeskedtél volna parancsaimnak!
    Akkor most békességed és jóléted oly bőséges volna,
    mint az áradó folyóvíz.
Igazságosságod olyan lenne,
    mint a tenger dagály idején.
19 Bizony, akkor utódaid annyian lennének,
    mint tengerparton a homokszemek,
gyermekeid, mint a kavicsok,
    megszámlálhatatlanul!
Akkor nem pusztítanák őket,
    egyet sem ölnének meg közülük soha!”

20 Jöjjetek ki Babilóniából,
    meneküljetek el a káldeusoktól!
Énekelve hirdessétek,
    ujjongva kiáltsátok világgá:
„Az Örökkévaló megváltotta a szolgáját, Jákóbot!”
21 Mikor a pusztában vezette népét az Örökkévaló,
    egyikük sem szomjazott,
    még a sziklából is vizet fakasztott nekik!
Bizony, meghasította a sziklát értük,
    és víz zúdult ki onnan bőségesen.
22 „Nincs békesség az istentelen gonoszok számára!”
    — mondja az Örökkévaló.

Az Örökkévaló Szolgája

49 Figyeljetek rám, szigetek lakói,
    halljátok szavam, távoli nemzetek!
Az Örökkévaló hívott el engem még születésem előtt,
    már anyám méhében nevemen szólított.
Éles karddá tette beszédemet,
    keze árnyékában rejtett el,
hegyes nyíllá csiszolt,
    és tegzébe[i] zárt.

„Szolgám vagy, Izráel
    — mondta nekem —,
rajtad mutatom meg dicsőségemet!”

„Mennyit fáradoztam, dolgoztam hiába,
    hasztalan pazaroltam erőm,
    semmit el nem értem
    — feleltem én —,
de az Örökkévaló ítél ügyemben,
    ő mérlegeli munkámat, hogy mennyit ér.”

Az Örökkévaló az,
    aki anyám méhében szolgájának alkotott,
s hogy Jákóbot hozzá visszavezessem,
    és Izráel összegyűljön előtte
— hiszen becses vagyok az Örökkévalónak,
    és Istenemtől kapom az erőmet.
Ezt mondja az Örökkévaló: „Szolgám vagy te,
    hogy Jákób törzseit helyreállítsd,
    és visszahozd Izráel maradékát.
De mindez nem elég:
    a nemzeteknek is világosságul adlak,
hogy szabadításom eljusson
    a föld minden népéhez általad.”

Ezt mondja az Örökkévaló,
    Izráel Szentje és Megváltója
az uralkodók szolgájának,
    akit az emberek lenéznek, elutasítanak,
    és a nemzetek megutálnak:
„Királyok állnak fel trónjukról előtted,
    fejedelmek borulnak le lábadnál,
az Örökkévaló kedvéért, aki hűséges,
    Izráel Szentje miatt, aki téged választott.”

Footnotes

  1. Ézsaiás 47:1 Babilon szűz leánya, káldeusok leánya Jelképes és megszemélyesítő kifejezés. Mindkettő ugyanazt jeleni: az egész Babilóniai birodalmat, annak vezetőit és népét.
  2. Ézsaiás 47:2 folyók A Tigris és Eufrátesz — Babilónia két nagy folyója. A főváros, Babilon, a két folyó között feküdt.
  3. Ézsaiás 47:3 A 2–3 versekben a babilóniai hadifoglyokról van szó, akikkel a győztesek úgy bánnak, mint a rabszolgákkal.
  4. Ézsaiás 47:10 Hiába… gonoszságodban Vagy: „Gonosz dolgokat tettél, mégis biztonságban érezted magad”.
  5. Ézsaiás 48:2 Szent Város Jeruzsálem.
  6. Ézsaiás 48:4 mennyire makacs… formálható Szó szerint: „nyakad vasból, homlokod bronzból van”.
  7. Ézsaiás 48:14 akit… szeret Valószínűleg Círuszra vonatkozik.
  8. Ézsaiás 48:15 előre Isten kb. 150 évvel Círusz fellépése előtt kijelentette Ézsaiáson keresztül ezeket az eseményeket, és Círusz királynak még a nevét is. Lásd Ézs 45:1.
  9. Ézsaiás 49:2 tegzébe A tegez olyan bőrtok, amelyben az íjász a nyílvesszőket tartja.