Add parallel Print Page Options

Hálaadó zsoltár.

100 Kiáltsatok az Örökkévalóhoz mind,
    akik a Földön laktok!
Szolgáljátok az Örökkévalót örömmel,
    jöjjetek elé dicsérettel, és imádjátok őt!
Lássátok meg, és ismerjétek el,
    hogy az Örökkévaló az Isten!
Ő teremtett minket, hozzá tartozunk,
    legelőjének nyája: népe vagyunk!
Lépjetek be kapuin hálaadással,
    jöjjetek udvaraiba dicséretekkel,
    tiszteljétek és áldjátok őt!
Mert jó az Örökkévaló, örökké szeret minket,
    hűsége nemzedékről-nemzedékre kísér!

Read full chapter

27 Tehát ti együttesen a Krisztus „Testét” alkotjátok. Egyenként pedig ennek a „Testnek” a tagjai vagytok, és mindegyikőtöknek megvan a maga helye és feladata ebben a „Testben”. 28 Ennek megfelelően Isten elhelyezett és beépített az Eklézsiába először apostolokat, másodszor prófétákat, harmadszor tanítókat. Azután még sokakat: vannak, akik Isten csodatévő erejével szolgálnak, mások a gyógyítás ajándékait kapták, megint mások segítik a többieket, vagy a vezetés ajándékával szolgálnak, vagy a nyelveken szólás különféle fajtáival.

29 De nem mindannyian apostolok, nem mind próféták, nem mind tanítók — igaz? Nem kapták mind a csodatevő erő ajándékát, 30 nem mindenkiben működnek a gyógyítás ajándékai vagy a nyelveken szólás ajándékának különböző fajtái. Nem mind kapták a nyelvek magyarázatának ajándékát.

31 Kívánjátok a Szent Szellem legértékesebb ajándékait!

Most pedig megmutatom nektek a legkiválóbb utat, az isteni szeretet útját.

Az isteni szeretet

13 Ha képes vagyok emberek vagy angyalok nyelvén beszélni, de isteni szeretet nincs bennem, olyan leszek, mint egy zajos cintányér, vagy egy zörgő cimbalom. Ha megkaptam a prófétálás ajándékát, ha ismerek minden titkos igazságot, ha minden tudás a birtokomban is van, ha olyan erős hitem van, hogy hegyeket is elmozdítok vele, de nincs bennem isteni szeretet, semmi vagyok! Ha minden vagyonomat elosztom a szegények között, ha a testemet feláldozom, hogy tűzben égjen el, de isteni szeretet nincs bennem, semmit nem érek el vele.

Az isteni szeretet türelmes és jóságos. Ez a szeretet nem féltékeny, nem irigy, nem dicsekszik, nem büszke, nem viselkedik gorombán, nem a maga hasznát keresi, nem lesz indulatos, nem tartja számon, ha valaki rosszul bánik vele, nem örül az igazságtalanságnak, de együtt örül az igazsággal. Az isteni szeretet mindent eltűr, mindig hisz, mindig remél, mindenben kitart.

Ez a szeretet soha nem fogy el. Elmúlik a prófétálás, elmúlik a nyelveken szólás, elmúlik minden tudás. Mert töredékesek az ismereteink és a prófétálásunk is. 10 Amikor azonban eljön a teljesség, a töredékes feleslegessé válik.

11 Amikor gyermek voltam, úgy beszéltem és úgy gondolkodtam, mint a gyermekek. Mikor azonban felnőttem, elhagytam a gyerekes dolgokat. 12 Mi is hasonlóképpen vagyunk: most csak úgy látjuk a valóságot, mintha egy homályos tükörben szemlélnénk. De mikor eljön a teljesség, mindent szemtől-szembe és világosan fogunk látni. Most mindent csak töredékesen ismerek és értek, de akkor majd olyan tökéletesen fogok ismerni és érteni mindent, ahogyan maga Isten ismer engem.

13 Ez a három azonban mindig megmarad: a hit, a remény, és a szeretet. Ezek közül azonban az isteni szeretet a nagyobb.

A vőlegény

Eljöttem kertembe, húgom, jegyesem!
    Szedem mirhámat és balzsamomat,
lépes mézemet eszem és színmézemet,
    iszom boromat és tejemet.

A barátok

Barátaim, egyetek, igyatok,
    mámorosodjatok meg ti is!

A menyasszony

Elaludtam,
    de szívem éberen virrasztott.
Lám, kedvesem hangját hallom,
    amint kopogtat:
„Nyiss ajtót húgom, kedvesem,
    nyisd ki galambom, gyönyörűm!
Harmat rakódott fejemre,
    gyöngyharmat szállt hajamra!”

„Hiszen már levetkőztem,
    hogy is öltözzem fel újra?
Megmostam lábamat,
    lépjek ismét a porba?”

Kedvesem benyújtotta kezét az ajtón,
    szívem-lelkem megindult utána.
Fel is keltem, hogy kinyissam,
    ujjaimról mirha csepegett,
    kezemről mirha folyt a reteszre.
Ajtót tártam kedvesemnek,
    de ő már elfordult, elment!
Szívem majd’ kiszökött helyéből,
    hogy így elment.
Keresni indultam,
    de sehol sem találtam,
hívtam, kiáltva,
    de nem felelt.
Rám akadtak az őrök,
    akik a városra vigyáznak
Megvertek, megsebeztek,
    köpenyem letépték a várfalak őrei.

Ó, Jeruzsálem leányai!
Ígérjétek meg,
    ha rátaláltok kedvesemre,
mondjátok neki,
    hogy betege lettem a szerelemnek!

Jeruzsálem leányai

Miért különb szerelmesed más ifjaknál,
    te szépek szépe?
Miért különb szerelmesed,
    hogy ennyire kérlelsz minket?

A menyasszony

10 Ó, az én kedvesem oly ragyogó, piros arcú,
    hogy tízezer közül is kitűnik!
11 Feje arany, ragyogó színarany,
    hullámos haja hollófekete,
12 szemei, mint galambok a folyóparton,
    mint tejben fürdő galambok.
13 Orcája, mint balzsamos virágok ágya,
    melyben édes illatú fűszerek teremnek.
Ajkai liliomszirmok,
    melyekről mirha csepeg.
14 Kezei aranyhengerek,
    drágakövekkel ékesítve.
Dereka elefántcsont,
    zafírokkal díszítve.
15 Lábai márványoszlopok,
    aranytalapzaton.
Termete, mint a libanoni cédrusé,
    oly nemes és fenséges.
16 Ajka édes,
    ő maga mindennél kívánatosabb!
Ilyen a kedvesem, akit szeretek,
    Jeruzsálem leányai!

Jeruzsálem leányai

Hová tűnt a kedvesed,
    szépek szépe?
Merre ment a kedvesed?
    Hadd keressük veled együtt!

A menyasszony

Kertjébe ment szerelmesem,
    a balzsamillatú virágok kertjébe,
hogy a virágok között legeltessen,
    és liliomokat szedjen.
Én az övé vagyok,
    és kedvesem az enyém!
Ő a liliomok között legelteti nyáját!

A vőlegény

Szépséges vagy szerelmesem,
    oly szép, mint Tirca városa[a],
    mint Jeruzsálem, oly gyönyörű!
Oly félelmetes, mint zászló a sereg felett!
Fordítsd el tekinteted rólam,
    mert rabul ejt szemed!
Hajad, mint kecskenyáj,
    amely Gileád hegyéről ereszkedik alá.
Fogaid, mint a frissen nyírott juhok,
    amint a fürdetőből feljönnek,
mind ikreket ellenek,
    és egy sem hullik el.
Halántékod, mint a gránátalma gerezdje,
    fátyolod mögött.

A királynék hatvanan,
    az ágyasok nyolcvanan vannak,
    a leányoknak se szeri, se száma.
De egyetlen az én galambom,
    hibátlan szerelmesem,
anyjának egyetlene,
    szülőjének szemefénye!
Csodálják őt a leányok,
    és boldognak mondják,
    dicsérik őt mind a királynék és az ágyasok:

Az asszonyok

10 „Kicsoda ez?!
    Úgy ragyog, mint a hajnalcsillag,
oly szép, mint a telihold,
    tiszta, mint a napfény,
    félelmetes, mint zászló a sereg felett!”

A vőlegény

11 Lementem a diófás kertbe,
    hogy lássam, kizöldült-e már a patak ágya[b],
    kihajtott-e a szőlő,
    kinyílt-e már a gránátalma virága.
12 Észre sem vettem, mikor ő felemelt
    királyi harci szekerébe.[c]

A barátok

Jöjj vissza, te sulami leány,[d]
    jöjj vissza!
Térj vissza, hadd csodáljunk,
    térj vissza!

A vőlegény

Mit csodáltok a sulami leányon?
    Ahogy a Mahanaim[e] táncot járja!
Milyen szép a lábad saruidban,
    te fejedelmi leány!
Csípőd hajlása, mint az ékköves nyaklánc íve,
    mesterkéz remeke.
Köldököd kerek csésze,
    amely mindig fűszeres bort kínál.
Tested, mint egy halom tiszta búza,
    liliomokkal kerítve.
Melleid, mint iker-őzikék,
    mint a kecses gazella kicsinyei.
Nyakad elefántcsont-torony,
    szemeid a hesbóni tavak,
    Bat-Rabbim kapujánál.
Orrod, mint a Libanon-torony,
    amely Damaszkusz felé néz.
Fejed, mint a Kármel hegye,
    hajad, mint a bíbor.
Fürtjeid rabul ejtik a királyt.
Ó, milyen csodaszép vagy, szerelmesem,
    milyen gyönyörű és kedves!
Sudár termeted, mint a datolyapálma,
    melleid, mint a datolyafürtök!
Bizony, felmegyek a pálmafára,
    leszedem gyümölcseit!
Melleid legyenek szőlőfürtök,
    leheleted almaillatú!

A menyasszony

10 Csókod íze, mint a legjobb boré,
    amely szerelmesem kedvére folyik,
    ajkamon fakad, fogaim között.[f]
11 Én a kedvesemé vagyok,
    ő pedig engem kíván!
12 Jöjj velem, szerelmesem,
    menjünk a mezőre!
    Töltsük falun az éjszakát!
13 Hajnalban menjünk a szőlőkbe,
    nézzük meg, nyílik-e a szőlő virága,
    a gránátalma virágzik-e már!
Ott leszek egészen a tiéd.

14 Édes illatát árasztja a mandragóra virága,
    kapunk előtt válogatott gyümölcsök várnak,
frissek és aszaltak,
    neked tartogattam őket, szerelmesem!

Lennél csak a bátyám,
    akit anyám szoptatott!
Akkor megcsókolhatnálak, akár az utcán is,
    mégsem szólnának meg érte!
Akkor bevinnélek a házba,
    ahol anyám felnevelt.
Fűszeres borral kínálnálak,
    édes gránátalma-borral.

A menyasszony

Bal karja fejem alatt,
    jobbjával átölel.

Ó Jeruzsálem leányai,
ne ébresszétek fel a szerelmet,
    ne szítsátok fel tüzét, ameddig ő nem akarja!
Meg kell ígérnetek!

Jeruzsálem leányai

Nézzétek! Ki közeleg ott, a puszta felől?
    Ki az a leány, aki szerelmesére támaszkodik?

A menyasszony

Felébresztettelek az almafa alatt,
    ahol anyád vajúdott veled,
    ahol a világra hozott téged.
Tégy engem pecsétként a szívedre,
    hadd legyek pecsét a kezeden!
Mert erős a szeretet, mint a halál,
    kérlelhetetlen a féltő szeretet, mint a Seol.[g]
Bizony, mint a tűz, olyan a szeretet,
    s lángjai az Örökkévaló lángjai![h]
Áradó folyók sem olthatják el,
    tengernyi víz sem győzheti le.
Kínálja bár valaki minden vagyonát
    a szeretetért cserébe,
    megvetéssel elfordulnának tőle.

A menyasszony fivérei

Kicsi még a húgocskánk,
    alig domborodik még a melle.
Mikor feleségül kérik,
    mit tegyünk vele?
Ha városfal ő,
    tornyot építünk rá ezüstből,
ha kapu a kőfalon,
    elrekesztjük cédrusfával.

A menyasszony

10 Bizony, én vagyok a várfal,
    s két mellem annak tornyai,
    szerelmesem ezért boldog és elégedett velem![i]

A vőlegény

11 Szőlőskertje volt Salamonnak Baál-Hamónban.
    Bérbe adta szőlőmunkásoknak,
    ezer ezüstöt[j] hoztak annak terméséért.
12 De saját szőlőmet én magam gondozom!
    Legyen tiéd az ezer ezüst, Salamon,
    s legyen kétszáz az őrzőké!

A vőlegény

13 Ó, te, aki a kertekben laksz!
    Barátaim hallgatnak szavadra,
    hadd halljam hangodat én is!

A menyasszony

14 Jöjj hamar, szerelmesem!
    Siess hozzám, ahogy a gazella szökell a dombokon,
ahogy a fiatal szarvas száguld
    a balzsamillatú fűszerek hegyein!

Footnotes

  1. Énekek Éneke 6:4 Tirca városa Város Izráel észak-keleti részén. A héberben hasonlóan hangzik, mint a „kedves” szó.
  2. Énekek Éneke 6:11 kizöldült… ágya Valójában: „vádi” — vagyis időszakos vízfolyás, amelyben az esők után egy ideig víz folyik, majd fű sarjad benne.
  3. Énekek Éneke 6:12 királyi harci szekerébe Vagy: „nemes népem harci szekerébe”.
  4. Énekek Éneke 7:1 sulami leány Vagy: „Sulamit” — ez a név lehet a „Salamon” név női formája, de jelentheti azt is: „Salamon menyasszonya”. Jelentése: „tökéletes”, „aki békességben van”, „sulamból való leány”.
  5. Énekek Éneke 7:1 Mahanaim Szó szerint: „két tábor”.
  6. Énekek Éneke 7:10 ajkamon… között Ez az ókori görög fordítást (LXX) és a Szíriai kéziratot követi. A masszoréta héber szövegben ez áll: „az alvó ajkairól”.
  7. Énekek Éneke 8:6 Seol A holtak hazája.
  8. Énekek Éneke 8:6 Örökkévaló lángjai Szó szerint: „lángjai JAH lángjai”. JAH valószínűleg a „JHVH” (Örökkévaló) név rövid formája.
  9. Énekek Éneke 8:10 boldog és elégedett velem Szó szerint: „olyan vagyok előtte, mint aki békességet nyert”. Ez a szó hasonlít a „Salamon” és a „Sulamit” névre is.
  10. Énekek Éneke 8:11 ezer ezüstöt Szó szerint: „1 000 sékelt”, vagyis kb. 12 kg ezüstöt.