Példabeszédek 3:21-35
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
21 Fiam, ne téveszd a szemed elől,
ragaszkodj a bölcsességhez és megfontoltsághoz,
22 mert ezek éltetik a lelkedet,
nyakadat aranylánccal ékesítik!
23 Akkor biztos léptekkel járhatsz utadon,
s nem botlasz meg soha,
24 ha lefekszel, nem félsz semmitől,
nyugodtan alszol, és álmod könnyű,
25 nem rettegsz váratlan bajoktól,
sem a pusztító vihartól, amely a gonoszokra zúdul,
26 mert az Örökkévaló maga nyújt neked biztonságot,
s megóvja lábadat a csapdáktól.
27 Ne késlekedj jót tenni a rászorulóval,
ha módod van rá, hogy adj!
28 Ne mondd szomszédodnak, ha nálad van, amit kér:
„Jöjj vissza holnap, majd akkor adok!”
29 Ne tervezz rosszat szomszédod ellen,
aki bizalommal van irántad!
30 Ne pereskedj ok nélkül azzal,
aki nem bántott téged!
31 Ne irigyeld, aki erőszakos,
s ne kövesd a példáját soha,
32 mert az Örökkévaló utálja a gonoszokat,
de az igazakat bizalmába fogadja!
33 Az Örökkévaló megátkozza a gonosz ember családját,
de megáldja az igazak otthonát.
34 Az Örökkévaló megalázza azt, aki másokat megaláz,
de jóindulattal van az alázatosak iránt.
35 A bölcsek dicsőséget örökölnek,
a magabiztos ostobák pedig megszégyenülnek.
Máté 21:18-32
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
A hit ereje(A)
18 Másnap korán reggel Jézus elindult Jeruzsálembe, s közben megéhezett. 19 Meglátott egy fügefát az út szélén, odament, de csak levelet talált rajta. Ezt mondta a fának: „Soha többé ne teremjen rajtad gyümölcs!” — az pedig azonnal kiszáradt.
20 A tanítványok látták ezt, és csodálkozva kérdezték: „Hogyan száradhatott ki a fügefa ilyen hirtelen?”
21 Jézus így felelt: „Igazán mondom nektek: ha hisztek, és nem kételkedtek, ti is megtehetitek, amit én tettem ezzel a fával. Sőt, még többet is: ha például azt mondjátok ennek hegynek: »Kelj fel, és zuhanj a tengerbe!« — az is megtörténik. 22 Mindazt, amit imádságotokban hittel kértek, meg fogjátok kapni.”
Kitől származik Jézus hatalma?(B)
23 Jézus ezután bement a Templom területére. Miközben ott tanított, a főpapok és a nép vezetői odamentek hozzá. Megkérdezték: „Miféle felhatalmazással teszed ezeket a dolgokat? Ki adta neked ezt a hatalmat?”
24 Jézus így felelt: „Én is kérdezek tőletek valamit. Ha válaszoltok rá, akkor én is megmondom, hogy milyen felhatalmazással teszem mindezt. 25 Mondjátok meg nekem: Az, hogy János bemerítette az embereket, Istentől volt, vagy emberektől?”
Azok így tanakodtak egymás közt: „Ha azt válaszoljuk, hogy Istentől, akkor majd azt kérdezi: »Akkor miért nem hittetek neki?« 26 Ha viszont azt mondjuk, hogy emberektől, akkor félnünk kell a nép haragjától, hiszen Bemerítő Jánost mindenki prófétának tartja.”
27 Ezért azt válaszolták Jézusnak: „Nem tudjuk, honnan származik János hatalma.”
Mire ő így felelt: „Akkor én sem mondom meg nektek, hogy kitől kaptam azt a hatalmat, amellyel ezeket a dolgokat teszem.”
Példázat a két fiúról
28 Majd így folytatta: „Mi a véleményetek erről? Volt egyszer egy ember, és annak két fia. Az apa ezt mondta az egyiknek: »Fiam, menj ki, és dolgozz ma a szőlőmben!«
29 A fiú így válaszolt: »Nem megyek!« Később mégis meggondolta magát, és kiment dolgozni.
30 Ezután az apa a másik fiától is ugyanezt kérte. Ő így válaszolt: »Igen, uram, megyek!« — de végül mégsem ment ki.
31 Kettőjük közül melyik teljesítette az apja akaratát?”
„Az első” — válaszolták a vallási vezetők.
Akkor Jézus ezt mondta nekik: „Igazán mondom nektek, a vámszedők és a prostituáltak előbb be fognak menni Isten Királyságába, mint ti! 32 Mert eljött hozzátok Bemerítő János, és megmutatta az útját, hogyan válhattok Isten számára elfogadhatóvá, de ti nem hittetek neki. A vámszedők és a prostituáltak azonban hittek neki. Ti láttátok ezt, mégsem tértetek jobb belátásra, hogy hittetek volna Jánosnak!”
Read full chapter
Jób 22-24
Hungarian Bible: Easy-to-Read Version
Elifáz prédikál Jóbnak
22 Ekkor a témáni Elifáz kezdett beszélni:
2 „Vajon Isten rászorul-e bárki segítségére?
Hiszen, még a bölcs is
csak magának használ vele, ha bölcs!
3 Mit használ a Mindenhatónak, ha te igaz vagy?
Mit nyer ő vele, ha tökéletesen élsz?
4 Azt gondolod, istenfélelmed miatt büntet téged?
Ezért száll perbe veled?
5 Nem, Jób, hanem azért, mert sokat vétkeztél!
Se szeri, se száma bűneidnek!
6 Talán ok nélkül zálogba vetted az adóstól ruháját,[a]
megfosztottad köpenyétől is a nyomorultat!
7 Talán nem adtál inni a szomjazónak,
vagy kenyeret az éhezőnek.
8-9 Talán üres kézzel küldted el az özvegyeket,
akik tőled kértek segítséget,
talán megkárosítottad az árvákat,
pedig milyen hatalmas birtokaid vannak,
és mennyire tisztelnek az emberek!
10 Ezért estél csapdába,
ezért vesz körül a félelem!
11 Világosságod ezért sötétült el,
emiatt nem látsz reményt,
ezért borított el a sok nyomorúság.
12 Lásd, Isten a Mennyben lakik, fenn a magasban!
Nézd a csillagokat, milyen messze, fent ragyognak,
Isten mégis fölülről néz le rájuk!
13 Talán azt gondolod: »Vajon lát-e onnan, a magasból,
s törődik-e velem?
Vajon keresztüllát-e a sötét felhőkön,
hogy megítéljen?
14 Bizony, eltakarnak előle a fellegek,
nem lát ő engem,
mikor lépdel az ég boltozatán!«
15 Jób, ha így gondolod,
te is azokat a gonoszokat követed,
akik régen ezen az úton indultak el.
16 Azokat, akiket az özönvíz elsöpört,
akiket a pusztulás hirtelen elragadott.
17 Ők is azt mondták Istennek: »Maradj távol tőlünk!
Boldogulunk mi nélküled is!
Ugyan, mit tehet velünk a Mindenható?!«
18 Pedig ő töltötte meg házaikat minden jóval!
Isten mentsen az ilyen gonosz gondolatoktól!
19 Látják az igazak a gonoszok vesztét, és örülnek,
nézik ezt az ártatlanok, és gúnyolják őket:
20 »Bizony, csak elpusztultak ellenségeink,
tűz égette fel minden gazdagságukat!«
21 Békülj meg Istennel, Jób, és bízz benne,
akkor még jóra fordul sorsod!
22 Tanítson téged a Mindenható beszéde,
vésd szívedbe minden szavát!
23 Mert ha visszatérsz hozzá, újra felépülsz!
Ha megtisztítod házadat a gonosztól,
24 ha porba dobod az aranyat,
a folyó kavicsai közé a legtisztább aranyat,
25 ha a Mindenható lesz minden kincsed,
és legtisztább ezüstöd,
26 akkor újra Istenhez emelheted arcodat,
és megint a Mindenhatóban gyönyörködsz majd!
27 Akkor imádkozol hozzá, és ő meghallgat,
te pedig teljesíted, amit fogadtál neki.
28 Ha valamit eltervezel, sikerre viszed,
és útjaidra világosság ragyog.
29 Még ha megaláznak, azt is felmagasztalásnak mondod,
mert a Mindenható megmenti az alázatost.
30 Bizony, megszabadítja még azt is,
aki nem ártatlan,
ha te magad ártatlan vagy, és kéred Istent,
a kedvedért megteszi.”
Jób hetedik válasza
23 Jób erre így felelt:
2 „Panaszom még mindig keserű,
mert Isten keze nehezedik rám.
3 Ó, bárcsak tudnám, merre keressem őt!
Elmennék egészen trónusáig,
4 elé terjeszteném ügyemet,
bebizonyítanám ártatlanságom előtte.
5 Bárcsak megtudhatnám, mit felelne nekem,
s megérthetném, hogyan válaszol!
6 Vajon erejét fordítaná ellenem?
Nem hiszem! De meghallgatna, az bizonyos!
7 Trónja előtt az ártatlan szabadon védekezhet,
s tudom, végül felmentene bírám!
8 De jaj, ha keletre megyek, nem találom őt,
ha nyugatnak indulok, Istent ott sem lelem!
9 Ha északon rejtőzik, meg nem láthatom,
ha dél felé fordul, ott sem veszem észre.
10 De ő ismer engem, látja minden lépésemet,
s ha próbára tesz, úgy kerülök ki kezéből,
mint a megtisztított arany!
11 Lábnyomát követtem egész életemben,
ösvényeiről nem tértem le soha.
12 Parancsának engedelmeskedtem,
szavait szívembe rejtettem.
13 De ő mindig ugyanaz marad,
s tervétől senki el nem térítheti.
Amit elhatározott, véghez is viszi.
14 Bizony, Isten véghezviszi, amit felőlem tervezett!
S tudom, sok terve van még velem.
15 Ezért reszketek színe előtt,
ha belegondolok, félelemtől remegek.
16 Mert Isten rémített meg engem,
a Mindenható félelme szállt rám.
17 Ami velem történt, sötét felhőként borul fölém,
s eltakarja arcomat, mégsem hallgatok!”
24 „Miért, hogy a Mindenható látja a gonoszok tetteit,
mégsem tűzi ki a napot, amikor megítéli őket?
Miért, hogy akik ismerik Istent, azok sem tudják,
mikor ítéli el végre a gonoszokat?
2 Elnyomják a gonoszok a szegényeket,
szomszédjuk földjéből elvesznek,
mások nyájaiból juhokat rabolnak,
és más legelőre vezetik őket.
3 Még az árváktól is ellopják a szamarakat,
az özvegyektől is zálogba veszik az ökröket.
4 Leszorítják az útról a szegényeket,
s a föld nyomorultjai elrejtőznek előlük.
5 A szegények kora reggel munkához fognak,
hogy betevő falatjukat megkeressék,
családjuk kenyerét megszerezzék.
Olyanok, mint a vándorló vadszamarak,
mikor füvet keresnek a pusztában.
6 A szegények csak a maradékot szedegetik
mások földjén, aratás után,
vagy szüret elmúltával a gonoszok szőlőjében.
7 Nincs takarójuk éjjelre,
meztelenül hálnak a hidegben.
8 Áztatja őket a záporeső,
a sziklát ölelik menedékül,
mert nincs hová behúzódjanak.
9 A gonoszok anyjuk melléről is elszakítják az árvát,
ruháját is lehúzzák a szegényről, hogy zálogba vegyék.
10 Az meg kénytelen ruhátlan dolgozni,
hordja a búzát a gazdag magtárába,
miközben ő maga éhezik.
11 Olajat présel a gazdag olajfaligetében,
mustot sajtol szőlőskertjében,
közben szomjúság gyötri.
12 A városban haldoklók hörgése hallik,
sebesültek kiáltanak segítségért,
de Isten mit sem törődik velük.
13 Vannak, akik Isten világossága ellen lázadnak,
s nem törődnek vele, hogy mit kíván,
nem aszerint élnek, ahogy ő akarja.
14 A gyilkos felkel reggel,
hogy megölje a szegény nyomorultat.
Éjjel meg olyan lesz,
mint a tolvaj.
15 A prostituált szeme az alkonyatot lesi,
hogy ne lássa senki, mikor útjára indul,
még arcát is eltakarja.
16 A tolvaj éjjel indul útjára,
a sötétség leple alatt betör a házakba.
De nappal bezárkózik,
mert látni sem akarja a világosságot.
17 Nekik az éjfél a reggelük,
a halál árnyéka az ismerősük.
18 De a gonoszok hirtelen eltűnnek,
ahogy az árvíz elsodorja a szalmaszálat,
átkozott lesz örökségük a földön,
szőlőskertjükben többé nem szüretel senki.
19 Úgy nyeli el őket a holtak hazája,
mint olvadó hó vizét a nyári hőség.
20 A gonosz meghal, és még anyja is elfelejti,
csak a férgek örülnek neki.
Senki sem emlékszik rá többé,
és gonoszságának örökre vége szakad.
21 A gonosz kifosztja a gyermektelen asszonyt,
és nem tesz jót az özvegyekkel.
22 Hatalmával Isten megrontja a hatalmasokat,
és felemeli azokat, akik már életükben sem bíztak.
23 Biztonságot nyújt nekik, hogy megnyugodjanak,
szemmel tartja útjaikat.
24 A gonoszok talán kis időre sikeresek,
de hamar eltűnnek.
Levágják őket is, mint a gabona kalászát,
meghalnak, mint bárki más.
25 Nem így van? De igen!
Cáfoljátok meg, ha tudjátok, szavaimat!”
Footnotes
- Jób 22:6 zálogba… ruháját A Törvény rendelkezett arról, hogyan kell zálogot venni és visszaadni. Lásd 5Móz 24:12–13.
Copyright © 2003, 2012 by World Bible Translation Center