Add parallel Print Page Options

21 Ha éhezik, aki gyűlöl téged, adj neki kenyeret, és ha szomjazik, adj neki vizet,

22 mert parazsat gyűjtesz a fejére, az Úr pedig visszafizeti, amit adtál.

23 Az északi szél esőt szül, a suttogó nyelv pedig haragos arcot.

24 Jobb a háztető sarkán lakni, mint zsémbes asszonnyal együtt a házban.

25 Mint hideg víz a tikkadt embernek, olyan a messze földről kapott jó hír.

26 Fölkavart forrás és romlott vizű kút: olyan az igaz, ha a bűnös előtt meginog.

27 Sok mézet enni nem jó, és a nehéz dolgokat kutatni nehéz.

28 Mint a város, amelynek csupa rés a kőfala, olyan az az ember, akinek nincs önuralma.

26 Mint hó a nyárhoz és eső az aratáshoz, úgy nem illik az ostobához a dicsőség.

Ahogyan elszáll a madár, és elrepül a fecske, úgy az ok nélküli átok sem teljesül.

Jézus jó katonájának harca és az üdvösség reménysége

Te azért, fiam, erősödjél meg a kegyelemben, amely a Krisztus Jézusban van.

És amit tőlem hallottál sok tanú előtt, azokat add át megbízható embereknek, akik mások tanítására is alkalmasak lesznek.

Vállald velem együtt a szenvedést, mint Krisztus Jézus jó katonája.

Egy harcos sem elegyedik bele a mindennapi élet gondjaiba, hogy megnyerje annak a tetszését, aki harcosává fogadta.

Ha pedig versenyez is valaki, nem nyer koszorút, ha nem szabályszerűen versenyez.

A fáradozó földművesnek kell először a termésből részesülnie.

Gondolkozz azon, amit mondok, mert az Úr megadja majd neked, hogy mindent megérts.

Emlékezz arra, hogy Jézus Krisztus, aki Dávid utóda, feltámadt a halottak közül. Erről szól az én evangéliumom,

amelyért még bilincseket is viselek, mint egy gonosztevő. Az Isten igéje viszont nincs bilincsbe verve.

10 Ezért tehát mindent elviselek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való üdvösséget örök dicsőséggel.

11 Igaz beszéd ez: Ha vele együtt haltunk meg, vele együtt fogunk élni is.

12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is. Ha megtagadjuk, ő is megtagad minket.

13 Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.

Óvás a szóharcoktól

14 Ezekre emlékeztesd, és az Isten színe előtt bizonyságot téve kérd őket: ne folytassanak haszontalan szóharcot a hallgatók romlására.

15 Igyekezz kipróbált emberként megállni az Isten előtt, mint olyan munkás, aki nem vall szégyent, hanem helyesen fejtegeti az igazság igéjét.

16 A szentségtörő, üres fecsegők elől pedig térj ki, mert egyre messzebb mennek az istentelenségben,

17 és szavuk úgy terjed, mint a rákos fekély. Közülük való Hümenaiosz és Filétosz,

18 akik az igazság kérdésében eltévelyedtek, amikor azt mondják, hogy a feltámadás már megtörtént, és ezzel feldúlják egyesek hitét.

Isten szilárd alapvetése és pecsétje

19 Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelynek a pecsétje ez: "Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!"

20 Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is; amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók.

21 Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.

Óvás az ifjúkori kísértésektől

22 Az ifjúkori kívánságot pedig kerüld! Törekedj viszont az igazságra, a hitre, a szeretetre, a békességre azokkal együtt, akik tiszta szívből hívják segítségül az Urat.

23 Az ostoba és éretlen vitatkozások elől térj ki, tudva, hogy ezek viszálykodást szülnek.

24 De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes,

25 aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket, hátha az Isten megadja nekik egyszer, hogy megtérve megismerjék az igazságot,

26 és felocsúdjanak az ördög csapdájából, aki foglyul ejtette őket, hogy akaratát teljesítsék.

Jövendölés Edómról

Edómról ezt mondja a Seregek Ura: Nincs már bölcsesség Témánban? Semmivé lett az értelmesek terve, megzavarodott bölcsességük?

Fussatok, távozzatok innen, völgyek mélyén bujkáljatok, Dedán lakosai! Mert veszedelmet hozok Ézsaura, a büntetés idejét.

Ha szüretelők jönnek ellened, böngésznivalót sem hagynak; ha rablók jönnek éjjel, rombolnak, míg megelégelik.

10 Átkutatom Ézsaut, rejtekhelyeit fölfedem, nem tud elbújni. Elpusztul ivadéka, rokonsága és szomszédai. Senki sem mondja:

11 Hagyd rám árváidat, én eltartom őket, és özvegyeid bízzanak bennem!

12 Mert ezt mondja az Úr: Akikre nem vonatkozott az ítélet, hogy kiigyák a serleget, kénytelenek kiinni, és te büntetlenül maradnál?! Nem maradsz büntetlenül, hanem ki kell innod!

13 Mert magamra esküszöm - így szól az Úr -, hogy Bocrá borzalmas, gyalázatos és átkozott romhalmaz lesz; a többi város is örökre romhalmaz marad.

14 Hírt hallottam az Úrtól, követ küldetett a népekhez: Gyűljetek össze, támadjatok rá, keljetek harcra ellene!

15 Kicsinnyé teszlek a népek között, megvetetté az emberek között.

16 Az szedett rá téged, hogy rettegtek tőled; kevély volt a szíved. Sziklahasadékokban laksz, elfoglaltad a magas halmokat. De ha oly magasan fészkelsz is, mint a sas, onnan is ledöntelek! - így szól az Úr.

17 Edóm pusztává lesz: aki csak arra jár, megborzad és fölszisszen az őt ért mindenféle csapás miatt.

18 Nem lakik ott többé senki, és nem tartózkodik benne egy ember sem - mondja az Úr -, akárcsak az elpusztított Sodomában, Gomorában és szomszédságában.

19 Mint a Jordán bozótjából a zöldellő legelőre feljövő oroszlán, úgy űzöm el őket egy pillanat alatt, és választottamat helyezem föléje. Hiszen ki fogható hozzám, ki vonhat engem felelősségre, és melyik pásztor szállhat szembe velem?

20 Így hát halljátok meg az Úr tervét, amelyet eltervezett Edóm ellen, és gondolatait, amelyeket kigondolt Témán lakói ellen: Még a kis bárányokat is elhurcolják, a legelőjüket is pusztává teszik.

21 Bukásuk hangjától megrendül a föld, hangos jajkiáltásuk elhallatszik a Vörös-tengerig.

22 Fölszáll, mint a sas, majd lecsap Bocrára kiterjesztett szárnnyal. Olyan lesz azon a napon Edóm vitézeinek a szíve, mint a vajúdó asszony szíve.

Jövendölés Damaszkuszról

23 Damaszkuszról. Megdöbbent Hamát és Arpád, remegnek, mert rossz hírt hallottak. A tenger mellett aggodalom uralkodik, amely nem tud csillapodni.

24 Erőtlen lett Damaszkusz, menekülésre készül, rémület fogta el, szorongás és fájdalom jön rá, mint a szülő asszonyra.

25 Miért nem hagyták el a dicső várost, az örvendező várost?

26 Ezért elesnek ifjai a tereken, és a harcosok mind elvesznek azon a napon - így szól a Seregek Ura.

27 Tüzet vetek Damaszkusz várfalára, és megemészti Ben-Hadad palotáit.

Jövendölés az arabokról

28 Így szól az Úr Kédárról és Hácór királyságairól, amelyeket megvert Nebukadneccar, Babilónia királya: Rajta, vonuljatok Kédár ellen, és pusztítsátok a keleti népet!

29 Elveszik sátraikat és nyájukat, sátorlapjaikat, minden értéküket, elviszik tevéiket is, és így kiáltoznak feléjük: Iszonyat mindenütt!

30 Fussatok, bujdossatok el messzire, völgyek mélyén bujkáljatok, Hácór lakói! - így szól az Úr. Mert tervet szőtt ellenetek Nebukadneccar, Babilónia királya, és gondolatokat gondolt ki ellenetek.

31 Rajta, vonuljatok föl a nép ellen, mely békében és biztonságban lakik! - így szól az Úr. Nincsen kapuja, nincsen zára, egyedül lakik.

32 Tevéik prédára jutnak, tömérdek jószágukat elzsákmányolják. Szétszórom a lenyírt hajúakat minden égtáj felé, veszedelmet hozok rájuk mindenfelől - így szól az Úr.

33 Hácór sakálok tanyája lesz, puszta marad örökre. Nem lakik ott senki, nem tartózkodik ott ember.

Jövendölés Élámról

34 Így szólt az Úr igéje Jeremiás prófétához Élámról, Cidkijjá júdai király uralkodása kezdetén:

35 Ezt mondja a Seregek Ura: Összetöröm Élám íját, legfőbb erősségét.

36 Négy szelet támasztok Élám ellen az ég négy tája felől, szélnek szórom őket mindenfelé, és nem lesz olyan nép, amelyhez ne kerülnének az Élámból szétszóródottak.

37 Rémületbe ejtem Élámot ellenségei előtt, akik életére törnek. Veszedelmet hozok rájuk izzó haragomban - így szól az Úr. Fegyvert küldök a nyomukba, míg csak meg nem semmisítem őket.

38 Felállítom trónomat Élámban, elpusztítom királyát és vezetőit! - így szól az Úr.

39 De az utolsó időben jóra fordítom Élám sorsát! - így szól az Úr.

Jövendölés Babilóniáról

50 Ezt az igét jelentette ki az Úr Jeremiás próféta által Babilóniáról, a káldeusok országáról:

Mondjátok el a népeknek, hirdessétek, adjatok jelt, hirdessétek, ne titkoljátok! Mondjátok: Elfoglalták Babilont! Megszégyenült Bél, összetört Marduk; megszégyenültek szobrai, összetörtek bálványai.

Mert észak felől egy nép vonul ellene, országát pusztává teszi, nem lesz annak lakója. Ember és állat elbujdosik, elmegy!

Azokban a napokban, abban az időben - így szól az Úr -, megjönnek majd Izráel fiai Júda fiaival együtt. Sírva mennek, és keresik Istenüket, az Urat.

Sion felől kérdezősködnek, arrafelé igyekeznek: Jertek, csatlakozzunk az Úrhoz örök szövetséggel, amely nem megy feledésbe!

Pusztuló nyáj volt népem: pásztorai félrevezették, a hegyeken tévútra terelték. Hegyeken-halmokon jártak, elfeledték legelőjüket.

Aki csak érte, pusztította őket. Ellenségeik azt gondolták, hogy nem fognak bűnhődni, hiszen ezek vétkeztek az Úr ellen. Pedig az Úr volt az ő igazi hajlékuk, atyáik reménysége.

Bujdossatok el Babilonból, távozzatok a káldeusok országából! Legyetek olyanok, mint a kosok a nyáj előtt!

Mert én nagy népek tömegét indítom és hozom Babilon ellen észak földjéről. Felsorakoznak ellene, és úgy foglalják el. Nyilaik olyanok, mint a győztes vitéz, aki nem tér vissza eredménytelenül.

10 A káldeusok országa zsákmánnyá lesz, annyit zsákmányolnak, amennyit csak bírnak! - így szól az Úr.