Példabeszédek 29
Hungarian New Translation
A lélek fegyelmezése csak jóra vezet
29 Aki a fenyítés ellenére is nyakas marad, hirtelen gyógyíthatatlanul összetörik.
2 Ha az igazak jutnak hatalomra, örül a nép, de ha a bűnösök uralkodnak, nyög a nép.
3 Aki szereti a bölcsességet, örömet szerez apjának, de aki paráznákkal barátkozik, elpazarolja vagyonát.
4 Igazsággal tartja fenn országát a király, de ha ajándékot fogad el, romba dönti azt.
5 Aki hízeleg embertársának, hálót vet annak lába elé.
6 A gonosz embert csapdába juttatja vétke, az igaz pedig ujjongva örül.
7 Az igaz megérti a nincstelenek ügyét, a bűnös azonban nem tudja megérteni.
8 Az öntelt emberek fellázítják a várost, a bölcsek pedig lecsillapítják a haragot.
9 A bölcs ember vitatkozik az ostobával, az pedig hol háborog, hol nevet: nem marad nyugton.
10 A vérszomjas emberek gyűlölik a feddhetetlent, a becsületesek pedig gondoskodnak róla.
11 Egész indulatát szabadjára ereszti az ostoba, de a bölcs végül is lecsendesíti.
12 Ha az uralkodó hallgat a hazug beszédre, minden szolgája bűnössé válik.
13 A szegény és a zsarnok egymás mellett élnek, de mindkettő az Úrtól kapta a szemevilágát.
14 Ha a király igazságosan ítéli a nincsteleneket, trónja mindvégig szilárdan áll.
15 A bot és a fenyítés bölccsé tesz, a kényeztetett gyermek pedig szégyent hoz anyjára.
16 Sok ott a bűn, ahol sok a bűnös, de az igazak meglátják azok bukását.
17 Fegyelmezd fiadat, akkor nyugodt lehetsz felőle, sőt örömöt találsz benne.
18 Ha nincs kijelentés, elvadul a nép, de boldog lesz, ha megfogadja a tanítást.
19 Puszta szóból nem okul a szolga, még ha megérti, akkor sem ad rá semmit.
20 Láttál-e már elhamarkodott beszédű embert? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
21 Aki gyermekkorától fogva kényezteti szolgáját, a végén nem bír vele.
22 A haragos ember viszályt szít, az indulatos ember sok bűnt követ el.
23 Megalázza kevélysége az embert, az alázatos lelkűt pedig tisztelet övezi.
24 Aki a tolvajjal tart, önmaga ellensége, és az is, aki átkozódást hall, de nem jelenti.
25 Az emberektől való rettegés csapdába ejt, de aki az Úrban bízik, az oltalmat talál.
26 Sokan igyekeznek az uralkodó elé, pedig az Úr szolgáltat igazságot az embernek.
27 Utálják az igazak az álnok embert, a bűnös meg a helyes úton járót utálja.
Példabeszédek 29
Hungarian Károli
29 A ki a feddésekre is nyakas marad, egyszer csak összetörik, gyógyíthatatlanul.
2 Mikor öregbülnek az igazak, örül a nép; mikor pedig uralkodik az istentelen, sóhajt a nép.
3 A bölcseség-szeretõ ember megvidámítja az õ atyját; a ki pedig a paráznákhoz adja magát, elveszti a vagyont.
4 A király igazsággal erõsíti meg az országot; a ki pedig ajándékot vesz, elrontja azt.
5 A férfiú, a ki hizelkedik barátjának, hálót vet annak lábai elé.
6 A gonosz ember vétkében tõr van; az igaz pedig énekel és vígad.
7 Megérti az igaz a szegényeknek ügyét; az istentelen pedig nem tudja megérteni.
8 A csúfoló férfiak fellobbantják a várost; de a bölcsek elfordítják a haragot.
9 Az eszes ember, ha vetekedik a bolonddal, akár felháborodik, akár nevet, nincs nyugodalom.
10 A vérszomjasak gyûlölik a tökéletes embert; az igazak pedig oltalmazzák annak életét.
11 Az õ egész indulatját elõmutatja a bolond; de a bölcs végre megcsendesíti azt.
12 A mely uralkodó a hamisságnak beszédire hallgat, annak minden szolgái latrok.
13 A szegény és az uzsorás ember összetalálkoznak; mind a kettõnek pedig szemeit az Úr világosítja meg.
14 A mely király hûségesen ítéli a szegényeket, annak széke mindörökké megáll.
15 A vesszõ és dorgálás bölcseséget ád; de a szabadjára hagyott gyermek megszégyeníti az õ anyját.
16 Mikor nevekednek az istentelenek, nevekedik a vétek; az igazak pedig azoknak esetét megérik.
17 Fenyítsd meg a te fiadat, és nyugodalmat hoz néked, és szerez gyönyörûséget a te lelkednek.
18 Mikor nincs [mennyei] látás, a nép elvadul; ha pedig megtartja a törvényt, oh mely igen boldog!
19 [Csak] beszéddel nem tanul meg a szolga, mert tudna, de még sem felel meg.
20 Láttál-é beszédeiben hirtelenkedõ embert? a bolond felõl több reménység van, hogynem a felõl!
21 A ki lágyan neveli gyermekségétõl fogva az õ szolgáját, végre az lesz a fiú.
22 A haragos háborgást szerez; és a dühösködõnek sok a vétke.
23 Az embernek kevélysége megalázza õt; az alázatos pedig tisztességet nyer.
24 A ki osztozik a lopóval, gyûlöli az magát; hallja az esküt, de nem vall.
25 Az emberektõl való félelem tõrt vet; de a ki bízik az Úrban, kiemeltetik.
26 Sokan keresik a fejedelemnek orczáját; de az Úrtól [van] kinek-kinek ítélete.
27 Iszonyat az igazaknak a hamis ember; és iszonyat az istentelennek az igaz úton járó.
Copyright © 1975, 1990 Hungarian Bible Society